Magyar Hirlap, 1897. április (7. évfolyam, 91-119. szám)

1897-04-01 / 91. szám

2 a a M­­<­U» .r» Kiüti* áiálli tiitxa Amig a parlamentarizmus helyébe jobbat állítani nem tudunk, gondunk le­gyen rá, hogy ne fúljon a saját er­kölcstelenségeibe. Akinek a szabadság szentség s a haza szentegyház, kergesse ki belőle a kufárokat s a farizeusokat. De egészen tegye meg, s ha könyörületet nem ismer, tekinteteket se ismerjen. A közvélemény, amelyet egy-egy ilyen esettel fölzaklatnak, álljon is ilyen­kor a talpára s addig meg se pihenjen, amig egészen rendet nem csinált. Az erkölcs nem lehet váltóláz, amely időkö­­zönkint látogatja meg az embert s a morál nem lehet büntető pálcza annak a kezében, aki saját maga fölé esernyőnek feszíti ki, hogy a nagy erkölcsi zivatar­ban meg ne ázzon. Igen, sújtsunk le a bűnösökre, üldözzük a hitványságot, de ne bízzuk a fogdmegekre, hogy kit és meddig. Aki megindítja az egek csatornáit, hadd tudja meg, hogy az esője negyven nap s negyven éjjel szakad, s aki jó lelkiismeretből magának bárkát nem építhet, veszszen is el nyomorultul, mint a patkány. _____________magyar hírlap__________ 1897. április li Budapest, márczius 31. dai gróf elnök. Az ülés tárgya gyanánt a jegyző­­könyvek hitelesítése és a legutóbbi esetben hozott ítélet indokolásának szövegezése volt jelezve. De ez ma még nem történt meg. A bizottság tagjai ugyanis előzetesen megbeszélvén a jegyzőkönyvnek tartal­mát, abban állapodtak meg, hogy a jegyzőkönyv hitelesítése és az indokolás megállapítása czéljából holnap a képviselőház nyilvános ülése előtt fognak ülésre egybegyülni.­­ Itt említjük meg, hogy egy esti lap szerint az a hír, mintha Benke Gyula letenné mandátumát, nem felel meg a valóságnak. Benke megmarad képviselőnek s nem lesz vezérigazgatója az osztrák sorsjátéknak. Kitüntetett tanácselnökök. A hivata­los lap mai száma a következő királyi kéziratot közli: Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán alvárai Mand­lovics Emil, Csetrovszky József és Balásy Antal kúriai tanácselnököknek saját kérelmükre lett nyugalmaztatásuk alkalmából, kiváló szolgálataik elismeréséül, másod osztályú vaskorona rendemet díjmentesen adomá­nyozom. Kelt Bécsben, 1897. évi márczius hó 28-án. FERENCZ JÓZSEF s. k. Báró Jósika Sámuel s. k. ban, ahol körülbelül 800 polgár Braun Vilmos ezt kiáltotta ki nagy lelkesedéssel jelöltnek. Azonnal küldöttséget menesztettek hozzá, fölkérni­­ a jelöltség elfogadására. Braun el is fogadta a jelöltséget s a napokban már megtartja programmbeszédét. Braun körül különösen a zuglói polgárság csoportosul ,nagy lelkesedéssel — de sokan — mintegy 400-an — a volt Morzsányi-pártból is csatlakoztak hozzá. Pártértekezlet. A Kossuth Ferencz el­nöklete alatt álló függetlenségi és 48-as párt kebe­lében élénk eszmecsere tárgyát képezte a holnap április 1-én a ház elé kerülő legutóbbi határozata az összeférhetetlenségi bizottságnak. A párt eg öntetű nézete szerint, az ítélet meghozatalánál a házszabályok meg lettek sértve, ez értelemben a párt nézetét Justh Gyula fogja tolmácsolni a házban. A párt kérni fogja az összes okmányok és külön vélemények felolvasását. A párt holnap április 1-én 4 órakor értekezletet tart. Tárgy a legköze­­lebbi napirend: Kvóta ellen- kvóta mellett. Az új kvótabizottság kijelölésének nagy hozsannát zengedeznek ma a kormánypárti la­pok. Különösen annak, hogy a régi tagok mind megmaradtak, Wekerle kivételével és annak, hogy ismét Fáik Miksa lesz az előadó. Van szerencsénk tisztelettel megnyugtatni a kormánypárti lapokat, hogy mindez nem je­lent semmit, mert a kvóta­bizottságok nem fognak érdemleges tevékenységet kifejteni, ha­nem csak a tárgyalások eredménytelenségét konstatálják majd és azzal átengedik a szót a kormányoknak, melyek egy lapunk legutóbbi számában közölt hír szerint, már megegyeztek. * A kvótaemelés elleni tiltakozást rendező mozgalom bizottsága ma a demokrata­ kör nagy­­mező-utczai helyiségeibe gyűlt össze társas vacso­rára. Részt vettek azon a fővárosi függetlenségi pol­gári körnek, a józsefvárosi Horánszkysta polgári körnek, a belvárosi társas­körnek, a terézvárosi társaskörnek, a ferenczvárosi, kőbányai, újpesti pol­gárságnak képviselői s a demokrata­ kör tagjai, ös­­­szesen több mint kétszázan. Vázsonyi Vilmos a demokrata­ kör elnöke szólalt fel elsőnek. A tömeges megjelenés mutatja, hogy nemcsak a fővárosi klik­kek tudják egymást megtalálni, tudják közös erővel végezni munkájukat s üzleteiket, hanem meg tudják egymást találni Budapest független, szabad és ön­érzetes polgári elemei is. Csodálatosnak látszik, hogy amikor társadal­munkat át és átjárja a kapitalista felfogás, amikor Minisztertanács. Ma délután több óráig tartó minisztertanács volt. A képviselőház ülése. A képviselőház m­a délelőtt tizenegy órakor rövid ülést tartott Szilágyi Dezső elnöklete mellett. Az ülésen először az appropriácziót szavazták meg har­madszori olvasásban. Ezután Mayer Károly előadása alapján a ház az állami számvevőszék jelentését a 96-iki év III. negyedében előfordult túlkiadásokról, továbbá Magyarország és Horvát- Szlavonorszá­gok közt való 94 é­v leszámolásról vita nélkül tudomássul vette. Megállapították azután a holnapi ülés napirendjét, amely sze­rint a kvóta­bizottságot fogják megválasztani és viczinális vasúti törvényjavaslatokat tárgyalni. Az ülés végén Asbóth János interpellálta meg a pénzügyminisztert, az osztrák-magyar állam­­vasút részvénytársaság oraviczai bánya­telepen történt katasztrófa tárgyában, amely ismét több munkás életét oltotta ki. Asbóth interpelláczió­­jában a vizsgálat elrendelése és ennek ered­ménye iránt kívánt fölvilágosítást. A pénzügy­­miniszter nem válaszolt az interpelláczióra. Az összeférhetetlenségi bizottság. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottságát ma déli féltizenkét órára hívta össze Andrássy Tiva-Hátul a kis örmény is neki bátorodott: — Ne, ne! És fogta a kilincset, szaladásra készen. De Márkó Sándor most is csak megvetően hátra szólt: — Mondtam-e már, örmény, hogy a te neved ?— Hallgas? No, no . . . Ábris szólt, egy kicsit elérzékenyülten: — Vedd vissza a pénzt, Sándor. Mástól többet­ kaptam, írást is adtam róla. Rajtam is segít, rajtad is, úgy is adósságra vetted fel a föld árát. Neked is sok gyermeked van, Sándor! — Sok hát, tört ki Márkó Sándor — hiszen azért vettem a földet, azért sanyargok, azért fizetem a kamatot a döglesztőbe (már­minthogy a bankba) — aki megistenelte ken­det, bácsi! — Kell-e a pénz, Sándor? — Nekem nem. A kutya igya fel a vé­remet, ha kell. Megyek a királyig, de nem engedem a földemet. Abba már ember ne akassza az ekéjét, ha szereti az életét! Hallod-e, örmény ? Az örmény hallotta, de nyomban ki­­dérült-fordult az ajtón. A pitvarban állapodott meg, ott hallgatódzott. — Vedd el a pénzt, Sándor, ne háborogj. Lassanként az öregek is lecsillapodtak, ők is biztatták: vedd el a pénzt, öcsém. Sze­gény embernek szegény a szerencséje. Nyugodj belé. Az erzsébetvárosi választás. Buda­pest főváros hetedik kerületének képviselőjelöltjei ma számban apadtak és növekedtek egyszerre, amennyiben Thoroczkay Viktor báró, a főrendiház titkára, visszalépett a jelöltségtől. Kijelentette ugya­nis, hogy amikor őt felkérték még nem volt tudo­mása róla, hogy Csernátonyt felléptetik s most azért lép vissza, mert nem akar a pártban szaka­dást előidézni. A képviselőház elnökének, Szilágyi Dezsőnek amaz átirata folytán, amelyben a köz­ponti választmán­nyal hivatalosan tudatja, hogy Morzsányi Károly úr* a VII. kerület képviselői mandátumáról lemondott s amelyben felhívja a vá­lasztmányt a választás idejének, helyének és az egyéb formaságoknak elrendelésére. Márkus József polgármester a központi választmányt ma délután 5 órára hívta össze. A választmány akként határo­­zott, hogy a VII. kerületben az új képviselő -vá­lasztás április hó lé­én , szerdán lesz. A vá­lasztás színhelye a nyár-utczai elemi iskola. A vá­lasztás elnöke ismét Heltai Ferencz dr. lesz. A vá­lasztás alkalmára sárgaszínü bárczákat bocsáta­nak ki, amelyeket a választók április hó 9-ike és 12-ike közt vehetnek át, még­pedig naponta dél­előtt 9—12 és délután 3—6 közt, a VII. kerületi elöljáróságnál. — A Braun-párt ma este népes értekezletet tartott a Murányi-utczai kültelki kaszinó­ E­közben Ábris a kezébe erőszakolta a hat darab százast. Markó Sándor egy pillana­tig habozva nézte, hol a pénzt, hol az em­bereket. — Mit tanácsol, jegyző úr ? — Semmit, fiam. De azt mondhatom, hogy ezudarság, amit veled tesznek. — Ugy­e, ezudarság? Hallja-e, bácsi aki megistenelte kendet, itt a pénze, né! — s a szeme közé vágta a pénzt. Abban a pillanatban összegabalyodtak az emberek mind: ki ütött, ki választott, a szász asszony sikoltozott, lassankint kikerültek az udvarra. Ott éppen akkor iramodott futásnak a kis örmény. Átugrott a kerítésen, ki a me­zőre. Márkó Sándor hirtelen kiszakadt az em­­bergomolyból, vérbe borult szemmel szaladt az örmény után. —­ Megöli! Megöli! — jajgattak az as­­­szonynépek. Egy vén székely várat vonított. — Hadd ölje. Mit keres a mi földünkön. A testvérek is neki iramodtak s futván kiabáltak: fordulj vissza, Sándor! Állj meg Sándor! — Jaj, megöli, jaj, hétig tartó tömlöczre vetik! jajveszékeltek az asszonyok. Mondták a férfiak: — Vájjon van-e bicska nála? Többet nem igen szóltak, csak kibámul­tak a domboldra s néztek, hogy a szegény kis örmény, mint igyekezik kifelé, meg-meg­­rog­gyan az ina, újra neki iramodik, Sándor mindenütt a nyomában. Aztán csak megbotlik a kis örmény, elterül az ugar földön. Egyszerre kiáltják az emberek: — Az éppen a Márkó Sándor földje! Az, az! A peres föld! Most egyszerre ráveti magát Márkó Sán­dor a kis örményre, egyik kezével a földre nyomja, másik kezében megvillan a bicska. S behajlik az ordítása, amint az örmény mellé­nek szegezi a kést: — Kell-e az én földem, örmény!? Meg­öllek a földemen! Az én igaz jussomon! Hideg verejték ver ki a kis örmény hom­lokán, szabadon maradt kezével kapkod a belső zsebjébe, reszketve húzza elé az írást. — Ne ölj meg, irgalmazz. Itt az írás. Mind­ezt nem látja Markó Sándor, azt sem tudja, hogyan siklik ki kezéből a bicska. A testvérei lehúzzák az örményről, hárman­­négyen fogják, úgy vezetik a támolygó-libegő embert. Ábris engesztelően mutatja neki az írást. — Ne látod-e itt az irás. Csendesülj le. Tied marad a föld. Nehezen, nagyokat fújva, alig hallhatón mondja Márkó Sándor: — Az már más, bácsi. Aki megistenelte kendet! — ——IBM

Next