Magyar Hirlap, 1895. április (5. évfolyam, 89-117. szám)

1895-04-01 / 89. szám

Berlin, márczius 31. Bismark herczeg születésnapját az összes városokban és számos községben tegnap és ma díszgyüléseken ünnepelték, melyeken a herczeg érdemeit hazafias beszédekben méltatták. Különösen impozáns volt a nieder­h­old nemzeti emlékszobor­­nál rendezett ünnepély, melyre a rajnai tartomá­nyokból sok ezeren jöttek el. Holnap Poroszország­ban és más szövetségi államokban az iskolák zárva vannak, úgyszinte a városi és állami hivatalok is. Az állami épületek fel vannak lobogóiba. Kivilágí­tásokat rendeztek. Számos magaslaton örömtüzeket gyújtottak. „ Lines, márczius 31. A Bismarck herczeg tiszteletére tegnap tartott díszgyülés, melyen körülbelül 350 sze­mély vett részt, programmszerüleg folyt le. Az ülés elején katholikus munkás-egyletek meg akarták zavarni az ünnepélyt. A gyűlés helyisége előtt ugyanis elénekelték az osztrák néphimnuszt, ütötték az ablakokat és »Le Bismarckkal!« kiáltásokba törtek ki. A gyűlé­sen jelen volt kormányképviselőnek sikerült azonban a tüntetőket lecsendesíteni, mielőtt kihágásra került volna a dolog. MAYAR HÍRLAP, 1895. április 1. A Mária Dorottya-egyesület. — Saját tudósítónktól­ —• Budapest, márczius 31. Ma délelőtt tartotta meg a Mária Dorottya­­egyesület tizedik évi közgyűlését az uj városház dísz­termében Csáky Albin grófné elnöklete alatt. A gyűlés tárgya az évi jelentés volt, mely az egyesület mult évi széleskörű tevékenységét ismer­tette és az évi mérleget mutatta be. A pénztári ki­mutatás a legnagyobb rendben volt. Az ülést Komáry Erzsébet ünnepi beszéde zárta be, mely röviden ismertette az egyesület tíz év alatt történt eseményeit, melyek a tanítónők szel­lemi emanczipálását czélozták és czélozzák. A közgyűlést Csáky Albinna grófnő elnök nyitotta meg, meleg szavakkal. Nagy örömömre szolgál, úgymond, hogy az egyesület immár tizedik évfordulóját ünnepelheti. Én ugyan nem osztozkodhattam a kezdet nehéz munkájában,­­de az önök munkája folytán virulóvá lett egyesület élére az önök bizalma helyezett. E munkásság serényen és zajtalanul folyt le, de an­nál eredményesebbnek bizonyult. — Alig van valakinek tudomása a Mária Dorottya-egyesület létezéséről a nyilvánosságban. •— nem is tud­ják, hogy mi fakadhat a nők serény mun­kásságából. Ez az egyesület arra törekszik, hogy a nők szellemi látkörét tágítsa és a tanítás szép és nemes pályáján elaggott nőket életük alkonyán gondozza és nekik a végső révpartra biztos kilátást nyújtson. Ha a jövő tizedév beváltja a jogos remé­nyeket, akkor a hazának nagy szolgálatot tehetünk. Egy tizedév nesztelen működése után kiléphetünk a nyilvánosság elé és fölhívhatjuk a közfigyelmet egyesületünk nemes czéljaira Bár el ne hangoznék e szózat nyomtalanul, bár minél több szívben vissz­hangra találna! Köszönetem az egyletnek, amely munkatársul befogadott. Az éljenzéssel fogadott megnyitó után György Aladár titkári jelentése következett. Az egyesület sokoldalú munkálkodásából a budapesti tanítónői szakosztály működését illeti meg első­sorban a meg­emlékezés. Az elmúlt évben is folytatta szellemi tevékenységét a nemzeti nőnevelést illető szakkér­dések tárgyalásával és megvitatásával. Maga a mi­niszter megemlékezett a képviselőházban a tanítónői szakosztály működéséről és a női gyógyszerész-tan­folyam felállítását pedig egyelőre elvben helyeselte. Fáik Zsigmond lovag pénztári jelentése után Komán­ Erzsébet rövid ünnepi beszédet mon­dott az egyesület fennállásának tizedik évfordulója alkalmából. Miután még elhatározták, hogy ezentúl min­den közgyűlés alkalmával évkönyvet fognak kiadni és a választmányi tagokat egyhangúlag újból meg­választották, a közgyűlés véget ért. A szigorlati rendszer módosítása. Az orvosi szigorlati rend módosítása tárgyá­ban a kultuszminiszter által összehívott értekezlet ma délelőtt 10 órakor folytatta tanácskozását Wlassics Gyula dr. miniszter elnöklete mellett. A mai folytatólagos tanácskozás rendén az értekezlet elé terjesztett kérdőpontok 4-ike került tárgyalás alá. Ez a pont így szól: • Nem volna e czéiszerű a vegytani gyakor­latokban való részvételt két féléven át kötelezővé tenni, oly módon, hogy a második félév az élettani intézet vegytani laboratóriumában, vagy az élet- és kórvegytani, esetleg a gyógyszertani intézetekben is eltölthető volna? E kérdésre vonatkozólag úgy a budapesti, mint a kolozsvári tud. egyetem orvosi kara a mi­niszter elé terjesztett javaslatukban oda nyilatkoz­tak, hogy az orvosnövendékeknek a vegytani gya­korlatokban való kötelező részvételét egy féléven át elegendőnek tartják, a budapesti orvosi kar azon­ban, melynek álláspontját az értekezleten Hőgyes Endre dr. dékán indokolta, ajánlandónak tartja a növendékek részére, hogy még egy második félév­ben is részt vegyenek, az orvosokra nézve oly fon­tos gyakorlatokban. A kolozsvári orvosi kar nevében pedig Szabó Dénes dr. dékán azt hangsúlyozta, hogy a vegytan az orvosi karban ne mint tudomány, hanem az or­vosnak gyakorlati szükségletére tekintettel, adassék elő. Hőgyes dr., Kovács József dr. és Kétly Károly dr. az orvosnövendékek részére azt tartanák ajánlandónak hogy az egy félévi kötelező vegytani gyakorlaton kí­vül még egy fél évig vagy vegytani, vagy természet­­tani gyakorlatban vegyenek részt. Udránszky dr. kolozsvári professzor, különösen azt óhajtja, hogy a vegytani gyakorlatban az I-ső év folyamán vegyenek részt a növendékek, hogy a Il-ik évben hallgatandó élettani előadásokhoz meg legyen a szükséges vegy­tani ösmeretük. Az ö-ik kérdőpont így hangzik: «A közegészségtannak és törvényszéki orvos­tannak két félévig való hallgatása és az elméleti mellett gyakorlati vizsgálása is megkivántassák-e, vagy fentartandó-e a mostani állapot? Hőgyes dr. dékán előadta, hogy a budapesti egyetem orvosi kara úgy a közegészségtannak, mint a törvényszéki orvostannak két félévi kötelező hall­gatását, s mind­két tárgynak elméleti és gyakorlati vizsgalását tartja kívánatosnak, — mig Szabó János dr. dékán a kolozsvári orvosi kar javaslatához ké­pest az egy egy félévig való hallgatást mindkét tárgyra nézve elegendőként mondotta » a közegész­­ségtani vizsgálatot tisztán elméletivé kívánja tétetni, a törvényszéki orvostant pedig gyakorlativá, olyképpen, hogy a vizsgázó növendék elméleti képzett­sége is vizsgáltassák meg. Koudcsi dr. és Mihalkovics dr. a kolozsvári orvosi kar nézetéhez járultak — mig Korányi dr. és Kétly­ professzorok a közegészségtan­nak az orvosokra nézve nagy fontosságát hangsú­lyozva, azt az óhajukat fejezték ki, hogy mindkét tárgyból gyakorlati vizsgálat is tartassák. Következett a 6-ik kérdőpont ? „Az általános kór- és gyógytannak két féléven át hallgatása és elméleti vagy gyakorlati vizsgá­lása kivánatos-e? A budapesti egyetem orvosi kara, melynek nézete mellett Hőgyes dr., Korányi dr. szólaltak fel, azt ajánlja, hogy az általános kór- és gyógytan két féléves tárgy legyen, s úgy elméletileg, mint gyakorlatilag tárgyaltassék; a kolozsvári orvosi kar pedig Szabó dr. dékán által ismertetett és Purjesz dr. által is elfogadásra ajánlt javaslatában az „ál­talános kór- és gyógytan“ elnevezés helyett „általá­nos és kísérleti kórtan“ elnevezést ajánl, mely tárgy­tól a növendékek két félvi elméleti előadás hallga­tására, egyik félév amellett kórtani gyakorlatokban való részvételre és csakis elméleti szigorlatra vol­nának kötelezendők. A 7-ik kérdőpont ez volt: »Nem kellene-e a belgyógyászati és festészeti propaedeutika előadásról és kötelező hallgatásról gondoskodni !« E pont megvitatásánál Kovács dr. professzor erősen hangsúlyozta a sebészeti propaedeutikának, mint a tulajdonképpeni sebészetre előkészítő tannak fontosságát s melegen ajánlta, hogy e tárgy részére külön tanszék állítassák, — mig a belgyógyászat képviselői, Korányi dr., Kétly dr. és Purjesz dr. professzorok kijelentették, hogy nem tartják szüksé­gesnek a belgyógyászati propaedeutika előadását, amely tan — mint Kétly dr. kifejezte — teljesen képviseletet talál az általános kórtanban. Abban valamennyi felszólaló egyetértett, hogy a szisztema­tikus előadások — úgy a belgyógyászatban, mint a sebészetben, mely tárgyak a mai irányzatnak meg­felelőig kazuisztikusan adatnak elő — nagyon szük­ségesek. A 8. 9. és 10. kérdőpont megvitatása mellőz­­tetvén — a 11. kérdőpontra kért feleletet a mi­niszter az értekezlet tagjaitól. E pont így hangzik: »Kívánatos-e egyévi kötelező kórházi gya­korlat megkövetelése az önálló prakszisba­ ki­lépése előtt.«­­>i E kérdésre a felszólalások mind úgy nyilat­koztak, hogy az egyévi kórházi gyakorlat megköve­telése az önálló gyakorlatba lépés előtt felettébb kívánatos és üdvös volna — de mindnyájan han­goztatták ezen intézkedés kivitelének nehézségeit, külö­nösen azt, hogy Magyarországon roppant kevés kórház van, a azoknak egy része nem is alkalmas arra, hogy ott fiatal orvosok kiképeztetést nyerjenek. Korányi dr. tanár az egyetemi gyakornoki intézmény fejleszté­sére hívta fel a miniszter figyelmét, hogy t. i. a mostaninál több gyakornok alkalmaztassák, ami ter­mészetesen a jelenlegi kórodák kiterjesztését, vagy újak felállítását tenné szükségessé, hogy minél több doktori diplomát nyert fiatal orvos találjon alkalmat a gyakornoki állásban gyakorlati továbbképzésükre. A miniszter kijelentette, hogy e kérdőpontra nézve meg fogja hallgatni a megjelenésben akadá­lyozott Cliyzer Kornél dr. miniszteri tanácsosnak, a belügyminisztérium egészségügyi osztálya főnökének véleményét. A kérdőpontok tárgyalását a jelen voltak ki­merítvén — Wlassics dr. miniszter hangsúlyozta, hogy gondoskodni fog a szigorlati rend módosítására vonatkozó szabályzat mielőbbi kibocsátásáról­, előbb azonban előadói tervezet alakjában ki fogja azt adni mindkét egyetem orvosi karának, esetleges hozzá­szólás végett. Ezután a miniszter meleg szavakban köszöne­tet mondva a megjelenteknek , az értekezletet befejezettnek nyilvánította. Régi magyar énekek. Saját tudósítónktól. A magyar történelmi társulat ma délelőtt fel­olvasó ülést tartott az akadémia dísztermében. — Káldy Gyula, a magyar zene történetének ez az épp oly hivatott, mint lelkes kutatója, értekezett az 1821—1861. években keleletkezett magyar történeti énekekről és indulókról, megtoldva fölolvasását egy nem kevesebb mint harmincz számból álló hang­­versen­nyel, melyen rajta kívül közreműködtek: Kiv­­lcffay Izabella zongora-tanárnő, Payer Margit, Kovács Róza és Béda Sarolta kisasszonyok, a magyar zeneiskola növendékei, Várady Sándor» az opera jeles tagja» Haypál Benő, az állami tanítóképző zenei tanszakának növendéke és az opera énekkarának férfi tagjai. Mondanunk sem kell, hogy a közönség rendkívüli érdeklődést tanúsított a hangverseny iránt, és hogy a terem­ zsúfolásig megtelt. Az ülésen Zsilinszky Mihály közoktatásügyi államtitkár elnökölt, a hallgatóságban pedig egy egész sereg notabilitással együtt jelen volt Kossuth Ferencz is, aki meghatottan hallgatta, mit énekelt a magyar nép az ő dicső atyjáról. Káldy négy szakaszra osztotta a hangverseny számait. Az elsőbe azokat az énekeket sorozta, me­lyek 1827—1847. végéig járták, a másodikban az 1848-ban divókat, a harmadikban az 1849-ieket, az utolsóba pedig azokat, melyeket a magyarság a sza­badságharca leveretése után egész 1860-ig énekelt. Ha összehasonlítjuk e darabokat a Rákóczi-időkben ke­letkezettekkel, a párhuzam minden esetre ama­zoknak kedvez; olyan tőrül metszett, igazi magyar nóta, ahonnan a Rákóczi korszak alatt százával támadt, már nagyon kevés volt századunk első felében, mely a németség befolyását a zenére is kiterjesztette. Ami népdalszerű melódia járta, többnyire meglehetősen banális volt, a műdalok nagy része pedig nemcsak zeneileg gyönge, ha­nem legtöbbjének a szövege is rendkívül gyarló. Van egynéhány, ahol a dallam igazán szép, bensőséges, van néhány olyan is, ahol a szöveg in­dít meg, de olyan, ahol az ének- és a szövegrész egyaránt kielégítene, alig akad. Mai napság alig birja az ember elképzelni, hogy énekelhették, a >Busul a lengyelt szivhaso­­gató dallamát ilyen tárgyú szövegre: A gyáva illyr Bálványozza lányát, A szász olvassa Gyapjúinak számát. A szegény bajornak Sör a boldogsága. Hej! múlt a lengyelnek * Kívánt szabadsága. Azt sem bírom elhinni, hogy a magyar nép ilyenféle tószt-szövegre tudott volna lelkesen dalolni: Gömör, Kis-Hont megyében Száz­ezerek nevében, Éltesd Isten Széchenyit, Tiszteljük mint hazafit­ vagy erre a szövegre: Hogyha nem tudjuk szép hazánkat védni, kénytelenek vagyunk kivándorolni!

Next