Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1972
Aczél György: Anyanyelvünk
ACZÉL GYÖRGY ANYANYELVÜNK Ha nyelvünkről esik szó, mindannyiunknak eszébe ötlik, hogy a magyar nyelv elismertetéséért, gazdagításáért folytatott küzdelem századokon át lényeges eszköze — nemegyszer fő formája — volt a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért vívott harcnak. A XVIII—XIX. század írói nyelvműveléssel politizáltak, és politikusaink a magyar nyelv fejlesztéséért (mint politikai célért) küzdöttek. A magyar nyelvnek ez a különleges jelentősége történelmi fejlődésünk korlátozottságával, a haladó társadalmi és politikai erők gyengeségével függött össze. A „nyelvében él a nemzet” szállóigéje a hazaszeretet mellett társadalmi erőtlenséget is takar. A szocializmus tovább viszi azt, ami a XVIII. és XIX. század magyar nagyjainak nyelvi központú szemléletében a legfőbb, a lényeg: kiteljesíti patriotizmusukat, példának állítja nemzetükért élő szép szenvedélyüket. De ha hazafiságban e nagyok példaképe is, a szocializmus elsődlegesen már nem egyszerűen nyelvvédelemmel kívánja őrizni a nemzetet, hanem gazdaggá, műveltté akarja tenni a népet, s így fejleszteni, éltetni a nyelvet. Azzal, hogy a szocializmus a dolgozó osztályokat emelte nemzetté, hogy társadalmunkat a munkásmozgalom, a szocializmus táborához kapcsolta, annak az igazságnak szerzett történelmi érvényt, hogy — elsősorban és végső soron — nem a nyelv élteti a nemzetet, hanem a nemzeti társadalom függetlensége és szabadsága, a világ haladó erői közt elfoglalt helye élteti és bontakoztatja ki a nyelvet. A társadalmi, történelmi események valóságos összefüggéseinek az a tudatos és tömeges felismerése, amely a marxizmus—leninizmus térhódításával jár együtt, a nyelvi határok tágulását is jelenti. A tömegek műveltségi színvonalának nagyarányú emelkedése a nyelv gazdagodásában is tükröződik. A falu és a város, a fizikai és szellemi munka közti ellentmondások feloldásának arányában — ahogyan ez főként a fiataloknál érezhető , megkezdődött hazánkban a rétegnyelvek határainak elmosódása. Internacionalizmusunk, az a tény, hogy a szocialista világrendszer tagjai vagyunk, és hogy a magyar kultúrának sok barátja van szerte a világon, óriási mértékben segíti, hogy nyelvhez kötött kulturális értékeink közkinccsé váljanak; a magyarra fordítás, a szellemi behozatal egyoldalúsága is ezáltal szűnik meg. Az internacionalizmus a legfőbb biztosítéka annak is, hogy nyelvünk lépést tartson a társadalmi, tudományos, kulturális haladással.