Magyar Hirlap, 1893. február (3. évfolyam, 32-59. szám)
1893-02-01 / 32. szám
2 íflf Az állam és az egyház egymással szemben; egyik a másikának tekintélye lerontásán kell, ha győzni akar, hogy munkálkodjék. A püspökök pásztorlevelei, mind megannyi hadi proklamáczió. A kormánypártban egymás iránt csak úgy, mint a kormány egyes tagjai iránt a bizalom szálai el vannak tépve. Ezeket össze nem bogozza semmi jószívü lélek. A békéltető konferencziák után a lelkes párttagok, klubok, kaszinók, éttermek helyiségeiben folytatják tovább a veszekedést. A többség nem bízik egymásban, a kormány nem bízhatik a többségben. Ezen a helyzeten pedig semminemű konferenczia nem változtat; a hatalomhoz való ragaszkodás van meg a többségben; ha a kormány legnépszerűtlenebb tagja távozik, vagy ha én, kivel rokonszenveznek, megyek, egyforma következményekkel jár mind a kettő, az ajtóig elkísér az egész párt, azontúl senki. A hit, a bizalom az elvekhez és emberekhez van megtörve. Amíg ez fel nem éled a többségben, föl nem támad a nemzetben, addig alkotni, addig komoly munkához fogni nem lehet. Amíg a hit az elvekhez, a bizalom az emberekhez vissza nem tér, addig a közéletet az a bizonytalanság fogja uralni, mely minden erőt fölemészt, minden akaratot megtör. Felséged bizalmára azok méltók, kik az elvekben hisznek és bizalmat kérve, bizalmat adnak. Ne fogadjon senkit is kegyelmébe, ki oda az elvek árán akar bejutni. Ha ezt mondta a miniszterelnök, vájjon mit szól erre a király? íK Horváth Gyula. * fci. A szintén félhivatalos «Pol. Korr.» pedig a következőket íratja magának Budapestről Wekerle útjáról: « Wekerle azért ment Bécsbe, hogy több kérdésben jelentést tegyen a királynak. Esetleges ujabb?£ kombinácziók elháritására kiemelendő, hogy a miniszterelnök útja egyáltalán nincs összefüggésben holmi kabinetváltozásokkal A kormány egyházpolitikai törvényjavaslatai közül a legközelebbi időben a polgári anyakönyvezésről és a zsidó vallás recepcziójáról szóló javaslatok kerülnek a Ház elé, amelytől a kormány e javaslatok sürgős tárgyalását fogja kérni. Ez eléggé mutatja, mily alaptalanok ama híresztelések, amelyek a kormány programjának változásáról beszélnek. E törvényjavaslatok után néhány közigazgatási és igazságügyi kérdés kerül napirendre. Végül a Pol. Korr. ezt mondja: «Tekintve, hogy az országgyűlésnek ily nagy penzuma van, még a legkedvezőbb föltételek közt sem lehet az őszig egyéb törvényhozási munkálatokra gondolni.» Az offcziózus «Bud. Korr.» jelenti: «Wekerle miniszterelnök a maias gyorsvonattal érkezett Bécsbe s meghívást kapott a holnapi udvari ebédre. Wekerle konferálni fog Steinbach osztrák pénzügyminiszterrel is, mégpedig főként a bankszabadalom meghosszabbítása ügyében. értekezik, hogy Galeotti műve a magyar kultúrtörténet egyik legbecsesebb forrása volt. Társaságban, ahol jelen van Fenyvessy Ferencz is, kijelenti, hogy ő szerinte a világ legszebb férfija Don Carlos spanyol trónkövetelő. Asbóth Jánosnak, kit tisztel, névnapi gratulácziót küld János fővételekor, augusztus 29-én. Valahányszor vívókardot vesz a kezébe, keservesen eldöngetik, mire kicsinylő mosolygással jelenti ki, hogy ő a legújabb, svéd rendszer szabályai szerint verekszik, míg ellenfele egyszerű barbár dulakodó. Minden héten másféleképpen borotválkozik és sose tudni, melyik az ő rendes ábrázata. Borgia Lucretia előadását az előtte ülő ember hátára támasztott partitúrából ellenőrzi , és oly lázasan forgatja a vastag kólafüzet lapjait, mint egy szent őrületben szenvedő karmester. Az almát, körtét késsel, villával eszi, mint a pecsenyét, mert így látta egyszer egy angoltól. Orrcsiptető szemüvegét a fülére kötött vékony aranyzsinegen hordja. A nevét mindig olyaténképpen írja alá, hogy semmi halandó ne tudja elolvasni, és a manipropriája kacskaringósabb, mint a százforintos szűr legremekebb czifrasága. Szorgalmasan eljár a magyar tudományos akadémia heti üléseire. Megházasodván, feleségül veszi az első ideálja édesanyját. Mikor pedig az orvos azt mondja rá: »Kostatálom a halált«, még egyszer felpillant és ezt suttogja: »ősszel a helyes: konstatálom . .« S aztán igazán meghal ©—i. MAGYAR HÍRLAP 1893 február 1. Budapests január 81. A prímás a királynál. Vaszary Kolos herczegprimást, mint Bécsből táviratozzák, a király ma külön kihallgatáson fogadta. Ugyancsak ma fogadta a király della Porta római grófot, a pápa követét, valamint Galimberti bécsi nuncziust is. A többség kovácsolás. Bécsben a három nagy parlamenti párt, német szabadelvű párt, lengyel párt és a konzervatív Hohenwarth-klub vezérei szombaton tanácskozásra gyűlnek össze, mely tanácskozás után az új kormányzási programmot publikálni fogják. Az egyesült baloldal azt hiszi, hogy nem lehet majd többséget alakítani s a legjobb esetben is csak modus vivendit létesítenek majd a pártok között. Két tárca zárszámadása. A ház zárszámadási bizottsága mai ülésén tárgyalta s el is fogadta a földmivelési és a közoktatási tárczák 1891-re szóló zárszámadását. A képviselői ül ® igazságügyi bizottsága mai ülésén folytatta a fizetési meghagyásokról szóló javaslat tárgyalását, amely alkalommal több paragrafust módosítottak, így az 5-ik §-ba fölvették, hogy a fizetési meghagyásban a hitelező neve, állása, lakóhelye és a követelés alapja megjelölendő. A 6-ik §-ban kimondták, hogy a hitelező ugyanazon adós ellen való több követelését egy kérelembe foglalván, a költségeket külön kell megállapítani, az egyes ki+* vetelések szerint. A tárgyalást pénteken folytatják. ORSZÁGGYŰLÉS. A mai ülésen látszott csak igazán, hogy a gazdaosztály még mindig szépen van képviselve a t. Házban. A ragadós tüdőlob nem látszik valami érdekes thémának, a gazdákat azonban fölötte érdekli. Le is foglalták ma az egész ülést. Károlyi Sándor gróf, Gaál Jenő, Botllik Lajos, Bujanovich Sándor, Szemere, Ivánka stb. stb., valóban magas színvonalra emelték a kissé türelmetlen vitát, mely komolyságából mit sem veszített azáltal, hogy Vajay István nyitotta meg. Holnap a kérvényeknek szintén félbemaradt tárgyalását folytatják s űleg napirendre kerül a kiállítási törvényjudat is. A képviselőház ülése jan. Az ujoncz megajánlásról szóló jvaslatot harmadszor is felolvasták s elfogadt. Azután folytatták a ragadós tüak szóló törvényjavaslat tárgyalását. a Vajay István. Sajnálja, hogy náluk a legfontosabb ügyeket csak ötletszerűen, nem pedig a közszükségből kifolyólag intézik el. A ragadós tüdőlob ellen is csak a külföld kezdeményezése folytán intézkedünk. Azonban ez is jobb mintha semmit sem tennénk. A szőnyegen levő javaslattal szemben aggodalmai vannak. Attól tart, hogy nincsenek szakértők a házban elegendő számmal és hogy az esetleges visszaélések ellen nincsenek biztosítékok. Végül kifogásolja, hogy e czímen új adóval fogják megterhelni a népet, holott máris annyi az adó, hogy már éppen csak az éhenhalás megy adó nélkül. Egy hang: No-no! Vajay István: Adják vissza a javaslatot a közgazdasági bizottságnak, s gondoskodjanak arról, hogy a költségeket a börze megadóztatása által fedezzék (Helyeslés a szélsőbalon.) Putnoki Mór: A szegény gazdák érdekében szólal fel. A javaslatot még általánosságban sem fogadja el, mert többek között adót ró ki azokra a gazdákra, akik marhákat tartanak, holott nálunk jutalmakat kellene adni azoknak, akik a birtokuk arányához képest a legtöbb marhát tartják. A kártérítés módja is határozatlanul van megállapítva. Bottlik Lajos jellemzőnek találja, hogy ezt a javaslatot a tizenkettedik órában adják a ház elé. Nálunk a fölmivelési érdekek mindig utoljára vannak hagyva. Szerette volna, ha ez a javaslat nemcsak a ragadós tüdőlob, hanem az összes marhabetegségek ellen való védekezésre terjeszkedett volna ki. A kötelező állatbiztosítást az állatorvosi intézmény jelenlegi fejletlen állapotában képtelenségnek tartja. (Helyes balfelől.) A törvényjavaslatot általánosságban mégis elfogadja. (Helyeslés.) Szsilay Imrének szomorú tapasztalatai vannak az irtások körül. Látta, hogyan védekeztek a fillokszóra s hogyan a száj- és körömfájás ellen. A nagytudományú professzorok mindjárt a zár alá rendelést határozzák el, pedig a gazdák, semhogy egész exisztencziájukat kocskáztassák, eltagadnak mindenféle bajt. Károlyi Sándor gr. reméli, hogy a miniszter nemsokára előterjesztést tesz a háznak a többi marhabetegség ellen való védekezés tárgyában is. Különösen a keleti marhavész ellen való intézkedéseket ajánlja a miniszter figyelmébe. A kötelező állatbiztosítást szerinte szöverkezetileg lehetne szervezni, de semmi esetre sem kényszerítéssel. A törvényjavaslatot elfogadja. (Helyeslés:) Bethlen András gróf földmivelési miniszter sürgősnek tartja a javaslatot, de elfogadását nem ezzel kivánja indokolni. Köszönettel adózik azoknak, kik a javaslatot pártolják s azután polemizál a javaslat ellenzőivel. Mint arkánumot hozták fel a kötelező állatbiztosítást; ezzel szemben fölemlíti, hogy felszólította a gazdasági egyesületet erre vonatkozó javaslat kidolgozására, de a viszonyok ma még nem olyanok, hogy a kötelező állatbiztosítás okszerűen behozható volna. Az egyetlen mód az volna, ha egyelőre az egyes megyék alakítanának szövetkezetet állatbiztosításra. Amit Vajay felhozott, hogy a börze-adó megteremtésével szerezzék be a kártalanítások költségeit, arra megjegyzi, hogy ez a javaslat sürgős és megvalósításával nem lehet addig várni, míg a börze-adót esetleg behozzák. Azt hiszem, — mondja a miniszter, — az intencziója tulajdonképen az, hogy e sürgős törvényjavaslattal más oly kérdések is összeköttessenek, amelyek szerinte sürgősek. Ezt azt hiszem, hogy utoljára is a végén lehetne ezzel összekapcsolni más kérdéseket is. De nem akarok az egyházi politika terén kalandozni. (Derültség.) Szükségesnek tartja, hogy az egyes megyékben az állam érdeke kapcsolatba hozassák a gazdaközönség érdekeivel s ezért vette a javaslatba a közös kártalanitást. Ha azonban a törvényhozás bölcsessége úgy véli, hogy a kártalanitást egészen az államnak kell magára vállalnia, úgy nem nincs ellene kifogása. (Zajos helyeslés az ellenzéken.) Ha fertőzésben gyanús állatokat nem hagymák zár alatt, hanem mindjárt lebunkóznák, amint azt egyesek kívánnák, akkor a javaslatot nem a ragadós tüdőlob kiirtásáról, hanem a marhaállomány kiirtásáról kellene czímezni. Hisz megeshetik, hogy háromezer marhából álló gulyában egy állat megbetegszik, akkor gyanússá lesz az egész gulya s mindjárt le is kellene bunkózni. Ez nem járja. Kéri a javaslat elfogadását. Gaál Jenő: A javaslatot nemcsak sürgősnek, de alapjában helyesnek is tartja. Egyes részletek azonban aggodalomba ejtik. A magyar szesztermelők országos egyesülete kérvényt adott be, amely szerint ők a "kártalanításból ki vannak zárva.Ez való. Nem szabad bizonyos osztályok érdekét felkarolni. Nem helyesli, hogy a miniszter hajlandó elállani attól, hogy a törvényhatóságok is hozzájáruljanak a kártalanításhoz, midőn a ház másképp határoz. Kéri a minisztert, hogy a kötelező állatbiztosítást, komoly feladatnak vegye. A miniszteri ígéreteknek ezúttal magja is legyen. Szükségesnek és sürgősnek tartja, hogy az egészséges fejlődés az állategészségügy terén meginduljon. Végül határozati javaslatot nyújt be, mely így szól: "Utasítja a képviselőház a kormányt, hogy a kötelező állatbiztosítás behozatala iránt mielőbb törvényjavaslatot terjesszen a törvényhozás elé.» Ugron Zoltán: Gaál Jenővel szemben azt erősíti, hogy a nagy szeszgyárosoknak nem adható kártérítés. A kártalanítást egyenesen az állampénztárból akarja megadatni. A javaslatot általánosságban elfogadja. Elnök a vitát bezárja. Wekerle Sándor miniszterelnök megjegyzi, hogy a kártalanítás módjának megállapításánál a kormányt nem pénzügyi szempontok vezették, hanem az, hogy az illető érdekeltek az ellenőrzést a saját érdekükben jobban gyakorolják. Hogy az egész országra nem terjeszthetik ki, annak oka abban rejlik, hogy nincs elég képzett szakközegünk. Nincs ellenére, ha a kártalanítást egészen az államra hárítják s Gaál Jenő határozati javaslatához hozzájárul. (Helyeslés.!