Magyar Hirlap, 1850. november (2. évfolyam, 296-320. szám)

1850-11-22 / 313. szám

Pest, Péntek, Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet ki­véve mindennap. Előfizetési dij : f­é­l­ évre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 fr 30 kr. É­vn­e­gy­e­d­r­e helyben házhoz küldve 4 frt ; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 f­t 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1—töl számittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. 313. sz. HIVATALOS RÉSZ. A Magyarországot illető országos törvény- és kormánylap XXVII. da­rabjából. (Kiadatott és elküldetett 1850. November 13-kán.) A vallás-és közoktatási ministernek 1850.ki jul. 12-kén kelt rendelete, a leczkepénzeknek a bé­csi, prágai, pesti, lembergi, krakkói, olmüczi, gráczi és innsbrucki egyetemekbe való behoza­tala iránt. (Folytatás.) 27. §. Minden egyes mentesség megújítása fö­lött a tanártársulat határoz. A forma, melyben ez meg­adatik , a társulat végzése következtében a dékán ál­tal a fölmentvényre irt és aláírt azon egyszerű meg­jegyzésből áll , hogy ezen mentesség még a legköze­lebbi két (név szerint és évszámmal kiteendő) vagy körülmények szerint csupán a legközelebbi félévre ér­vényes. 28. §. Mi módon győződjenek meg a tanártársu­latok a mentességért folyamodó tanuló szüksége fe­lől, következő korlátok közt saját véleményüktől függ: 1. Kötelesek mind a szűkölködés kimutatásainak és ezek hitelességének, mind a tudományos alkalma­zásnak megitélésében lelkiismeretes szigorral eljárni, nehogy a tanulási szabadság rendszerével összekötött leczkepénzi intézet félreértett engedékenység által meg­­hiusittassék. 2. A tanulók , kik a felmentést kérik , a 18-ik §-ban érintett eseteket kivéve, nem csupán szegény­ségükre vagy azon körülményre tartoznak hivatkozni, hogy nekik szegénységi bizonyítvány alapján már előbb valamely mentesség vagy segélydíj adatott, hanem egyenesen azon viszonyokat is igazán elősorolni és telhetőleg okadatolni,melyeknek tanúsítása saját és szü­leik vagyontalanságának megítélésére szükséges. 3) Rendszerint községelöljárók, városi tanácsok vagy kapitányságok stb. által kiadott és a folyamodó szegénységének megítélésére tényleges adatokat tar­talmazó nyilvános bizonyítványok előmutatását tar­toznak kivánni. 4. Magánbizonyítványok csupán akkor szolgál­hatnak a mentesség alapjául, ha a kiadók teljes bi­zalmat érdemlő személyek, és a bizonyítványban az ebbeli megítélésre kivántató tényleges támaszpontok foglaltatnak, s a kiadó ezeket „saját tudomása és fe­lelőssége alatt“ bionyitja. 29. §. A mentesség oly tanulóktól tagadandó meg, kiknek szülői, vagy kik maguk életmódjuk ál­tal azt bizonyítják, hogy szükségtelen kiadásokra való értékkel birnak , vagy hogy ezt megszerezni képesek. 30. §. A tanítók nemcsak jogosítvak, hanem egyszersmind kötelesek is a mentesek tudományos al­kalmazása felöl maguknak minden előttük czélszerűnek látszó módon , akár beszélgetések vagy magánpróba­tételek, akár írásbeli dolgozatok által b­izonyosságot és ez által a mentesség megnyerésére vagy további él­vezetére való érdemesség megítélésére szükséges ala­pot szerezni. 31. §. A tanártársulat által adott mentességek csupán a rendes fizetéssel alkalmazott tanárok vagy jutalomdíjas tanítók főleczkéire nézve érvényesek. Magántanítóknak vagy tanároknak, főleczkéiken kívül, hirdetett fizetéses leczkéire nézve csupán az ál­tal lesznek érvényesek, ha ezek erre világos beleegye­zésüket vagy a leczkejegyzék készítése alkalmával az egybegyűlt tanártársulat előtt vagy utólagosan , azon­ban mindenkor a tanulók felvételi határideje előtt, az egyetemi pénztárnál nyilvánítják. 32. §. A félév első 10 napjaiban minden tanu­lónak szabadságában áll, az egyetem minden leczké­­jében vendégkép megjelenni, azaz : vendégkép hall­gatni a­nélkül, hogy ez által a leczkepénz-fizetési kö­telezettség állapíttatnék meg. 33. §. Ezen határidőn túl becstelenségnek tarta­­tik valamely fizetéses leczkét a tanítónak járó leczke­pénz fizetése nélkül rendesen látogatni. 34. §. A tanító a leczkepénznek a tanulótól­ közvetlen fölvételétől tiltatik. A leczkepénzek fölvé­telére , kiszolgáltatására és fölszámolására a pénztár van hivatva. 35. §. A tanuló az általa bejelentett minden lecz­­kéért a leczkepénzt vagy egyszerre, vagy mindenikért külön , előre vagy utólagosan teheti le. A lefizetésnek azonban mindenkor azon határidő előtt kell történnie, mely minden félév végével a leczkelátogatás igazolá­sára kitüzetik. 36. §. Egy tanítónak sem szabad a félév végén valamely tanuló számára a leczke látogatását elismerő bizonyítványt adni, míg ez az általa bejelentett min­den leczkéért járó leczkepénznek a pénztárnák­ lefi­zetéséről szóló nyugtatván­­t elő nem mutatja , vagy annál a mentességet kellőleg nem igazolja. A pénztár épen úgy felelős nyugtatványa valódi­ságáért, mint a tanító azért, hogy ő e nélkül a tanu­lónak látogatási bizonyítványát hamarkodva ki nem adja. 37. §. Elbocsátvány sem szolgáltathatik ki az egyetemet odahagyó tanulónak előbb, míg a leczke­pénzek fizetése tekintetébeni minden kötelezettségét nem teljesítette. 38. §. Azon tanulók, kik a bei­atás vagy vala­mely leczke rendes látogatása által megalapított tisz­­teletdíj-kötelezettséget kellő időben nem teljesítették, a péztár által különösen följegyzendők. Ezek a követ­kező félévben csupán a hátralevő leczkepénz utólagos, és a következő félév leczkepénzeinek előleges lefize­tése után jegyzendők be. 39. §. Ha valamely kihirdetett leczke létre nem jó, a netalán előre fizetett leczkepénzek visszaadandók. 40 §. Ha valamely leczke, a tanító megbetege­­gedése következtében egy időre , de nem oly hosszú ideig szakasztatik félbe, hogy az által­a tanítandó tárgy lényeges rövidséget szenvedne , ez a leczkepénz-föl­­vételi jog tekintetében akadályul nem szolgálhat. 41. §. Kétség esetében mind ezen, mind minden egyéb félbeszakasztási esetek alkalmával az áll, hogy a leczkepénz nem fizetendő, és a netalán előlegesen befizetett visszaadandó akkor; a) ha a félbeszakadás 8 hétnél tovább tart, b) vagy ha a 4 hétnél tovább tartó félbeszaka­dás a tanító saját elhatározásától függ. 42. §. Minden az iránt támadó kétség fölött, valljon az előbbi szakaszok eseteiben a leczkepénz fi­­zetendő-e vagy sem, a tanártársulat jelentésének meg­hallgatása mellett első bíróságilag az akadémiai tanács határoz. 43. §. A félévre előlegesen befizetett iskolapénz visszakövetelésének azonban legfölebb a legközelebbi félév lefolyta előtt meg kell történnie, különben az tétetik föl, hogy az erre jogosított az illető tanító ré­szére erről lemondott. Ha a visszafizetés esete áll be, ez a fekete táb­lára írt hirdetmény által a tanulók tudomására jutta­tandó. 44. §. A mentes tanulók rovására a leczkepén­zek oly czélból, hogy ezek azon esetre, ha a mentés vagyonbeli körülményei idővel javulnak, általa utóla­gosan megtéríttessenek (Standung der Honorare), ezentúl fel nem jegyzendők. 45. §. A leczkepénzek beszedésével és felszá­mításával megbízott egyetemi hivatalnok, az egyes tanítók számára befolyt tiszteletdijakat a beszedési százalékok levonása után ezeknek végbizonyítvány mellett kiadni és az akadémiai tanácsnak minden félév végével számot adni köteles. 46. §. A pénztár által a tanulóknak a lefizetett leczkepénzek felöl adott nyugtatványok bélyegmen­tesek. 47. §. A 45. § ban érintett beszedési százalé­kok az egyetemi iroda és pénztár új rendezése által támadó költségek egész vagy részbeli fedezésére szánnak. Ezek előlegesen 5 százalékban állapíttatnak meg, és azon pénzalapba folynak, melyből az egyetemi hi­vatalnokok fizetéseiket húzzák. Futaoodai tanácsok minden félév lefolytával jogosítják az iroda és pénz­tári személyzet számára a beszedési százalékokból adandó illő jutalomdíj iránt a közoktatási ministerium­­hoz felterjesztést tenni. 48. §. A pénztárnoki ügylet előlegesen a főta­nodai tanács által az eddig alkalmazott egyetemi tiszt­viselők egyikére, ki pénztárnok (questor) nevet vise­­lend, visszavehető hivatalkép ruházandó, és nemcsak a leczkepénzek beszedésére, beszolgáltatására és szá­madásra, hanem az ezzel lényeges összefüggésben le­vő leczkékre való bejegyzési ügyletre, a különféle névjegyzékek vitelére, a tanulók nyilvánságban tar­tására, minden egyéb illetékek és fizetések beszedésé­re és ezek felöli számadásra kiterjed. 49. §. A sebész tudományi osztályok tanulóira jelen törvény nem alkalmazható. 50. §. A szorosabb értelmű tanítók tiszteletdí­jaira nézve az egyetemhez való jövő viszonyuk kime­­ritőleges szabályozásával egyetemben különös határo­zatok fognak kiadatni. T­h­u­n. F. hó nov. 19-én jelent meg a bírod, törvény­es kormáylap CL. darabja, melynek 447. számában a következő nov. 15—ki császári nyílt parancs közöltetik: „VI I. FERENCZ JÓZSEF , Isten kegyelméből austriai császár, Magyar- és Csehország királya stb. stb. a jelen viszonyok tekintetéből a bírod, alkotmány 87 §-a értelmében ministertanácsunk előterjesztésére rendelni határoztuk és rendeljük mint következik : 1. Minden közlés a nyilvános lapokban s más nyomtatványokban a csapatok mozgásairól államaink­ban, azok erejéről s fölállítási helyeikről, a hadi kel­lékek szállításáról s megőrzési helyeikről, s átalában minden hasonló közlés, mely a katonai működések tervét és irányát fölismertetni alkalmas, további ren­deletig föltétlenül meg van tiltva. Ezen tilalom alól csak azon tudósítások vannak kivéve, melyek hivata­los lapokban közzé tétetnek. 2. Ezen tilalom áthágása azon hatóság által, mely az áthágások fölött átalában ítél, 500 pftig ter­jedhető pénzbírsággal büntetendő. 3. Ismételt áthágási esetben a törvényes üldö­zéstől függetlenül az illető lap további megjelenése azon viszonyok tartási idejére, melyek a jelen tilal­mat előidézék, a politikai hatóság által betiltandó. Kelt császári fő és székvárosunkban, Bécsben, nov. 15-én 1850. Ferencz József s. k. Schwarzenberg. Krausz. Bach. Bruck. Thinnfeld. Thun. Schmerling. Csorich. Kulmer. november 22-kén 1850-Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (nagyhid utcza 671. sz. a­ Takácsyházban) és nyomdájában : (a­l­d­u­n­a­s­o­r­o­n, kegyesrendiek épü­letében). Vidéken minden cs. kir. posta­­hivatalnál. Szerkesztői iroda van: aldunasor és halpiacz sarkán 53. sz. a Nemeshegyiház 2 .emeletében 2. sz. a HHMHIVATAL08 RÉSZ. Pest, nov. 20. §. A német ügyet illetőleg, — mely most az európai kérdések előterén áll — daczára az újabb eseményeknek, a porosz nép hírhedt harczvágyá­­nak, s a porosz cabinet halogató politikájának, nézeteink változtatására eddig nem találtunk okot. Most csak úgy his­szük, mint előbb, mikép a német villongások eldöntése a diplomatia fegy­vereitől függ; ámbár Poroszország látszólagos engeszteltsége e hitünk megerősítésére igen cse­kély befolyással bírt. Ha Kurhessen, Schleswig-Holstein és az Unió nem is szolgálandnának többé ürügyül, s a fejedelmi collegium enyészetbe merülne, ha a sza­bad értekezletek napja haladék nélkül fölviradna Drezdában: e tényekből még nem sokkal többet lehet következtetni annál, hogy volt idő, midőn a porosz harcztárogató elnémult Austria hajthatlan akarata és veszélyedzette seregei előtt, miknek nem csekély nyomatékot adott a kontinensi nagy hatalmasságok támogató szava, és a kereskedés félreérthetlen nyilatkozata. Poroszország vágyai, melyeknek jogossága a forradalmi codexből merittetett, egyetlen egy cabinetnél sem találtak viszhangra ; e vágyak va­lósítását a körülmények mostohasága bizonytalan időkre halasztja; a régi porosz politika, mely szabad szövetkezésben s fokonkénti absorptióban lelé alapját, kényszerű tolakodással lép ismét a kormány elé; s azon utópiák meghiúsulta, mikkel a porosz felség régóta tradtálja Németországot és saját alattvalóit, oly különös helyzetbe ejté a hatalom részeseit, hogy a nép lelkesedése öröm helyett nyugtalanságot kelt kedélyeikben. E tények — és ki vonthatná ezeket kétség­be? — mindinkább földerítik kilátásainkat a békére. Azonban nem kell felednünk, hogy a vis­­­szalépők, midőn terveiktől elültettek, a lealázta­­tás érzetével elkeseredést párosítnak lelkeikben, és áhítattal néznek új constellatiók elé, melyek alatt két év óta táplált reményeiket valósíthassák. A világesemények fordulatai egy idő óta a legszámítóbb elmével is dac­olnak. Ürügyben nem lesz hiány. Maga Austria adá azt, midőn a szö­vetség helyreállítása iránt — eléggé becsülete­sen — nyilvánító, mikép egyéb kezdőpontok hí­jával, az elavult alapokon akar működni, de nem az elavult formák visszaidézése végett. Ennélfogva nem lehet nem helyeselni Aus­tria eljárását, midőn a porosz engedélyek iránt pontról pontra gyors és bizonyos garantiákat kö­vetel ; midőn nem szalasztja el a kedvező pillana­tot ; midőn a szabad conferenciákat gyorsan egy­behívni és sürgöleg befejezni törekedendik; mi­dőn jogát hatalmas seregével támogatja s harcz­­készületeit félbe nem szakasztja azért, mert elle­ne egy időben lehangolta fenhéjázó szavait. Austria, mint a német szövetség legtekin­­télyesb tagja, nem nézheti közönyösen, hogy századokon át gyakorolt jogai megszorittassanak azon földön, mely köztes a civilizált Európa közt természetes, sőt egyetlen kapocs. Egy veszteség a jog terén többeket von maga után, ellenben ál­lam, mely győztesen kelend ki Németország je­lenlegi tusáiból, biztosan számolhat arra, hogy apró szövetségesei nem szünendnek hivatkozni T­Á­R­C­Z­A. Ruthen nemzetiségügyi igazolás. Honunknak sorsosztályul jutván az, hogy különféle nemzetiségek elemeiből alkotott né­pességgel bírjon, ámbár e vegyes nemzetiségek színezete sok századokon keresztül, míg a latin műveltség szövétneke lobogott a közügyek intéz­kedésénél, kiválólag nem tűnt fel hazánkban, mind­­azáltal nem is enyészett el, avagy fogyatkozott meg a leélt századok alatt, sőt kívüli terjedelmére nézve inkább szaporodott s erősbödött annyira, hogy midőn a követelő kor igényeinél fogva a magyar nép nemzetiségének öntudatára jutott, és annak fejlesztéséhez hozzá­fogott, versenyzési szellem következtében egyszersmind más némely kebelbeli nemzetiségek is fölocsúdtak szender­­gésükből, és nyelvük mivelését megkezdették; innen keletkezett súrlódások mig a vetekedő nem­zetek közt oly ingerültséget szültek, hogy a legközelebbi szerencsétlen forradalmi időszakot nagyban készítették elő, s azt ha nem egészen, de kétségkívül túlnyomó erővel eredményezték, az alatt azon honbeli nemzetiségek, melyek el­­idegenithetlen természeti jogaikat mélyen bár érezték, de politikai helyzetüknél fogva nem gya­korolhatták azokat, várván szerencsésebb idő fej­leményeit, életüknek kevés vagy épen semmi je­lenségeit nem adták. E közben meghozatván a birodalmi alkotmány, s minden nemzetiségek iránt kimondatvan az egyenjogúság elve, micsoda, ha jelenleg azon nemzetiségek is kezdnek mozogni, s némi élet jeleit mutatni, melyek eddig nem más­ról, mint névről ismeretesek voltak ? Ily rendű nemzetiségek sorába többiek közt tartozik a ma­gyarországi ruthen nép. Ez mindeddig honunk­ban terra incognita volt, se szellemi, se anyagi érdekeit nem méltatta senki figyelmére, közter­hek miatti zaklatás esetein kívül nem jelent meg nála a tisztviselő, legkevésbbé részesült pártolási kedvezményekben a helybeli uradalmi tisztek ré­széről, műveltebb egyénei, kik soraiból fölneve­­kedtek, szégyenlvén népük aljasságát, megtagad­ták nemzetiségüket, s az egyéni szerencséjük él­vezete közt megfelejtkeztek rokonaikról, szóval, ha az izlandi nyomor nagynak tartatik, úgy ábrá­zolva van általa e népnek is sorsa. S most, ha a ki­hirdetett alkotmány következtében, mely minden nemzetiségeket fölkarol, s jogait biztosítja, az ér­­deklett ruthén nép, kecsegtetvén magát jobb jö­vendő reményével, egynéhány lelkesebb, s sorsá­ban szívből osztozó férfiainak szózatára hajolván, nemzetiségi jótéteményekbeni részesíttetését kí­vánja s követeli a magas kormánytól, kérem, mi bűnül róvható föl az neki ? Ez által nem tesz e egyebet, mint a­mit az időszülte körülményeknél fogva tennie kell, tennie kötelessége. S íme mind­azáltal „Magyar Hírlap“ 274 és folytatólag kö­vetkező számaiban „Nyíregyházáról a magyar­oroszok érdekében“ czim­ alatt közlött czikkel ta­lálkozunk, melynek írója föllépvén „a görög val­­lásu magyarok nevében“ nem tudjuk minő szel­lemtől fölizgattatva, azon színfalait, hogy az emlí­tett népnek védelmét s pártolását tűzte ki czéljául, vádolja fáradozó előharczosait, kárhoztatja alkot­mányos mozgalmait, megrohanja egyházának pap­jait, s egész nemzetiségi ügyét a legérzéke­nyebben pelengérre állítja a magyar haza szine előtt. Oly kíméletlen tollal vannak az olvasó kö­zönség elé terjesztve a fölhívott czikk írójának e tekintetbeni nézetei, hogy a szerkesztőség szük­ségesnek látta hozzá­tenni ezen jegyzéket: „Nem lehet szándékunkban az imént — tán némi túl­zással elősorolt körülményeket a kellő mértékre devalválni, s midőn lapjainkat el nem zárjuk az e­­gyéni meggyőződés nyilatkozatai elöl, egyszers­mind önállólag nyilvánított nézeteinkre utalunk, miket nem egyszer volt alkalmunk közleni honunk külön népfajainak ügyében.“ A szerkesztőség eme lovagias nyilatkozatának alapján bátor­kodtam én a kérdéses hírlapi czikk tartalmát egy kissé elemezni. Előbocsátván az említett czikkirója, mikép­p is „egyike a magyar oroszoknak“ s hogy azon baleszmék, melyek szavai szerint „mindnyájunk nevében, de tudtunk nélkül oly pazarul szóratnak az olvasó világ elé, engem — úgymond ő — föl— jogositnak, s ösztönöznek, hogy sietnék, a néhá­­nyak túlzó phantasiája által egy kissé önzővé lett nemzetiségünket az elbizottság, s külön jogköve­telés ocsmány gyanújától fölszabadítván, a kép­zelt népboldogítók szándékos nézeteit, minta kö­rülmények esetleges fordulatában egy gyáva ha­szonlesést mutatni be a nem oroszoknak.“ Azu­tán álmélkodik, s tusakodik mondván: „mi szüli e számos álprófétákat e mostoha világra“ s merő lázas rángatódzások közt majd az utolsó ítélet előérzetével, majd az emberiség s nemzetiség végsírba roskadozásának félelmével, majd az el­­vakmerősködött hiedelem veszélyével küzködvén, végre az Árpádiak iránti háladatlanság fölfede­zésével, s separatismust lehelő törekvés gyanú­jával megbélyegzi oroszaink néhányait, kiket to­vábbi sujtásos epithetonok halmazása közben a nép ügyébeni működésre kiskorúaknak, álböl­csekként föltűnt uraknak, kik csiklandós eszelös­­ségüknek játék eszközéül veszik, a nép jellemét, sötétben, zavarban halászni szándékozóknak, szi­­neskedőknek, és a nép érdekében álokoskodók­­nak elnevez. Hogy a czikkiró az említett ruthen népnek néhányan­ egyedül s tévedésből néhol szá­mos álprófétáit az elősorolt phrasisokkal tiszteli meg, ezt ő azon következetesség alapján teszi, mert megismeri, mikép Írástudó magyar oroszok csekély számmal vannak, s azért csak kevesen,

Next