Magyar Hirlap, 1892. november (2. évfolyam, 302-331. szám)

1892-11-01 / 302. szám

1892. november 1 Budapest, október 31. nal, még pedig az álliberális irányzat el­ejtésével. Ennek az álliberális irányzatnak esett áldozatul az uralkodó tekintélye, az ország érdeke és a többség hatalma. Mindennel megalkusznak és mindent kompromittálnak az önök liberálisai. * A miniszterelnök bécsi útját eleinte úgy akar­ták feltüntetni, mintha Szapáry Csak azért menne Bécsbe, hogy jelen legyen Hieronymi eskületételnél. Úgy látszik azonban, hogy mégis csak volt más czélja a bécsi útnak. A Bud. Korr. ezt írja: Bécsből távirják lapunknak. Szapáry Gyula gróf miniszterelnök, ki ma délelőtt Kautz bankkormányzóval értekezett, délután 1 órakor ő felsége által 1 órai magánkihallgatáson fogadtatván, délutáni 4 órakor a gyorsvonat­tal Budapestre visszautazott. A kormány meg fogja ragadni az első alkalmat, hogy a képviselőházban az összes egyházpolitikai kérdések rendezése iránt a legszabatosabb formában nyilatkozzék. Tehát nyilatkozni fog a kormány , ami any­yit jelent, hogy Szapáry nem adta be a lemondá­sát, mert nem engedik meg, hogy a Hentzi-ügy mi­att bukjék, hogy a honvédek még sírjukban is, még késő aggkorukban megverjék azt, aki vét a magyar nemzeti eszme ellen. Az «Echo de Paris» a következőket mondja: Szapáry Gyula gróf néhány hónap óta sarokba szorítva érezte magát, s mint minden más miniszter ebben a helyzetben, ő is iparkodott az udvarnál kár­pótolni magát azért, amit a parlamentben veszített. — A két koszorú történetét ismertetve, így folytatja: «Szapáry gróf vastag hibát követett el, melynek el­lenségei látták hasznát. Számított az udvarra, de ezt az egy dolgot, a hadsereg kompromittálását Ferencz József nem bocsáthatja meg soha . . . Mától fogva Szapáry állását megüresedettnek lehet mondani. Ha távozása késik, ennek csak az aspiránsok számos volta az oka .... helyzet nagyon kényes. Szilágyi és Wekerle, ma még miniszterek, számot tartanak a holnapi elnökségre. Aztán Apponyi gróf és pártja is hosszúnak találják már az időt . . . Végül a bécsi udvar jelöltjeiként beszéltek Kállayról és Zichy gróf pozsonyi főispánról és másokról, így iparkodnak húzni-halasztani az ügyeket. És ebben a pillanatban valóban többet nem is tehetnek. * san jött meg, annak alkalmasint szimptomatikus jelentősége van és nemcsak az az oka, hogy a pol­gármester úr érdemei nagyok. Megírtuk már, hogy Sál Ferencz nagyváradi polgármester a harmadik osztályú vaskorona-rendet kapta meg — nyilván annak elismeréséül, hogy Sál Ferencz úr akadályozta meg Kossuth Lajosnak nagyváradi diszpolgárságát. Hogy e kitüntetés meg­jött, azon nem csodálkozunk, hogy pedig ily gkor­kiszoritják őket. Meghalnak a sírjukban má­sodszor. A temető halandó. A természet bölcse­­sége megöli az élőket az utókor kedvéért, mert ha életben maradnának az emberek, nem fér­nének el a földön. S ha nyugalomban marad­nának a holtak, temetővé válnék az egész föld. Hiszen olyan sok a halott! Az élő emberiség nevetséges, számba sem jövő kis csapat, a holt emberiséghez képest. Az esztendők ezerei mind szaporítják a sírhelyeket és az élő embernek ki kell szorítania a holtat sírjából, hogy ő maga le ne szoruljon a földről. És pusztulnak a sí­rok, vándorolnak, vesznek a temetők és a pa­raszt, ha ekéjével átszeli a földet, mindenütt föláshat fehér csontokat. Az egész föld temető, minden rög alatt nyugszik egy ember, de el kellett pusztulnia halálában is; a temető ván­dorol és elhagyogatja halottait . . . És milyen szép ez a­­ temető! Rengő ka­lászos mezők, zugó lombos erdők, büszke palo­tás Városok, nádfödeles kunyhók és mindenütt dolgozó, mulató, vigadó és busuló emberek. Lábuk közömbösen tapossa az utat, egyebet sem tud­ott, mint követ, vagy aszfaltot. És tánczol­­nak a mélyen elásott halottak fölött, nem tudva, hogy holtak fölött tánczolnak. Nincs örökkévalóság. Semmi sem örökké­való, még a Semmi sem örökkévaló. Pusztulunk a halál után is, egyetlen vigaszunk az, hogy nem tudunk majd róla. És mégis­­ olyan világos ez a gondolat, MAGYAR HÍRLAP A magyar kardinálisok. Közöltük már egy angol lap táviratát, mely arról szól, hogy a pápa a leg­közelebbi konzisztóriumban nem a szokott számmal fog kinevezni külföldi kardinálisokat. A »Temps« egyik római távirata szerint pedig a pápa határo­zottan megtagadta, hogy három magyar tábor­nokot nevezzen ki. Arra, hogy Magyarországnak ed­dig is három kardinálisa volt, a Vatikánban azt fe­lelik, hogy ez kivételes állapot, amelynek nincs jo­gosultsága. Magyarországnak 11 millió lakosa van s azoknak fele katholikus, már pedig ha a pápa 6—6 millió katholikusnak adna három bíboros föveget, hány kardinális kellene akkor a nagy katholikus álla­mok számára. — Teljesen eltekintve attól, hogy a Vatikánban — a Temps szerint — igen fogyatékosan ismerik Magyarország statisztikáját, annál feltűnőbb a Vatikán magatartása, mert Francziaország óhaját a kardinálisok kinevezése tekintetében is teljesíteni fogja a pápa. Mi csak sajnálni tudjuk, ha a vatikán a hármasszövetség elleni gyűlöletében annyira megy, hogy megfeledkezik a magyar katholikusok érdekeiről. Szögyény távozása. A király ma délelőtt ki­hallgatáson fogadta Szögyény-Marich László berlini nagykövetünket és Fejérváry Géza báró minisztert. Szögyény megköszönte ő felségének, hogy miniszteri állása alól őt felmentette és berlini nagykövetté ki­nevezte. Szögyénynek, aki már mint külügyi osztály­főnök letette a hivatali esküt, ezúttal nem kellett esküt letennie. A magyar házban délelőtt búcsúzott el Szögyény-Marich László a király személye körüli minisztérium személyzetétől s közvetlenül azután fog­lalta el állását Fejérváry Géza báró, mint a minisz­térium ideiglenes vezetője. Szögyényhez a hivatalno­kok nevében Hiersch miniszteri tanácsos intézett beszédet. A képviselőház november hó 3-án csütörtökön d. e. 10 órakor ülést tart. Ez lesz az első ülés a Hentzi­­ügy letárgyalása óta. Pártértekezlet. Az országgyűlési független­ségi és 48-as párt november 2-án délután 6 órakor értekezletet tart.­­ Az országgyűlési 48-as párt­kor pedig november 3-án délután 6 órakor a párt elnökének lakásán (József­ körút 23. sz.) tart érte­kezletet. A pénzügyi bizottság november hó 1-én dél­előtt fél 11 órakor a képviselőházban ülést tart. — Tárgy: A kereskedelemügyi minisztérium 1893. évi költségvetése, — és az aldunai Vaskapu-zuhatagon át épülő csatornának a további lemélyítése tárgyában beadott 140. sz. törvényjavaslat. A számvevőszék régi és uj elnöke, Hie­­ronymi Károly, a legfőbb számvevőszék elnöke, ma tette le az esküt a király kezeibe. Az eskümintát mégsem foghatom föl. Tudom, hogy az a por, az a hamu már nem én vagyok és­­ mégis bánt, hogy az is meg fog semmisülni. Az ember a múlandóság árjában él és mégis görcsösen ke­resi az állandót. Mért nem hihetek a lélek hal­hatatlanságában? Mért nem abban, hogy az a fű, mely síromon fog nőni, része az én énem­nek? Mért nem lelhetek vigasztalást abban, hogy utódaimban élek majd tovább? Istenem, mért pusztul az ember lelkéből a hit is ? Miért nincsenek már az égben angya­lok, akik eljönnek a testétől megváló lélekért és viszik a csillagok fölé? Mért nincsen többé po­kol, ahol rettenetesen lakóiunk bűneinkért ? Ahol örök kin égeti az embert, de legalább örökké ? Mért hal meg most már az ember végképen, a tökéletes elpusztulás vigasztalan tudatával! Nem foghatom föl, mi lelkesíthette azt a makacs kételkedőt, aki kijelentette, hogy halála órájában talán fog reszketni, de előbb nem? — Hiszen olyan szomorú az, ha nincs mitől reszketni! Az a gyarló, porban csúszó tudás széttépi a biztató, rózsás illúziókat és egy marék fekete földet nyújt helyébe. Minek pusztít, ha nem tud teremteni? A­ki hisz és nemcsak a levegő szí­nét látja a kék burokban, mely a földet körül­öleli, az utolsó órájában egy hosszú, végtelen uj életre készíti elő lelkét és meghal, hogy újra szülessék, meghal, hogy folytassa életét. Könyörülő Isten, ha könyörületes vagy, add, hogy halálos órámban reszkessek ! * Turkovich államtitkár olvasta fel. A király eskütétel után magánkihallgatáson fogadta Hieronymit. — Ugyancsak ma tette le az esküt, mint belső titkos tanácsos, Gajzágó Salamon, a legfőbb számvevőszék nyugalmazott elnöke. Orosz csalogatás. A Noveszti legújabb száma Magyarországról szólván, a régi kipróbált módszerrel iparkodik bennünket német szomszédainkkal össze­­veszejteni, hogy aztán az oroszoknak jusson is, ma­radjon is. Valami furfangos históriai fejtegetésben hivatkozik rá, hogy mi ősidőktől fogva gyűlöltük a németeket és szerettük a szlávokat. Most pedig gyű­löljük a szlávokat, erőszakosan elnyomjuk őket, még­pedig azért, mert 49-ben az oroszok segítettek Ausztriának szabadságharczunk leverésében. Követ­kezik a nem éppen új lamentáczió a nemzetiségek elnyomásáról, a véres zsarnokságról, mel­lyel nya­kára hágunk mindennek, ami nem akarja megtagadni önmagát. De veszedelmünket látja a román agitáczió­­ban. Meg van róla győződve, hogy ha Románia fe­jedelme nem volna Hohenzollern Károly, a románok nem jártak volna úgy pórul Bukarestben, ahogy pórul jártak Bécsben. Utal az újabb nemzetiségi körökre, és aggódik, hogy elégetjük majd kezünket, ha így játszunk a tűzzel. A franczia békelétszám. A német katonai követelések a maguk indokolása czéljából első­sor­ban az orosz és a franczia hadilétszámra hivatkoz­nak. Ezért is érdekes tudni, hogy mekkora lesz 1893-ban a franczia békelétszám. A jövő évben Francziaországban 550.456 ember fog a zászlók alatt állani, akik közül 496.954 ember a legénység, 27.639 ember az aktív tiszt és 25.863 ember a csendőrség és a garde republicaine száma. A kereskedelmi budget. A képviselőház pénzügyi bizottsága Wahrmann Mór elnöklete alatt tartott mai ülésében tárgyalás alá vette a kereskedelmi tárcza költségvetését. Lukács miniszter kéri a tárcza költségveté­sének jóak­aratú megítélését. Azt hiszi, sikerült a költségvetésében eltalálni azon helyes középutat, hogy egyfelől ne veszélyeztessék az eddig elért ered­ményekkel, másfelől ne legyen stagnác­ió egyetlen in­tézmény terén sem. Horánszky kijelenti, hogy a bizottság részéről a kötelességszerű kritika mellett a legjobb akarattal fog találkozni a miniszter. Elismeri, hogy az állam­vasutak terén sok történt, de az államvasutak keze­lésének pénzügyi eredményeit még­sem tekintheti vérmeseknek. Még igen messze vagyunk attól, hogy ez az üzem magát teljesen kiűzéssé. Nem tekintheti helyesnek a költségvetést az államvasutak tekinteté­ben s indítványozza, hogy minden uj beruházás és beszerzés az államvasutak keretében, csoportosittas­­sék, hogy azok pénzügyi eredményei tisztán áttekint­hetők legyenek. Helly is­ biztosítja a minisztert az iránt,­­ hogy amit kereskedelmünk és iparunk fejlesztése czéljából indítványozni fog, teljes támogatásra számíthat. Nem tagadja, hogy iparunk terén történt haladás, de nem olyan, amilyennek némelyek állítják s amilyen óhaj­tandó lett volna. Ugyanez áll a kereskedésről is, előkelő kereskedéseink is voltak épen csak Bécsnek és Brünnek bizományosai lévén. Hegedűs Sándor a vasutak tekintetében külö­nösen örvendetesnek tartja, hogy a szolgálatra és fentartásra sokkal több gondot fordít a minisz­ter, mint eddig történt. Azt, hogy az államvas­­utakra vonatkozó beruházási tételek is az államvas­utak költségvetésével kapcsolatban állh­assanak össze, szóló is helyesli. Ami az ipar és kereskedelem fej­lesztését illeti, nem fogadhatja el szóló Helly azon állítását, hogy a haladás e téren jelentéktelen lenne. Gyu­rkovics felhívja a miniszter figyelmét a horvát-szlavonországi viszonyokra úgy a vasúti há­lózat kiegészítése s a tengerészeti ügy fejlesztése, mint a tarifák leszállítása és bizonyos államjogi és nyelvi kérdések szempontjából. Lukács miniszter nem tartaná czélszerűnek, hogy az államvasutak mintegy az államháztartás külön csoportja gyanánt kezeltessenek. Azokra nézve, amiket Helfy mondott, megjegyzi, hogy a kormány is feladatának tekinti, hogy részéről a buzdító kezde­ményezés rendszerességgel történjék. Összeállíttatta a nálunk nem létező s nem a szükségletnek megfe­lelően űzött iparágak jegyzékét s e téren továbbra is rendszerességgel s következetesen igyekszik el­járni. Gyurkovics felszólalására megjegyzi, hogy kö­telességének tartja a Horvát-Szlavonország forgalmi és ipari érdekeit folyvást szem előtt tartani. Darányi kétségtelennek tartja, hogy a pénz­ügyi egyensúly helyreállításában az államvasutaknak lényeges része volt. S az is a dolgok természetében rejlik, hogy most már a forgalmi és közgazdasági szem­pontoknak kell előtérbe helyezkedniük. Horánszky úr indítványát szóló függőben tartandónak véli addig, midőn a pénzügyminiszter is jelen lesz s a költség­­vetés általános berendezése szempontjából erre is nyilatkozhatik. — Horánszky nem kívánta, hogy az államvasutak költségvetése a tárcza budgetjéből ki-

Next