Magyar Hirlap, 1895. július (5. évfolyam, 176-206. szám)

1895-07-01 / 176. szám

Budapest,­­895. ■ Szerkesztőség és klutb­lutil: József-körut 47. szín. I Ftexe«e»xtő: ■ Megjelenik minden nap: hétfőn és ünnep után is. | HORVÁTH GYULA. V. évfolyam 176. szám. felelés xxerxesxtó: FENYŐ SÁNDOR. ^W^^h­étfő, julius 1. Egész erre 14. felelre 7, V« erre 3 írt 50 kr. ej; nova 1.20 Klyen szám­ára: helyben 4 kr. vidéken 5 kr. Szemle. A két ünnepnap a politikának is pihenője volt. Az elméken az az egyetlen igazi politika uralkodik, amit kaszával csinálnak, s ennek az esélyei, hála isten­nek, nem a pártok marakodásaitól függe­nek. A legújabb közülök, a néppárt, Péter- Pál napjára, úgy látszik bő aratást re­mélt, mert erre a napra tűzte ki egy országos nagy akczió megkezdését. Az akczió, egyelőre, abbamaradt. A néppárt úgy veszi észre, hogy az ő termése még nem érett meg az aratásra — kiböjtöli hát a maga idejét. Őszinte szívvel kívá­nunk neki jó gyomrot ehhez az időtöl­téshez. Elvégre ez is egy módja az élet fönntartásának — az egyszeri ember is olyan szegény volt s annyira nem volt mit ennie, hogy rég éhen halt volna, ha nem böjtöl hetenkint kétszer. A delegácziók eloszlásával a közös politikánk külső jelentkezése, egy ün­­nepies momentum, amit nincs okunk rossz szemmel nézni; az osztrák-magyar flotta angolországi látogatása. II. Vilmos császár trónralépte óta a politikai barát­ság vagy ellenségeskedésnek ezek a kissé színpadi szimbólumai annyira megszokot­tak, hogy a mi monark­iánknak nincs oka magát alóluk kivonnia. Az időpont is szerencsés és kedvező; a Salisbury­­kabinet kormányra léptével s a Salisbury lord külügyminiszterségével béke, nyuga­lom, biztosság és czéltudatosság lép újra az angol külügyi politikába, ama kapko­dás és czéltalanság helyébe, mely nem az angol közvéleménynek volt a tükre, hanem legfelebb a tehetséges Roseberg megzilált idegrendszerének. Az angol parlamentnek a külügyekbe is benyúló teljes rendelke­zési joga kizárja azt, hogy valamely an­gol kormány egy utódját is kötelező szer­ződésbe léphessen, — de tudvalevő, hogy a Salisbury lord bölcsesége és józansága már az ő második kabinetje idején is Angliát minden írott betűnél erősebb kö­telékkel fűzte a hármasszövetséghez. Kü­lönösen a balkánérdekeink azonossága rendeli együvé az angol s az osztrák­magyar külügyi politikát. Remélhetni, hogy a Roseberg érthe­tetlen örmény­ politikájával szakítván, az angol kormány ismét rendet és békét visz a keletre — amiből viszont az kö­vetkezik, hogy a mac­edón fölkelés, a­mely nyilvánvalóan az angol beavatko­zástól kapott vérszemet, szintén el fog csitulni. Kedvező előjelnek látszik,­ hogy a konstantinápolyi bolgár exarcha egy ma­­czedóniai püspökség iránt tett javaslato­kat a portának — ilyen békés kis enged­mények elegendőek lesznek olajul a ma­czedon hullámokra, amúgy is megszűn­vén az az angol áramlat, amely a vizét fölkavarta. Az oroszok persze nem jó szemmel nézik mindezeket, a Salisbury-kabinetben amúgy is régi elleneseiket látván kor­mányra jutni. Ezt a rosszkedvüket nem igen fogja eloszlatni az orosz-kínai köl­csön meghiúsulása. Az orosz diplomáczia nagyra volt azzal a sikerével, hogy miután Németországot s Francziaországot rá tudta venni, hogy a győzelmes Japán ellen síkra szálljanak, a kínai kölcsönt s a belőle származó anyagi, gazdasági és po­litikai hasznot ügyesen elkaparitotta az or­ruk elől,Francziaországot azzal vigasztalván, hogy mint minden újabb pénzügyi operá­­czióját, azt is franczia pénzzel csinálja meg. Nem frázis hát, ha a franczia az oroszt a szó legigazabb értelmében drága szövetségesének tekinti. Ám Kina egy­szerre csak megkötötte magát, a kölcsön­szerződést nem írja alá, az orosz diplo­máczia kénytelen lesz leszállítani teteme­sen megnövekedett önérzetét, s a német­nek nem kell tovább tűrnie azokat a szidalmakat, amik a kijátszalása miatt szép számmal zúdultak feléje. így hát Németországban is szent a béke — a Vilmos-csatorna, a császár parancsának engedelmeskedve, az Elba édes vizével vegyülve, kötelességtudóan köti össze a két tengert, de a keserűség­nek azt a két tengerét, amely Berlin és­ Friedrichsruhe körül terül el, azt nem sikerült sem összekötnie, sem megéde­sítenie. A császár s a Bismarck közt való ellentét nagyobb, mint valaha, s a vén her­­czeg elkeseredésében nagyot üt a botjáva­­a szegény Bötticher úr fejére. A császár meg megsimogatja az ö hü miniszterét és jól tartja az ő legbelsőbb jóindulatú ab­lakával. A rideg Bismarckot ilyesmi nem hatja meg annyira, mint a hévülékeny franczi­­ákat, akiket a német császár szép pózai an­­­nyira elbűvöltek, hogy hasábszámra írják róla a ditiram­busokat. A ditirambus tudvalevőleg a mámor poézisének a for­mája, s a mámor egy kis hűs szellője hamar eloszlik. S ez a szellő nem hiány­zik, a Néva partjáról eljut a Szajna partjára, s átkel a Rajna vizén Elzász-Lotharingia felől. Vigyázó Sándornak grófi­, Bohus Zsigmondnak, Solymosy Lászlónak és Zeyle Józsefnek pedig bárói rangra való emeltetését tartalmazza. A királyi kéz­irat a következő: Magyar minisztertanácsom elterjesztésére be­járt Vigyázó Sándornak és törvényes utódainak a magyar grófi méltóságot; világosi Bohus Zsig­­mondnak s törvényes utódainak; loósi és eger­vári Sólymosi­ Lászlónak s törvényes utódai­nak, és seykfalvi idősb Zeyk Józsefnek s törvé­nyes utódainak a magyar bárói méltóságot és az 1885. ViI. törvényczikk 2. §-a c) pontja értelmé­ben úgy valamennyi fennebb nevezettnek, mint törvényes fiutódaiknak egyszersmind az örökös főrendiházi tagság jogát adományozom; végül a világosi Bohus Zsigmond részére adományozott magyar bárói méltóságot és örökös főrendiházi tagsági jogot, testvéröc­cseire, világosi Bohus Lászlóra és világosi Bohus Istvánra , azok törvényes utódaira, illetőleg fi utódaira is kiter­jeszteni. Kelt Bécsben, 1895. évi junius hónap 25-én, FERENC­­ JÓZSEF, s. k. B. Banff.­, 3. k. Xlj egyetemi tanárok. A hivatalos lap mai száma közli a budapesti tudomány­­egyetem három magántanárának nyilvános rendkí­vüli tanárrá történt kinevezését is, a következő királyi kézirat alakjában: Vallás- és közoktatásügyi magyar minisz­terem előterjesztésére Feuer Nathaniel dr. köz­egészségügyi felügyelőnek s a budapesti tudomány­­egyetemen a szemészeti műtéttan magántanárának, Szili Adolf dr. közkórházi főorvos s ugyanazon egyetemen a szemtükrözés magántanárának és Csapodi István dr., a szemvizsgálás módszeres magántanárának ugyanott az egyetemi nyilvános rendkívüli tanári czimet adományozom. Kelt Bécsben, 1895. évi junius hónap 10-én. FERENCZ JÓZSEF s. k. 1»­1 — 1­11 ............... ......... Budapest, junius 1. A vidéki rendőrség államosítása. A belügyminisztériumban, úgy látszik, végre valahára komolyabban foglalkoznak egy régeb­ben vajúdó kérdéssel: a vidéki rendőrség álla­­mositásával. Értesülésünk szerint ugyanis a bel­ügyminiszter az összes törvényhatósági joggal felruházott városokhoz körrendeletet intézett, a­melyben minden további sürgetés bevárása nélkül legkésőbb 15 nap alatt az l­üS1. évi zárszámadás és az 1895. évi költségvetés alap­ján feleletet vár arra a kérdésre, hogy a váro­sok mily összegeket fordítanak évente a városi rendőrség fentartására. ZTj mágnások. A hivatalos lap mai­­ száma hozza azt a legfelsőbb királyi kéziratot, mely Mai­ssainnak S oldal. Wlassics Gyula dr. s. k. A helyzet Ausztriában. A «N. W. Tagbl.» legújabb számában, egy, a viszonyokkal is­merős férfiú tollából érdekes visszapillantást vet az elmúlt év politikai eseményeire. Mint a legközelebb lefolyt esemén­nyel, először Kálnoky visszalépésével foglalkozik, azt mondván, hogy Kálnoky állása már Taaffe idejében megrendült. Ezután Taaffe kor­mányzatáról és ezzel kapcsolatosan a­­ választási re­form körül kifejlődött harczról emlékezik meg és a mindenkori kormány életképességének a feltételeit állapítja meg. Éppen úgy, mint a budget —■ úgymond — a Magyarországgal való kiegyezés m­e­­újítása 13 életföltétele minden kormánynak. Ez ugyan, mint egy előkelő politikus mondta, nem olyan minden­napi kenyér, mint a budget, de kenyér, amelyet a minden tíz évben meg kell sütni. Mértékadó parla­menti körökben félnek attól, hogy az­­ antiszemiták­nak Magyarország ellen való izgatásai miatt a kiegyezés sima elintézése veszélyeztetve lehetne abban az esetben, ha a kiegyezés megújításának feladata az új képviselőházra háramlanék át. A Magyarországgal való megegyezések csak 1896-ig maradnak érvényben, 1897. februárban lejár a ház mandátuma. Így tehát a házat már 1896-ban föl kellene oszlatni, ha azt akarnák, hogy a Magyar­­országgal való megegyezések fölött az uj képviselő­ház tanácskozzék. De ezt a föladatot még a régi parlamentre akarják bízni, mert ez bizonyára jobb lesz, mint az uj választásokból alakult ház. Ennélfogva a jövendő embere föladatának fogja tekinteni a kiegyezésnek minél hamarabb való meg­újítását, föltéve, ha a magyar kormány sogot fog mutatni erre 1896-ban, mikem ___ niumi ünneppel lesz erősen elfoglaltdSj'_lgyancsak­, a »N. W. Tagbel.« más oldalról is$ü £/ informáczió 5-£' alapján foglalkozik a jövő emberfiául. E szasrint Badeni gróf, Galiczia helytartója jliiE első -----------------------------------------yl-3 1

Next