Magyar Hirlap, 1850. október (2. évfolyam, 269-295. szám)

1850-10-23 / 288. szám

Pest, Szerda, Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet kivéve mindennap. Előfizetési dij : félévre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 ft 30 kr. Évnegyedre helyben házhoz küldve 4 frt ; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 ft 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1—töl számittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. HIVATALOS RÉSZ. Hirdetmény. Az austriai nemzeti bank igazgatósága jónak látá, a régi 1 és 2 forintos bankjegyek beváltására az 1850 ápril 18—i hirdetményben megállapított határidőt további két hónappal oly módon meghosszabbitni, hogy e régi 1 és 2 ftos bankjegyek az összes fiók pénztáraknál a koronaországokban még 1850 dec. végéig és a bank pénztáraknál Bécsben még 1851 márcz. végéig beváltás utján vagy fizetéskép elfogadtatnak. — E határidő múltával beváltás végett közvetlen a bank igazgatósághoz kell fordulni. Ez a törvénylap XI. darabjában 63 sz. 128 lapon közlött rendeletre vonatkozólag azon hozzáadással tétetik közzé, hogy a f. é. oct. 12—kir. 14261 sz. a. financzministeri kibocsátványhoz képest a régi 1 és 2 forintos bankjegyek az 1850 dec. végéig meghosszabbított határidő alatt minden közpénztáraknál elfogadandók. 288. sz. Átalános rendeletek a tanszaktanulmányok s az akadémiai fegyelemre nézve a pesti egyetemnél. (Folytatása és vége, 76. §. Az összes austriai egyetemektőli elutasítás az elitéltnek beiktatását más egyetemen jövőre végkép kizárja. Az elutasítást csak az oktatásügyi ministerium az akadémiai tanács előterjesztésére rendelheti el. Váljon valamely egyetemről elutasítottnak más egyetemen tanulmányainak folytatása megengedtessék-e, az ettől, illetőleg a tanári testülettől az akadémiai tanácsra hivatkozás mellett függ. 77. §. A tanulók ellen ítélt fegyelmi büntetések folytonos nyilvánságban tartandók. 78. §. Be nem iktatott hallgatók, úgy mint vendégek, kik egyes előadásokat hallgatnak, az akadémiai rend megtartására kötelesek. Ha azt megsértik, úgy körülmények szerint megintendők , vagy az előadások látogatásától, vagy az egyetemből átalában kizárandók. 79. §. Az akadémiai tanácsnak, valamint az egyes tanszakokok tanári testületeinek az ő hatásköreikben kötelességük a körülmények szerint szükségesekké válandó intézkedéseket megtenni, s a fegyelmi rendszabályokat kibocsátani. Mindezen rendeletek iránt, ha nem csupán végrehajtó és átmeneti természetűek, az oktatásügyi miniszernek azonnal jelentés teendő. 80. §. Minden tanári testület dékánja s tagja köteles befolyását érvényesíteni, hogy a tanulók képezési idejöket józanul felhasználják , fegyelmi kihágásokat tanács intés és közbenjárás által meggátolni, a baráti közlekedésben a kölcsönös tisztelet és részvét viszonyát ápolni. Kisebb kihágások a dékán vagy a tanári testület által intés, óvás vagy megrovás által egyenlitendők ki. Vétségek, melyek nagyságuk, vagy a tettes visszaesése miatt büntetést kívánnak, az akadémiai tanácshoz utasitandók. 81. §. A fegyelmi büntető hatalmat az akadémiai tanács gyakorolja. Az ő tiszte a megrovásokat az egyetem előtt kijelenteni s az összes austriai egyetemektöli elutasításokat javaslatba hozni. 82 §. Az akadémiai tanácsnak jogában áll ezen átalános fegyelmi rend alapján a koronkint kitűnendő szükségek szerint, az egyetem viszonyainak megfelelő pótlékokat és változásokat, ha azokat kívánatosaknak találja , kidolgozni, s az oktatásügyi ministeriumnakóváhagyás végett fölterjeszteni. VIII. A szünidőkről. 83. §. A tanév a téli és nyári félévre szakad. Amaz minden év october 1-én kezdődik s kizárólag a Gregorian- naptár virágvasárnapja előtti csütörtökig tart. Emez a húsvéti ünnepek utáni csütörtökön kezdődik s julius hó utoljáig tart. A nagy őszi szünet ennélfogva 2 hónapig, a húsvéti szünet 14 napig tart. 84 §. A mi az egyetemeken eddig minden héten a vasárnapon kívül engedett szünnapot illeti, minden egyes tanári testület ügye, meghatározni, váljon átalában tartassók-e és a hétnek melyik napján egy szünnap. IX. Az egyetemrőli eltávozásról. 86 §. Ha valamely tanuló az egyetemet elhagyja, vagy azért, mert tanulmányait bevégezte, vagy hogy más egyetemet kiván látogatni, úgy köteles egyetemi bizonyítványt kérni. E végből a dékánnál kell magát jelentenie, s korábbi bizonyítványait s jelentőkönyvét átadni. Ily egyetemi bizonyitvány(távozási bizonyítvány) nélkül sem más egyetemen vagy jogakadémián végkép fölvétetnie, sem szigorlati vagy az utolsó statusvizsgálatra nem szabad bocsáttatnia. 87 §. Az egyetemi bizonyítvány bővebbi határozmányai az 1850 mart. 29-i ministeri kibocsátványban foglaltatnak (birodalmi és közmi. 144 sz.) Azok kiszolgáltatása a húsvéti és az őszi szünet első 8 napjai alatt történik. Ezen bizonyítványok kiszolgáltatásáért minden tanuló a kézbesítésnél, mely a számvevőség által történik, egy p. forintot köteles fizetni. Ugyanezen díj fizetendő a kettős példány, jelentőkönyv vagy tv. távozási bizonyítvány vagy fölmentvény kiszolgáltatásáért. Másnemű kettős példányokért a fölebbi irdij fele fizetendő. Ez összeg fele az illető dékánt, fele az irodai és számvevő hivatalnokokat illeti. X. A tanulók kérvényei és panaszai beadásáról. 88. §. Ha valamely tanuló kérvényt vagy panaszt akar beadni, úgy először, s amennyiben a törvény által világosan írásbeli beadvány nem követeltetik, szóval a dékánhoz forduljon. Ez szóval ad határozatot, vagy írásbeli beadványnak a tanári testülethezi benyújtására utasítja. 89. §. Ha valamely tanuló a dékán vagy tanári testület által nyert határozattal meg nem elégszik, úgy szabadságában áll, ügyét, amennyiben a törvény a fölebbvitelt el nem vágta, az akadémiai tanácshoz föllebbezni, melyhez azon esetben is beadványait intézi, ha valamely kérvény fölött első folyamodványban az akadémiai tanács határoz. Azonban a kérvény mégis, ha az akadémiai tanácshoz, vagy midőn megengedhető, az oktatásügyi ministeriumhoz szól, mindig a tanári testület utján adandó be s ez által tudósítással küldendő fel. A felebbezési határidő rendesen nyolcz napig tart azon naptól számítva, melyen a tanulónak a folyamodványi határozat szóval közöltetett s általa írásban az egyetemi irodában fölvétetett. 90. §. A tanuló rendesen az egyetemi irodától semmi küldönyzést nem várhat, hanem az őt illető határozatokat maga vagy helyettese , ki nyert megbízását igazolni tartozik, az egyetemi irodából elviheti. Az értesítés, hogy a tanuló az őt illető határozatot az irodában fölveheti, a fekete táblán egy kiragasztvány által történik. 91. §. Csak különösen sürgős vagy fontos esetekben rendelheti el a dékán vagy igazgató az egyetemi vagy tanszaki szolga által az elküldetést. A tanulók a fekete tábla kiragasztványait tudomásul venni, s mindent mi az akadémiai hatóságok vagy a számvevő hivatal által kiragasztatik, kellőleg közzétettnek s az illetőket kötelezőnek tekinteni kötelesek. XI. Ezen rendszabálynak vonatkozásáról a theologia tanulói s oly előadások be nem iktatott hallgatóira, melyek nem tanszaki előadások. 92. §. Ezen rendszabály alkalmazhatóságáról a theologia hallgatóira, külön rendeletek fognak kiadatni. Addig az eddigi határozmányok érvényben maradnak. 93 §. Azokra nézve, kik a tanítók előadásaira a szó szoros értelmében, vagy oly tanosztályi előadásokra íratják be magukat, melyek tulajdonképi tanszak tanulmányokat nem foglalnak magukban, hanem azokhoz csak kapcsolva vannak, mint p. o. a sebészet hallgatói, az eddigi határozmányok állnak fölvételükre úgy mint a tanfolyamra,az általuk leteendő vizsgálatokra s egyéb viszonyaikra nézve az egyetem és a tanárok s tanítókhoz. Ezek nem iktatandók be, tanulási szabadságot nem élveznek, s illető tanáraik által egészen az eddigi mód szerint külön névsorozataikban nyilvánságban tartandók. XII. Átmeneti határozmányok. 94. §. Azon tanulók, kik 1849|S0-ik tanévben vagy már azelőtt a második úgynevezett philosophiai tanévet a pesti egyetemen vagy valamelyik lyceumon, akadémián vagy collegiumban jó sikerrel végezték, melyből az eddig fenállt határozmányok szerint az átlépés a theologiai, jogi vagy orvosi tanszakba késedelem nélkül megengedtetett, az 1851/52 tanévben e tanszakokhozi beiktatásra és beiratásra érettségi vizsgálat nélkül is bocsátandók. CIO. §. 95. §. Magánosak vagy nyilvános tanulók, kiknek a korábbi évekből még valamely vizsgálatot utólagosan kell letenniök vagy ismételniük, arra még ez őszi félév folyama alatt bocsáthatók. Ezen vizsgálatok egészen az eddig divatozott tantörvények szerint tartandók meg, s a fölöttük kiadandó bizonyítványok nyilvánosaknak tekintendők. Azonban azon tanévet határozottan ki kell jelölniük, melyre ezen vizsgálat utólagosan letétetik. E vizsgálatot első és utolsó folyamodványban a tanári testület engedi vagy tagadja meg. Ezen határidő zárhatáridő s az akadémiai hatóságok ezt illő időközökben ismételve közzétenni kötelesek. 96. §. A statusvizsgálatoknak behozataláig a könyvvivő s pénztári hivatalnokok számára, a jog és statustudományi tanszak statusszámadási tudomány tanárának joga és kötelessége szakjából vizsgálatokat egészen a mostani rendeletek szerint tartani s róluk statusérvényes bizonyítványokat kiszolgáltatni. . .............. ................ a October 23-án 1850-Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (nagyhidat ez a 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában : (aldunasoron, kegyesrendiek épületében). Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Szerkesztői iroda van: aldunasor és halpiacz sarkán 53. sz. a. Nemeshegyiház 2. emeletében 2. sz. a. HHMHIVATALOS RÉSZ. Pest, oct. 22. A Köztudomás szerint az új vámtarifa már elkészült, de Csehországban hatalmas izgatások történnek annak létrehozatala ellen, mi közzétételét eddig akadályozd. Hir szerint néhány gyapotfonók és némely vegytani termények gyámokat szövetséget kötének bizonyos hírhedt firmákkal, melyek csempészet által gazdagodtak meg, és az elámított iparosztály nem csekély számmal csatlakozik ezen maníívumokhoz. Ily törekvések irányában valóban szükséges, hogy Magyarország s azon tartományok, melyeknek érdeke e részben honunk érdekeivel szoros kapcsolatban van , Erdély, Horvátország, Galiczia és Lombard-Velencze, nyíltan emeljenek szót és hangosan terjesszék elő sürgő szükségleteiket most, az eldöntő pillanatban. Ily értelemben kell a sajtónak, és mindenek előtt a kereskedelmi és iparkamráknak működniök. Mutassa meg ezen új intézet, hogy hivatását fölfogni, szép állását méltányolni tudja; nyújtsa be kérvényeit a ministeriumhoz, a császárhoz és mindenhova, hol petitiói hatást idézhetnek elő. Vámtariffánk rosz; egy rendszernélküli, összeférczelt csinálmány; ismétlésekkel és ellenmondásokkal tele. A nyers és segédanyagok gyakran nagyobb vámdíj alá vették, mint a gyártmányok; így például rózsaolajért nagyobb vám fizetendő, mint kész illatszerekért; mákonyért nagyobb mint morphinumért ; chinahéjért nagyobb mint chininért. A vámtételek száma szerfölött nagy (a hatszázat meghaladja) stb.; de a főhiba az elvben fekszik, miszerint a nyersanyagok vámmal túlterhelnék; igy például egy mázsa gyapottól 1 ft 40 kr., egy mázsa indigótól 7 frt 30 krajczárt kell fizetni vám czime alatt. A félgyártmányok, minők p. a fonalak és festett kelmék, részint hasonlólag túlterhelvék, részint — és ez a legszükségesb anyagokról , mint p. nyers és nyúló vasról szól — a bevitel czikkeiből egészen kitiltvák. A kész gyártmányokat illetőleg, a legszükségesb áruczikkek behozatala hasonlóképen tilos, mint p. csaknem minden szőtt és font kelmék, a disz- és szatócsáruk behozatala ; mások (például a bőr és papiráruczikkek) oly magas vámdíjnak alávették, hogy az a beviteli tilalomhoz közelit. Ennek eredménye a véghetetlen csempészet, mely a tisztességes iparnak legnagyobb ártalmára válik; s hol a csempészet elegendő nyereménnyel nem jár, mint a közönséges kelméknél, ott a belföldi gyártmányok rosz és drága czikkeivel találkozunk; minek következménye ismét a kivitel csökkentése , mert a külföld csak akkor veheti meg saját áruinkat, ha övéi előtt el nem zárjuk a bevitelt. Ezen nyommasztó helyzetben egy tartomány sem sinylik annyira, mint Magyarország, mert honunkban az ipar nem virágzik, és határai távol esnek az ipardús nyugati országoktól. Magyarország tehát, midőn drágán fizetni kénytelen az osztrák rész áruczikkeit, egyszersmind a csempészet nyereményéből ki van zárva, s minthogy Magyarországból kerülnek ki a kivitel legtöbb áruczikkei, melyeket a külföld vásárol, a megakadályozott eladás vevés által leginkább minmagunk károsulunk. Az uj vámtariffa, mint közönségesen állittatik, s a kereskedelmi ministerium 1849 decemb. 30. s 1850 május 30-kán kelt emlékiratainak a vámreformot érdeklő vezérelveiből világosan megérthető, a fünebb érintett bajok elhárítására szolgálandó. Szerinte a belföldben nem terményezett nyersanyagok, minő p. a gyapot, indigo, Cochenille stb., csak névszerinti vám alá lennének vetendők, e vegytani termények s fonalak vámdijai leszállitandók, minden külföldi gyártmányok bevitele mérsékelt védvámok alatt megengedendő, a kiviteli vámdij a mezei gazdászat minden terményeire nézve eltörlendő, a belföldi ké TÁRCZA. A basa által „megtalpalt" konstantinápolyi levélírónak. A Pesti Napló 178-ik és 179-ik számában egy névtelen magyarhoni menekültnek, egy, jelenleg török szolgálatban levő renegátnak konstantinápolyi levele közöltetvén, ebben az állít— tatik, hogy mi Magyarországon a törökök vendégszeretete és bánásmódjáról, mellyel a menekültek irányában viseltetnek, ferdén vagyunk értesítve. S ezt ő bizonyos Imrefi kezéhez jött munkájából tudta meg, mely szerinte őt többekkel együtt boszankodásra gerjesztő , mivel a törökök vendégszeretetét a műveit Európa előtt a gyalázat pelengérére állította. Levélíró ezen vádjára mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy ha igaza volna is — a mi ugyan, mint látni fogjuk , egyátalában nincs, — engem, ki csak egy honába visszatért szemtanúnak hitelt érdemlő adatait, a keletről irt legjelesebb szerzőknek a török viszonyokat ismertető föl— világositásaival megbövitve közlöm, illetőleg naplóját csinosított alakban szerkesztve, de nem meghamisítva közzé tettem,egyátalában nincs joga megtámadnia s gyanúsító vádakkal terhelnie. Hanem minthogy már csakugyan engem támadott meg, én tehát az eredeti izó helyett, mint kinek igazságszeretetében és hazafiságában sokkal inkább bízom, mint egy vallását elhagyott, nemzetiségét megtagadott renegátéban, — szívesen fölveszem a keztyüt, s be fogom bizonyítani, miszerint nem mi — már t. i. az eredeti író és a közlő — ismertettük ferdén a török viszonyokat, hanem épen ő compromittálja levelében a törökök vendégszeretetét, menekültekbeli bánásmódját, hitét, erkölcsi és műveltségi állapotát, — s ezáltal csak azt tanúsítja, hogy sem valódi jó magyar, sem valódi jó török. A mi könyvünknek — mint ezt nyíltan is elismerék — épen az a főérdeme, hogy minden pártszinezeti részrehajlás, s rokon- vagy ellenszenvet tanúsító szenvedélyesség nélkül, a lehető legnagyobb méltányossággal és kiméletességgel van írva, mert mi fő kiindulási szempontul, a dolgok állásának igaz és hű ismertetését tűztük ki. Minélfogva a törököknek menekültjeink iránti bánásmódját és vendégszeretetét is nem egyoldalúlag, hanem ha úgy tetszik, kétoldalúlag adtuk elő. Könyvünkben mindössze 5 basáról van téve említés, kik a menekültekkel bujdosásuk első időszakában közelebbi érintkezésben voltak. — A krajovai és viddini basák haszonleső, önös vendégszeretetét az igazság érdekében nem mulaszthattuk el bemutatni, ellenben a bukaresti, belgrádi és sumlai basáknak menekültjeink iránt tanúsított nagylelkű vendégszeretetéről méltányosan emlékeztünk meg. E szerint nem igaz levélírónak azon állítása, mintha mi minden török basáról csak roszat és feketét mondtunk volna. Különben levélíró maga is megvallja , hogy vannak a török főnökök közt kapzsi haszonlesők, kik csupán haszonért szoktak valamit tenni. Levélíró azt állítja, mióta Sumlából eltávoztak, nincs ok a mostani helyzetről panaszkodni. És így mégis csak volt ok panaszra az ezelőtti időszakban, melyről a mi könyvünk még kíméletesen, és sok botrányos dolog elhallgatásával szólt. Azonban a renegátoknak, mihelyt keresztény vallásukat s nemzetiségüket elhagyva muzulmánokká lettek, a viddini időszakban sem igen volt okuk panaszra. És itt rejlik a dolog bibéje. Levélíró a maga saját renegát állásának szempontjából fogja föl s ismerteté a keresztény bujdosók viszonyait is, s épen ezzel csalja magát, s csalja még inkább a közönséget. Azt mi soha nem vontuk kétségbe, mintha török szomszédaink a hitükre áttért renegátokat szíves vendégszeretettel ne fogadták volna, sőt elmondók, mikép ezek hittagadásuk jutalmául a legnagyobb kedvezésekben részesíttettek. Ámde kérdjük csak meg a keresztény hitük és nemzetiségükben szilárdul megmaradt, jellemesebb menekülteket, s ők majd különös dolgokat fognak beszélni az annyira elhíresztelt török vendégszeretetről, — ők majd panaszkodva mondandják el, mily kényszerítő eszközöket használtak a térítés dolgában, s mily méltatlankodó megkülönböztetéssel, mily sanyaruan bántak az áttérni nem akarókkal, kik még most is fájdalmas epedés közt sinylik a fogságnak nevezhető belzés kínjait. Hisz levélíró maga mondja, miként a török határtalan sympathiával viseltetik a renegátok iránt, kiknek — mint ő állítja farizeuskodva — megnyíltak szemeik látni a török vallás igazságát! — Innen van szerinte, hogy Bem, Kmety, Stein, Mahomed rokoninak tekintetnek, Kossuth pedig és Perczel stb. vakoknak tartatnak. Azt mi meghiszszük, hogy levélírónak kutya baja, amennyiben saját vallomása szerint már eddig is 2000 pftot, tömérdek drágaságot s ékszereket szerzett magának. Igen ám , de ezt csak egy, a török által kegyelt renegát mondhatja el magáról, míg a keresztény menekültek sorsa a hitehagyottakéhoz képest valóban szomorú, úgyhogy már sokan szökéssel szabadultak fogságukból , s nincs köztük csak egy is, ki a vendégszerető Törökországból ne vágynék egy civilizáltabb , szabadabb országba. Sőt hiszen láttuk, hogy már eddig ezrenként, százanként jöttek vissza hazájukba, s kegyelemnyerés reményében még most is folyvást szállingóznak vissza. Igazat szólva, levélíró azért haragszik reánk , mert könyvünkben nem legkedvezőbb ité-