Magyar Hirlap, 1895. március (5. évfolyam, 59-88. szám)
1895-03-01 / 59. szám
2 Erős, kíméletlen támadásoknak lesz mai beszédéért Tisza István kitéve, de megnyugvást fog neki az adni, hogy benne nem, mint az eddig történt, a múltat, hanem a veszedelmesen közelgő jövőt támadják. Horváth Gyula: _IHAQYAR HÍRLAP________ 1895. márczius 1. ORSZÁGGYŰLÉS Magas nívójú, előkelő szellemű és az ország komoly közönségének érdeklődésére méltán számítható volt a parlament mai vitája. Legfőképen három szónok adta meg a mai ülésnek kiváló tónusát. Az egyik Peresei, a belügyminiszter, aki pozícziójánál fogva, kiváló ember és ma megmutatta, hogy egyénisége súlyát nemcsak magas állásában kell keresni; a másik Tisza István, akinek nagy talentumát legnagyobb ellenségei sem tagadhatják le és a harmadik a lelkes magyar főurak egyik legtiszteletreméltóbb tipusa: Bethlen Gábor gróf, aki szeretetreméltó és szimpathikus személyisége és lelkes hazafisága okán kedves és népszerű minden párt előtt. De nem mellőzhetjük mellettük a mai ülés többi szónokait sem, akik (az egyetlen Vajay kivételével) mind iparkodtak a mai nívót fenntartani. Így elsősorban Vielorisz Miklósról kell megemlékeznünk, a mai nap első szónokáról, aki beszédében elsőbben is a Magyar Hírlap vasárnapi vezércikkét tette szóvá, amelyben mi hibáztattuk a szabadelvű párt tagjainak azt az eljárását,hogy oly kis számmal vesznek részt a vitában,Vietorisz objektív beszédében védte és magyarázta a szabadelvűpártnak ezt az eljárását, többek közt a kultuszminiszter ama óhajára hivatkozván, hogy a ház tagjai lehetőleg tartózkodjanak a kultuszbudget alatt az egyházpolitikai kérdések tárgyalásától. Minekünk válaszunk minderre csak az lehet, hogy fölszóladásunk helyes voltát éppen a mai vita igazolta, mikor a szabadelvűpárt tagjai nagyobb számmal és komoly argumentumokkal fölfegyverkezve állottak ki a küzdő porondra. Egészen más volt a háznak képe így, amint a szabadelvűpárt önérzetes módon adott hangot nézeteinek és fölfogásának. Viktorisz után különben az Ugron-párti Szacsvay Sándor következett, majd Terényi Lajos, aki érdekes beszédével lekötötte a ház figyelmét. Terényi különösen Apponyinak a páriámeus akczióképességéről szóló kijelentéseit támadta meg ügyesen, beszédében örökös gáncsolódás helyett cselekvésre szólítván föl az ellenséget. Utána szólalt föl Percsel Dezső belügyminiszter, aki nagyszabású beszédet mondott és nevezetes kijelentéseket tett az egyházpolitikai törvények végrehajtására nézve. A belügyminiszter egyszerű, czikornyátlan szavaival, frázisoktól mentes kijelentéseivel, a valóság objektív előadásával, kellemes impressziót gyakorolt a ház komoly tagjaira. Nem próbált mesterfogásokkal hadakozni, nézetei és tervei a tények előadása által domborodtak ki. Beszédének különösen két passzusa érdekes és fontos. Az egyik, amelyben Apponyival szemben kijelentette, hogy az egyházpolitikai törvényüket mihamarabb végre kell és végre is fogja hajtani. Jóhiszeműséggel és határozottan tette ehhez, hogy a viszályok megszüntetésének és a béke megteremtésének csak egy módja van: a törvények végrehajtása. Másik fontos kijelentése az anyakönyök állami vezetésének már szeptember elsején való életbeléptetéséről szólt. Bebizonyította itten, hogy a tanítóságnak az intézmény keretébe való belevonása törvényszerű és csodálkozását fejezte ki azon, hogy a magyar kultúra e derék harczosait miért óvják oly nagyon az anyakönyvvezeéstől. Vajay és Polónyi, az egyik vidám, a másik szomorú közbeszólásokkal iparkodtak ekkor egy kis zenebonát rögtönözni, de kísérletük hiábavaló volt. A belügyminiszter ezután a közigazgatási reformra tért át, e kérdésben is előadván egészséges nézeteit. Majd foglalkozván Apponyinak a parlament akczió képességéről szóló kijelentésével, előadta, hogy nem a szabadelvű párt presztizséje, hanem a parlament tekintélye szállott alá. Ez így is van. És a parlament tekintélyét nem az elvi alapon állók szállították le, hanem azok, akik sem elvet, sem alapot, sem embert nem ismernek, létezékük és működésük czélja: a hecc-csinálás. Igen jó hatással volt ház tagjaira a beszéd vége is, amelyben ráutalt arra, hogy bizonyos gúnyolódásokra nem tartja méltónak a miniszteri székből reflektálni. Vajay István volt a következő szónok, ami azt jelenti, hogy a ház tagjai egyszeriben kiözönlöttek a folyosóra. Az «anyapárt» vitarendezője, aki pedig azt tűzte ki feladatául, hogy élénkké és hangulatossá varázsolja a ház tanácskozásait, sajnosan tapasztalhatta, hogy míg a vitarendezőnek mindenkit végig kell hallgatnia, a vitarendezőt nem szenvedi senki sem végig. Kibővített közbeszólásainak gyűjteményét üres padok előtt mondja el a lánglelkű férfiú. Annál inkább megélénkült a ház és megteltek a padsorok, amikor a jegyző Tisza Istvánt hívta föl szólásra. Magával a beszéddel lapunk más helyén foglalkozunk, itt csak külső sikeréről akarunk beszámolni. Tisza István kitűnő szónok, megjelenése impozáns, előadása könnyen folyó, beszéde ötletes, fordulatos, nagy tudása, fegyelmezett észjárása, elegáns, hidegvérű viselkedése lebilincselik a hallgatót. És mai beszéde többi beszédétől abban is eltért, hogy objektív volt, szenvedély és indulat kitörései hiányzottak belőle. És habár ma is sok merevség volt kijelentéseiben , beszédével nagy és igazi hatást ért el. Az ülés utolsó szónoka Bethlen Gábor gróf volt, akit a ház minden oldalán szívesen hallgatnak, ösmervén e kitűnő férfiú múltját, lelkes agitáczióját, amelyet, mint az Emke elnöke fejt ki, szeplőtlen, tiszta hazafiságát. A nemes gróf Tisza Istvánnal szemben a leghatározottabban elutasító magatartást tanúsított és kijelentette, hogy ha a fúzió kérdésében a szabadelvű párt többi tagja is a Tiszáéhoz hasonló álláspontot foglal el, akkor köztük és a nemzeti párt közt áthidalhatlan az ür. Majd a szász paktumot hozta elő és a szász néppárt és a katholikus néppárt közt vont párhuzamot. Beszédének végén, az Emkével esett azt a sérelmet panaszolta el, hogy a hazafias egylet választmányi tagjainak kedvezményes vasúti jegyeit most megtagadta a kereskedelmi miniszter. Mi határozottan elítéljük a miniszter eme eljárását, úgy hisszük azonban, hogy a minisztert rosszul informálták. De ha nem úgy történt, a kedvezmény megtagadása valósággal provokáczió, amelyet ez a hazafias, magyarságvédő, nagy missziójú egylet nem érdemelt meg a magyar államtól. Az nem ok, hogyha az Enikének adnak kedvezményt, akkor más egyleteknek is kell adni. Az Enikét nem lehet minden egylettel összemérni. Bethlen grófnak a kedvezményes jegyek megtagadásán kívül valószínűleg voltak még okai, amelyek miatt a törvényjavaslatot nem szavazta meg, ezeket azonban az idő rövidsége miatt már nem mondhatta el. A vitát holnap folytatják. A képviselői«’« ülése február 28-án. Kezdete d. e. 10 órakor. Elnök: Szilágyi Dezső. Jegyzők: Papp Elek, Esterházy Kálmán gr. Molnár Antal. A kormány részéről jelen vannak: Bánffy miniszterelnök, Parczei Dezső belügyminiszter, Dániel Ernő kereskedelmi miniszter. A jegyzőkönyv hitelesítése után Elnök bemutatja Komárom és Szatmár-Németi városok kérvényeit Szent István szobrának Székesfejérvárott leendő felállítása tárgyában. Következik a napirend: Az appropriáczió. Vietorisz Miklós elsőbben is reflektál a Magyar Hírlap vasárnapi vezérczikkére, amelyben szemrehányást tesz a szabadelvű pártnak, hogy tagjai nem számosan vesznek részt a vitában. Ezzel szemben hivatkozik a kultuszminiszter programmjára, amelyben azt kérte, hogy inkább kultúrás, mint egyházpolitikai kérdésekkel foglalkozzunk. A szabadelvű párt eleget tett ez óhajtásnak, de az egyházpolitikai ellenzék annál szaporábban foglalkozott az autonómia kérdésivel, a katholikus érdekek kizárólgos képviselőjének gerálta magát. A miniszter óhajánál fogva, a szabadelvüpárt tagjai nem reflektáltak ezekre a felszólalásokra. Majd foglalkozik Hocknak és Batthyány grófnak az autonómiára vonatkozó fejtegetéseivel és kijelenti, hogy a szabadelvüpárt a nem egyházpolitikai szü kérdést szivesen méltányolta. Ezeket mondja válaszul a Magyar Hírlapnak, ha szemrehányásai az új kormány alakulása óta véteti időre vonatkoznak. De ha a Magyar Hírlap szemrehányásai a jelen vitára vonatkoznak, első pillanatra — úgymond — majdnem igazat adhatnánk neki. Vizsgálván a dolgot, kifejti, hogy a kisebbség természetszerű harczászati módja a támadás, fegyvere az érvelés. A kormánypárté a védekezésés, ellenállás és ellenérvelés. (Felkiáltások a bal- és szélsőbalon: Hallgatás és szavazás.) Az is, kérem. (Derültség jobbfelől.) Ha az ellenzék a harczászati módot folytatni óhajtja, akkor a szabadelvű párt bizonyára meg fogja találni az ellenérvelést már csak azért is, mert a jó ügyet megvédeni nemcsak könnyű, de kellemes is. Majd kifejti, hogy miért szavazta meg az egyházpolitikai reformokat és a katholikus autonómiára nézve osztja a miniszter nézetét Pongrácz gróffal szemben, aki a szabadkőműveseknek államellenes tendencziákat tulajdonított, kijelenti, hogy ő nem szabadkőműves, de azt tudja, hogy nyiltan nincsenek ilyen tendencziái, s ha titokban vannak, nem lehet őket a kormánnyal összehasonlítani, mert a korona csak nem fog állam- és trónellenes embereket megbízni. A költségvetést elfogadja. Szacsvay Sándor értekezik elsőbben a «közkormányzat» feladatairól, majd kifejti, hogy minden baj oka az 1875 óta a személy- és párturalom irányát követő kormány politikája. Szerinte ez a párturalom mindig az ország kárára volt és ebből kifolyólag kijelenti, hogy a költségvetést nem fogadja el. Terényi Lajos foglalkozik elsőbben is az ellenzék támadásaival. Az ellenzék indokaiban teljesen egyöntetűen jár el, mintha egy fotográf műhelyből kerültek volna elő az elijesztő sötét képek és mintha csak egy fonográfból hangzanék felénk az a kiáltás, amely figyelmünket fölhívja a közveszélyes jelenségekre. Ha vannak bajok, ezek okát nem lehet a kormány mulasztásaiban keresni és ilyen esetben a parlamenti akczió megakasztása még az ellenzéknek sem lehet feladata. Apponyi szerint életkérdés a parlament akczióképessége s aztán az ellenzék a kormányt nemcsak hogy nem támogatja az élet megmentésére való orvosszerek használatánál, hanem megakadályozza és a perczes szünetek kedélyes kierőszakolásával tölti az időt. Különben annál nagyobb lesz a szabadelvű párt dicsősége; amint képes volt a múltban, úgy képes lesz a jövőben is az eléje gördített akadályokat leküzdeni, mert a párt ereje nemcsak alkotmányos és numerikus többségben, hanem tagjai együttérzésében, homogenitásában és lelkesedésében is növekedett. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Foglalkozik ezután a szász paktummal, amelyet Apponyi bizalmatlanságának első indokául említett föl. Szerinte a nemzetiségek megnyugtatására irányuló törekvés káros csak akkor lehet, ha állam- és törvényellenes. A miniszterelnök kijelentette, hogy ő csak törvényes jogaikat biztosította a szászoknak, és ha ez indok a bizalmatlanságra, akkor nem tagadható el a keserű hang azért, hogy a szászok a kormánypártba léptek be. Apponyi kétségbe vonta a parlament akcióképességét, ő azt hiszi, ez a parlamenti pártok magatartásától függ. Ha a pártok abban tetszelegnek, hogy a működést akadályozzák, ez sikerül nekik, de amily természetellenes dolog ez, épp oly természetellenes az is, hogy ezért a nemzet háláját nem igényelhetik. A szabadelvű párt erős, mert ha az ellenzék nem is segédkezett volna neki, keresztülvitte volna az egyházpolitikai javaslatokat. A mostani kormány kijelentette, hogy a javaslatokat fentartja, bár formai módosításnak nincs ellene. Ezt gunyka szajjal fogadták. Meg van győződve, hogy a gúnykaczaj nem fogja a miniszterelnököt a végletekbe hajtani, mert hisz az igazi erő nem a végletekben van. Szól azután a néppártról, amelyről azt hiszi, hogy fanatikus jelszavai egyszer a pusztába kiáltott szavak lesznek. A néppárt politikai szereplésétől különben nem fél, bízik a magyar nép józanságában. Ajánlja a néppárt figyelmébe Sehlauchnak a poliklinikán mondott beszédét. Két év óta sok sikert értünk el és ez a sok siker bizonyítéka a 67-es alap jóságának. (Zajos derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) A javaslatot elfogadja. (Élénk helyeslés jobbfelől. Percsel belügyminiszter: Papp Elek jegyző: Hock János! (Felkiáltások: Nincs itt!) Okolicsányi László! (Felkiáltások: Nincs itt!) Több nincs feljegyezve. Esterházy Kálmán gr. jegyző: Perczel Dezső belügyminiszter! (Halljuk! Halljuk!) Percsel Dezső belügyminiszter. Minthogy Batthyány Tivadar gróf fölhozta a Csáktornyai választást és Prémus Gáspár dr. zágrábi esetét, az erre vonatkozó valódi tényállást — hiteles adatok alapján — elmondja. Premus dr., aki politikai jogait Horvátországban gyakorolja, Magyarországon tehát erre nincs joga, hírét vévén a Csáktornyai választásnak, Csáktornyára utazott, ott a Ferencz-rendiek zárdájában megalakította a néppártot, Major Ferenczet fölléptette, vele körutat tett és főképp a