Magyar Hirlap, 1897. augusztus (7. évfolyam, 211-241. szám)

1897-08-01 / 211. szám

S nem kormányozhat, többség nem ural­kodhat, hogy várhatnak attól a gyűlölet­től és attól a kárörömtől, amely az erő­szak ellen sorakozik ? Kompromittálni egy ideát, kompro­mittálni egy kormányt, egy pártot s azok­nak egyenkint minden emberét, nincs jobb mód, mint ha ezek az emberek a legjobb ideát is a legnagyobb gőggel és türelmetlenséggel akarják megvalósítani. Gondoljanak csak vissza a szabadelvű pártnak közel­múltjára is: micsoda or­szágos lelkesedés fogta körül az egyház­­politika napjaiban, a veszteségeiért mint kárpótolták a­ hódításai, a jók e szövet­kezését a népszerűség pántjai mint szorítot­ták egységessé s hatalmassá, s a vezérlő férfiakat még bukásukban is milyen tekintély sugározta körül. Míg ma a sza­badelvű pártot a ház nyílt ülésén sike­rült csak nagy kínnal összedrótozni és bevert fők és megsántult tekintélyek vár­nak a rokon való szciencziára. Nyári pihenő­ben ez is bekövetkezik majd — és ha nem, ez kinek-kinek a maga baja. S ép­pen ebben áll a béke áldása és értéke, mert még negyvennyolcz óra előtt úgy álltunk, hogy mind e bajoktól az ország volt beteg. mmvm hírlap 1897 augusztus i. ORSZÁGGYŰLÉS A t. ház mai ülése név szerinti szavazás­sal kezdődött. Aki nem volt tájékozva a viszo­nyok felől, az nyilván azt hihette, hogy benne vagyunk a legtüzesebb obstrukczióban, íme most is név szerint szavaznak. De ez hamar elmúlt és név szerint való szavazás útján, fölállás útján, minden után elvetették a határozati javaslato­kat és elfogadták a czukorprémiumról szóló törvényjavaslatot. A javaslat ekkop elfogadtatván, követke­zett a részletes tárgyalás, amelynél nyomban fölállott Lukács pénzügyminiszter és előterjesz­tette előre jelzett módosítását, amely szerint a ház a kormányt felhatalmazza, hogy a törvényt rendeleti útán augusztus elsejétől visszaható erővel felruházza. Hasonlóképp előterjesztette a közjogi aggályok eloszlatására alkalmas módo­sítást. Polonyi ekkor azt kérte, hogy tekintettel e fontos módosításokra, a­melyeket a ház nem ismert, halasszák el a szakasz tárgyalását. Bánffy és Lukács pénzügyminiszter felszólalásai után a ház elhatározta, hogy a czukorprémium egész részletes tárgyalását hétfőn fogja végezni. Most következett Láng Lajosnak szemé­lyes kérdésben történt hosszabb fölszólalása, amelyben védekezett ama vád ellen, mintha e kvóta­tanulmányával Magyarország ellen, Ausztria érdekében akart volna agitácziót csi­nálni. Ez nem áll és hivatkozik nemsokára megjelenő tanulmányára, amelyben állítása iga­zolva lesz. Sima Ferencz, akinek beszéde pro­vokálta a felszólalást, a munkálat ismeretének időpontjára halasztotta el a Láng működése felöl való véleménynyilvánítását. A ház ezután a szeszkontingentálásról szóló törvényjavaslatot vette tárgyalás alá, de nemsokára sokkal érdekesebb téma került a napirendre: a béke és ennek kapcsán a szabad­­elvű párt tegnapi értekezlete. Erről lapunk más helyén emlékszünk meg. Kossuth Ferencz a Polonyiéhoz hasonló harczias hangulatban szente meg a háborút, ha a béke nem tetszik; míg Szentiványi Árpád inkább gyerekességnek, ízléstelenségnek minősí­tette a szabadelvű párt tegnapi eljárását. Ha­sonlóképp vélekedett a néppárt szónoka, Ra­­rcovszky István is. Az utolsó szót Bánffy mondta ki, azt kérvén, hogy ne hangozzék több szó ez ügyben. Legyen szent a béke! Ezután áttértek a szesz-kontingensre, amel­lyel röviden végeztek. Következett a vasúti beruházási kölcsönről szóló nagyfontosságú javaslat, amel­lyel vezér­­czikkü­nkben kimerítőbben foglalkozunk. Szóval ma három óra alatt elfogadtak három igen fontos gazdasági javaslatot. Végül Olaj és J­akovszky István interpel­láltak jelentéktelen ügyekben. Hétfőn a tárgyak valóságos özöne borítja el a napirendet. A képviselőim­ ülése július 31-én. — Kezdete d. e. 10 órakor. — Elnök: Szilágyi Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Teleki Sándor gróf, Rakovszky István. A kormány részéről jelen vannak: Bánffy Dezső báró minisztereelnök, Lukács László pénz­ügyminiszter, Perczel Dezső belügyminiszter, Darányi Ignácz földm­ivelésügyi miniszter, Dániel Ernő báró kereskedelemügyi miniszter. E­lnök: Megnyitván az ülést, felolvassák és hitelesítik a múlt ülés jegyzőkönyvét. Gajári Ödön: Bemutatja a pénzügyi bizottság jelentését a budapest-angyalföldi állami elmegyógy­intézetben új igazgatósági épület emeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalásáról. A Ház a jelentés kinyorgatását és szétosztását elrendeli. Következik : A czukorprémium. Elnök: Következik a tegnapi ülésről elhasz­­tott szavazás. Minthogy számos határozati javaslatot nyújtottak be, a szabályok szerint legelőször szava­zás alá bocsátandók lesznek azok a határozati javaslatok, amelyek nem érdemben való, hanem felfüggesztést c­élzó indítványt foglalnak magukban. Ilyen kettő van: egyik a Lepsényi Miklósé, a másik a Blaskovich Ferenczé, ezek jönnek tehát először szavazás alá. Szünet után: Megejtik a név szerinti szavazást, mely szerint Lepsényi Miklós határozati javaslatát a Ház 123 szótöbbséggel elveti. Blaskovich Ferencz határozati javaslatát a Ház felállás útján szintén elveti. A czukorprémiumról szóló törvényjavaslatot a Ház többsége felállás útján, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja.­­ Következik a részletes tárgyalás. Lunkács László pénzügyminiszter. Már a múlt alkalommal jelezte, hogy a részletes tárgyalás rendjén egy pótlást szándékozik a javaslatba hozni, melynek czélja az, hogy bizonyos fölmerült aggá­lyok eloszlattasanak az által, hogy kimondassák a törvényben, hogy amennyiben Ausztriában az 1896: XIX. t. cz.-nek megfelelő törvénynek hatálya a jövő évi július 31-ike előtt bármely okból meg­szűnnék, a mi törvényünk is elveszti érvényét, ille­tőleg az ország szabad rendelkezési joga e kér­désben visszaáll. E toldást bátor most javaslatba hozni. Minthogy azonban időközben az következett be, hogy a törvényjavaslatból kellő időben, augusz­tus 1-ig, nem lehet törvény, ennélfogva, hogy az államkincstár indokolatlan­­ megkárosodástól meg­­óvassék, szükséges már most oly intézkedéseket tenni,­­ hogy a jelenleg fönnálló 1896. XIX. t.-cz. hatályának lejárata összeessék az uj törvény hatá­lyának kezdetével, ami úgy érhető el, hogy kimon­­datik, hogy az uj törvény 1897. augusztus­­ 1-én lép életbe. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezért szükséges azt az intézkedést is fölvenni hogy a kormány hatalmaztassék fel, rendeleti uton intézkedni az iránt, hogy amennyiben augusztus 1-je és a most életbeléptetendő törvény életbelépte napja közti időben a c­ukorgyárakban vagy szabad nem halt bele, ellenkezőleg, azóta több kedves kis lénynek adott életet. És én sem múltam ki, amint bizonyára méltóztatott is megfigyelni. Élek és élni fog az ön irigylésre méltó nagy betege, aki bizonyára kegyedről fantáziál e pillanatban, és de akihez, kedves lányom maga nem fog elmenni most. Nem, mert tőlem kérdi, hogy elmenjen-e? Nem, mert én azt mondom: maradjon otthon és ne kívánja látni az ifjú férfit, amikor azt formáiból kivetkőz­­tette egy testi baj, amikor neki forróbb a láza, mint az ön csókja. Hadd várja csak és ha várja is, fél annak a godolatától, hogy ön megjön, mert mi férfiak szégyeljük kín­jainkat és a betegség bennünket megaláz. Maradjon otthon kedves kisasszony és ha lehet írjon neki, ha pedig nem tud, imád­kozzon érte, magában csendesen, ha egyedül van, letérdepelve hangosan. És ha római szer­tartás szerint keresztény kegyed, tegyen foga­dalmat Máriának, hogy minden hétfőn és csütörtökön kék ruhába fog járni ezentúl, mivel a kék szín a szűz asszony kevés színe vala. El ne menjen. Lássa, mi történt az én leányommal; nem haltam meg s még rosszabb történt meg vele — mással kellett boldognak lennie! Mennél kevesebb könny tehát és mennél több angyali türelem. Ne féljen, édes-kedves kis kisasszony, nem halnak meg azok, akik szerelmesek és akiket nagyon szeretnek, az evésen boszulják meg önök magukat; tehát igaz, hogy bizonyos korban és bizonyos kedve­zőtlen körülmények között a leányok azt hiszik, hogy enni —bűn? Marika—később bevallotta azt is — amikor igen rossz híreket hallott a betegségemről, meg akarta mérgezni magát sárga baraczkkal. Tizet megevett, a magját is, mert hallotta, hogy abban sok az anilin De nem támadt semmi komoly baja. Mert hogy annyi gyümölcsöt tudnak megenni önök ifjú nők ? Vártam én is, nem jött. Készült ő is, nem mert. El nem tudtam képzelni, hogy állhatja ki? El nem képzelhette, hogy szenvedhetem a kórságot, amikor ő­ nem ülhet az ágyam szé­lére és mint nyelhetem le a kanalas orvossá­got, ha nem ő adja be. Talán a világ össze­omlik ezalatt, gondoltam magamban. Ilyen még nem történt, ily kínos és szörnyű eset nem esett, amióta ez a világ áll! évődött magában Mari és agyongyötörte a nevelőnőjét, mert még az angol misse megvolt. És mind­­ezenfelül egy háziorvosunk volt, aki halálra ijesztgette, nem tudhatott semmit a szeren­csétlen, talán nem is akart semmi rosszat, éppen csak eldicsekedett, hogy egy ifjú embere van, akit még ő sem menthet meg. Az ostoba, bár neki köszönhetem, hogy a kis Mari — mégis eljött. Azt hitte, végképp végem van és eljött, hogy velem haljon meg. Olyan erősen vártam, hogy mégis eljött szegényke. Cselédruhába, parasztleánynak öltözött, valami házi bálról maradt meg a kosztümje. Az ingvállát láttam meg először, a vakító fehéret, a röngöt. Aztán — egy fazék tej volt a kezében — észrevét­lenül mellém akart surrani, de már az ajtóban elvesztette öntudatát és csaknem beesett. Ha tudtam volna, felkelek, hogy vigasztaljam, ápoljam, szépen hazavigyem. Így mindcsak csókoltam a kezét, de az ajkát nem, mert a ragály theoria akkor jött divatba és én mindég együtt haladtam a tudomán­nyal és mert én becsületes ember vagyok. A sírástól alig látott, beszélni éppen nem tudott. Éppen csak annyi öntudata lehetett, hogy belátta hősiességének következményeit. A világ, a mama, a rokonok mindent meg­fognak tudni, eltiltják tőlem, és ki tudja még mi minden fog velünk történni. — Vigyázatlanság, nem kellett volna és ebben a feltűnő ruhában­ korholtam szelíden. — Ez a ruha nem feltűnő. A kendő ta­lán. Futottak is utánam, igaz, hogy én is fu­tottam! szólt, zokogása csendesülvén. Aztán megsimogatta a fejem és — erőnek erejével — megcsókolta az ajkamat. Én becsületes vol­tam mindég, de ha akkor nem csókol szájon, meggyűlöltem és megvetettem volna és benne örökre megvetem a női világot. Aztán, valami kicsiny neszte — hirtelen, halott halványan, szobámból kiosont. Egy órával később az egész város erről a vizitről beszélt. A szülei nyomban férjhez akarták adni, de ez az eljárás egy délután alatt még nem foganatosítható. Egy félévig kellett várniok és hat hónap múlva férjhez ment a ha Mari, nem hozzám, az világos. És Bródy Sándor.

Next