Magyar Hirlap, 1893. február (3. évfolyam, 32-59. szám)

1893-02-01 / 32. szám

1893. február 1. MAGIAK aiKLAF 3 Miklós Ödön előadó rövid felszólalása után a ház Gaál Jenő határozati javaslatát majdnem egyhangúlag elfogadja: Egy kis összerucczanás. Vajay István (aki eddig hallgatagon ült s ha­ragosan pislogott a miniszter felé.) Sajnálom, hogy a sürgősnek jelzett javaslatot rövid felszólalásommal is késleltetem. De ennek oka a földmivelésügyi minisz­ter úr. Én ugyanis azt hiszem, itt mindenki élhet a szólás jogával s épp azért határozottan vissza kell utasítanom a földmivelési miniszter úr azon inszi­­nuáczióját, melyből az ír ki, hogy mivel ő az egyház­­politikai téren nem kalandoz, ergo én se kalandoz­zak a közgazdasági téren előforduló javaslatok alkal­mával. Én ezen javaslatnak egyik legfontosabb részét érintettem és erre vonatkozólag fejtettem ki egyéni nézeteimet. Ehhez — gondolom — jogom volt, én tehát illetéktelenül nem kalandoztam és a t. mi­niszter urnak ezen inszinuáczióját oda helyezem, a mellé az ismeretes miniszteri ildom és tapintat mellé . . . (Felkiáltások: Ohó! Nagy zaj. Mozgás jobbfelől.) • Gr. Károlyi Gábor: Egyházi szempontból te­kinti még a marhavészt is! (Derültség.) Vajay István: . . . amely szóval nem sérti a hitelveket, hanem azért nem tudja kímélni az egy­háziaknak férfias önérzetét. Bethlen András gr. Minthogy most a ragadós tüdőlob kérdését (Derültség) tárgyaljuk még pedig sürgősen, azt hiszem jogosan neveztem elkalandozás­nak az olyan kitérést, amely ezzel a kérdéssel össze nem függött. (ügy van!) A czímet elfogadják. A 2. §-nál Dániel Ernő a pénzügyi bizottság nevében azt a módosítást ajánlja, hogy a fertőzés gyanúja alól vétessenek ki azok a marhák, melyek a betegségbe esett marhával egy gulyába jártak. Károlyi Sándor gróf ezt a módosításit ellenzi. Bornemisza Lajos azt a módosítást ajánlja, hogy oly helyeken, hol a zár elrendelését a külön legelők és marhacsapások hiánya megnehezítik, a miniszter a gyanús állatok lebunkózását tartozik el­rendelni. Bethlen András gróf földmivelési miniszter szerint a törvénynek az egyes vidékek érdekeivel való összhangba hozatalát a végrehajtásra vonatkozó rendelet fogja tartalmazni s éppen azért ő is Károlyi Sándor gróf álláspontjára helyezkedik s a szakasz változatlan fenntartását javasolja. Kéri a két módo­sítás mellőzését. Szemere Huba: Több vonásokban ismerteti az Angolországban megállapított kiirtási módokat. Azu­tán a védőoltásokkal való kísérletezést sürgeti. Erre­­vonatkozólag is érdekes külföldi adatokat mutat be s reméli, hogy a miniszter ezt az óvóeljárást nem hagyja figyelmen kívül. Bornemisza Lajos a minisztertől kapott fel­világosítások után módosítását visszavonja. Szalay Károly a pénzügyi bizottság módosí­tását pártolja, mert igazságtalannak tartja, hogy a beteg marhával közös gulyában volt marhát hat hó­napig zár alatt tartsák. Ivánka Oszkár, mint tapasztalt és károsodott gazda, hangsúlyozza, hogy a hat hónapig tartó zár alá helyezés nélkül a gazda oly károkat szenvedne, melyeket az állam megtéríteni soha sem tudna. A Szemere által szóba hozott védőoltást azonban ő is figyelmébe ajánlja a miniszternek. Módosítást nyújt be, melynek értelmében a fertőzés gyanújában álló marhákon azonnal védoltás eszközöltessék. Bethlen András gróf földművelési miniszter szerint a védőoltás hasznossága fölött a tudósok még vitatkoznak és pedig oly vehemencziával, a minőre csak tudósok képesek. H­a az oltás haszna oly nyil­vánvaló lesz, mint a sertésorbáncznál, akkor kény­szer nélkül is alkalmazni fogják, erőszakolni pedig kár volna. Kéri a szakasz változatlan elfogadását. Miklós Ödön előadó rövid felszólalása után a ház a szakaszt változatlanul elfogadja. A 3. §-nál, mely a kártalanításról szól, Ivánka Oszkár azt indítványozza, hogy a kár­térítésnél a megállapított becsértéknek 90 százalékát fizesse az állam. Miklós Ödön előadó hozzájárul az indítvány­hoz, de a ház határozatát felfüggeszti a 4. §-ig, mely a kártalanítás költségeinek fedezéséről szól. Az ország csengetyűje. A 4-ik §-nál az ország csengetyűje, a háznak nem csekély derültségére — megrepedt. Az elnök persze, mialatt uj csengetyűért jár­tak, csak a saját fejét rázhatta a zsibongásra s igy történt, hogy Bornemisza Lajos módosítását négy ízben is meg kellett szavazni, de legalább ez aztán annyira sikerült, hogy az előadót is leszavazták. • Bornemisza Lajos módosítása ugyanis a kö­vetkező: «A ragadós tüdőlob kiirtásáról szóló törvény­­javaslat 4.­­ §. első bekezdése következőképp mó­dosítandó: A kártalanítási költségeket, míg egy orszá­gos állatbiztosítási alap nem létesítetik , az államkincstár viseli. Ezzel szemben az előadó a következő szöve­get ajánlja elfogadásra: «Az összes kártalanítási költségek, továbbá az irtási eljárás végrehajtása czéljából kikül­dött állami közegek költségei, valamint a fer­­tőtlen­ítési költségek kizárólag az államkincstárt terhelik.» Bujanovics Sándor az indítványt pártolja. A földmivelési miniszternek válaszolva megjegyzi, hogy nem a «nem adózunk*, hanem a méltányosság és igazság szempontjából javasolta ő ezt már az álta­lános vitában is, és hogy igaza volt, arra klasszikus tanú a miniszterelnök, ki ezt az álláspontot ma­gáévá tette. Jeszenszky László báró Ivánka Oszkárnak indítványa ellen szól. Ivánka Oszkár a félreértett szavait igazítja helyre. A szavazást csöngetyűhiány miatt felállással nem lehetett eldönteni, no meg aztán,­­ Bánffy el­nök látva a baloldali többséget, jónak látta időt juttatni a folyosón levő kormánypártolóknak is, hogy szavazhassanak. Négyszeri próba után elővette hát a megszámlálást. A két jegyző konstatálta, hogy a ház 73 szavazattal 67 ellenében a Bornemisza módosítását fogadta el, az előadó indítványát pedig mellőzte. Ennek következtében az 5. és 6. §-ok is elestek. Minekutána a csengetyűválság gyors elintézést nyert, az előadót több veszedelem nem fenyegette. Következett a 7. §. Szalay Károly azt a módosítást ajánlja, hogy a szakasz c) és c) pontját hagyják ki. Az állatvásá­rok istállóiban vagy a vásártéren talált beteg szarvas­­marha külön fölemlítése fölösleges, mert ez egysze­rűen a be nem jelentett esetek közé való. Az utolsó pont kihagyása azért szükséges, mert visszaélésekre adhat okot. Ivánka Oszkár ezzel ellentétben csak egy szakasznak kihagyását kívánja, mely azt hagyja meg, hogy kártalanítást nem kap, aki a betegség gyanúját azonnal be nem jelentette. Nem lehet a kártalaní­tást megtagadni egy szegény paraszttól, aki nem ismerheti fel a betegséget, mikor még csak a fertőzés gyanúja áll fenn s így nem is jelent­heti le. Gaál Jenő itt is ismétli, hogy a kártalanítást nem szabad megtagadni a szeszipari vállalatoktól sem. Kéri a szakasz erre vonatkozó pontjainak kihagyását. Polonyi Géza Gaál Jenő indítványát ellenzi, mert itt a termelők, nem pedig a fogyasztók érde­keiről van szó. Ivánka Oszkár indítványát némi mó­dosítással pártolja, a megbetegedést ugyanis be kell jelenteni, de a megbetegedés gyanújának bejelentését a nem szakértőtől követelni nem lehet. Szalay Károly indítványát pártolja, mert a kihagyni kért pontok egyike fölösleges, másika pedig az illojális protek­­cziónak nyit ajtót. Bethlen András gróf földmivelési miniszter kijelenti, hogy most, mikor az egész kártalanítás terhe az államra hárul, föltétlenül ragaszkodnia kell a sza­kasz összes pontjaihoz. Indokolja a szakasz minden pontjának szükségét. A szakaszt Polónyi Géza ama módosítá­sával fogadják el, hogy a betegség gyanújának be nem jelentése nem fosztja meg a tenyésztőt a kártalanítástól. A 8. §-hoz Bornemisza Lajos módosítást ter­jeszt be, melynek értelmében a becsárat minden tör­vényhatóság területén vegyes bizottság állapítja meg éven­kint súly szerint, a­­ miniszter jóváhagyásával, végérvényesen. Ivánka Oszkár a súly szerint való becslést helytelennek tartja. Az eredeti szakasz első három sorának fentartását kéri, a szakasz egyéb szavai kihagyandók. Bethlen András gróf Ivánka Oszkár indít­ványát elfogadja, de Bornemisza módosítását mel­lőzni kéri. Az ellen nincs kifogása, ha a szakaszba bevézetik, hogy a földmivelési miniszter a törvény­­hatóságok indokolt fölterjesztésére a súly szerint való becslést is megengedhesse. Jeszenszky László b. felszólalása után a ház a szakaszt Ivánka módosításával fogadja el. A javaslat egyéb részét vita nélkül szavaz­ták meg. A holnapi ülés reggel 10 órakor kezdődik. Folytatólagos tárgya lesz e kérvények 5-ik és 6-ik sorjegyzéke, továbbá a pénzügyi bizottság jelentése az országos kiállításra vonatkozólag s esetleg a ke­reskedelmi tározónak hátralevő része; végre inter­­pellácziók. Az ülés d. u. 2 óra 15 perczkor végződött. Az ország egészségügyének új vezetője — Saját tudósítónktól. — A hivatalos lap mai száma közli Chyzer Kornél dr.-nak az akadémia levelező tagjának, Zemplén megye eddigi főorvosának a belügymi­nisztériumban osztálytanácsossá történt kineve­zését. Chyzer d­r. a nyugalomba vonult Gross Lajos dr. helyett fogja vezetni a belügyminisz­térium egészségügyi osztályát, valószínűleg, na­gyobb buzgósággal és eredmén­nyel, mint tette azt elődje. Chyzer dr. neve a magyar orvosi körökben, sőt mondhatni a külföldi szakemberek előtt sem is­meretlen. Nem egy tudományos orvosi szakmunkája jelent már meg, amely mindenfelé méltó feltűnést keltett. Különösen mint balneológus szerzett magá­nak érdemeket Magyarország fürdőinek ismerteté­sével. Chyzer Ar., akinek működéséről orvosi körök­ben Magyarország elhanyagolt közegészségügye te­rén sokat várnak, 1836 ban január 4-én Bárt­fán született. Orvosi tanulmányainak elvégzése után (1857.) a nemzeti múzeumhoz segédőrnek és később a pesti főreáliskolához a természetrajz helyettes tanárjává nevezték ki. Chyzer dr. volt az első, akit tanulmá­nyainak elvégeztével a budapesti egyetemen, állam­­költségen a bécsi egyetemre küldték továbbképzésre. 1861-től 1869-ig Bártfának községi és fürdőor­vosa volt. 1869-ben lett Zemplén megyének főor­vosa. Ebben az állásában most történt kinevezé­séig megmaradt. A magyar tudományos aka­démia 1861-ben választotta be levelező tagjainak sorába. 1873-ban a kolerajárvány idejére minisz­teri biztosnak nevezték ki. Mint ilyen bő tapasztala­tokat szerzett és azokat érvényesítette is. 1874-ben az akkori belügyminiszternek Szapáry Gyula gróf­nak megbízásából irt egy népszerű munkát a kolera ellen való óvrendszabályokról. Ez a munka példátlan módon elterjedt. Chyzer dr. világlátott férfiú. Bejárta egész Európát és a külföldön szerzett tapasztalatokat tudományos munkákban értékesítette. Önálló munkái közül megemlítjük «Északon», (Útleírások Oroszor­szágból, Finnországból és Svédországból); «Az orvosok és természetvizsgálók vándorgyűléseinek története 1840—1890». «Tanulmány a berlini 1893-iki higgeniai kongresszusról» stb. főmun­kája volt Trefort közoktatásügyi miniszter meg­bízásából irt műve «Magyarország és társországainak nevezetes fürdőiről és gyógyforrásairól». Ez a munka, amely német nyelven jelent meg 1887-ben, magyarra és francziára­ lett lefordítva. Ezenkívül hazai és kül­földi tudományos folyóiratokban számtalan orvosi, nemzetgazdasági, természettudományi és balneológiai czikket irt. Chyzer dr. holnap foglalja el hivatalát a belügyminisztériumban. Ebből az alkalomból tudósí­tónk ma fölkereste C­hyzert, hogy tőle egyet-mást megkérdezzen terveiről. A kolera tekintetében Chyzer dr. a leg­­erélyesebb intézkedések megtételét tartja szük­ségesnek. Mindenesetre jogosult — úgymond a sajtónak és a közönségnek a túlzsúfolt lakások miatt való elkeseredése. Tagadhatatlan tény, hogy ezek terjesztik legjobban a járványt. De hogy túlzsúfolt lakások vannak, ezért nem lehet okolni a hatóságokat. Ő látja, hogy azok megteszik kötelességüket. De kérdi, ha ki is űrí­­tettek egy csomó túlzsúfolt lakást, vájjon hasz­nál-e ez, valamit a közegészség ügyének a mos­tani állapotok mellett. Ha egy sereg lakást ki­ürítenek és azokat a szerencsétlen embereket kiteszik az utczára, másnap újra összebújnak va­lahol más helyen és a bajon csak nincs segítve. Bizonyára a leghelyesebb volna nagy terjedelmű szükséglakásoknak az építése, de gyökeresen a ragály szülő okát ezzel sem lehet orvosolni. Fő oka a járvány terjedésének a pauperiz­­musban rejlik, a­míg ezt ki nem küszöbölik, minden intézkedés csak fél rendszabály. Különben a kolera ellen való óvintézke­déseknek nemzetközi úton való szervezése czél­­jából legközelebb internaczionális tanácskozás lesz, amelyen minden ország szaktekintélyei részt fogytak venni. Ezt a dolgot ma­gyar részről integtálták. Addig, a­míg ez a nemzetközi tanácskozmány megállapodásra nem jutott, a követendő rendszabályokat illetőleg, kár volna spec­ialiter Magyaror­szágon valami nagyobb szabású védelmi ak­­c­ióba fogni a kolerával szemben. Németország­ban a kolera még most is szedi áldozatait és éppen azért annak elnyomása nemcsak a mi érdekünk. Arra a kérdésre ha várjon tavas­szal

Next