Magyar Hirlap, 1850. november (2. évfolyam, 296-320. szám)
1850-11-22 / 313. szám
Pest, Péntek, Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet kivéve mindennap. Előfizetési dij : fél évre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 fr 30 kr. Évnegyedre helyben házhoz küldve 4 frt ; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 ft 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1—töl számittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. 313. sz. HIVATALOS RÉSZ. A Magyarországot illető országos törvény- és kormánylap XXVII. darabjából. (Kiadatott és elküldetett 1850. November 13-kán.) A vallás-és közoktatási ministernek 1850.ki jul. 12-kén kelt rendelete, a leczkepénzeknek a bécsi, prágai, pesti, lembergi, krakkói, olmüczi, gráczi és innsbrucki egyetemekbe való behozatala iránt. (Folytatás.) 27. §. Minden egyes mentesség megújítása fölött a tanártársulat határoz. A forma, melyben ez megadatik , a társulat végzése következtében a dékán által a fölmentvényre irt és aláírt azon egyszerű megjegyzésből áll , hogy ezen mentesség még a legközelebbi két (név szerint és évszámmal kiteendő) vagy körülmények szerint csupán a legközelebbi félévre érvényes. 28. §. Mi módon győződjenek meg a tanártársulatok a mentességért folyamodó tanuló szüksége felől, következő korlátok közt saját véleményüktől függ: 1. Kötelesek mind a szűkölködés kimutatásainak és ezek hitelességének, mind a tudományos alkalmazásnak megitélésében lelkiismeretes szigorral eljárni, nehogy a tanulási szabadság rendszerével összekötött leczkepénzi intézet félreértett engedékenység által meghiusittassék. 2. A tanulók , kik a felmentést kérik , a 18-ik §-ban érintett eseteket kivéve, nem csupán szegénységükre vagy azon körülményre tartoznak hivatkozni, hogy nekik szegénységi bizonyítvány alapján már előbb valamely mentesség vagy segélydíj adatott, hanem egyenesen azon viszonyokat is igazán elősorolni és telhetőleg okadatolni,melyeknek tanúsítása saját és szüleik vagyontalanságának megítélésére szükséges. 3) Rendszerint községelöljárók, városi tanácsok vagy kapitányságok stb. által kiadott és a folyamodó szegénységének megítélésére tényleges adatokat tartalmazó nyilvános bizonyítványok előmutatását tartoznak kivánni. 4. Magánbizonyítványok csupán akkor szolgálhatnak a mentesség alapjául, ha a kiadók teljes bizalmat érdemlő személyek, és a bizonyítványban az ebbeli megítélésre kivántató tényleges támaszpontok foglaltatnak, s a kiadó ezeket „saját tudomása és felelőssége alatt“ bionyitja. 29. §. A mentesség oly tanulóktól tagadandó meg, kiknek szülői, vagy kik maguk életmódjuk által azt bizonyítják, hogy szükségtelen kiadásokra való értékkel birnak , vagy hogy ezt megszerezni képesek. 30. §. A tanítók nemcsak jogosítvak, hanem egyszersmind kötelesek is a mentesek tudományos alkalmazása felöl maguknak minden előttük czélszerűnek látszó módon , akár beszélgetések vagy magánpróbatételek, akár írásbeli dolgozatok által bizonyosságot és ez által a mentesség megnyerésére vagy további élvezetére való érdemesség megítélésére szükséges alapot szerezni. 31. §. A tanártársulat által adott mentességek csupán a rendes fizetéssel alkalmazott tanárok vagy jutalomdíjas tanítók főleczkéire nézve érvényesek. Magántanítóknak vagy tanároknak, főleczkéiken kívül, hirdetett fizetéses leczkéire nézve csupán az által lesznek érvényesek, ha ezek erre világos beleegyezésüket vagy a leczkejegyzék készítése alkalmával az egybegyűlt tanártársulat előtt vagy utólagosan , azonban mindenkor a tanulók felvételi határideje előtt, az egyetemi pénztárnál nyilvánítják. 32. §. A félév első 10 napjaiban minden tanulónak szabadságában áll, az egyetem minden leczkéjében vendégkép megjelenni, azaz : vendégkép hallgatni anélkül, hogy ez által a leczkepénz-fizetési kötelezettség állapíttatnék meg. 33. §. Ezen határidőn túl becstelenségnek tartatik valamely fizetéses leczkét a tanítónak járó leczkepénz fizetése nélkül rendesen látogatni. 34. §. A tanító a leczkepénznek a tanulótól közvetlen fölvételétől tiltatik. A leczkepénzek fölvételére , kiszolgáltatására és fölszámolására a pénztár van hivatva. 35. §. A tanuló az általa bejelentett minden leczkéért a leczkepénzt vagy egyszerre, vagy mindenikért külön , előre vagy utólagosan teheti le. A lefizetésnek azonban mindenkor azon határidő előtt kell történnie, mely minden félév végével a leczkelátogatás igazolására kitüzetik. 36. §. Egy tanítónak sem szabad a félév végén valamely tanuló számára a leczke látogatását elismerő bizonyítványt adni, míg ez az általa bejelentett minden leczkéért járó leczkepénznek a pénztárnák lefizetéséről szóló nyugtatvánt elő nem mutatja , vagy annál a mentességet kellőleg nem igazolja. A pénztár épen úgy felelős nyugtatványa valódiságáért, mint a tanító azért, hogy ő e nélkül a tanulónak látogatási bizonyítványát hamarkodva ki nem adja. 37. §. Elbocsátvány sem szolgáltathatik ki az egyetemet odahagyó tanulónak előbb, míg a leczkepénzek fizetése tekintetébeni minden kötelezettségét nem teljesítette. 38. §. Azon tanulók, kik a beiatás vagy valamely leczke rendes látogatása által megalapított tiszteletdíj-kötelezettséget kellő időben nem teljesítették, a péztár által különösen följegyzendők. Ezek a következő félévben csupán a hátralevő leczkepénz utólagos, és a következő félév leczkepénzeinek előleges lefizetése után jegyzendők be. 39. §. Ha valamely kihirdetett leczke létre nem jó, a netalán előre fizetett leczkepénzek visszaadandók. 40 §. Ha valamely leczke, a tanító megbetegegedése következtében egy időre , de nem oly hosszú ideig szakasztatik félbe, hogy az általa tanítandó tárgy lényeges rövidséget szenvedne , ez a leczkepénz-fölvételi jog tekintetében akadályul nem szolgálhat. 41. §. Kétség esetében mind ezen, mind minden egyéb félbeszakasztási esetek alkalmával az áll, hogy a leczkepénz nem fizetendő, és a netalán előlegesen befizetett visszaadandó akkor; a) ha a félbeszakadás 8 hétnél tovább tart, b) vagy ha a 4 hétnél tovább tartó félbeszakadás a tanító saját elhatározásától függ. 42. §. Minden az iránt támadó kétség fölött, valljon az előbbi szakaszok eseteiben a leczkepénz fizetendő-e vagy sem, a tanártársulat jelentésének meghallgatása mellett első bíróságilag az akadémiai tanács határoz. 43. §. A félévre előlegesen befizetett iskolapénz visszakövetelésének azonban legfölebb a legközelebbi félév lefolyta előtt meg kell történnie, különben az tétetik föl, hogy az erre jogosított az illető tanító részére erről lemondott. Ha a visszafizetés esete áll be, ez a fekete táblára írt hirdetmény által a tanulók tudomására juttatandó. 44. §. A mentes tanulók rovására a leczkepénzek oly czélból, hogy ezek azon esetre, ha a mentés vagyonbeli körülményei idővel javulnak, általa utólagosan megtéríttessenek (Standung der Honorare), ezentúl fel nem jegyzendők. 45. §. A leczkepénzek beszedésével és felszámításával megbízott egyetemi hivatalnok, az egyes tanítók számára befolyt tiszteletdijakat a beszedési százalékok levonása után ezeknek végbizonyítvány mellett kiadni és az akadémiai tanácsnak minden félév végével számot adni köteles. 46. §. A pénztár által a tanulóknak a lefizetett leczkepénzek felöl adott nyugtatványok bélyegmentesek. 47. §. A 45. § ban érintett beszedési százalékok az egyetemi iroda és pénztár új rendezése által támadó költségek egész vagy részbeli fedezésére szánnak. Ezek előlegesen 5 százalékban állapíttatnak meg, és azon pénzalapba folynak, melyből az egyetemi hivatalnokok fizetéseiket húzzák. Futaoodai tanácsok minden félév lefolytával jogosítják az iroda és pénztári személyzet számára a beszedési százalékokból adandó illő jutalomdíj iránt a közoktatási ministeriumhoz felterjesztést tenni. 48. §. A pénztárnoki ügylet előlegesen a főtanodai tanács által az eddig alkalmazott egyetemi tisztviselők egyikére, ki pénztárnok (questor) nevet viselend, visszavehető hivatalkép ruházandó, és nemcsak a leczkepénzek beszedésére, beszolgáltatására és számadásra, hanem az ezzel lényeges összefüggésben levő leczkékre való bejegyzési ügyletre, a különféle névjegyzékek vitelére, a tanulók nyilvánságban tartására, minden egyéb illetékek és fizetések beszedésére és ezek felöli számadásra kiterjed. 49. §. A sebész tudományi osztályok tanulóira jelen törvény nem alkalmazható. 50. §. A szorosabb értelmű tanítók tiszteletdíjaira nézve az egyetemhez való jövő viszonyuk kimeritőleges szabályozásával egyetemben különös határozatok fognak kiadatni. Thun. F. hó nov. 19-én jelent meg a bírod, törvényes kormáylap CL. darabja, melynek 447. számában a következő nov. 15—ki császári nyílt parancs közöltetik: „VI I. FERENCZ JÓZSEF , Isten kegyelméből austriai császár, Magyar- és Csehország királya stb. stb. a jelen viszonyok tekintetéből a bírod, alkotmány 87 §-a értelmében ministertanácsunk előterjesztésére rendelni határoztuk és rendeljük mint következik : 1. Minden közlés a nyilvános lapokban s más nyomtatványokban a csapatok mozgásairól államainkban, azok erejéről s fölállítási helyeikről, a hadi kellékek szállításáról s megőrzési helyeikről, s átalában minden hasonló közlés, mely a katonai működések tervét és irányát fölismertetni alkalmas, további rendeletig föltétlenül meg van tiltva. Ezen tilalom alól csak azon tudósítások vannak kivéve, melyek hivatalos lapokban közzé tétetnek. 2. Ezen tilalom áthágása azon hatóság által, mely az áthágások fölött átalában ítél, 500 pftig terjedhető pénzbírsággal büntetendő. 3. Ismételt áthágási esetben a törvényes üldözéstől függetlenül az illető lap további megjelenése azon viszonyok tartási idejére, melyek a jelen tilalmat előidézék, a politikai hatóság által betiltandó. Kelt császári fő és székvárosunkban, Bécsben, nov. 15-én 1850. Ferencz József s. k. Schwarzenberg. Krausz. Bach. Bruck. Thinnfeld. Thun. Schmerling. Csorich. Kulmer. november 22-kén 1850-Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (nagyhid utcza 671. sz. a Takácsyházban) és nyomdájában : (aldunasoron, kegyesrendiek épületében). Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Szerkesztői iroda van: aldunasor és halpiacz sarkán 53. sz. a Nemeshegyiház 2 .emeletében 2. sz. a HHMHIVATAL08 RÉSZ. Pest, nov. 20. §. A német ügyet illetőleg, — mely most az európai kérdések előterén áll — daczára az újabb eseményeknek, a porosz nép hírhedt harczvágyának, s a porosz cabinet halogató politikájának, nézeteink változtatására eddig nem találtunk okot. Most csak úgy hisszük, mint előbb, mikép a német villongások eldöntése a diplomatia fegyvereitől függ; ámbár Poroszország látszólagos engeszteltsége e hitünk megerősítésére igen csekély befolyással bírt. Ha Kurhessen, Schleswig-Holstein és az Unió nem is szolgálandnának többé ürügyül, s a fejedelmi collegium enyészetbe merülne, ha a szabad értekezletek napja haladék nélkül fölviradna Drezdában: e tényekből még nem sokkal többet lehet következtetni annál, hogy volt idő, midőn a porosz harcztárogató elnémult Austria hajthatlan akarata és veszélyedzette seregei előtt, miknek nem csekély nyomatékot adott a kontinensi nagy hatalmasságok támogató szava, és a kereskedés félreérthetlen nyilatkozata. Poroszország vágyai, melyeknek jogossága a forradalmi codexből merittetett, egyetlen egy cabinetnél sem találtak viszhangra ; e vágyak valósítását a körülmények mostohasága bizonytalan időkre halasztja; a régi porosz politika, mely szabad szövetkezésben s fokonkénti absorptióban lelé alapját, kényszerű tolakodással lép ismét a kormány elé; s azon utópiák meghiúsulta, mikkel a porosz felség régóta tradtálja Németországot és saját alattvalóit, oly különös helyzetbe ejté a hatalom részeseit, hogy a nép lelkesedése öröm helyett nyugtalanságot kelt kedélyeikben. E tények — és ki vonthatná ezeket kétségbe? — mindinkább földerítik kilátásainkat a békére. Azonban nem kell felednünk, hogy a visszalépők, midőn terveiktől elültettek, a lealáztatás érzetével elkeseredést párosítnak lelkeikben, és áhítattal néznek új constellatiók elé, melyek alatt két év óta táplált reményeiket valósíthassák. A világesemények fordulatai egy idő óta a legszámítóbb elmével is dacolnak. Ürügyben nem lesz hiány. Maga Austria adá azt, midőn a szövetség helyreállítása iránt — eléggé becsületesen — nyilvánító, mikép egyéb kezdőpontok híjával, az elavult alapokon akar működni, de nem az elavult formák visszaidézése végett. Ennélfogva nem lehet nem helyeselni Austria eljárását, midőn a porosz engedélyek iránt pontról pontra gyors és bizonyos garantiákat követel ; midőn nem szalasztja el a kedvező pillanatot ; midőn a szabad conferenciákat gyorsan egybehívni és sürgöleg befejezni törekedendik; midőn jogát hatalmas seregével támogatja s harczkészületeit félbe nem szakasztja azért, mert ellene egy időben lehangolta fenhéjázó szavait. Austria, mint a német szövetség legtekintélyesb tagja, nem nézheti közönyösen, hogy századokon át gyakorolt jogai megszorittassanak azon földön, mely köztes a civilizált Európa közt természetes, sőt egyetlen kapocs. Egy veszteség a jog terén többeket von maga után, ellenben állam, mely győztesen kelend ki Németország jelenlegi tusáiból, biztosan számolhat arra, hogy apró szövetségesei nem szünendnek hivatkozni TÁRCZA. Ruthen nemzetiségügyi igazolás. Honunknak sorsosztályul jutván az, hogy különféle nemzetiségek elemeiből alkotott népességgel bírjon, ámbár e vegyes nemzetiségek színezete sok századokon keresztül, míg a latin műveltség szövétneke lobogott a közügyek intézkedésénél, kiválólag nem tűnt fel hazánkban, mindazáltal nem is enyészett el, avagy fogyatkozott meg a leélt századok alatt, sőt kívüli terjedelmére nézve inkább szaporodott s erősbödött annyira, hogy midőn a követelő kor igényeinél fogva a magyar nép nemzetiségének öntudatára jutott, és annak fejlesztéséhez hozzáfogott, versenyzési szellem következtében egyszersmind más némely kebelbeli nemzetiségek is fölocsúdtak szendergésükből, és nyelvük mivelését megkezdették; innen keletkezett súrlódások mig a vetekedő nemzetek közt oly ingerültséget szültek, hogy a legközelebbi szerencsétlen forradalmi időszakot nagyban készítették elő, s azt ha nem egészen, de kétségkívül túlnyomó erővel eredményezték, az alatt azon honbeli nemzetiségek, melyek elidegenithetlen természeti jogaikat mélyen bár érezték, de politikai helyzetüknél fogva nem gyakorolhatták azokat, várván szerencsésebb idő fejleményeit, életüknek kevés vagy épen semmi jelenségeit nem adták. E közben meghozatván a birodalmi alkotmány, s minden nemzetiségek iránt kimondatvan az egyenjogúság elve, micsoda, ha jelenleg azon nemzetiségek is kezdnek mozogni, s némi élet jeleit mutatni, melyek eddig nem másról, mint névről ismeretesek voltak ? Ily rendű nemzetiségek sorába többiek közt tartozik a magyarországi ruthen nép. Ez mindeddig honunkban terra incognita volt, se szellemi, se anyagi érdekeit nem méltatta senki figyelmére, közterhek miatti zaklatás esetein kívül nem jelent meg nála a tisztviselő, legkevésbbé részesült pártolási kedvezményekben a helybeli uradalmi tisztek részéről, műveltebb egyénei, kik soraiból fölnevekedtek, szégyenlvén népük aljasságát, megtagadták nemzetiségüket, s az egyéni szerencséjük élvezete közt megfelejtkeztek rokonaikról, szóval, ha az izlandi nyomor nagynak tartatik, úgy ábrázolva van általa e népnek is sorsa. S most, ha a kihirdetett alkotmány következtében, mely minden nemzetiségeket fölkarol, s jogait biztosítja, az érdeklett ruthén nép, kecsegtetvén magát jobb jövendő reményével, egynéhány lelkesebb, s sorsában szívből osztozó férfiainak szózatára hajolván, nemzetiségi jótéteményekbeni részesíttetését kívánja s követeli a magas kormánytól, kérem, mi bűnül róvható föl az neki ? Ez által nem tesz e egyebet, mint amit az időszülte körülményeknél fogva tennie kell, tennie kötelessége. S íme mindazáltal „Magyar Hírlap“ 274 és folytatólag következő számaiban „Nyíregyházáról a magyaroroszok érdekében“ czim alatt közlött czikkel találkozunk, melynek írója föllépvén „a görög vallásu magyarok nevében“ nem tudjuk minő szellemtől fölizgattatva, azon színfalait, hogy az említett népnek védelmét s pártolását tűzte ki czéljául, vádolja fáradozó előharczosait, kárhoztatja alkotmányos mozgalmait, megrohanja egyházának papjait, s egész nemzetiségi ügyét a legérzékenyebben pelengérre állítja a magyar haza szine előtt. Oly kíméletlen tollal vannak az olvasó közönség elé terjesztve a fölhívott czikk írójának e tekintetbeni nézetei, hogy a szerkesztőség szükségesnek látta hozzátenni ezen jegyzéket: „Nem lehet szándékunkban az imént — tán némi túlzással elősorolt körülményeket a kellő mértékre devalválni, s midőn lapjainkat el nem zárjuk az egyéni meggyőződés nyilatkozatai elöl, egyszersmind önállólag nyilvánított nézeteinkre utalunk, miket nem egyszer volt alkalmunk közleni honunk külön népfajainak ügyében.“ A szerkesztőség eme lovagias nyilatkozatának alapján bátorkodtam én a kérdéses hírlapi czikk tartalmát egy kissé elemezni. Előbocsátván az említett czikkirója, miképp is „egyike a magyar oroszoknak“ s hogy azon baleszmék, melyek szavai szerint „mindnyájunk nevében, de tudtunk nélkül oly pazarul szóratnak az olvasó világ elé, engem — úgymond ő — föl— jogositnak, s ösztönöznek, hogy sietnék, a néhányak túlzó phantasiája által egy kissé önzővé lett nemzetiségünket az elbizottság, s külön jogkövetelés ocsmány gyanújától fölszabadítván, a képzelt népboldogítók szándékos nézeteit, minta körülmények esetleges fordulatában egy gyáva haszonlesést mutatni be a nem oroszoknak.“ Azután álmélkodik, s tusakodik mondván: „mi szüli e számos álprófétákat e mostoha világra“ s merő lázas rángatódzások közt majd az utolsó ítélet előérzetével, majd az emberiség s nemzetiség végsírba roskadozásának félelmével, majd az elvakmerősködött hiedelem veszélyével küzködvén, végre az Árpádiak iránti háladatlanság fölfedezésével, s separatismust lehelő törekvés gyanújával megbélyegzi oroszaink néhányait, kiket további sujtásos epithetonok halmazása közben a nép ügyébeni működésre kiskorúaknak, álbölcsekként föltűnt uraknak, kik csiklandós eszelösségüknek játék eszközéül veszik, a nép jellemét, sötétben, zavarban halászni szándékozóknak, szineskedőknek, és a nép érdekében álokoskodóknak elnevez. Hogy a czikkiró az említett ruthen népnek néhányan egyedül s tévedésből néhol számos álprófétáit az elősorolt phrasisokkal tiszteli meg, ezt ő azon következetesség alapján teszi, mert megismeri, mikép Írástudó magyar oroszok csekély számmal vannak, s azért csak kevesen,