Magyar Hirlap, 1899. március (9. évfolyam, 60-90. szám)
1899-03-01 / 60. szám
Budapest, 1899. Szerkesztőség, nyomda és kiadóhivatal: Honvéd-utcza 4. A kereskedelmi akadémiával szemben. IX. évfolyam, 60. szám. Felelős szerkesztő: FENYŐ SÁNDOR. Szerda, márczius 1. Egész évre 14, félévre 7, negyed évre 3 frt 50 kr. egy hónapra 1.20 Estyes számlára: helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Borsos falatok. (TJr. Pepi. Bohózat 3 felvonásban. Irta: Albert Carre. Fordította Zilahi Kiss Béla. — Hajnali vendég. Vígjáték 1 felvonásban. Fordította Szécsi Ferencz. Először adták a Vígszínházban 1899. február 28-án.) A nyilvánosság előtt fogadja mély bálámnak megnyilatkozását az a családapa és az az agglegény, akik a Vígszínház mai előadása után, vacsora közben oly hangosan vitatkoztak, hogy én egész beszélgetésüket meghallgathattam és így most, ahelyett, hogy a fejemet azon törném, miként leplezzem el morális felháborodással azt, hogy oldalszúrást kaptam a nevetéstől, egyszerűen reprodukálhatom az ő társalgásukat. Családapa, (türelmetlenül): Imre! Hozzon egy tucat osztrigát. Sört? Nem! Hozzon Chablis-t. Siessen. Lássa barátom, szerencse, hogy a leányaim a feleségemmel a Riviérán vannak. Képzelje el, minő kellemetlen helyzetbe kerülök, ha Miczi és Irén véletlenül velem vannak a Dr. Pepi első előadásán. Agglegény. Édes öregem, azt már tudhatná, hogy a leányok manapság legföljebb játszhatnak színdarabokban, de nem nézhetik meg. A színházigazgatók főként a fiatal házasokra számítanak, akik tanulni járnak a színházba. Családapa. No ugyan szép dolgokat tanulhatnak a Dr. Pepiből. Agglegény. Bocsánat, akkor ön nem értette meg ezt a darabot. Ebben épp oly tanulság rejlik, akár a Phaedrus meséiben. A szerző Zászlóbontás. Az első magyar temetkezési és keresztelési vállalat más néven: szabadelvűpárt, ma teljes magasan állott föladatainak s rövid tiz órán belül eltemetett egy kormányt s az életbe bevezérelt egy másikat. Mi módon búcsúztat s mi módon üdvözöl e tiszteletreméltó gyülekezet bukott és följutott minisztereket, sokkal üzletszerűbb dolog, hogysem érdemes volna politikai reflexiókkal kísérni. Ha Bánffy báró nem hízott meg a simogatásától, az utána hullatott krokodilkönvektől sem fog mámorba esni. Széll Kálmánnak meg, ha már meg nem volna a programmja, az ereje s a tekintélye, a szabadelvű pártéból ugyan nem meríthetne. A tisztelt vállalat mindenkinek megadja az erkölcsi támogatást, abban a reménységben, hogy megkapja tőle az anyagit. Egy vonást azonban érdemes kiemelni a többség ma esti pártértekezletéből. Az ellenzéki pártok után, melyek minden különösebb körülményesség nélkül hagyták jóvá a békeszerződést, este a többség gyűlt ülésbe, hogy hozzájáruljon az új vezér előterjesztéséhez. Széll Kálmán részletesen szólt a békeszerződésről s nagy általánosságban a maga programmjáról. Azt is, ezt is a szabadelvű párt egyhangúlag magáévá tette. Egy pár fölszólalás volt csak, inkább a tessék-lássék kedvéért, a zászló becsületéért, mielőtt e zászlót ünnepélyesen a múzeumba teszik. Ez a zászló pedig nem más, mint a próféta szent hadi lobogója, mely alig néhány napja fennen lobogott a tavaszi szellőben. Azóta a tavasz is befagyott s a háborúra is elkövetkezett a dér. Egyegy utóvakkanása hangzott csak ma este s épp az az érdekes, mi sirt ki belőle. Az egyik ur a házszabályok revíziójába nem bir belenyugodni, mivelhogy kevesli. Nem elég erőszakos neki. A másik ur a kúriai bíráskodást fájlalja — miért? nem mondta meg; egyelőre csak az világos, hogy fáj neki az a tudat, hogy pártatlan bíróság ítél némely választási ügyekben. A harmadik ur meg, mint ahogy ő mondta, rideg megfontolás után megnyugszik az uj fordulatokban, de a szavaiból kiérzik, mennyivel jobb szerette volna a háborút. Szóval a liberális urak keveslik az erőszakot — nyilván azért, mert liberálisok. És ezek félnek attól, hogy a fúzió megnyitja a szabadelvű párt kapuját a reakcziónak! Szerencsére a liberalizmus ügye nem ezeken az utakon fordul meg. A szabadelvüpárt mameluk-rendszerének megvan az a jó oldala, hogy jóravaló ember kezében jóravaló munkát is lehet vele végezni. Mint minden miniszterelnök, Széll Kálmán is feltétlenül számíthat a szabadelvüpárt engedelmességére s ha a vezér liberális, tud ez a párt talán még liberális is lenni. Sok mindenféle kavarog ebben a negyedszázados boszorkányüstben s Széli egész bátran utána tehette volna: Ilaee fabula monet, ne higyj a külszínnek. Családapa: Mondhatom, hogy furcsán készítik elő a francziák a morált. Mert az, amit látunk, az oly frivol, hogy úgy pirulunk, hogy a főtt rák . halvány szűz hozzánk képest, amit pedig nem látunk, azt az erénydíj is megilleti. Agglegény. Hát jobb szeretné, ha fordítva volna a dolog ? A színpadon a zárt ajtó nem jelent semmit. A közönség szinte jobban tudja mi történik az ajtó mögött, mint az ajtó előtt. Lássa a mai darabon is iult-pirult néhol a közönség érzékeny része, de igazi megbotránkozást nem tapasztaltam. Családapa: Bizony szégyelhtetik is magukat ... Agglegény: Au contraire! A közönség rögtön megértette, hogy tulajdonképpen nem történik semmi, csak úgy látszik, mintha sérelem esnék a közszemérmen. Nézze csak. Pepi doktort az apósa mindenféle ravaszsággal arra akarja kényszeríteni, hogy az orvosi prakszisát folytassa. Pepi doktornak ehhez semmi kedve, mert szereti a feleségét. Családapa: Hisz már ez is botrány. Az orvos szent hivatását igy lealacsonyítani. Persze nőtlen korában Pepi a félvilági hölgyek orvosa volt és tiszteletdiját in natura szedte föl. Agglegény : Lám, mily erkölcsös dolog az, hogy nős állapotban nem akar praktizálni, mert ő másként nem tud, mint ifjúságában. S Kálmánnak az a föladata, hogy életre keltse, ami szunnyad benne, s elfojtsa, ami elharapódzott benne. Széll Kálmánnak kell visszaadnia a liberális pártot a liberalizmusnak s az osztoszkodásba szokott többséget elterelnie a korrupcziótól. Az ő keze alatt kell a nagy országvezérlő pártnak megtanulnia a rendeltetését s elfelejtenie a megszokásait. Mert épp ez a kiváló férfiú, aki folyton a legmagasabb páholyból nézhette a negyedszázados többségi politikát: ő tudhatja a legjobban, mennyire nem érünk semmit afféle Bourbon-restauráczióval, melyben a nagy urak semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek. Az ő hagyományos szerencséje e pontban is hű marad hozzá: az ő restaurácziója nem kénytelen csakis ezekre az urakra támaszkodni. Rövidesen bevonul a többségbe a nemzeti párt is s vele uj élet, uj eszmék és új elemek. Értékes elemek, melyek hosszú éveken át meddőségre kárhoztatva, epednek a termékenység után. Belecsömölve a magtalan tagadásba, szomjúhozzák az alkotó tevékenységet. Viszont a közért való olyan rajongást hoznak magukkal, mely új lesz ebben az elrombult többségben. A nagy lemondásokból kiszűrődött oly tiszta eszményiséget, mely megdöbbenti majd a konezlesek sivárságát. A holt tömegen kívül is ez az eleven erő is rendelkezésére áll majd az új kormányzatnak; a zavaró masinán kívül a gondolkozó lélek is, a rajongó szív és a tettre kész kar. Ha amannak páran Pedig az ő módszerének is van jogosultsága, ha a Kneipp páterének van. Nos tehát, az após okvetetlenkedése abba a kellemetlen helyzetbe kergeti Pepi doktort, hogy az apósnak is, a vőnek is azt kell hinnie, hogy nejeik, vagyis az anyós és leánya, saját hibájukon kívül ugyan, de mégis a hűtlenség vétkébe estek. Családapa: Már most tessék mentséget találni arra a brutalitásra, hogy az anyját és leányát viszi bele — ha csak látszólagosan is — ily erkölcstelen szituáczióba a szerző. Agglegény: A mentség épp oly triviális lesz, mint a kifogás. Azt mondom erre: legalább a családban marad. Mennyivel kellemetlenebb volna a dolog, ha két barátnővel esnék meg. Hiszen akkor biztos volna, hogy másnap az egész világ tudná. Családapa: Ezt sajnálatomra, helyesnek kell elismernem. De mit szól ön ahhoz, hogy Oszkárt, aki a Pepi doktor fiatal sógornőjébe szerelmes, oly frivol szituácziókba sodorja a szerző. Hogy ezt a fiatal embert összezárja a jövendőbeli sógora feleségével ? Agglegény: " A végeredmény a szerzőnek ad igazat. Bebizonyítja, hogy Oszkár férjnek van predesztinálva, mert oly ember, akit egy pofon véglegesen visszatart attól, hogy egy szép asszonynak kurizáljon, csak férjnek való. Családapa: Szóval ön kisüti, hogy a Pepi doktor erényes darab? Agglegény: Volt ön már a leányaival a Romeo és Jalia előadásán? Családapa: Voltam. Kai számunkZO oldal