Magyar Hirlap, 1899. október (9. évfolyam, 271-301. szám)

1899-10-01 / 271. szám

2 61AQVAE?" HÍRLAP nyissák meg. önök az elméiket igazság és az önzés számára, a pusztulásnak átengedett szegény szenvedése és elmúlásáért, el nem végzett dolgáért és itthagyott családjáért, ha nem is durva közvetetlenséggel, de eszmeileg: önt terheli a felelősség és ön — azt se tudja hol és hogyan — kikapja a részét a büntetésből. Nem ijesztgetünk és nem babonáskodunk, még csak nem is filozofálunk, az élet természetrajzának törvényeit és tüneményeit nézzük csupán. És akinek szivét megnyitni nem tudjuk, azoknak szeretnők tágra nyitni a szemeit, hogy látná, mint fertőzi be levegőjét az elhagyatott szegény tüdőbeteg, akit csukott és ágyszegény kórház magába nem fogad és ott ődöng előtte, ott köhög mellette és tudtán kívül bosszút áll rajta, mert azt inflcziálja, akinek életéért legjobban remeg, talán édes és szeretett magát. A tüdővészeseket, akik még nem a halál fiai, lehetőleg összeszedni országszerte és elvinni közülünk egy biztos helyre, ki a szabadba: ezt akarják a mi bucsusaink. Mondjuk így ne legyünk jók és humánusok. Hogy ezek jórészét meg is gyógyíthatják, akár hagyjuk is ki a számításainkból, amely legyen önző mint a legnyárspolgáribb és leghájasabb filozófiáé. De úgy gondoljuk, még a leggonoszabb egoizmus sem haragszik azért, ha az ő java révén más megél, boldogul, éltet és boldogít. Tehát nincs mit megdöbbeni azon, ha a szegény tüdőbetegek felállítandó szanatórium nem csupán a )omolyaknak, hanem a szegény betegeknek is jó lesz és ha nem pusztán azért üdvös, mert egyeseket , ezreket ment meg az életnek, hanem megerősíti a nemzet fáját, gazdagítja lombjait, amely úgy is szenved és tépődik száz viharnak általa . . . Nem bánjuk, legyünk ridegek mint egy angol kereskedő, tegyük meg a magunk száraz kalkulusait, dolgozzunk a magunk hasznára, vigyázzunk az ön bőrünkre és segítsünk megépíteni a magunk védő várát, Erzsébet szanatóriumát. Aki tud, vigyen hozzá követ, téglát, akinek kevesebb az a ripacsos arcza, a ferde orra asszonykerülővé teszi. Nem hiheti, hogy őt egy nő önmagáért szerethesse. Igaz, hogy Monte Carlóban nagyon sok szép hölgy megfordul. De azért ott az ember mindenét elvesztheti, csak a szívét nem. Az ottani nők egy más emberfajhoz tartoznak. Ki tudna szerelmes lenni egy Centaur-nébe ? Fortuna istenasszony is nő, annak pedig udvarolni obligát feladat, mert aki Monte Carlóban nem játszik, annak egy hét múlva felmondják a szállást. Octávnak ebben is saját methodusa volt. Ő is minden este megjelent az egyik játékteremben, ahol a rouge et noir járta. A vörösre tett száz frankot. Ha elvesztette, újra tett ugyanannyit. Ha megnyerte, otthagyta újból a duplázott összeget s aztán szerencse kedveztével a hatodik osztásig, mindig a vörösön. Ekkor már volt 6000 frankja. Akkor áttért ezzel az egész összeggel a feketére. Jó siker mellett így folytatta a duplázott tételt, míg aztán egyszer csak elvesztette az egészet. Tulajdonképpen nem vesztett el egyebet, mint a megkoczkáztatott első száz frankot. Hanem ezt azután annál bizonyosabban elvesztette. Ez a ereje és módja, csak homokszemet — Jerajczárokat — az összetartó maté•riához. . . . Azonban a becsületes magyar polgári társadalom az önfentartási ösztönön túl, nemes érzésében meghatva és megindítva keresi a módját annak, mint tehet tanúságot jószivéről. Az első neki mégis ez és nem a maga haszna és üdve. íme, csak meg kellett szólítani, megmutatni a módot, hogy mint tehet eleget kötelességének. Most látja a példát, amelyet derék, hozzáértő és megbízható emberek mutatnak. Lehet — és talán jobb is — de garasával fog özönleni a pénz, amellyel majd immár életet is lehet verni. Ennyire haladt a tudomány és igy megnőtt a nyomorúság. És öli, szeretett társunk a szenvedésben, testvérünk a magyarságban, olvasván e sorokat: gyöjjön velünk, hozza magával — küldje el — a maga bármi kicsiny segítségét, hogy sietve és mégis nagyszerűen felépíthessük Erzsébet királyné legszebb emlékét, legkeresztyényibb és leggyönyörűbb templomát, a kórházat, amelyben a szegények fölépülnek abból a betegségből, amelyből egykoron ő maga is fölépült. Fájdalmas, megrázó és diadalmas omen, amely be fogja venni magát a budai hegyek levegőjébe, ott fog élni a szanatórium lombjai között és megerősíti a tudomány munkáját, belevegyül az orvosszerekbe is. Az Asszonynak nevében és Érte: gyöljetek és gyógyítsatok, adjatok, hogy tőletek el ne vétessék, éltessétek, hogy élnetök lehessen itt a földön és hogy majdan üdvöt találjatok a menyek országában ! Budapest, szeptember 30. II. 1899. október 1 ház alelnöki hétfőn beszámoló tartása czéljából oda érkezik. A szabadelvüpárt jelölései. A szabadelvű pártnak Podmaniczky Frigyes b. elnöklete alatt tartott mai értekezletén kijelölte a kvótabizottság tagjaivá: Apponyi Albert gróf, Csáky Albin gróf, Faik Miksa, Horánszky Nándor, Láng Lajos, Matlekovics Sándor, Pulszky Ágost, Tissa Kálmán és Komasich Miklós, (egy tag kijelölése a néppártnak tartatott fenn s azt, mint már jeleztük Zichy János gróf kapja) kijelöltettek továbbá a ház bizottságaiban megüresedett helyekre, és pedig a házszabályokat revideáló bizottságba Emmer Kornél, a kérvénybizottságba Osztroluczky Miklós, a közigazgatási bizottságba Fischer Sándor, a naplóbíráló bizottságba Barcsay Domokos és a vízügyi bizottságba Forgách Antal gróf. Az elnök fájdalmas szavakkal jelentette be azután Pejacsevich Artúr gróf elhunytát s javaslatba hozta, hogy ravatalára a párt nevében koszorú helyeztessék. E javaslat elfogadásával az értekezlet véget ért. A házszabályok módosítása. A házszabályok revíziója, illetőleg a kúriai bíráskodás törvénnyel való összeegyeztetése tárgyában kiküldött képviselőházi bizottság Szilágyi Dezső elnöklésével ma ülést tartott, amelyen a kormány részéről Széll Kálmán miniszterelnök volt jelen. A bizottság megválasztotta előadónak Rohonyi Gyula, bizottsági jegyzőt s felkérte az elnököt, hogy mihelyt az előadó javaslattervezetével elkészült, ülést hívjon össze, amely határozni fog azután a bizottság további munkálkodásának tárgyában. Ezzel az ülés véget ért.—.S . ■ ......... ............1 —...........................ZS A Hentzi-kérvények. II — Saját tudósítónktól. — A képviselőház kérvényi bizottsága ma délután tartott ülésében vette tárgyalás alá azokat a kérvényeket, melyeket az ország több helyén tartott Heitzi-ünnep ellenes tiltakozó gyűlések határozataiból kifolyólag adtak be. Az ülésen Kadocsa János elnökölt; rajta kívül jelen voltak: Széll Kálmán miniszterelnök,, Plósz Sándor, Darányi Ignácz, Wlassics Gyula, Lukács László miniszterek; Graenzenstein Béla, Schmidt József államtitkárok; a tagok közül: Kőszeghy Sándor előadó, Kubik Béla, Ihaly Ferencz, Molnár Béla, Latinovics N. Kőszeghy Sándor előadó indítványozta, hogy a bizottság helyeztesse a kérvényeket irattárba, mivel annak szükségét sem látja, hogy a miniszterelnök útján a kormánynak adassanak ki, mert a miniszterelnöknek a ház ülésén a dologban adott megnyugtató válasza ezt feleslegessé teszi. Képviselői beszámolók. Rozsnyóról írják, hogy Andrássy Gyula gróf választókerületében október végén beszámolót fog tartani. A választók ez alkalomra ünnepélyes fogadtatásra készülnek annál is inkább, mert Andrássy gróf megválasztása óta először keresi fel választókerületét. — Török- Kanizsáról távirják, hogy latlán Béla, a képviselői methodus a legbiztosabb módja a vesztésnek. Nem is ismételte azt többször, mint naponkint négyszer. Ez volt a rendes angarnája, amivel a banknak adózott. A croupier-k már úgy hitták hogy «készpénz-bácsi». Egyszer aztán mégis csak beütött a rendszer: hatszor megjött a veres, utána hatszor a fekete, Octáv nyert négyszázezer frankot. Ekkor aztán nem hitták készpénz-bácsinak. És ezzel a nyereséggel nem szaladt világgá: ott maradt, folytatta a szalagémáját s még csak azt a gyémánt nyaklánczot sem vásárolta meg, amit a nizzai ékszerész kínált neki potom negyvenezer frankért. Pedig lett volna, aki elfogadja. Holott ez a legegyszerűbb, bár nem legolcsóbb módja az udvarlásnak. Az érdekes idegen egyáltalában nem közlékeny. Pedig ért minden európai nyelvet, amit onnan lehet megtudni, hogy az olvasóteremben minden lapot átvizsgál. Ha megszólítják, udvariasan válaszol angolul, francziául, németül, olaszul, sőt az orosz köszöntést is tudja viszonozni. A néger cselédje beszél francziául, úgy ahogy, de az urát csak Afrikából ismeri: nem tud róla semmi adatokat közölni. A titkár. Azonkívül van az oroszlánvadásznak egy titkárja is, aki az ő lakosztályában tanyázik. Itt következik az a helyzet, amit a mesemondásban lehetetlennek hívnak. Lehetetlen az, hogy egy idegen úr, akinek arcza, alakja, viselkedése feltűnő, eltitkolhassa azt, hogy mely országban lakik, micsoda nemzet szülötte ? A holdból nem cseppenhetett ide. Ha titkárt tart, annak leveleznie kell: a küldött levelek cziméből meg kell tudni a monte-carlói postásnak, hogy azok mely világrészbe irányitandók, de még inkább az érkező levelekből , különösen a pénzösszeggel terhelt küldeményeknél, mert azoknál a postahivatal előtt igazolni kell a czimzett azonosságát, az illetékes haza belügyminisztere által kiállított s a helybeli consul által láttamozott útlevéllel s az ahhoz ragasztott arczképpel. Hát ez a lehetetlenség úgy lett elkerülve, hogy a titkár nem a Sanmarinói területen adta fel a haza irt leveleket, hanem maga vitte el Genuába. (Folytatása következik.)