Magyar Hirlap, 1893. május (3. évfolyam, 119-148. szám)

1893-05-01 / 119. szám

Budapest, 1893. (il. évfolyam 119. szám. Főszerkesztő HORVÁTH GYULA. FENYŐ SÁNDOR Felelős szerkesztő Szerkesztőség és kiadóhivatal: József*körut 47. szám. Megjelenik minden nap: hétfőn és ünnep után is. Hétfő, május 1. Egész évre 14, félévre 7,7« évre 3 íri 50 kr, egy hóra 1.20 kr. Egyes számára: helyben 4 kr. vidékre 5 kr. Vérvirág. Május szelíd szó között mikor nyit az irtós és vad vérvirág? Rettegve vá, ezt az időpontot Európa, de várja. Fél tőle, de nem meri eltagadni, hogy magjai el vannak vetve a vérvirágnak, csak az a kérdés, hogy mikor ütközik ki a májusi mezőkön, ma, holnap, jövőre-e már, vagy csak nagyon sok év múltán? Melyik május elseje lesz az igazi, az élő vörösség? A mai nem lesz az, abban lehet bízni, csak nem tudni lehet egész bizonyossággal. Csak a vérvirágot jelképező vörös zászlót lengeti végig Európán a lanyha tavaszi levegő. Nincsen ok momentán aggodalomra, de nincs ok arra sem, hogy ez aggodalomról végképp lemondjunk. A szoczializmus nagy ünnepiességgel moratóriumot ad e napon és a tőke méltóságosan, de szívesen elfogadja. A szocziális forradalom prolongálásának e napján: tanulságos és érdekes nézni, mint közelednek felfogás és érzület dolgában a két ellenkező tábor: a régi rend és az új rend harczosai. Sőt mintha egymás iránt kölcsönösen egy kis elismerésféle támadt volna bennük. Egyezkedési kísérlet ez avagy tartózkodás? Az-e, amikor párbaj előtt a halálos ellenségek köszöntik egymást kardjaikkal? A látszat mindenesetre különös; a látszat az, hogy a szoczialisták egy kissé nyárspolgárok, a nyárspolgárok pedig egy kissé szoczialisták lettek. A német munkások legutóbbi nagygyűlésén például csaknem beadták a derekukat, elhatározván, hogy május elseje megülendő ott, ahol lehet, ahol pedig nem lehet, hát valamelyik májusi vasárnapra halasztandó az úgyis törvényes munkaszünet. A mi világrészünk kormányai képviseletében egy klerikális kormányzat sietett visszaadni a bókot, viszonozta a meghajlást nyomban, beadván derekát a belga sztrájkolóknak, egy kissé furfangosan, roppant méltóságteljesen, de teljesen. Az igazat megvallva, sok mindent lehet, és csaknem egyforma joggal kiolvasni e jelenségekből. Lehet arra következtetni, hogy az emberek megokosodtak, lehet azt bizonyítani, hogy ez a nemzedék elernyedt, nem mer és nem képes valami nagy dolgot nyélbe ütni. Mindenki félti ezt a nyomorult egy életet, nem bízván egy másikban és nem akarván mártíromságot szenvedni a jövendő nemzedékért. Az ezer és egy konzekvencziák közül, amelyek e szimptómák nyomán fakadnak, mindjárt elöl áll és szemben áll kettő. Lehet, hogy a szocziáldemokraták félnek a szuronyoktól. Nem lehetetlen, hogy a szuronyok tulajdonosai rettegnek a munkások millióitól. Mindezekhez szó fér, ám az — hála Istennek — kétségtelen, hogy a megütközés pillanata nincs itt és a vérvirág magja még csak most csírázik a májusi földben. Meddig marad ott, évek, évtizedek kellenek-e arra, hogy ki- és megnőjjön, kinyisson? Olyan-e, mint az áloé, avagy mint azok az apró piros virágok, amelyeknek az este még nyomát se láttuk és egy éjjel alatt, hajnalra elborítják az egész mezőt? Budapest, április 30. Az ellenzéki aradiak; Arad városában erős ellenzéki szellem uralkodik. Csak a napokban történt, hogy egy telekkérdés miatt szembe szállottak az igazságügy miniszterrel, ma pedig — mint levelezőnk táviratozza — a belügyminiszternek mutatták meg, hogy meggyőződésükből nem engednek senkinek. A belügyminiszter ugyanis megsemmisítette volt Kriván János megyei gyámpénztáros ellenzéki városi mandátumát, mert Kriván törvény szerint, a megyegyűlésen is bír üléssel. Lengyel Sándor dr. megyei aljegyző ez ellen tiltakozott és a mai választáson ismét megválasztották Krivánt városi képviselőnek. Három jelölt volt, egy kormánypárti és két ellenzéki. Ezek közül a kormánypárti Kocsis 39, az ellenzéki Műinek 78 és Kriván 132 szavazatot kapott. Hogy a választás így végződött, az annál csodálatosabb, mert Aradon a hivatalos presszió minden eszközének felhasználásával szeretnék elnyomni az ellenzéki szellemet. Az új államtitkár. A földművelésügyi miniszterium tisztviselői kara vasárnap délelőtt tisztelgett AIHIC3 Ödönnél, az új államtitkárnál. Lipthay István min. tanácsos rövid beszéddel üdvözölte az új államtitkárt, aki erre megköszönte a tisztviselők bizalmát és azoknak a rokonszenvét, támogatását kérve, így folytatta: Nem szabad megelégednünk az önmaguktól előtérbe toluló mindennapi feladatok megoldásával, hanem törekednünk kell az egész földművelés ügyét felölelő oly nagyszabású s maradandó intézmények alkotására, amelyek földművelési érdekeinek érvényre jutását biztosítva, világos tanúságot tesznek arról, hogy hazánkban ezen ősi foglalkozás a kellő gondozásban is részesül. Ily irányú törekvéseinkben azonban egy pillanatra se tévesszük szem elől, hogy »quidquid agis, prudenter agas et respice finéml* Olyat alkossunk, ami végeredményében és végrehajtásában tényleg meg is szüli áldástírozó gyümölcseit. Egész társadalmunkat át kell hogy hassa azon öntudat, hogy az e haza földjét művelők jólététől függ a magyar állam jólétének gyarapodása, és ezen a téren kell leraknunk a fejlődésnek azon maradandó becsű alapjait, amelyek a magyar nemzet jövő ezredévét biztosítják. Kicsinyes eszközökkel ezt elérni nem lehet, de igenis öntudatosan előkészített, a hazai viszonyokban gyökeredző, az egész társadalmat átható intézményekkel és alkotásokkal! Szerintem az államkorány feladata nem az uralkodás minden viszonyok felett, hanem az irányítás, a helyes vezetés, a segédkezés, az önérdekek által tömörített érdekközösség törekvéseiben áll. Életre kelteni és fejleszteni, gondosan istápolni ezen belső erőket, ez legyen egyik fő feladatunk! Az egyesek ereje az állam ereje, az összeség gyengesége a íinta veszélye! A magyar társadalomban megvan a kellő erő, megvan a szívósság, hiszen az egész magyar földbirtokos osztály múltja fényesen igazolja, hogy ezen osztály tényleg olyan, mint a nemes pálma; minél nagyobb teher alatt áll, annál ellentállóbb, annál életképesebb! Méltányoljuk a nemes tulajdonságot, fejlesszük e becses erőt a közjó érdekében! Még egyre kell, hogy az önök figyelmét fölhívjam. Habár működésemben akadályokat nem ismerek is, egy dolog van mégis, amelyre figyelemmel kell lennünk. Kerülnünk kell mindent, ami a rajtunk kívül álló testületek vagy érdekkörök bizalmatlanságát, hogy ne mondjam, rosszindulatú felfogását kihívná és ilyet gerjesztene fel irányunkban. S e tekintetben a magunk részéről, úgy hiszem, nem is míai számunk p oltjai fogunk botlást elkövetni, ilyenekre mi nem fogunk tápot szolgáltatni. Viselkedjék mindegyikünk úgy, mint akire egy szent ügy van bízva. Viselkedjünk úgy, hogy mindegyikünk érezze, hogy az a bizonyos alkotmányos miniszteri felelősség az ő vállain nyugszik, hogy mindegyikünk azt érezze, hogy az ő munkája a legüdvösebb e kormányzati ágban, hogy mindegyikünk azt érezze, hogy ő a felelős miniszter maga, és akkor ez a szent ügy diadalra fog jutni. Az államtitkár ezután a tisztikar összes tagjait, akiket személyesen még nem ismert, bemutattatta magának és mindnyájukkal kezet fogva, hosszabb ideig szívélyesen társalgott velük, mire a fogadtatás véget ért. Püspökszentelés Budapesten. — Saját tudósítónktól. — Néhány nap múlva, áldozócsütörtökön püspökszentelés lesz Budapesten, ahol még sohase volt ha* semlő szertartás. Ekkor fogja ugyanis Vassary Kolos herczegprimás több megyés püspök segédlete mellett fényes egyházi szertartással Cselló, Nándor fővárosi érseki helytartót és Jung Jánost püspökökké fölszentelni. A katholikus liturgika szerint a püspökök az apostolok valóságos utódai, kik legfelső fölszerelés által felavatva és a pápától megerősítve, főpásztori hatalmat gyakorolnak. Hatalmuk a hitépség fentartásáért mindenekelőtt hittani hatalom, másodszor kegyosztó, mert ők a szentségek főkiszolgálói és végre kormányzói, mert ők az egyházi fegyelem főőrei. A püspöki jogok látható kifejezésére szolgálnak a püspöki jelvények. Vannak megyés püspökök, vannak egykori megyék, in partibus infidelium püspökei, s vannak végre czimzetesek, akiket nem szentelnek föl. A püspökszentelést rendesen három püspök végzi, kik a fölszerelendő fejére teszik kezöket. Amint az uj püspöknek fejét és kezeit a szent kozmával megkenték, átadják neki a főpásztori jelvényeket: a pásztorbotot, a gyűrűt, a mellkeresztet s a süveget. Minthogy a püspök valamennyi egyházi hatalmat egyesit, a szerpap és alszerpap öltönyeit, a tuniczellát és dalmatikát is magára veszi a mise alatt. Egyéb jelvényei még a püspöki kertyük, a greminale, melyet ölébe terítenek, mikor trónjára ül és a kapuczium, melyet a püspöksüveg alatt hord, s melyet mise alatt a sanctus-ig le sem vesz. Ezen püspöki öltönyöket és jelvényeket viselik az érsekek, a fölszentelt megyés és nem megyés, valamint czimzetes püspökök s részben az apátok és prépostok is. Az ujonnn fölszerelt püspök hálául és elismerésül a fölszentelőnek két gyertyát, egy kenyeret és egy hordócska bort ajánl föl. A kenyeret rendesen megaranyozzák, a hordócska többnyire remek munka. A püspökszentelés szertartása az ujonan fölszentelt püspök első áldásával végződik, mely után szeretője előtt háromszor letérdel s elénekli az «ad multos annos«-t, mire megölelik és megcsókolják egymást. Vassary Kolos herczegprimásnak áldozócsütörtök után három segédpüspöke lesz. Az első Esztergomban Palásty Pál, a második Nagyszombatban Boltisár József, kiket még Simor János szentelt föl a harmadik Cselló Nándor budapesti püspök, aki hivatva lesz a herczegprimást bérmálásban, szentelésben, purifikálásban s egyéb funkczióban helyettesíteni. Cselka Nándor pápai kamarás, budai hévvizi prépost, esztergomi kanonok és érseki helytartó, valamint Jung János mogyoródi apát és váczi kanonok püspökké szentelése a budapesti belvárosi plébánia templomában fog végbemenni.