Magyar Hirlap, 1893. február (3. évfolyam, 32-59. szám)

1893-02-01 / 32. szám

2 íflf Az állam és az egyház egymással szemben; egyik a másikának tekintélye lerontásán kell, ha győzni akar, hogy mun­kálkodjék. A püspökök pásztorlevelei, mind megannyi hadi proklamáczió. A kormánypártban egym­ás iránt csak úgy, mint a kormány egyes tagjai iránt a bizalom szálai el vannak tépve. Ezeket össze nem bogozza semmi jószívü lélek. A békéltető konferencziák után a lelkes párttagok, klubok, kaszinók, éttermek he­lyiségeiben folytatják tovább a veszekedést. A többség nem bízik egymásban, a kormány nem bízhatik a többségben. Ezen a helyzeten pedig semminemű konferenczia nem változtat; a hatalomhoz való ragaszkodás van meg a többségben; ha a kormány legnépszerűtlenebb tagja távozik, vagy ha én, kivel rokonszenveznek, megyek, egyforma következményekkel jár mind a kettő, az ajtóig elkísér az egész párt, azontúl senki. A hit, a bizalom az elvekhez és em­berekhez van megtörve. A­míg ez fel nem éled a többségben, föl nem támad a nem­zetben, addig alkotni, addig komoly mun­kához fogni nem lehet. Amíg a hit az elvekhez, a bizalom az emberekhez vissza nem tér, addig a köz­életet az a bizonytalanság fogja uraln­i, mely minden erőt fölemészt, minden aka­ratot megtör.­­ Felséged bizalmára azok méltók, kik az elvekben hisznek és bizalmat kérve, bi­zalmat adnak. Ne fogadjon senkit is ke­gyelmébe, ki oda az elvek árán akar be­jutni. Ha ezt mondta a miniszterelnök, váj­jon mit szól erre a király? íK Horváth Gyula. * fci. A szintén félhivatalos «Pol. Korr.» pedig a következőket íratja magának Budapestről Wekerle útjáról: « Wekerle azért ment Bécsbe, hogy több kérdésben jelentést tegyen a királynak. Esetle­ges ujabb?£ kombinácziók elh­áritására kiemelendő, hogy a miniszterelnök útja egyáltalán nincs összefüggésben holmi kabinet­­változásokkal A kormány egyházpolitikai törvényjavaslatai közül a legközelebbi időben a polgári anyakönyvezés­ről és a zsidó vallás rec­epcziójáról szóló ja­vaslatok kerülnek a Ház elé, amelytől a kor­mány e javaslatok sürgős tárgyalását fogja kérni. Ez eléggé mutatja, mily alaptalanok ama híresztelések, amelyek a kormány program­já­nak változásáról beszélnek. E törvényjavaslatok után néhány közigazgatási és igazságügyi kér­dés kerül­­ napirendre.­ Végül a Pol. Korr. ezt mondja: «Tekintve, hogy az országgyűlésnek ily nagy penzuma van, még a legkedvezőbb fölté­telek közt sem lehet az őszig egyéb törvény­hozási munkálatokra gondolni.» Az offcziózus «Bud. Korr.» jelenti: «Wekerle miniszterelnök a mai­as gyorsvonattal érkezett Bécsbe s meghívást ka­pott a holnapi udvari ebédre. Wekerle konfe­rálni fog Steinbach osztrák pénzügyminisz­terrel is, még­pedig főként a bankszabadalom meg­hosszabbítása ügyében­. értekezik, hogy Galeotti műve a magyar kultúr­történet egyik legbecsesebb forrása volt. Társaságban, ahol jelen van Fenyvessy Ferencz is, kijelenti, hogy ő szerinte a világ legszebb férfija Don Carlos spanyol trónkö­vetelő. Asbóth Jánosnak, kit tisztel, névnapi gra­­tulácziót küld János­ fő­vételekor, augusztus 29-én. Valahányszor vívókardot vesz a kezébe, keservesen eldöngetik, mire kicsinylő mosoly­gással jelenti ki, hogy ő a legújabb, svéd rend­szer szabályai szerint verekszik, míg ellenfele egyszerű barbár dulakodó. Minden héten másféleképpen borotválko­zik és sose tudni, melyik az ő rendes ábrázata. Borgia Lucretia előadását az előtte ülő ember hátára támasztott partitúrából ellenőrzi , és oly lázasan forgatja a vastag kólafüzet lap­jait, mint egy szent őrületben szenvedő kar­mester. Az almát, körtét késsel, villával eszi, mint a pecsenyét, mert így látta egyszer egy an­goltól. Orrcsiptető szemüvegét a fülére kötött vékony aranyzsinegen hordja. A nevét mindig olyaténképpen írja alá, hogy semmi halandó ne tudja elolvasni, és a manipropriája kacskaringósabb, mint a száz­­forintos szűr legremekebb czifrasága. Szorgalmasan eljár a magyar tudományos akadémia heti üléseire. Megházasodván, feleségül­­ veszi az első ideálja édesanyját. Mikor pedig az orvos azt mondja rá: »Kostatálom a halált«, még egyszer felpillant és ezt suttogja: »ős­szel a helyes: konstatá­lom . .« S aztán igazán meghal ©—i. MAGYAR HÍRLAP 1893 február 1. Budapests január 81. A prímás a királynál. Vaszary Ko­los herczegprimást, mint Bécsből táviratozzák, a király ma külön kihallgatáson fogadta. Ugyancsak ma fogadta a király della Porta római grófot, a pápa követét, valamint Galimberti bécsi nuncziust is. A többség kovácsolás. Bécsben a három nagy parlamenti párt, német szabadelvű párt, lengyel párt és a konzervatív Hohenwarth-klub vezérei szombaton tanácskozásra gyűlnek össze, mely tanácskozás után az új kormányzási programmot publikálni fogják. Az egyesült baloldal azt hiszi, hogy nem lehet majd több­séget alakítani s a legjobb esetben is csak mo­dus vivendit létesítenek majd a pártok között. Két tárc­a zárszámadása. A ház zár­­számadási bizottsága mai ülésén tárgyalta s el is fo­gadta a földmivelési és a közoktatási tárczák 1891-re szóló zárszámadását. A képviselői ül ® igazságügyi bizott­sága mai ülésén folytatta a fizetési meghagyások­ról szóló javaslat tárgyalását, amely alkalommal több paragrafust módosítottak, így az 5-ik §-ba fölvették, hogy a fizetési meghagyásban a hitelező neve, állása, lakóhelye és a követelés alapja megjelölendő. A 6-ik §-ban kimondták, hogy a hitelező ugyanazon adós ellen való több követelését egy kérelembe foglalván, a költségeket külön kell megállapítani, az egyes ki+* vetelések szerint. A tárgyalást pénteken folytatják. ORSZÁGGYŰLÉS. A mai ülésen látszott csak igazán, hogy a gazda­osztály még mindig szépen van képvi­selve a t. Házban. A ragadós tüdőlob nem lát­szik valami érdekes thémának, a gazdákat azon­ban fölötte érdekli. Le is foglalták ma az egész ülést. Károlyi Sándor gróf, Gaál Jenő, Botllik Lajos, Bujanovich Sándor, Szemere, Ivánka stb. stb., valóban magas színvonalra emelték a kissé türelmetlen vitát, mely komolyságából mit sem­ veszített azáltal, hogy Vajay István nyitotta meg. Holnap a kérvényeknek sz­intén félbe­maradt tárgyalását folytatják s űleg napi­rendre kerül a kiállítási törvényju­dat is. A képviselőház ülése jan. Az ujoncz megajánlásról szóló j­vasla­tot harmadszor is felolvasták s elfogadt. Azután folytatták a ragadós tüa­k szóló törvényjavaslat tárgyalását. a Vajay István. Sajnálja, hogy náluk a legfon­tosabb ügyeket csak ötletszerűen, nem pedig a köz­­szükségből kifolyólag intézik el. A ragadós tüdőlob ellen is csak a külföld kezdeményezése folytán in­tézkedünk. Azonban ez is jobb mintha semmit sem tennénk. A szőnyegen levő javaslattal szemben aggo­dalmai vannak. Attól tart, hogy nincsenek szakértők a házban elegendő számmal és hogy az esetleges visszaélések ellen nincsenek biztosítékok. Végül kifo­gásolja, hogy e czímen új adóval fogják megter­helni a népet, holott máris annyi az adó, hogy már éppen csak az éhenhalás megy adó nélkül. Egy hang: No-no! Vajay István: Adják vissza a javaslatot a köz­­gazdasági bizottságnak, s gondoskodjanak arról, hogy a költségeket a börze megadóztatása által fedezzék (Helyeslés a szélsőbalon.) Putnoki Mór: A szegény gazdák érdekében szólal fel. A javaslatot még általánosságban sem fo­gadja el, mert többek között adót ró ki azokra a­­ gazdákra, akik marhákat tartanak, holott nálunk jutalmakat kellene adni azoknak, akik a birtokuk arányához képest a legtöbb marhát tartják. A kárté­rítés módja is határozatlanul van megállapítva. Bottlik Lajos jellemzőnek találja, hogy ezt a javaslatot a tizenkettedik órában adják a ház elé. Nálunk a fölmivelési érdekek mindig utoljára van­nak hagyva. Szerette volna, ha ez a javaslat nem­csak a ragadós tüdőlob, hanem az összes marha­betegségek ellen való védekezésre terjeszkedett volna ki. A kötelező állatbiztosítást az állatorvosi intéz­mény jelenlegi fejletlen állapotában képtelenségnek tartja. (Helyes balfelől.) A törvényjavaslatot általá­nosságban mégis elfogadja. (Helyeslés.) Szsilay Imrének szomorú tapasztalatai vannak az irtások körül. Látta, hogyan védekeztek a fillok­­szóra s hogyan a száj- és körömfájás ellen. A nagy­­tudományú professzorok mindjárt a zár alá rendelést határozzák el, pedig a gazdák, semhogy egész exisztencziájukat kocskáztassák, eltagadnak min­denféle bajt. Károlyi Sándor gr. reméli, hogy a miniszter nemsokára előterjesztést tesz a háznak a többi marhabetegség ellen való védekezés tárgyában is. Különösen a keleti marhavész ellen való intézkedé­seket ajánlja a miniszter figyelmébe. A kötelező állatbiztosítást szerinte szöv­erkezetileg lehetne szer­vezni, de semmi esetre sem kényszerítéssel. A tör­vényjavaslatot elfogadja. (Helyeslés:) Bethlen András gróf földmivelési miniszter sür­gősnek tartja a javaslatot, de elfogadását nem ezzel kivánja indokolni. Köszönettel adózik azoknak, kik a javaslatot pártolják s azután polemizál a javaslat el­lenzőivel. Mint arkánumot hozták fel a kötelező ál­latbiztosítást; ezzel szemben fölemlíti, hogy felszólí­totta a gazdasági egyesületet erre vonatkozó javaslat kidolgozására, de a viszonyok ma még nem olyanok, hogy a kötelező állatbiztosítás okszerűen behozható volna. Az egyetlen mód az volna, ha egyelőre az egyes megyék alakítanának szövetkezetet állatbiz­tosításra. Amit Vajay felhozott, hogy a börze-adó megteremtésével szerezzék be a kártalanítások költ­ségeit, arra megjegyzi, hogy ez a javaslat sürgős és megvalósításával nem lehet addig várni, míg a börze-adót esetleg behozzák. Azt hiszem, — mondja a miniszter, — az in­tencziója tulajdonképen az, hogy e sürgős törvényjavaslattal más oly kérdések is össze­köttessenek, amelyek szerinte sürgősek. Ezt azt hi­szem, hogy utoljára is a végén lehetne ezzel össze­kapcsolni más kérdéseket is. De nem akarok az egy­házi politika terén kalandozni. (Derültség.) Szükségesnek tartja, hogy az egyes megyékben az állam érdeke kap­csolatba hozassák a gazdaközönség érdekeivel s ezért vette a javaslatba a közös kártalanitást. Ha azonban a törvényhozás bölcsessége úgy véli, hogy a kártalanitást egészen az államnak kell magára vállalnia, úgy nem­ nincs ellene kifogása. (Zajos he­lyeslés az ellenzéken.) Ha fertőzésben gyanús álla­tokat nem hagymák zár alatt, hanem mindjárt lebun­­kóznák, amint azt egyesek kívánnák, akkor a javas­latot nem a ragadós tüdőlob kiirtásáról, hanem a marhaállomány kiirtásáról kellene czím­ezni. Hisz megeshetik, hogy háromezer marhából álló gulyában egy állat megbetegszik, akkor gyanússá lesz az egész gulya s mindjárt le is kellene bunkózni. Ez nem járja. Kéri a javaslat elfogadását. Gaál Jenő: A javaslatot nemcsak sürgősnek, de alapjában helyesnek is tartja. Egyes részletek azonban aggodalomba ejtik. A magyar szesztermelők országos egyesülete kérvényt adott be, amely szerint ők a "kártalanításból ki vannak zárva.­Ez való. Nem szabad bizonyos osztályok érdekét felkarolni. Nem helyesli, hogy a miniszter hajlandó elállani attól, hogy a törvényhatóságok is hozzájáruljanak a kár­talanításhoz, midőn a ház másképp határoz. Kéri a minisztert, hogy a kötelező állatbiztosítást, komoly feladatnak vegye. A miniszteri ígéreteknek ezúttal magja is legyen. Szükségesnek és sürgősnek tartja, hogy az egészséges fejlődés az állategészségügy terén meginduljon. Végül határozati javaslatot nyújt be, mely így szól: "Utasítja a képviselőház a kormányt, hogy a kötelező állatbiztosítás behozatala iránt mielőbb törvényjavaslatot terjes­szen a törvényhozás elé.» Ugron Zoltán: Gaál Jenővel szemben azt erő­síti, hogy a nagy szeszgyárosoknak nem adható kár­térítés. A kártalanítást egyenesen az állampénztárból akarja megadatni. A javaslatot általánosságban elfo­gadja. Elnök a vitát bezárja. Wekerle Sándor miniszterelnök megjegyzi, hogy a kártalanítás módjának megállapításánál a kormányt nem pénzügyi szempontok vezették, hanem az, hogy az illető érdekeltek az ellenőrzést a saját érdekükben jobban gyakorolják. Hogy az egész or­szágra nem terjeszthetik ki, annak oka abban rejlik, hogy nincs elég képzett szakközegünk. Nincs ellenére, ha a kártalanítást egészen az államra hárítják s Gaál Jenő határozati javaslatához hozzájárul. (He­lyeslés.!

Next