Magyar Hirlap, 1895. április (5. évfolyam, 89-117. szám)

1895-04-01 / 89. szám

1895. április 1. Mind ez idézetek az 1848. előtti dalokból Valók, melyek zeneileg is a mai programoi leggyen­gébb számai voltak. A hangverseny legérdekesebb része a második szakasz volt, a szabadságharcz nótái, noha tudvalevőleg a mi dicsőséges küzdelmünk nem termett egyetlen olyan dalt sem, mely igazán bevette volna magát a nép szívébe. A »Kossuth­­nóta«, mely még ma is járja, nem 48-ban keletke­zett, hanem, mint Káldy kimutatja, már a kurucz időkben énekelték, persze más szöveggel. A teljes­ség kedvéért Káldy ezt is fölvette programmjába; meg is fifráztatta a lelkes ifjúság vagy négyszer — mintha csak ma hallották volna először, hogy Kossuth Lajos mit izent. Nagyon tetszett a «Bem alatt Erdélyben har­­czoló bécsi legitimisták dala, melynek melódiája ama régi magyar nóta alapján készült, hogy: Falu végén a valvella, Mégis bejött a korela. Sem uraknak, sem papoknak Hanem szegény parasztoknak. A velünk küzdő bécsi bársok erre a dallamra énekelték el, hogy «Honvéd, geht’s denn gar nicht, gar nicht? Honvéd, geht’s denn nicht? S aztán: Bis nach Abrudbánya Lassen wir sie kommen, Aber weiter, aber weiter, Aber weiter nicht! Igen érdekes volt a *Komáromi tót honvéd nóta», melyet az eredeti szövegben hallottunk: Uz honvéds strilajú Nepriatelsa padajú «Éljen a haza!» usetci volaju! Magyarul: »Már a honvédek harczolnak, Elleneik hullanak, »Éljen a haza!« Így kiáltanak. Az 1849 utáni sötét időkben keletkezett dalok között igen megragadták a közönséget a Garibaldi-nóták, melyek különben még ma is közszájon forognak. A hosszú műsor utolsó pontja a Klapka­­induló volt, melyet a teljes kar énekelt igen szaba­tosan és lelkesen. Zsilinszky elnök erre rövid beszéd­ben megköszönte Káldynak a tanulságos és élveze­tes előadást, valamint köszönetet mondott az összes közreműködőknek is. Ezzel aztán berekesztette az ülést, mely fél tizenegytől fél kettőig tartott s mely­­lyel Káldy Gyula ismét gyarapította bokros ér­demeit. Unó. ____________magyar hírlap___________ 3 Kulturegyesületek közgyűlései. — Saját tudósitónktól. — Két tekintélyes kulturegyesület tartotta ma évi rendes közgyűlését. Az egyik — az országos magyar iskolaegyesületé — a fővá­rosban volt, a másikat — a biharmegyei kul­­turegyesületét — Nagyváradon tartották meg. A két közgyűlésről a következő tudósítá­sunk számol be: Az orsz. magyar­ iskolaegyesület. Az országos magyar iskolaegyesület közgyűlé­­sén — melyen a tagok nagy számmal jelentek meg — Gerlóczy Károly alpolgármester elnökölt. Az évi jelentést megelőzőleg Rupp Zsigmond új alapítványt jelentett be, melyet Gerlóczy Károly ösztöndíj czime alatt fognak kezelni. A közgyűlést Gerlóczy Károly hosszabb beszéd­del nyitotta meg, melyből közöljük a következőket: Az elmúlt 1894. évvel egyesületünk fennállá­sának tíz éves története záródott le. Az egyesület felállításának eszméje akkor fo­­gamzott meg, midőn az 1882. és 1883. években már a nem magyarajku polgártársaink is megbot­­ránkoztak egyes külföldi egyesületeknek, különösen a «Schulverein»-nak hazánkba való betolakodásán és kimondták, hogy társadalmi talajon olyan egye­sületeket kell felállítani, amelyek egyrészről alkal­mat adnak a nyelv terjedésének, másrészről a haza­­szeretet fészkévé válnak. Az akadémiától a legigénytelebb egyesületig, a kormánytól a legutolsó hivatalnokig mindenkinek érdeklődésébe ajánlottuk egyesületünk és általán a magyar nyelv terjesztésén, a hazafias érzület izmo­­sításán, a magyar nemzeti egység megszilárdításán fáradozó közművelődési társulatokat, kérvén az ille­tőknek nem annyira anyagi segélyét, mint inkább azt, hogy társadalmi körökben, társadalmi uton, tö­rekvéseinket gyámolítsák és mindenik egy maga is egy kis kulturegyesület apostoli munkáját végezze. Egyesületünk mindjárt tevékenységének kez­detekor három működési tért jelölt ki magának. Törekedni czéljaink elérésére Budapesten, fölépíteni a hazaiság és magyarosodás melengető fészkeit, az óvodákat Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyében és végre támogatni anyagi segélylyel minden oly mozgalmat, mely magyarságunk érdekében fontos. Az egyesület a fővárosban 1885-ben, a kiállí­tás megnyitása előtt kezdte kifejteni tevékenységét, amidőn a tagok bejárták az egész fővárost és meg­kérték ama kereskedőket, kiknek idegen nyelvű czimtáblájuk volt, hogy tegyenek ki magyart is. Pestmegye alispánja utján pedig 1885-ben meg­kerestük s részben nem eredménytelenül, a fővá­rossal szomszédos községek elöljáróit, hogy a köz­ségekből érkező árusítók ne németül, hanem magya­rul kiáltsák áruikat. Törekedtünk továbbá arra, hogy az isteni tisz­teletben, Budapesten jobban érvényesüljön a magyar nyelv; hogy az egyháznak magyarul köszönjék meg a perselyadományokat és hogy a templom padjain elhelyezett imatáblák magyarok legyenek. Örömmel mondhatjuk, hogy felhívásunk nem hangzott el teljesen a pusztában, annál inkább, mert tagjaink lelkében is folyton ébren tartani igyekez­tünk ama gondolatot, hogy mindenikünknek apos­­tolkodnia kell e téren és mindenikünknek köteles­sége személyesen őrködni a nemzeti czélokra, s mindenikünknek kötelessége, ha kell erélyesen föl­lépni ott, hol a magyar érdeket háttérbe szorítják. A magy. kir. államvasutak igazgatóságát, mint a magyar vasutak igazgatói értekezletének ügyvivő­jét, 1885-ben fölkérte egyesületünk, hogy a magyar­­országi helynevek magyar elnevezése érdekében sa­ját hatáskörében minden lehetőt tegyen meg, amit a jelzett igazgatóság kész örömmel meg is tett. Itt kell megemlítenünk, hogy fölkértük a ma­gyar tudományos akadémiát is, hogy törekvéseink elősegítésére szervezzen kebelében, vagy legalább segélyezzen egy oly bizottságot, melynek feladata lenne szellemi művek szerkesztése és terjesztése. Ily irányú volt az egyesület általános jellegű szereplése Budapesten, nem említvén azon egyes intézkedéseket — nem magyar ajkú szegény tanu­ j­lók megjutalmazását, a budapesti nép­­i iskolai könyvtárak segélyezését, a népkaszinók felállítására­­ irányuló törekvéseket, az egyes budapesti gyermek­­kertek és óvodák segélyezését fölsorolván ezeket egyes­­ alkotásaik között. És ha a magyarosodást egyálta­lán egyesülettel előmozdítani lehet Budapesten, úgy egyesületünk iparkodott fölhasználni e czélra a le­­­­hetséges eszközöket. Hangsúlyozza ezután, hogy másodsorban mű­­­­ködési területül Pest megyét jelölték ki, mely a­­ magyarosításfiak legjobb talaja; hol nem kell­­ félnünk a reakczió felkeltésétől, hol csak el­­ kell vetni a magot s ki kell elégítenie a községek­­nek magyarosodni óhajtó forró vágyat. Van e megyében, Budapestet nem számítva, 131,702 nem magyar ajkú. A számhoz, ha hozzá­­ves­szük Budapestet, 165,543 nem magyar ajkú lakosát, úgy az egész megyében 297,245 nem magyar ajkú lakos van. E megyében számos óvodát létesítettek, lehet mondani aránylag igen csekély anyagi eszközzel, mert buzdításaikra, rábeszéléseikre sikerült a községeknek áldozatkészségét, tettekben nyilatkozó érdekeltségét, szóval segélyét is kinyerniök. Az egyesület alapszabályai közé fölvette az iskolai és népkönyvtárak segélyezését. E czél elérésére felhívták a tudományos inté­zetek könyvtárait, a tudósokat, írókat, tanárokat, a tanító és tanári testületeket, hogy az általuk nélkü­lözhető, esetleg több példányban meglevő és a nép­könyvtárak javára értékesíthető könyveket részükre megküldeni szíveskedjenek. Ily módon nagy mennyiségű hasznos, népies, hazafias könyveket gyűjtöttek össze, miket az egyes népkönyvtárak között pénzbeli segélyüknek kiegészítése gyanánt kiosztottak. Hasonlókép ezrekre tehető azon úgynevezett jókönyveknek, tankönyveknek, tanszereknek író- s rajzszereknek, fali térképeknek száma. Helyeselniük kellett több budapesti tekinté­lyes polgár ama indítványát is, mely szerint az is­kolaegyesület etnikai, emberbaráti, de főleg magya­­rosodási szempontokból állítson fel a székes­főváros­nak, munkások által leginkább lakott kerületeiben, a nép által ingyen látogatható olvasó szobákat (nép­kaszinókat), hol a munkások munkájuk bevégzése után, néhány órára kellemes otthont, lelket üdítő szórakozásokat, hasznos és mulattató olvasmányokat találhasson. Íme a­ közgyűlés ezek 10 éves működésünk­nek főbb mozzanatai. Ha csekélyeknek tűnnek fel, szolgáljon mentségünkre anyagi erőnknek a végzen­­dőkhöz képest aránytalan csekélysége, melyet, ha tekintetbe veszünk, kénytelen ez egyesület legszigo­rúbb bírálója is elismerni, hogy némi nyomokat mégis hagyott e kisded egyesület 10 éves működési történetünkben. Nem csapott lármát, hanem tett is valamit. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Rupp Zsigmond emelt szót, méltatta Gerlóczy Károly elnöknek az egyesület létesítése és fenntartása kö­­rül szerzett kimagasló érde­meit, bejelentette, hogy az egyesület tíz éves fennállása alkalmából a fővárosi összes kerületi választmányok elnökei gyűjtést indítottak arra, hogy a pénzből ala­pítványt szervezhessenek. Elhatározták egyszers­mind a gyűjtők, hogy ezt az alapítványt a magyar nyelvben sikereket elért tanulók fogják élvezni, ösz­töndíjak alakjában s hogy az alapítvány (eddig 1420 frt gyűlt össze) «Gerlóczy Károly ösztöndíj alapú nevet viselje s kezelése a felügyelőbizottságra bízandó. (Éljenzés.) Gerlóczy Károly elnök meleg szavakban kö­szönte meg a nem várt Szives kitüntetést s arra teljes életében büszke lesz, nemcsak ő maga, hanem a családja is. Előterjesztésre került ezután az évi jelentés, a­mely főleg azt emeli ki, hogy az egyesület a kisded­­óvók és gyermekkertek fölállítására, berendezésére, fentartására és segélyezésére törekedett. E czélra eddigelé 66,409 frtot fordított, az 1895. évre pedig 7440 frtot irányoztak elő. A pénztár állapotáról Ágoston József kir. ta­nácsos tett jelentést; a kisdedóvókról pedig Tóth József pestmegyei kir. tanfelügyelő, aki annak a reményének adott kifejezést, hogy ha a magyaroso­dás a mostani arányok szerint halad, akkor rövid idő múltán a főváros környéke teljesen magyarrá válik. A jelentések tudomásulvétele s a fölmentvény megadása után Hubenay József azt a kívánságát fejezte ki, hogy a kereskedelem magyarosodása gyorsabb tempóban haladjon, mint eddig, a­mire Steiner József válaszolt, kiemelve, hogy a haladás örvendetes és folytonos s így szemrehányásra nincs ok. (Helyeslés.) Az elnök mély fájdalommal jelenti be Földvári­ Mihály és Tomory Anasztáz halálát s indítványára, a két kitűnő magyar hazafi emlékét, jegyzőkönyvileg örökítik meg. Végül a felügyelőbizottság tagjait választották meg a következőkben: Heinrich Kálmánná, Jászay Mari, Verédy Károlyné, özv. Véresné, Árkai Kálmán dr., Benedek Sándor, Beniczky Lajos, Hindy Kálmán, Kant Péter, Kléh Is­ván, Schwartzer Ottó dr., Sigray Pál, Szabó Endre, Láng József, Tábori Adolf dr. Megemlítjük, hogy id. Wodianer Fülöp könyvnyomdatulajdonos az egyesület részére fel­ajánlott­a összes kiadványait, amit az egyesület köszönettel fogadott. A bih­arm­egyei kultur-egyesület, Nagyvárad, márczius 81-A biharmegyei kultur egylet ma tartotta évi közgyűlését triposs Orbán elnöklete alatt. Az egyesület múlt évben közel kétezer forin­tot fordított köznevelési czélokra. Az egylet kebe­lében tanszer-múzeumot tart fenn, melyből számos elemi iskolát vallás és nemzeti tekintet nélkül tan­szerekkel látott el. A szegényebb tanítókat és ta­nulókat segélyezett és jutalmazott és a népnevelés­ügyi irodalmat pártolta. Az egylet Beöthy Andor elhunyt elnöke emlékére 1000 forintos alapítványt tett. Kamataiból kitűnő szegény tanulókat jutalmaz. A megejtett választásoknál elnökéül egyhan­gúlag Szunyogh Péter alispánt, alelnökül Ritoók Zsigmond táblai bíró és Siposs Orbán tanfelügyelőt választották meg. Pálfy Antal alapító tagot, ki bár szegedi lakos, évek óta Bihar megyének köznevelési czéljaira példás áldozatkészséget tanúsított, dísz­­tagul választották. Titkár Winkler Lajos lett. Több apróbb ügy elintézése után a közgyűlés véget ért.­­ TÁVIRATOK: Nagy-Enyed, márczius 31. Alsófehér megye tegnapi közgyűlésén, elhatározta, hogy a Bánffy-kor­­mányt hivatalba lépése alkalmából üdvözli és We­­kerléhez bucsuiratot intéz. Athén, márczius 31. Az Oroszországgal és Belgiummal kötött kereskedelmi szerződéseket leg­közelebb aláírják. A napisajtó visszautasít minden kibékülést Romániával, míg az a Zappa-ügyben megmarad eddigi magatartása mellett. Japán-kínai békealkudozások. Simonoseki, márczius 31. (A Reuter­ügynökség jelentése.) A béketárgyalásoknál a a japánok először a fegyverszünet feltételéül Shanhaikwan, Taku és Th­acsin megszállását a japán csapatok által, az erődöknek, váraknak, fegyvereknek és muníc­iónak a japánok által való felügyeletét, valamint a megszállás által szükségessé tett hadiköltségeknek Kína által való megtérítését követelték. Li-Hung-Csang kérését, hogy mérsékeltebb feltételeket szab­janak, visszautasították. Azután a tárgyalá­soknak az ellenségeskedések beszüntetése nélkül való folytatását proponálták. Mi­dőn erre elkövették a merényletet Li- Hung-Csang ellen, a mikádó elrendelte, hogy április 20-ig terjedő ideiglenes fegyverszünetet adjanak, mely Ping-Tün, Pecsili ^Santung

Next