Magyar Hirlap, 1892. július (2. évfolyam, 181-211. szám)
1892-07-01 / 181. szám
UA3TAR hírlap Nem ültet föl a miniszterelnök úr és a kormány senkit. Ezeket a czikkeket Magyarország ellen éppen úgy tudjuk, hogy ki íratja, mint ahogy meg tudjuk nevezni a szászok, oláhok, vagy pánszlávok honi gyártmányait, habár külországi vignet*a díszeleg is árujukon. Hogy a mini elnök úr szerencsétlen politikája és képesség, irány és határozottságuk egyénisége érvényesülhessen , minden embert meg kell, hogy idehaza és kint e haza határain túl kisebbítsen. A „Dispositionsfond“-ot fölhasználja a miniszterelnök úr, de nem arra, hogy az ország elleneivel szemben eredményeket mutasson föl, hanem arra, hogy mindazt ‘k meggyanusíttassanak, megvádoltassanak, megrágalmaztassanak jó pénzért, h a nemzetnek hű fiai, az országnak polgárai, de a miniszterelnöknek az, mert a parlament vezetésére, a korizat sikeres folytatására őt képtele tartják, ellenei. Ezt nyíltan, félreéretlenül bent az országban kimond de külföldre a gyűlöletet és ellenskedést nem viszik ki és nem vitték soha, mert a miniszterelnök ura i kormányzatát, fogyatkozásai és kétsége daczára, nem gyűlölik a nyír mint a mennyire szeretik hazájuk s nemzetüket. Jól teszi bizony, miniszterelnök úr, el ugatták ezt a fajt, ezt az országot bent azok az urak, akiket most kiről hallunk ide becsaholni. Hordja ki, másképpen nem megy, ölben ezeket a urakat a miniszterelnök úr, hogy ne maradjon egy is itt benn; ha künn vannak, legalább nem húznak reánk szégyent és nem rontják meg itt bent a levegőt és ez ország közerkölcseit. A „Münchener Allgemeine“, a „Hamburger Nachrichten“, a „Kölnische Zig“ stb. a miniszterelnök úr bizalmas külföldi orgánumai, előbb-utóbb, ha a magyar sajtó nem is bírná, észre tudná téríteni a miniszterelnök táborát. * A Münchener Allgemeine Zeitung czikke azzal kezdi, hogy az ellenzéket okolja, amiért az 1892-ki budgetet csak most fogadták el harmadik olvasásban. Idő- és erőpazarlással vádolja a magyar parlamentet. Majd azzal foglalkozik, hogy mivel indokolják az ellenzéki pártok bizalmatlanságukat. Azt mondják, hogy a „parlament rossz vezetése okozza a terméketlenséget s hogy a kormány nem bír a szükséges képességekkel e reformok keresztülvitelére. Előbb erőszakosan megakadályozzák a munkát s aztán panaszkodnak, hogy nem végezték el. Így tesz különösen Apponyi gróf pártja, mely támadásainak élességével felülmúlja a szövetséges „szélsőbalt“ is, sőt a vezér annyira megy kormányellenes ellenzékeskedésében, hogy az elnöknek egy korrekt határozatával szemben arra az izléstelenségre ragadtatja magát, hogy pártja élén kivonul a tárgyalási teremből“. Majd így folytatja czikkét a „M. A. Z.“ : „Apponyi Albert gróf pártjára nézve különös végzet, hogy minden „katonai ügynél“ vezérszerepet akar játszani s „államjogi“ és „nemzeti” kívánságaival és panaszaival felül akarja múlni a „szélsőbalt“ és a „48-asokat“ is. Az 1867-iki osztrák magyar kiegyezés örökös megingatása és magyarázgatása kedvencz foglalkozása e „nemzeti pártnak“ — mely mégis azt állítja, hogy a kiegyezés alapján áll s azt fenn akarja tartani, persze csak akkor, ha az ellenzéki „nemzeti aspirácziók“, vagyis az Ausztriától való különválás értelmében, „tovább fejlesztetik.“ Az 1867-iki kiegyezésnek, mely „a habsburgi monarkia állandó alaptörvényének tekinthető, folytonos veszélyeztetésével, e párt nem igen bizonyítja be kormányképességét. A koronázási jubileum megerősítette a kormány állását és erőt adott neki a további reformmunkálatokra. Másrészt az ellenzékeket annyira lehangolta, hogy támadásaik az appropriácziós vitánál nemcsak váratlanul rövidek, hanem gyöngék és tartalmatlanok is voltak. Az ily állítólagos választási visszaélések emlegetésével, alaptalan vádaskodásokkal, személyes ellenszenvből eredő támadásokkal és sovinisztikus izgatásokkal nem lehet a Szapáry kormányt megbuktatni. A kormány ügye oly jól áll, hogy az ellenzék oly eszközökhöz is kénytelen nyúlni, mint a „Hamburger Nachrichten” ügye. Ezután ismerteti a Polonyi interpellácziója folytán történteket, a miniszterelnök válaszának tudomásul nem vételét s diadallal konstatálja, hogy az interpelpelláczió tárgyalásánál az ellenzék határozati javaslatát impozáns többség vetette el. Végül kijelenti, hogy a Szapáry-kormány és pártja nem törődik az ellenzék támadásaival. Reformjait Magyarország és a Habsburgmonarkia üdvére keresztül fogja vinni. Szapáry és minisztertársai bírják a koronának és a többség által lojálisan képviselt nemzetnek bizalmát s igy az ellenzék bizalmatlansági votumát aggodalom nélkül fogadhatják. Budapest, június 8Ö. Főrendek és az elkeresztelési kérdés. A lapunkban előre jelzett konferenciát, melyet az elkeresztelési kérdés tárgyában hivott össze a herczegprimás, már ma megtartották. Az értekezletről a félhivatalos a következő kommünikét küldi éjfélkor: „Ma délután több főrendiházi tag értekezletre gyűlt össze a primási palotában a most szőnyegen forgó egyház-politikai kérdések tárgyában. A herczegprímás üdvözölvén a megjelenteket, megköszönte nekik, hogy meghívására eljöttek. Azután kifejtette a mai összejövetel czélját. A választások után a kormánynak az elkeresztelési kérdés gyökeres orvoslása végett javaslatot tett, melyet a kormány eddig nyilvánosságra nem hozott. Közölte azután a főbb indokokat, melyeket a főrendiházban e javaslat támogatására fel fog hozni. Ezek után a jelenlevők közül többen felszólaltak. Mindnyájan helyeselték a herczegprímás által felhozottakat és az a vélemény is nyilvánult, hogy a kormány által legutóbb elfoglalt álláspont a javaslat keresztülvitelét könnyíteni fogja.“ Most már igazán ideje, hogy végre valahára kiváncsiak kezdjünk lenni Vaszary ama „modus vivendi“-jére melyet oly féltékenyen eltitkolt mindezideig úgy a kormány, mint maga a herczegprimás. A valuta-javaslatok módosításai. Wekerle Sándor pénzügyminiszter a legközelebbi napokban, valószinüleg holnap szombaton este Bécsbe utazik, hogy Steinbach osztrák pénzügyminiszterrel konferáljon ama módosítások ügyében, melyeket a rechsrát valuta-bizottsága tett a valutajavaslatokon. A feketesárga zászló. Pár nap előtt közöltük a Reichswehr czikkét, mely módott ajánlott arra, hogy a feketesárga zászlót és a magyar nemzeti zászlót miként kellene egyesíteni a közös hadsereg jelvényévé. A Kölnische Zeitung egy Budapestről keltezett távirat szerint ez a terv a magyar országgyűlés szabadelvű pártjából indult ki. Anglia és Bulgária. Pétervárott nagy elkeseredettséget szült, hogy az angol udvar olyan nagy szívességgel fogadta a bolgár fejedelmet. Az angol udvar tehát értesítette a cárt, hogy a fejedelem nem politikai okokból részesült ebben a barátságos fogadásban, hanem csak azért, mert rokona a királynőnek. Stael báró utasítást kapott, hogy kerüljön minden találkozást a fejedelemmel. Ennek következtében Stael épp úgy, mint a franczia nagykövet távol maradt, mikor a fejedelem a diplomácziai testületet fogadta. Az a hír, hogy Ferdinánd eljegyzi a walesi herczeg leányát, alaptalan, letöröltük egyúttal lelkükről az idealizmus himporát. Az iskolában igényeket nevelnek beléjük, a naelveket ha az élet kielégíteni képtelen, elpusz‘s elsenyvednek, mint a dérütött virág, megzavartuk lelkük egyensúlyát. Az a na sok leány boldogságát tette már tönkre, kiragadta őket tulajdonképpi élethivatáól. De még ha reményei teljesülnek is, során nagyon drágán megfizetett protekczióka álláshoz jut is, az a sok szellemi munka, az a folytonos iskolai felügyelet annyira megviselt idegzetet, hogy amint Candolle Alfonz konstatálta, a svájczi tébolydákban levő nők túlnyomó része azelőtt tanítással foglalkozott. Ugyanezt jegyzi meg pár évvel ezelőtt Shaftesbury a lordok házában, ahol statistice igazolta, hogy a 183 tanítással foglalkozó egyén közül, akiket az állami tébolydába szállítottak, 145 nő és 38 férfi volt. S vajjon mi az indító oka e kétségbeesett diplomahajszának ? Az az egyoldalú tanítónői képzettség nemcsak az általános női műveltség színvonalát nem emeli, hanem e mellett még az egyéneknek sem nyújt valami kiváló exisztencziát. Éppen nem kárpótolja azt a nőt a diplomára fordított abnormis fáradozásokért. Hiszen az a két-háromzáz forintos tanítónői állás alig közelíti meg egy fővárosi cselédleány fizetését. S midőn a kifejlett társadalmi intelligenczia mellett még a jól végzett férfierőket is nehéz elhelyezni, a női konkurrenczia csak fokozza a társadalmi elégedetlenséget s a szocziális bajokat. Gyakorlati szempontok és ne diplomamánia vezesse tehát a szülőt leánya nevelésében. Tartalmas és alapos gyakorlati műveltség meg fogja értetni idejekorán azzal a nővel, hogy az ő birodalma mégis csak a gyermekszoba, s igazi boldogság számára a családi élet boldogságán kívül nincs. Az intézeti évek fegyelme helyett a szülői szeretet melegsége termékenyítse meg szivét, mert a nevelésben az anyai érzelmek benyomásainak nagyobb jelentősége van, mint az elveknek. E kornak eszményekre van szüksége, s gyöngéd női szivekre, amelyekből a kenyérhajhászat gondjai nem irtottak ki minden illúziót. Hadd futkosson azért az a leány inkább a szabadban, a napfény hadd süsse le arczát — táplálni fogja életerejét. Ne rontsuk meg tehetségeinek természetes erejét elvont didaktikus tanulmányokkal, melyeket a diploma megkövetel ugyan, de amelyeket a gyengébb szervezet meg nem bír. Az a szülő pedig ne a tanítónői diplomára legyen büszke, hanem leányának romlatlan kedélyére, szolid tudására, házias nevelésére, szellemének frisseségére, vidámságára, melyek együttvéve megelégedetté teszik fiatal életét s megaranyozzák gyermekkorának boldog emlékeit. Ha pedig a diploma-mánia ily mértékben fog pusztítani még a jövőben is, akkor az állam az iskolákkal parallel szaporítsa egyúttal a kórházakat és a tébolydákat is. 1892. július 1. Az üstökösök. Most, hogy a Winnecke-féle üstökös látogatásával tiszteli meg földünknek azt a részét, melyen szeretett hazánk is helyet foglal, nem lesz érdektelen egy pár megjegyzést tenni e magas látogatók megjelenéséről és a megjelenés okáról. Az egek e kóborgó fiainak megjelenése földgolyóbisunk fölött nem tartozik ugyan a ritkaságok közé, megjelenésüket mind a mellett sokféleképpen magyarázzák és magyarázták már az ókorban is, így a shagiriai bölcs, Aristoteles, bizonyos szerencsétlenségek hírnökének tekintette az üstököst s a görögök hittek neki, noha az általa megjósolt eset sohasem következett be. Némelyek még szerencsének tekintették az üstökösök megjelenését, s mikor egy alkalommal egy ezüstbányában nagy darab ezüstöt találtak, e szerencsét tisztán az üstökös megjelenésének tulajdonították, noha erre a leletre természetesen rábukkantak volna az égitest megjelenése nélkül is. Maga az üstökös rendesen két részből áll: a magból és a csóvából. A mag sűrűbb tömeg, a csóva ellenben olyan ritka, hogy az azon keresztül menő fénysugarak fényükben alig szenvednek változást. Az üstökösök megjelenését már régóta figyelemmel kísérik. A kínaiak Kr. e. 157 óta tesznek pontos megfigyeléseket s 372 üstökös megjelenését jegyezték fel, miből kitetszik, hogy a mennyek birodalmában gyakran tűnnek fel e kóbor vendégek. Európában aránylag kevés üstökös megjelenése van feljegyezve, noha itt is a legrégibb idők óta ki-