Magyar Hirlap, 1899. április (9. évfolyam, 91-119. szám)

1899-04-01 / 91. szám

1899 április 1_______________________ ban angolokat is megöltek, fájdamas, de haj­landók vagyunk és igyekezni fogunk az ottani helyzet tisztázására való rendszabályokat a többi hatalmakkal egyetértve fontolóra venni. Szerencsére nincs ok arra a föltevésre, hogy az amerikai vagy a német kormányt nézetei és a többi hatalmak nézetei között lényeges kü­lönbség volna. A három kormányt teljes elis­merés illeti azért a bölcs és előrelátó szel­lemért, amelyet a zavargásokkal szemben tanú­sítottak. Őszintén fogunk örülni, ha mind a három hatalom változatlan barátságban marad egymással. = =­■ [UNK]- --------------------;_____________________________----------------------------------------------------­ ______gg&BTUR HÍRLAP ______ A főkapitány nézete. A szocialista kongresszus czenzurája. — úgy is lenne fogalmazva, hogy annak tárgyalása s elfogadása bűncselekményt fog képezni, a rendőrség törvényes joga lenne azt megakadályozni. Nemcsak joga lenne, de kötelességmulasztást követne el, ha meg nem akadályozná a törvényben tiltott lazítást, vagy valamely erőszakos fellépést a fennálló társa­dalmi rend ellenében. Ámde a szocziálista kongresszus tárgysoroza­tába egy ilyen pont sincs. A rendőrség mégis kettőt törölt. A rendőri ezenzúrának áldozatul esett egyik pont arról szól, hogy a szocziálista apák vigyék el tíz évesnél idősebb gyermekeiket a munkásképző egye­sületek felolvasó üléseire. A másik pont a Bánffy­­kormány által elkövetett jogtiprások és kiutasítások visszavonását várja az új kormánytól. Az új Prottmann erre azt mondja,­ hogy íté­­lete szerint «nem engedhető meg, hogy hatósági in­tézkedéseket népgyűlés jellegével bíró nyil­vános gyülekezeten tárgyaljanak.» Ez rendő­rállamba való, hallatlan megokolás. Hiszen éppen arra való a gyülekezési jog, hogy a polgárok a gyűléseken a különböző helyi, megyei vagy állami hatóságok sérelmes vagy sérelmesnek vélt intézkedéseivel szemben állást foglalhassanak) az orvoslás módjáról tanácskozzanak, valami feleb­­bezést, vagy a képviselőházhoz való kérvényezést elhatározhassanak. Mi értelme lenne magának a kérvényezési jognak, ha népgyűléseken nem lehetne a hatósági intézkedésekről szólani ? Rudnay főkapitány­­ nézetei szerint nem le­hetne például a főváros polgárságával a vízvezeték kérdésében sem gyűlést tartani,­­mert hatósági in­tézkedéseket nem lehet gyűlésen tárgyalni. A rendőrség évi jelentéseiből tudjuk, hogy amikor a főkapitányság valami orfeumelőadást engedélyez, az engedélyezés feltételei között ott van, hogy a tengeráj színpadán nem szabad a hatóságot bántani s igy nem lehet orfeumi színpadi alak a »Mihaszna András». Ennek sincs ugyan jogalapja, de értelme mégis van. Érthető, hogy a rendőrség a tőle függő engedélyben kiköti, hogy őt magát ne figurázzák ki. De népgyülés és orfeumi színpad sem egy do­log. Az orfeum fennállhat a hatóság kigúnyolása nél­kül is, d­e ha a népgyüléseken sem engedik meg a hatósági intézkedéseknek a bírálatát, akkor nincs gyülekezési szabadság, pót nélkülöz. A főkapitány nézete nem lehet jog­forrás. Rudnayból jó házelnök lett volna a Bánffy- korszakban. Akkor hamarjában véget vethetett volna az obstrukcziónak azzal, hogy törvény ide, ház­szabály oda, az ő nézete azonban az meg az. A főkapitány nézete kedvéért rendőrállammá nem leszünk s habár szoczialistákról is van szó, a törvény, jog és igazság korszakában az ezekkel el­lenkező nézeteknek el kell némulniok. A rendőrfőkapitány különös nézetének eseté­ről a következő közlemény­ szól: A szoc­iáldemokrata­ párt április 2-án és 3-án pártkongresszust tart. A tanácskozások 9-től 12 óráig, délután 2-től 7 óráig tartanak. Tárgya: 1. A pártvezetőség jelentése. 2. A szervezkedés és a sajtó. 4. Általános titkos választási jog. 4. Munkás­­védtörvények. 5. Pártvezetőség választása. 6­ .Ma­gyarország gazdasági önnállósága és politikai függet­lensége. 7. A magyarországi munkásosztály mozgás szabadsága. Ezenkívül számos indítvány érkezett be, ezek közül a főkapitány a X és Xl-et betiltotta. Ezek így hangzanak: X. Indítványozzuk, hogy az 1899. évi április 2. és 3-án tartandó pártkongresszus utasítsa a párt­­vezetőséget, hasson oda, hogy a megbukott ma­gyar kormány által elvtársainkon elkövetett jog­tiprások, a jogtalan kiutasítások a jelenlegi kor­mány által visszavonassanak. XI. Határozza el a magyarországi szocziál­­demokrata párt kongresszusa, hogy mindenütt, ahol szocziáldemokrata alapon álló szervezetek, vagy munkásképző egyesületek léteznek, a szülők tíz éven felüli gyermekeiket is elvigyék az előadá­sokra, hogy pótolhassák azt, amit az iskolában el­mulasztottak. Ezeket a főkapitány azzal tiltotta be, hogy — nézete szerint — nem engedhető, hogy hatóság intézkedéseit a népgyülés jellegével biró nyilvános gyűléseken tárgyalják, másrészt pedig, mert a törvény megmondja, hogy a gyermekek mily korig s mily módon vehetnek részt gyülekezetekben, illetve mily módon nevelhetők. Ugyancsak a Vig-utcza 16. sz. a. tartanak a földmives gazdák és kisgazdák április 4. s 5. nap­jain kongresszust. Tárgy: 1­ .Jelentések. 2. Szervez­kedés és a sajtó. 3. Az 1898. év TI. törvényének megváltoztatása. (A munkástörvény.) 4. Az öntuda­tos mezei munkások követelése. 5. A földmivesek és a szocziáldemokráczia. 6. Az általános választási jog. 7. Munkásvéd törvényhozás. 8. Országos il-es bizottság újjászervezése és m­egváltoztatása. A szoczialisták országos kongresszusát, ame­lyet karácsonykor betiltott, most megengedte a bu­dapesti rendő­rfőkapitányság. Nemcsak tudomásul vette a bejelentést, hanem megadta a gyűlés meg­tartására a rendőrhatósági engedelmet. A magyar gyülekezési szabadság múltjával nem egyezik ugyan meg ez az «engedélyezés», de mégis van alapja olyan, amilyen: egy Peresei Dezső belügy­­iniszterségének idejéből való rendelet. Ez a belügyminiszteri rendelet a rendőrható­ságoknak megadja a jogot, hogy népgyűlések tartá­sára engedelmet adjanak vagy megtagadjanak. A bu­dapesti főkapitányság a szoc­ialista kongresszussal szemben ennek az alternatívának mindkét részét alkalmazta. Karácsonykor megtagadta, husvétkor megadta az engedelmet. Utólag azonban feltételekhez köti az engedel­­met, oly feltételekhez, amelyeknek a Perczel-féle rendeletben sincs meg az alapjuk. A rendőrség a gyűlés tárgysorozatát képező indítványok szövegét előleges czenzura alá vette s a tárgysorozatból két pontot törölt. E két pontról szólni s határozni nem szabad. Ez bizony nem gyülekezési szabadság, de m­i képzelhetünk eseteket, amikor a rendőrségnek ilyen eljárása teljesen jogosult, mert a rendőrségnek tör­vényes feladatát képezi a bűncselekmények meg­előzése. Ilyen rendőrségi preventív eljárás szüksé­gessége tehát igen könnyen elképzelhető egy szo­­cialista gyűléssel szemben. A szoczialista Pro­gramm nagyon sok pontja a fennálló törvények­be ütközik , ha a napirendre kitűzött indítvány már burgtól a Himalayáig. Csakhogy amit a fecske nem tudott, azt nem tudta a veréb se. A veréb megszokta, hogy ne repüljön­­ magasabbra, mint az ákáczok teteje és ne vadászva keressen eledelt, hanem óvatosan és a föld peremén. Szédült a magasságban, ide­genül érezte magát a toronymagasságú légkö­rök hűvös áramlataiban, a fecskenyelv ösme­­retlen fargonjaiban. A szünetlen izgalmak ös­­meretlen terület volt az útszéli madárnak, fázott és szomorúan nézett le a magtárak ablakaira, ahol a verébtanya csicsergett. De a férj vígan röpdösött, vígan fogadott, vadászott és panaszkodott a fejére, mely koronként tel­jesen megtagadta a szolgálatot. Amit a gyen­­gemellű fecske elbírt, azt nem győzte a veréb, mig amaz gyönge tüdővel a sas repülését utá­nozta, ez az ő ép, erős szervezetével csak úgy nem ment semmire, mint azok a sziklaerős, pirospozsgás vidékiek, akik a fővárosi élet ka­vargásában hét számon belül elszédülnek és összerogynak. Ős­szel azután megkezdődött a fecskék félelmetes erőprodukcziója az utazás a tenge­ren túl. Egy nap nekivágtak a tengernek és borús, jeges felhők kíséretében át akartak re­pülni az afrikai partokra. Mikor elindultak a fecske beteg volt, fájt a melle és égett a tü­deje, de amint az első szárnycsapásokat meg­tették és délről csodálatos fugalmak rebben­tek feléjük, egyszerre megszállta az utazás iz­gatottsága, szeme fölragyogott s szárnyai meg­erősödtek. Ám a veréb mikor megpillantotta a rémes, hullámzó szürkeséget és egyszerre az űrben érezte magát, elkezdett félni, szédülni, beteg lett és egy nap holtan esett le a tengerbe. A főkapitány eljárása minden törvényes ala­ Mindez persze nem fecskékkel és vere­bekkel, hanem a gróffal és a feleségével tör­tént meg Lloyd gőzösön, villamos-világítás és gőzfűtés mellett. Mikor az öreg doktor a halálhírt olvasta feltolta pápa szemét és maga elé dörmögött. — Lehetetlen, szólt, sajtóhiba lesz. Nyil­ván a férj halt meg. IV. Egy kis fiúcska maradt a veréb után. —• Reméljük, hogy az anyja vére, szólt a doktor. De nem az anyjáé volt. Öt esztendős ko­rában megtépázta a himlő, hat éves korában a difteritisz, hétéves korában pedig akkora volt, mint egy három esztendős gyerek. Akkor már minden reményt föladtak, hogy ember lesz be­lőle és a kis­fiú meg is adta rá a szentesítést annyiban, hogy évente csak 2 c­entimétert nőtt. Tíz éves korában már őt is minden télen Nizzába kellett küldeni, mert szamárköhögése volt. Az apja, akiből azalatt deresedő fejű űr­ lovas lett, némi aggodalommal nézte mindezt, a doktor pedig maga a lemondás volt. Később azonban a fiú meggondolta ma­gát, tizenkét éves korában rágyújtott az első havannájára, tizenöt esztendős korában keresz­tülbukott a kőfalon, tizenhét éves korában pedig alapos léket vágott a bookmakereken, akár­csak azok a fecskefiókok, akik kéthónapos ko­rukban még kiesnek a fészekből, de ős­szel már kapják magukat és merészen röpülnek neki Afrikának, ahol üdülést keresnek a beteg mellükre. rr**­ 3 A dohány-utszai templom eltolása. — Saját tudósítónktól. — Ez az érdekes terv Krumholz műépítész esz­méje. A tervre okot és alkalmat a Wesselényi utcza meghosszabbítása adott. A dohány-utczai templom mellől ki a Dob-utcza sarkán álló házig lebontották az épületeket s aki most arra jár, a nemes stílusban épített templomnak csak a csupasz oldal­falát látja. Ha az uj utcza sora megint ehhez a falhoz kerülne, a templom végkép eltűnik a mellék­­utcza szürkeségében. A terv tehát, amelyet a mű­építész memorandumban nyújtott be a hitközségnek, tulajdonképpen az, hogy a templomot a Wesse­­lényi-utcza újonnan megnyíló részére, délkeleti irányban, 37­7 méternyire tolják el. Ezzel szabaddá lenne 674 négyszögölnyi terület, amennyit a templom most foglal el s ha ezt beépítenék, még egy-egy tizenöt méternyi széles utcza maradhatna a templom mindkét oldalán. Ez az elrendezés a templomnak igen kedvező képet adna és egyúttal megfelelő képet és keretet biztosítana. A templom dohány­ utczai két m­ellékeszárnyát természetesen le kellene bontani. Az eltolt épület elé kényelmes kocsieléhajtó és új elő­­udvar kerülne. De a tervező nemcsak az ideális czélokat tar­totta szem előtt, hanem figyelembe vette az ös­­­szes gyakorlati szempontokat is. A ma még beépítetlen négy parczellát az új Wesselényi-utczában, 792’37 négyszögölnyi területet, meg kellene szerezni; ezzel szemben egyik hasonló­­értékű parczella 674 négyszögöl terjedelemmel érté­kesíthető volna úgy, hogy térkülönbség gyanánt 118 négyszögölnyi terület, marad. Ezenkívül 60027 négy­szögölnyi utczai telek értékesítése is számításba jön és biztosra vehető, hogy a városi tanács, tekintettel ennek a szabályozásnak kiválóan kulturális czéljára, mely egyúttal a város szépítéséhez is jelentékenyen hozzájárul, az átengedésért tekintélyes összegű kár­pótlást adna. Abban az esetben, ha a városi tanács az utczatelkeket körülbelül 600 négyszögölnyi terü­letben nem váltaná meg, akkor ez rácsozattal elzár­ható és parkolható.

Next