Magyar Hirlap, 1894. szeptember (4. évfolyam, 243-273. szám)

1894-09-01 / 243. szám

Budapest, 1894. Szerkesztőség és kiadóhivatal: József-körut 47. szám. Megjelenik minden nap, hétfőn és ünnep után is. AGYAR Főszerkesztő: HORVÁTH GYULA. IV. évfolyam 243. szám. Szombat, szeptember I. Felelős szerkesztő: FENYŐ SÁNDOR. Egész évre 14, félévre 7, 7« évre 3 frt 50 kr, egy hóra 1.20 Egyes szám ára: helyben 4 kr, vidéken 5 kr. Harcz az egészségért. Jártak már itt máskor is nagyobb számmal idegenek, tudósok és nem tudó­­­­sok egyaránt, üléseztek itt már máskor is nemzetközi tudományos kongresszusok, archaeologusok és ornithologusok, de sohasem voltak még itt ily nagy számban olyanok, kik munkájukkal és tudomá­nyukkal oly közvetlenül az életet szol­gálják, kiknek tudománya nem a múltba való elmélyedést vagy műkedvelést jelent, hanem a jelennek legégetőbb kérdésével: az ember egészségével egyénenkint és egész társadalmi osztályok és egész népek egészségével foglalkozik. Nem elvont elmélkedésekkel törőd­nek az ide egybesereglő férfiak, hanem azzal, mint lehet az embertől, kezdve csecsemőkorának legelső napjain, a bajt és a betegséget, a testi nyavalyát és ami ezzel gyakran karöltve jár, a nyomort el­hárítani. Kutatásaik és vitatkozásaik itt akörül fognak fordulni, mint lehet a fer­tőző betegségek okait megtalálva azokat elkerülni, a tömeges megbetedéseket,járvá­nyokat elnyomni, mint dac­olhasson az em­ber a tropikus éghajlat nyaraláival. A szo­­cziális kérdések gyökeres megoldásához akar­nak konferálni e tudósok, midőn külön szakosztályban az ipari és mezei munkások egészségügyét tárgyalják és a jövő nem­zedékek boldogságán fáradnak, midőn gyermekegészségügyet, iskolaegészségügyet, a testedzés egészségügyét nem dilettáns hozzászólással, hanem szakférfiak alapos fejtegetéseivel kívánják fejleszteni. És min­denben az életet szolgálva az élelmezés egészségügyét, a modern nemzetgazdasági fejlődésben mind óriásibb mérveket öltő városok egészségügyét, ezekben külön a középületek és külön a lakások egészségügyét és e század legsajátosabb vív­mányának, a közlekedésnek egészségügyét fogják előadásaikban ismertetni. Nemzet­­gazdasági és egészségügyi szempontok érvényre jutnak, a gyógyszerészet, fürdő­­egészségügy és állategészségügy szakosz­tályainak működésében. Az állam spec­iális feladatait, az egészségügyi adminisztráczió kérdéseit és az igazságszolgáltatás igé­nyeit a bűnök kiderítése és azok megtorlása körül, itt külön szakosz­tályban méltatják figyelemre és ott, hol a modern államok fokozott harcz­­képessége a háborúk következményeit még az eddigieknél is iszonyúbbaknak sejteti, a tudomány enyhiteni iparkodik a csapást és külön katonai egészségügye az emberanyagnak megkímélésén, meg­mentésén fáradozik. És végül szervezi a tudomány magát az emberszeretetet is, és életmentési és szamaritánus szakosztá­lyaiban alkalma van bemutatni, hogy az emberi test gondozása körül szerepet jut­tat az emberi kedélynek is. A mind erősebben támadott mate­rializmus korszakában, a mind több ol­dalról anathemával sújtott materialisz­­tikus tudományokat itt látjuk a vallás vélt praerogativájának, a szeretetnek szol­gálatában. Ha évezredek előtt alapított vallások mindegyikének kiegészítő része­ként ott szerepelt az egészségtan, ha Mózes törvényhozásának jelentékeny ré­sze népének egészségével foglalkozik és Krisztus betegek gyógyításában mutatta be a szeretet vallásának legfényesebb si­kereit, úgy ma majdnem megfordítva a természet és gyógytudományok leg­­hathatósabb előmozdítói a népet, fajt és vallást nem tekintő szeretetnek. Sze­gényügy, kórházügy, szamaritánus-ügy ma a tudományok gyámoltjai, és a tudo­mány az, mely ezek felkarolásával iparko­dik társadalmi egyenlőtlenségeket kiegyen­líteni és a szegény, szenvedő ember ke­délyének tényekkel megszerezni azt a nyugalmat, melyet máskülönben csak a túlvilágba vetett bizalom adhatott meg. És felhasznál a tudomány e czélra mindent, amit csak lehet. A történetet, a népek életrajzát azért kutatja, hogy ebben támogatást leljen ahhoz, mint kell a tudomány vívmányait időhöz és emberekhez mérten alkalmazni. Egyike a hozzánk most ellátogató tudósok­nak, az angol orvos Hart, a kolera elleni védekezést azon kezdte, hogy el­ment Mekkába és a mohamedán zarán­dokok életmódját, e zarándoklások ter­mészetrajzát kutatva, kiderítette, hogy a kolerának itt van főfészke és legfőbb terjesztője és a tudomány vívmányaival kényszerítette Mohamed sírjának leg­főbb őrzőjét, a szultánt, hogy saját költ­ségén léptessen életbe oly intézkedé­seket, melyekkel hű alattvalóinak ezreit és egész világrészeket, ment meg a pusz­tító ragálytól. Midőn a népek életét kutatja ma a tudomány,­­ nem puszta kedvtelésből vagy kíváncsiságból, hanem azért teszi, mert a népek évezredes múltjában és életében útmutatást keres, mint lehet e népek életét és egészségét jövőre is biztosítani. így kerülnek együvé egészségtan és népisme, . Így munkálkod­nak karöltve rokon szakmák tudósai az egész világon és amit munkájukkal évek keleti motívumok. — A Magyar Hírlap eredeti tárczája. — írta Lövik Károly. I. Az inas, aki a színművek második fel­vonásában szokta az előállott lovak és elfátyo­lozott hölgyek megérkezését bejelenteni, neszte­lenül lépett be a dolgozószoba barokk keretébe és jelentette: — Ottokar Freiherr von Tigerherz, nie­der-waldemrei attasé! Két percz múlva ő felsége, Cognacovics Juon előtt állott az attasé. Karcsú, magas fia­tal ember volt, gomblyukában a vörös sas­renddel, arczán félelem és kiskorúság. Nagyon meg volt hatva, mikor a történelmi nevezetes­ségű szobába lépett s mikor ő felsége egyik plüss-kerevetre szorította, megilletődve gondolt rá, hogy élete legmagasztosabb pillanatát ké­szül átélni. Ő felsége hideg és kimért volt, akár Milos, a nagy Milos arczképe odafent a falon. Milosról tudnivaló, hogy egy siker­ült sertésvásár után vette meg a nagy birodalmat haramiáival, em­e mintyé­­vel és egy rozoga mozsárral. Az unokaöc­csei kormányozzák a nagy birodalmat, ő csak a be­csapott fejedelmi koronákat váltja ki és a mi­nisztereket csukatja el . . . Ennek az audien­­cziának furcsa előzményei voltak. Februárnak végén, mikor Rodriguez ur rendes utazását megtette a birodalom fejéhez, ő felsége fontos megbízatást tett le kezeibe. Rodriguez ur ur hitelekkel és érdemkeresztek­kel látta el Juont. Törökös forgókkal, kormány­­pálczákkal és lovagrendekkel meg csillagokkal! Gyönyörű paksong holmia volt és mérhetetlen külföldi hitbizományai, csak alkudozni kellett vele erősen, mert csúnyán csalt. Ő felsége letéve uralkodói ábrázatát, így szólt hozzá: — Rodriguez ur, nekem még egy leányom van, aki Drezdában tanul s áld eladó. Nem akarok dinaszta családokkal rokonságba jutni, a birodalom egyensúlyát amúgy is nehezen le­het összeegyeztetni az európai politikai egyen­súlynál . . . Szerezzen ön egy tetőtől talpig becsületes vet, rendezett viszonyút és lovagot. Rodriguez ur a színi­ma szőnyegig hajolt és alázatosan felelte: — Felséged a legmegbízhatóbb kezekbe teszi le lánya sorsát. Két hét múlva megkezdődött a levelezés. Első ízben egy nyugalmazott ezredest ajánlott neki. Ősrégi család, dinasztikus vér, csak egy kicsit eltévedt a keze a köpenyeg manipulá­­czióknál. . . Pár nap múlva egy exminiszterről hozott hirt a telegráf. Tisztességes, hajlott korú és rettentően imponáló szakállas. Lehetett volna premier, sőt elnök is, de egyszer elkár­tyázta az uj vasutakat. A köztársaság azóta is öszvéreken közlekedik. . . Ő felsége dühösen sürgönyzött vissza: — »Csalóm van idelent is elég. Mást!« Végre egy nap a nieder­waldem­ári attasét jelentette a fáradhatlan Rodriguez. Dús­gazdag család, fiatal erő, ügyetlenség és gyönyörű bir­tokok. Csak egy hiba van: a Freiherr von Tigerherz előnév oly fiatal, mint egy ma ki­bimbózott rózsa ... Az öreg Tigerherz csoko­ládét árult és pomádét, gondosan ügyelve, ne­hogy összetéves­szék a két portékát és úgy megszedte magát, mint egy baromfihoz jutott hiéna. Ő felsége negyvennyolcz órán át törte fejét a nyugati kérdés ilyetén megoldásán s végre elborult kedél­lyel, kétségbeesve a di­nasztia sorsán, sürgönyzött Rodriguez urnak: »Jöhet!« Magában pedig elhatározta, hogy egy lépést se tesz családja kompromittálására. Nem, a Cognacovicsok ennyire még nem sülyedtek!... Freiherr von Tigerherzet kinevezték attasénak a nagy birodalomba, megküldték neki a vörös­sast két példányban (egyet a kedves papának) és a keleti expresz pár nap múlva zakatolva, zúgva hozta a vőjelöltet a Cognacovicsok erdő­­szegte hatalmas birodalmába. II. Az attasé délben megismerkedett a kis­asszon­nyal. Vizet­ töltött a poharába, lehá­mozta a manduláit és az indiai legyezővel Mai számunk 16 oldal.

Next