Magyar Hirlap, 1899. november (9. évfolyam, 302-331. szám)

1899-11-01 / 302. szám

2 ÉS AG­enes HIRLAP 1899. november­i Budapest, október­ 31. A képviselőház szombaton, november 4-én tartandó ülésén a pénzügyi bizottság az imdemniti-javaslatról szóló jelentésének tár­gyalását a Ház hétfőn, november 6-án délelőtt tíz órakor tartandó ülésének napirendjére fogja kitűzni. A Házszabályok értelmében a szom­baton benyújtandó jelentést csak három nap közbevetésével lehetne napirendre tűzni, de a kormány s a Ház elnöksége az ellenzéki pár­tok vezéreivel megegyezett abban, hogy a ja­vaslatot ez esetben már hétfőre napirendre tűzik. Ha ez a megállapodás nem jött volna létre, a Háznak már két nappal előbb kellene­­ a bizottság jelentésének átvételére ülést tartani. A «jelen* és a «.»de*. Prágai tudósí­­t­tónk jelentése szerint a Narodni Liszti mai szá­mában a következőket írja: A legnagyobb kíván­csisággal várjuk, hogy a magyar kormány milyen­­ választ fog adni a jelen ügyében hozzá intézett interpelláczióra. Már most is kérdezzük, vajjon ná­lunk megbüntetik-e a »de szót, holott Magyarorszá­gon bátran használhatják a tartalékosok a magyar nyelvet? Mindenesetre elvárjuk a cseh delegátusok­tól, hogy a közös hadügyminiszterrel alaposan fe­ognak számolni. A bécsi félhivatalos Pol. Corr.-nak táviratoz­­zák Budapestről. Az egyetemi ifjak tegnapi tüntetése a hier ellen egészen a megszokott sablon szerint folyt le. Ez a tüntetés az ifjúság könnyen túlhevü­lő érzelmeivel magyarázható és részben menthető is. De meg nem bocsátható hiba volna e tüntetés jelentőségét túlbecsülni és ezt az egyszerű re­glement-kérdést a politikai aspirációk mezejére át­terelni. Hiszen a szabadelvűpárt évtizedek óta tel­jes erejével helyt állt a mellett a felfogás mellett, hogy az 1867-iki törvény szelleme és szövege szerint a hadsereg belső szervezete nem alkalmas talaj nyelvi aspirácziók érvényesítésére. Ehez a felfogáshoz a szabadelvüpárt ma is hiven ragaszkodik s ebben a felfogásban osztoznak az összes higgadt, komoly elemek az országban is. Nagy tévedés volna, ha a szabadelvű­ pártnak ezt a hosszú küzdelmekben érvényesben álláspont­ját most a lemondás politikájaként tüntetnék föl, sőt mi a magyarság első­rangú érdekét látjuk abban, hogy a hadsereg belső erejét az utóbbi időben a Lajtán túl, sajnos, gyakrabban érez­hető dekomponáló befolyások ellen megvédjék és különösen a mai viszonyok között nem lehetne helyeselni azt a politikát, amely a közös hadsereg antidualisztikus ellenségeivel szövetkezik, bár­­ félni kell, hogy észreveszik, hogy megtetszenek­­ valakinek. Ez nem igazság, az én szivemnek­­ nem igazság! Nem, nem! Szeretni és bízni csak nekünk, nekünk oly keserves különbség. A nagy műhely belsejéből hangos és sza­pora beszélgetés hallattszott. Hajlongva és kezét dörzsölve jött onnan egy kifogástalan külsejű ur pompásan fésülve; egy éltes asszony és egy fiatal kisasszony. — Méltóságos asszonyom... készen lesz, ■ előbbre is készen lesz, ha parancsolni méltóz­­tatik... Mimi kisasszony! Lám, a kisasszony gebédre is itt maradt, hogy minél hamarabb felkészüljön. Mimi kisasszony, mutassa meg a kék ruhát. Sürgős, Mimi kisasszony. De hisz mondtam. Mutassa, mutassa! Mimi kisasszony kitartja a kék ruhát ma­­­gasra, majd fölakasztja a próbáló bábura. — Igen, látom, már nem sok híja — mondja a másik kisasszony, ki izgatott és alig­­ tud betelni a ruha nézésével. — Istenem, várjon j­ó lesz-e? Szeretném látni, hogy áll. — Oh ezt mindjárt meg lehet látni Mimi kis­asszonyon. Egy pár percz, és Mimi kisasszony­­ megjelenik a ruhában. A mamának és a leánya­inak is nagyon tetszik. — Milyen szép benne a kisasszony, — szólal meg az úri kisasszony. Mimi kisasszony parancsot kap, hogy hol­nap reggelre a ruha készen legyen. Azért éjjel is dolgozni kell. — Meglesz. Mimi egyedül marad a műhelyben. A tükör elé áll és nézi magát. Előbbre lép, hátra lép, jobbra-balra fordul. Mosolyog, köszönti képmását ’ben. Aztán könyet törül ki szeméből, mennyire is ragaszkodunk ahhoz, hogy a magyar államnyelvnek a hadseregben egészen más szerepe van, mint akármelyik osztrák tartományi nyelvnek. Ennek a felfogásnak a hívei tudtunkkal a kormánypárt összes elemei, és különösen meg vannak győződve ezek arról, hogy a közvélemény ez idő szerint legkevésbbé sem hajlandó egy re­glement-kérdést politikai afférra fölfújni, hanem egészen más eszmék és törekvések foglalkoztatják mostanában az országot és közvéleményét. A miniszter­elnök utazása. A félhi­vatalos Bud. Tud. jelenti: Egy este megjelenő lapnak az a híre, mintha Széll Kálmán mi­niszterelnök három napra Hálób­a­ utazott volna, téves. A miniszterelnök csak holnap délután utazik Rátótra halottak napjára, pén­teken este azonban ismét visszaérkezik a fő­városba. A jövő évi népszámlálás. A képviselő­ház közgazdasági bizottsága Kovácsy Sándor he­lyettes elnöklésével tartott mai ülésén tárgyalás alá vette az 1900. évi népszámlálásról szóló törvény­­javaslatot, amelyet Rosenberg Gyula előadó tüzete­sen ismertetett és elfogadásra ajánlott. Szinay Gyula, Hettai Ferencz, Szájhely Gyula és Lánczy Leó néhány megjegyzése és Hegedűs Sándor miniszter tüzetes fölvilágosításai után a bizottság általános­ságban egyhangúlag és egy szerkezeti módosítással részleteiben is elfogadta a törvényjavaslatot.­­ A ke­reskedelmi miniszternek a vasárnapi munkaszü­netről alkotott törvény alapján kibocsátott rendele­téről szóló jelentését tudomásul vette a bizottság. Ezzel az ülés véget ért. A k­ongrua. A központi katholikus kongruabizottság osztályainak munkálkodása az utóbbi időben már annyira előrehaladt, hogy a sző­kébb ellátású lelkészek jövedelem-kiegészitésének a módozatai is tárgyalás alá kerültek. Kitűnt ugyanis, hogy a 900 latin szertartásu és 1878 görög szertartásu kath. lelkész, ki a szóla­dijakon és szabadlakáson kivül az 1600 koronában megállapított létminimum­nál kevesebb évi jövedelemmel rendelkezik, összesen 2.300,000 korona évi pótlásra szorul kongruája biz­tosítására, és pedig, a fatínszertartásnak félmillió ko­rona, a görög szertá­rlásnak 1.800,00­0 korona jöve­delem-kiegészítésre.­ Ez a összeg azonban lényege­sen módosul azáltal, hogy 580 lelkészség van olyan, mely, régebben szűkebb viszonyok között lé­vén, a vallásalapból nyert kongrua-kiegészitést, azóta azonban a viszonyok változása következtében nemcsak a létminimumnak megfelelő, hanem szá­mos esetben ennél jóval magasabb jövedelemmel bir. Ezeknek az 1802 — 1806-iki generalis konskrip­­ci­­ó óta élvezett segélyzése megszűnik, miáltal közel 200.000 korona az uj kongrua-kiegészités czéljaira leszen fordítható. Eképen az évi szükséglet 2,100.000 koronára csökken. Ennek fedezését, mint ismeretes, a nagyobb egyházi javadalmak vállalták magukra, nevezetesen a 4 érsekség, 20 püspökség, 24 székes- és 3 társas-káptalan, valamint 18 önálló apátság s prépostság. A fedezet módját azon a püspöki kon­­ferenczián fogják eldönteni, melyet november végén vagy deczember elején az autonómiai kongresszus megnyitása előtt a fővárosban tartanak. A fuvardíjak Veszprém megyében. A képviselő választási fuvardíjakat Veszprém vár­megye október 30-án, Fenyvessy Ferencz főispán elnöklete alatt tartott rendkívüli közgyűlésen álla­pította meg, az 5 járás főszolgabírájának előzetes meg­hallgatása után. Az egyes jelentések szerint előállott átlag gyanánt a közgyűlés által elfogadott szabályrende­­­let kilométerenkint 20 fillért számítva, a fuvardíjak minimumát 2 írtban, maximumát 5 írtban állapítja meg. A kötelező előfogatok gyanánt való kiállítást a szabályrendelet nem mondja ki, egy kocsira pedig a kocsison kivül legalább 3 választót számit. Széli és Komjáthy: A pénzügyi bizottság mai ülésén Kom­­játhy Béla Széli Kálmánt újra a személyes­ malicziák fegyverével akarta a sarokba szorí­tani. Széli ma sem tért ki Komjáthy attakja elől s igy újra ismétlődött az, ami az ilyen támadások rendes befejezése szokott lenni, hogy Komjáthy saját csataménje alá került.' Ezúttal az bántotta Komjáthy Bélát, hogy Széll Kálmán nem követi Csőri vajda példáját,­ aki haditerveit a nagyidai vár fokáról kiabálja át Pók Mihály uram táborába. Se többet, se kevesebbet nem kívánt, mint csupán azt, hogy Széll Kálmán mesélje el hosszában­­széleiben, hogy minő fegyverekkel védené meg Magyarország érdekeit, ha az osztrák kormány a közös gazdasági ügyek mezején megszegné a viszonosságot. A bizottság erre a naiv kívánságra elmosolyodott, de amikor látták, hogy Széll komolyan készül arra meg­felelni, figyelmesen hallgatták. A miniszter­­elnök nem használta ki Komjáthy kényelmetlen helyzetét, melybe a minden áron való okvetet­­lenkedéssel sodorta magát, de azok a kedélyes, kíméletes megjegyzések, melyekkel őt a poli­tika Kis Kátéjának első fejezetéből kioktatta, nagyon helyén valók voltak. Széll megérttette vele, hogy az ország érdekeit nem lehet Komjáthy kíváncsisága kedvéért koczkáztatni, de azért azt is kijelentette, hogy amily mértékben és módon Ausztriában meg­törnék a viszonosságot, abban a mérték­— Ah, Mimi kisasszony, milyen szép ebben a kék ruhában. A hang ismerős. Riadtan fordul vissza, az orczája lángha ború . —_ Most még jobban szeretem. Mimi kis­asszony. — Mit keres itt? —­ Az unokatestvéremet kisértem ide, a­kinek ez a ruha készül. Amott hátul vártam, s amint megláttam egy Mimi kisasszonyt, nem tudtam megállni, hogy ide ne jöjjek, és ne gyönyörködjem benne. Jóképű fiatal úr volt, a hangja csengő. Miminek egész a szívéhez szólt. Amint kezét nyújtotta felé, zavartan fogadta el. Magánkivüli lett a szegény leány. •— Megkapta a levelet Mimi kisasszony ? A levél ott volt a levetett ruha zsebében. A lány kikereste onnan, átadta némán. — Semmi válasza? Fejét rázta, hogy nincs, pedig sok beszélni valója lett volna. Zsibongott körülre minden, mint tavaszkor a mezőn. Ebben a homályos ablakú, veszteglő czellában, melyet szemrontó lámpák világítottak, az öntudat és pezsgő éber­ség ellenállhatlanul érezte, hogy habár nem tündököl napsugár, nem vesz körül kéklö belát­­hatatlanság, nem lebegnek vidám bárányfelhők, nincs zsenge bokor, virágszál, lugas, kunyhó, palota, de azért nem hiányzik az összekötő kapocs ég, föld közt, ahol ott van ő is valahol. A teremtett lények igénye csírázott itt is, mint a verembe takart életféléknél. Eltikkadt a szép kis lány és leomlott a piüs karosszékbe, oda az állótükör mellé, ahol a jól fizető és jól fizetett hölgyek számára állí­tottak fix helyet. A gyönyörű ruhára azonban vigyázott. Jártas kézzel omlasztotta el körülte­ az uszályt, s maga gyöngén, mintha harmatból és zsenge levelekből táplálkoznék, emelkedett ki belőle, akár egy virágzó szár vagy ág. A tükör nagy lapján ott látta magát, mint a tó vizén. Pázsit és ég nincs körülte. Oh, de mily pompás a kék ruha. Az udvarló úr fölteszi szemüvegét és gyö­­­­nyörködik. Egy rózsa van a kabátja gomblyu­kában. Kiveszi és beilleszti a lány szőke hajába. — Nézzen a tükörbe Mimi kisasszony. A lány csakis oda néz, mert ebben a sivár helyben ott nyugszik legédesebben tekin­tete. Egy kéz megérinti az övét, aztán egy ajk megégeti a sokat babráló és fáradó kezet. Vis­­­szarántja a tűz miatt és felugrik. Egy hang folytonosan susog körülre, mintha a sivárságot, a száraz kietlenséget zizegés, dümmögés, dön­­­­gicsélés, bizsergő fuvalat, dal és a hímes mezők, a verőfényes levegő andalító és végtelen zso­lozsmája töltené be ... — Ugy­e Miklós, ha mindig ilyen szép­­ ruhát tudnék magamra venni? — Mindig, mindig, édes Mimi. •— De most már menjen. Sietnem kell. Menjen. — Mondd úgy, menj Miklós!­­ — No hát menj — menj! Még gyöngéden tuszkolja is. Kikiséri a­­ lépcsőig, ott megáll és utána néz Miklósnak,­­ mígnem a lépcső alsó fokára ér az. A fiatal úr ; visszanéz, kezével int. Mimi visszafut a mű­ ■ helybe, asztalához, a tükörhöz. — Ezeket a szalagokat, ezeket a csipké­­­­ket jó erősen ide varrtam. Nem fognak lehűl- {

Next