Magyar Hirlap, 1894. július (4. évfolyam, 181-211. szám)
1894-07-01 / 181. szám
Budapest, 1894, Szerkesztőség és kiadóhivatal: József-körut 47. szám. Megjelenik minden nap: hétfőn és ünnep után is, IV. évfolyam 181. szám, Főszerkesztő: HORVÁTH GYULA Felelős szerkesztő: FENYŐ SÁNDOR Egész évre 14, félévre 7, 7« évre 3 frt 50 kr, egy hóra 1.20 Egyes szám ára: helyben 4 kr. vidéken 5 kr. Magyarország — van. Vándorlási, mulatozási és találkozási alkalmakban eléggé gazdag napjainkban is kiváló helyet érdemel ama gyülekezet, mely félszázados tradiczión alapuló ünnepélyességgel inditja meg holnap tárgyalásait. Valóban félszázad mult el azóta, hogy az ébredő Magyarország tudományt kedvelő és művelő férfiai először gyűltek egybe a Dunántúl ama virágzó városában, hol a múlt hatalmas emlékének, a bazilikának tőszomszédságában a jövő még hatalmasabb vívmányainak előharczosai: a természettudósok ütötték fel tanyájukat. Ama félszázad előtti 447 tagú gyűlésnek már csak két élő tagja fogja viszontlátni amaz idők utódait: egy kilenczven évet meghaladott természettudós benczés pap, ki ötven év előtt ezen ülésen »a világsugarak lényegéről« értekezett és kortársa, egy agg orvos, ki az ötven év előtti vándorgyűlés számára írta meg Baranya megye orvosi helyrajzát. Pap és természettudós: félszázad előtt békés egyetértésben nem csak megfértek e hazában, de együtt munkálkodtak vándorgyűléseinken a közös czél, a tudomány és a felvilágosodás terjesztése érdekében. A pécsi vándorgyűlés elnöke, Szckitovszky püspök, elnöki megnyitó beszédében azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy: »ki napjainkban még nem barátkozott a természettudományokkal, annak még valódi fogalma sem lehet a jelenkor magasabb szellemi műveltségéről, valamint föl sem foghatja az ipar és földmivelésnek kifejtését, ha nem képes méltányolni a befolyást, mit a természettudományok gyakorolnak a nemzeti jólét ama hatalmas két tényezőjére. A természettudományok nélkül ma az orvos nem egyéb, mint a tapasztalgatás tespedő embere.« így szólt ötven év előtt egy magyar egyházfő, és midőn majdnem negyven évvel ezután ugyancsak a Dunántúl egy másik püspöki rezidencziájában, a szombathelyi kathedrálisban egy praemontrei kanonok a föld tengely körüli forgásának szabályait mutatta be a templom kupolájából lelógó inga segítségével az orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének nem legfényesebb bizonyítékát láttuk-e annak, hogy e haza földjén a tudomány emberei és a vallás szolgái liberális felfogásban egymással vetekedve, ugyanazon czélért lelkesednek ? És a múlt ily példái után lehetséges-e, hogy napjaink visszaesést mutassanak? Nem. Magyarországban, mely oly komoly elszántsággal, mint aminőt csak a tudáson és felvilágosodottságon alapuló önérzet adhat, élére áll azon államoknak, melyek a modern kultúra követelményeit az állami és társadalmi élet minden részében érvényesíteni akarják Magyarországon, hol mint beavatatlanok vélnék, a positív vallások és a positív tudás emberei ádáz harczba keveredtek. Magyarországon, az orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésén, mint ötven év előtt, ma is a pécsi püspök elnököl, és ki teljes pompájában helyreállíttatta az ország és a vallás egyik műremekét, nem fél azok gyülekezetétől, kiket mint a múltnak és mint a hitnek lerombolóit szokták a sötétség barátai szidalmazni. Az idegen földről hozzánk átültetett orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlése amidőn hazánk földjében acclamtizálódott ily specziálisan magyar gyümölcsöt, a türelmesség és felvilágosodás nemes gyümölcsét termette. Nem egymással szemben, hanem egymás mellett haladtak ez országban a kultúra előharczosai és ennek köszönhető, hogy a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűléseaz évek hosszú sora, az idők viszontagságai csak érlelték, de nem rémtették És ha valaha, úgy ma van szükségünk arra, hogy a hazai kultúra harczosai vállvetve egymás mellett, és ne egymás ellen küzdjenek, és hogy küzdelmük a kultúráért ne fajuljon el testvérgyilkos kulturharczczá. E vándorgyűlések múltja szolgáljon például, hogy a tudomány, bár nem használhatja eszközül a hitet, mégis nem ellensége a vallások etnikai hivatásának és hogy bár hatásában országok és nemzetek határain túlmegy, mégis legerősebb támasza a hazaszeretetnek. A haza természeti kincseit megismertetni, az ország különféle vidékein, különféle nyelveken beszélő polgárokat egymáshoz a felvilágosodottság eszközeivel szorosabban fűzni és igy a közös haza szeretetét nevelni, fokozni, ez volt ezen tudós vándorgyűlések czélja. És ha a brassói kálvinista templomban tartott utolsó természettudós nagygyűlésen, a luteránus szászok egyik tudós lelkésze azzal végzi be beszédét »a természettudományok etnikai értékéről«, hogy a vándorgyűlésnek a hazafias érzelmek erősítése körül is sikert kíván: ez oly lelkesítő példája ezen intézmény hatásának, mely számára a nemzetiségi, társadalmi és kulturharczok közepett is fontos, szinte döntő szerepet jelöl És ezért óhajtandó, hogy hazánk orvosai és természetvizsgálói mind nagyobb számban jelenjenek meg ezen vándorgyűléseken, mind impozánsabban mutassák be a magyar intelligenczia nagy tömegét, minél fényesebben ezen intelligenczia vívmányait a tudományok terén. Minél számosabban és az ország minél távolabb részeiről seregelve egybe, fogjanak kezet ezen vándorgyűlés tradiczionális czéljának, a tudománynak és a haza természetének ismeretein alapuló hazaszeretetnek megszilárdítása érdekében egyaránt kutassák meg, hogy a természettudományok művelése és szeretete, a positív kutatás, bár a társadalmi jogrendet is hovatovább igazságosabb alapra óhajtja fektetni, bár folyton haladó természeténél fogva a folytonos szociális reformot is szinte magában foglalja: e reformot csak alakítás, építés, erősítés útján és nem rombolással véli elérhetőnek. Mutassák meg, hogy minden oldalról dúló harczok, türelmetlenség és gyűlölet közepett, a tudomány művelése a békét, a türelmességet és szeretetet jelenti. Azok előtt, kik alig értett, de annál erősebben hitt jelszavak után indulnak, a modern természettudományok művelése azonos a materializmussal, ez viszont azonos az istentagadással és egyenest az anarkizmusra vezet. Kedvencz szólam ma az anarkizmusért a modern természetbúvárlatot tenni felelőssé. Pedig a természettudománynak egyik legmodernebb iránya: a kifejlődés, az evoluczió tana,mely elméletében is leghatalmasabb ellensége az anarkizmusnak. A természet vaskövetkezetességének törvényeit kutató és ismertető tudomány nem lehet szószólója olyan szocziális felfogásnak, mely a fejlődés törvényeit megtagadni és az emberiséget szocziális tekintetben az évezredek előtti állapotba visszadobni óhajtaná. A természettudományok azon erkölcs számára, mely csak homályos sejtésen alapul, a természeti szükségszerűséget és czélszerűséget iparkodnak motívumul megállapítani és ez nem megrontása, de megszilárdítása az erkölcsnek. A rajongó anarkista, ki a franczia köztársaság elnökét leszúrta, lehetett suhancz korában vallásos processziók alkalmával Szt.Jánost ábrázoló ministráns, de nem a természettudományokból merítette rajongásának tanait. A természettudományok a társadalom összesége számára a boldogulás eszközeit keresik-kutatják, de az összeséget, az egyént nem pusztítják. Orvosok és természetvizsgálók egymás mellett a jelen emberiség testi és szellemi épségének konzerválásán és így a jövő emberiség boldogságán munkálkodnak. Ily irányban kívánunk mi sikert a huszonhetedik vándorgyűlésnek is. És ha ötven év előtt a pécsi vándorgyűlés tagjai a közel mohácsi síkra rándultak, hogy ott nemzeti dicsőségünk nagy temetőjén elmerengjenek, és ha most a gyűlés tudományos munkálkodásának befejeztével az Aldunára fognak rándulni, hogy annak természeti szépségeit és a természettudomr''' nyolc segítségével lehetővé vált techr csodáit megbámuljákí?«^5^Jíét, egyr tói ötven év által/^ilMfí^^te^ndrban is legeklatá^abban kinyerésre hazánk és kultúránk ^örvendetes hatása. fi* *lj ' Mai számunk 20 oldal. ___________