Magyar Hirlap, 1926. november (36. évfolyam, 249-272. szám)
1926-11-14 / 259. szám
Vásár. " Nótán, füttyön, citerán Ernőd Tamás versei. Vagy másfél évtizeddel ezelőtt, amikor a „holnaposok“ kis csoportja a szépnek új formáitól megittasodva, az ifjúság bátor lendületével lépett a nyilvánosság elé, tűnt föl Ernőd Tamás neve is. Meleg és szomorús versekkel jelentkezett, melyeknek formáját és lelkét ízes magyarság jellemezte. Első verseinek erős ígéretét Emőd Tamás azóta teljes egészében beváltotta és most lírai oeuvre-jének legjobb terméséből adott közre egy kötetnyit Nótám, füttyöm és citerám címen. Vannak kötet-címek, melyeket éppen csak az a kényszerű sablon diktál, hogy egy kötetnek címe kell hogy legyen, de vannak szerencsésen válogatott címek, melyekben két-három szóban a mű lelke él. Ilyen címet talált a verseinek Emőd Tamás. Valóban a magyar nóta, a magyar fütty- és citeraszó meleg és keresetlen érzelmességét, a magyar nóta lelkét, a magyar kedély derűjét, simogató évődését, kedves csintalankodását találjuk meg a kötetében. Minden szavában, ízig-vérig magyar szóképeiben a kerek magyar ég kékje tükröződik. Formakészsége fölényes, verseinek olyan köntöst szab, melyen nem látszik egyetlen férc, mely pontosan a lírai mondanivalóinak testére szabott. Különösen A mi falunk című ciklusban revelálódnak ezek az értékek, itt érezni leginkább egy könnyre, mosolyra mindig tárt szív melegét. Emőd Tamásnak van azonban egy más értékes tulajdonsága is, mely megmagyarázza, miért vonzotta magához a kabaré-irodalom. Éles szeme van ahhoz, hogy meglássa az élet apró jelentéktelenségeiben a szív és a lélek nagy kozmoszát. Lírai ötletei vannak, elmés travaille-jei, point-re csattanó történetkéi, melyek a francia sanzonok graciozitására emlékeztetnek. Ő maga is érzi tehetségének ezt a rokonságát a sanzónokkal. Francia rokokó pásztordalaiban és breton matrózdalaiban híven illusztrálja is ezt A Genius kiadásában megjelent gazdag és változatos tartalmú verskötet, mely Emnőd Tamás nevének új megbecsülést fog szerezni, két kis színjátékot is magában foglal: A tatárkát és az Amálka tantot, melyek a színházlátogató közönségnek kedves ismerősei. (V. T.) Solmi: Itália föltámadása. A páviai egyetem nagyhírű professzora, Arrigo Solmi, könyvét Olaszország utolsó évszázadáról fordította magyarra Radó Antal az Athenaeum Élet és Tudomány sorozata számára. Ez az évszázad Olaszország történetében a legdicsőségesebb és az európai fejlődés szempontjából is legjelentékenyebb: az olasz egység megszületésének izgalmas fejezetekben gazdag története. A szerző az első szabadság-mozgalmaktól a háború utáni eseményekig vezet el és tárgyilagos, magas történeti szempontokból ítéli meg az annyira fontos eseményeket. Csak az, aki az utolsó évszázad olasz történetét ismeri, értheti meg a ma, szemünk előtt lezajló, történeti jelentőségű olasz eseményeket, amelyek Mussolinit ennek a nagyszándékú és nagy életerejű népnek élére vetették. A rendkívül érdekes könyv ára 57.500 korona. Oesterreich T. K.: Az okkultizmus és a modern világkép. „Ember és természet" sorozatában jelent meg Oesterreich T. K. érdekes és figyelemreméltó munkája, Az okkultizmus és a moderál világkép. Az utóbbi évtized eseményei különösen alkalmassá tették az emberi lelket arra, hogy a természetfölötti erők és transzcendentális fogalmak világában való hitet befogadja. A szakadék hívők és hitetlenek között kiszélesedett; aki hisz, most ezerszer inkább ragaszkodik eszméihez, a hitetlen pedig ma ridegebben zárkózik el a realitások határain túl létezhető világtól, mint valaha. Az okkultizmus és a modern világkép fölötte alkalmas művecske a spiritiszta ideológia megismertetésére, már csak azért is, mert a szerző páratlanul nagy szakirodalmi anyag feldolgozásával propagálja a szellemvilág problémáit. Oesterreich, természetesen többé-kevésbbé kritika nélkül, elfogadja a spiritiszta tanokat, amelyeket rengeteg példával, széánszokról készült jegyzőkönyvekkel és tapasztalatokkal támaszt alá, egyben hivatkozik jeles tudósokra, biológusokra és lélekbúvárokra egyaránt, akik maguk is buzgó spiritiszták. A teozófiával, az indiai csodáknak és szentek misztériumainak metafizikai lényegével is foglalkozik a csinos kiállítású kötet írója; a művet II. Gyenizse Antónia fordította magyarra s a Franklin-társulat adta ki. HÍRLAP !*—w—^xzrm 4926 november 14. Nick Carter estéje Nick Carter, Buffalo Bill és társai, akikhez az ifjúságnak annyi rejtett, titkos izgalma fűződik, eltűntek a vásárokról, kis könyvkereskedések poros kirakatüvegei mögül. Haldoklik a ponyva, megölte a közönség. Hűtlen lett ezekhez az elszánt figurákhoz, akik százszor meghaltak és feltámadtak, aszerint, ahogy az élelmes kiadó dirigálta őket. Most azután végleg kimúltak és úgy látszik, soha többé nem támadnak föl. Ha az egyetemes, élő magyar irodalom történetét fogja valaki megírni, kell, hogy fontos fejezetet kapjon benne a ponyvairodalom, amelynek már csak múltja van, mint letört, kopott színésznőnek, aki hervadt csokrokban és fakó szalagokban idézi vissza a voltat. Mert házalók, vásárosok vitték szét először szegényes bugyraikban Árgirus királyfinak, Salamon és Markainak, Ludas Matyinak „tanulságos istóriáit“, de János vitéz és Toldi Miklós is olcsó képes füzetekből lett a népnek, ennek a naív, nagy gyermeknek kedves hősévé. A ponyva fénykora volt ez az idő. De jöttek a gseft-emberek, az Írott szó élelmes akvizitőrjei és már Nick Carter, Zigomár, Buffalo Bill vagy Rózsa Sándor és Sobri Jóska elrajzolt figurája virított a vásárosok elárusító ponyváin. Elbújva a szobák magányába kalandkereső diákok, rajongó suszterinasok mohón, visszafojtott lélekzettel szívták magukba hősük vérfagyasztó kalandjait. Talán a ponyván is a háború kereke gázolt át, annyi valószínűtlen és izgalmas kalandot produkált minden nap, az élet minden mozzanata, annyi Buffalo Bill és Sobri Jóska jött szembe velünk az utcán, hogy már csak mosolyogni tudtunk a véren, amely bővebben folyt a földön, mint a betűk mögött. Megpróbálták komoly irodalmi körök újra feléleszteni a régi, olcsó füzeteket, amelyek nagy írók műveit terjesztenék a nép között. Hiszen rendkívül fontos, hogy a nép olyan könyvet kapjon kézhez, amely neveli és amelyet meg is tud vásárolni. Meddő kísérlet maradt. A ponyva meghalt és úgy látszik, mindörökre immár. Megkérdeztük azokat a kiadókat, akiknek neve fémjelezte a ponyva termékeit. Fásultan, kedvetlenül emlékeznek vissza arra az időre, amikor még kusza, nehézkes betűkben rendelte utána a „vidék“ tarka füzeteiket. — Tényleg megszűntek az úgynevezett ponyvafüzetek — mondja annak a királyuccai könyv- nyomdának igazgatója, amely a legtöbb ilyen füzetet bocsájtotta forgalomba — teljesen kihalt ez az üzletág. A kolportázsjogot is megvonták tőlünk azzal az érveléssel, hogy erkölcsromboló hatásúak a füzeteink. Pedig teljesen lehetetlen álláspont: maga a közönség nem engedné ezt. A ponyva hősei ugyanis csak abszolút jó, erkölcsös, becsületes emberek lehetnek és a ponyvában csak a jó diadalmaskodhat. Az olvasókörünk, cselédek, kihordók, földmunkások, manikűrös kisasszonyok csak az ilyen hősökért rajonganak. A gyilkosság sem kellett már a közönségnek: volt egy füzetes regényünk, amelynek ötödik füzetében rémes gyilkosság történik. A címlapon is látható volt a hősnő, a szíve tőrrel átdöfve. A füzetből ettől kezdve 25 százalékkal kevesebb fogyott. Megunta a vért is a közönség. — Füzeteink legnagyobb része idegenből volt magyar színre átírva. A mi közönségünknek ugyanis nem tekintély Hugó Victor vagy Dumas, ellenben Forgács Tihamér vagy Mártonffi Frigyes, aki 40 évig írt és csak ponyvát írt, imponáló, nagy író volt. Azután őket is megunták és évről-évre apadtak az utánrendelések. Csődbe jutott a ponyva. A sarokban többezer poros, átkötött füzet fekszik. Címe: Katinka, a vértanú leánya. Arrébb Buffalo Bill. Elárvultan, szemrehányóan néznek a tarka táblákról, mint elfelejtett, öreg primadonnák. A másik kiadó, aki a népszerű kalendáriumokat is terjeszti, szintén lemondóan legyint: — A ponyva meghalt, a naptár sem a régi, jó üzlet már. Pedig híres, elismert írók is írták inkognitóban őket, pénzre volt szükségük, hát bejöttek ponyvát írni. Most hűtlen lett a publikum hozzánk. — Az újság, illetve az élet lett a mi legnagyobb konkurensünk. Melyik író tudja azt a rémregényt megírni, amit a mai élet produkált és produkál. Ez a kereskedő kipirulva, rajongással beszél a füzeteiről. Kopott, poros példányt húz elő, letörli és szeretettel, hosszan nézi a tábláján viaskodó figurákat. Olyan ebben a pózban, mint gyászoló, aki fátyolos szemmel betűzi egy halott fejfájának írását. Illik, hogy halottak és fejfák között megemeljük a kalapot A mi. A Világlexikon új kiadása Apácai Cseri János Magyar Encyclopédiája óta, 1655-től kezdve máig 16 magyar lexikon jelent meg. De a második kiadást csak egyetlen magyar lexikon érte meg: a Világlexikon, pedig az eddigi magyar lexikonok, ha csak azokat számítjuk, amelyek szerencsésen eljutottak a Z betű végéig, együttvéve sem keltek el akkora példányszámban, mint a Világlexikon idáig. A Világlexikon első kiadása 1924 karácsonyán jelent meg, összesen 25.000 példányban és tíz hónap múlva egyetlen példány sem volt kapható belőle. Ennek oka az, hogy a Világlexikon azt adta, amit a közönség várt tőle: fölvilágosítást arra, ami a mai embert érdekli és nem hurcolja magával azt a sok lim-lomot, amit a lexikonok a tehetetlenség törvényénél fogva magukkal szoktak hurcolni, ha még oly kis terjedelműek is. Két éve, hogy az első kiadás a sajtót elhagyta és azóta szakadatlanul dolgozik a Világlexikon szerkesztősége a legkitűnőbb magyar szakemberekből álló írói gárdájával együtt, hogy e művet minél inkább tökéletesítse. Viszont a kiadóhivatal hosszú munka után a legnagyobb körültekintéssel állapította meg az új kiadás formátumát, papirosát és kötését. A szerkesztőség és kiadóhivatal együttes munkájának eredménye az, hogy az új kiadás úgy alakjára, mint tartalmára nézve gyökeres átalakításon megy keresztül. Szinte azt mondhatni, hogy a régi kiadásból nem marad kő kövön. Minden új, csak a cím a régi. A forma nagyobb: llXl7 cm. helyett 18X24 cm., tehát nagy kvartalakú, a papiros finom famentes papír, a kötés vászon helyett ízléses félbőrkötés, a fűzés drót helyett cérna, a szövegképek száma több lesz ezernél, a színes térképmellékleteké 18-ra emelkedik, végül pedig 64 oldal finom merített papírra nyomott műmelléklet díszíti az új kiadást. Tartalmát illetőleg, a javításokon és kiegészítéseken kívül, két nagyjelentőségű változás lesz. 1. Belekerül a teljes idegen szavak tára és ezzel a Világlexikon pótol egy ily könyvet. 2. Benne lesz a teljes magyar helységnévtár minden kis falu lakosai számával, hogy mit, vármegyében és járásban van és hogy van-e vasút, posta, telefon és távíróállomása. Ezenkívül benne lesznek az összes mai magyar vármegyék térképei is, amivel a Világlexikon nagyon gyakorlati és nagyon érezhető szükségletet elégít ki. Arról értesülünk, hogy a kiadóhivatal azoknak, akik december 2-ig a régi kiadású példányaikat beszolgáltatják, az új kiadást 100.000 koronával olcsóbban, azaz 275.000 korona helyett 175.000 koronáért adja. Minthogy a Világlexikon régi kiadásának előfizetési ára 100.000 korona volt, ez azt jelenti, hogy a régi előfizetők teljes értékében cserélhetik be példányaikat. Természetesen megkérdeztük a kiadóhivataltól, hogy mit fog csinálni a sokezer példánnyal, a válasz rövid volt: papírmalomba küldjük. leletes, drámai előadásmódja. Tetőpontja a könyvnek a szibériai fogságban töltött idő leírása, ebben olyan megragadó képet kap az ember a cári rabok életéről, szenvedéseiről, a fogságban sínylődök különböző karaktereiről és sorsáról, arról az egész fantasztikus életről, mely a távol Szibéria börtöneiben lefolyt, hogy szinte átéli a leírt dolgokat. Ossendowski könyveinek óriási hatása éppen ebben van: tele vannak regényes részletekkel, az emberi élet rendkívüli helyzeteivel, melyek azonban a valóság nyilvánvaló bizonyítékait hordják magukban. Szenzációs regények, melyeknek minden epizódja megtörtént tény. Egy nagyszerű író példátlanul kalandos életének dokumentumai ellenállhatatlan erővel megírva. Az új Ossendolvski-könyvet Sajó Aladár pompás fordításában a Franklin-Társulat adta ki ugyanabban a finom ízlésű kiállításban, mint az Állatok, emberek, istenek és Ázsiai titkok, ázsiai emberek című régebben megjelent és rendkívüli sikert aratott könyveket. Ára 125.000 K. Balzac: „Pajzán históriák." A nagy ember hálóköntösben is nagy. Ha az inasok — a híres közmondás szerint — nem látják meg ezt a nagyságot, az az — inasok baja. A halhatatlan francia szobrásznak, Rodin-nak, igaza volt, amikor a szoborbizottság nagy megrökönyödésére — hálóköntösben ábrázolta Balzacot. Balzac ebben a hálóköntösben volt igazán nagy, mert ebben végezte napi tizennégy-tizennyolc órai munkáját, ezt csöpögtette le örökös feketekávéjával és ebben álmodta meg azt az ezerarcú világot, amelyet olyan véres realitással tudott könyveiben ábrázolni. Ez a hálóköntös, ha szólni tudna, sokat beszélhetne szerzeteséletű, robotban görnyedő gazdájának forró, szerelmes álmairól is, amelyek közül oly keveset valósított meg az élet. De ha a hálóköntös néma, szerencsére annál beszédesebbek Balzac művei. Azok is, amelyek tragikus formában mondják el a pénz és az ambíció véres csatáit és azok is, amelyek tréfásan játszadoznak a való élettől elzárt író buja, erotikus álmaival. A „Pajzán históriák" (Contes drolaliques) éppenséggel nem játszanak jelentéktelen szerepet Balzac művei közt. Virágfüzérnek szánta őket az Emberi színjáték roppant épülete köré. Száz ilyen história megírását tervezte, s örök kár, hogy a Boccaccióhoz méltó, nagyszerű Dekameronból csak az első harminc elbeszélés készült el. Hogyan képzelte Balzac ezeket a históriákat, az kiderül már a stílusukból is. Rabelais-nak, az egészséges francia jókedv és túláradó életöröm atyamesterének védőszárnyai alá helyezkedett. Nagy tudással utánozta a gazdagnyelvű mester XVI. századbeli franciaságát , hogy megengedhesse magának mindazokat a szabadságokat, amiket a XVI. század erkölcsei megengedtek Rabelais-nak. Mi, romlott modernek, szenteskedve csapjuk össze kezünket egy-egy olyan szó hallatára, amelyet egyszerűbb erkölcsű ősapáink naiv egyszerűséggel mondtak ki és jóízűen, nyíltan kacagtak rajta. Erre a nyelvre volt szüksége Balzacnak, hogy asztal mellett fölgyülemlett, robbanóerejű erotikáját megszólaltassa. Ezt a nyelvet adja vissza, igen helyesen, finom archaizálással, amely az érthetőségnek, egy pillanatig sincs rovására. Adorján Mihály, a „Pajzán históriák" kitűnő magyarra fordítója: „Nem leánykolostoroknak számára tökéltettek, ezek a históriák, annyi szent. Nemcsak az írónak, de a francia reneszánsz tobzódó világának, mulatós fejedelmeinek, szoknyavadász püspökeinek egész érzéki életvágya, minden idők asszonyainak örök ravaszsága és csókéhsége is beléjük szorult. A szűk polgári lehetőségek közt tengődő modern embernek valóságos felszabadulás ezekről a csupa élet, nagyokat evő-ivó, nagyokat csókoló és hébe-hóba a vértől sem iszonyodó bestiákról olvasni — akik talán komiszak voltak, közönségesek voltak, de azt tették, amit sem Balzac, sem mai olvasója nem tud megtenni: éljek. Ezt az életet álmodta meg csodálatos művében Balzac, ezt az életet próbálja utána álmodni a mai „jámbor olvasó.“ Balzac: „Pajzán Históriái“-nak 3 kötetes magyar kiadása, kultúrtörténeti esemény, mely Dante kiadásban jelent meg, Robida illusztrációival. Dr. Verzár Frigyes: Életről, betegségről, halálról. A modern élettan szinte napról napra új eredményeket produkál és az új eredmények még újabb követeléseket támasztanak a biológus számára. Ezek közé az eredmények közé és felmerülő problémák közé nyit betekintést dr. Verzár Frigyesnek, a debreceni tudományegyetem nagyhírű tanárának könyve: Életről, betegségről, halálról. A könyv a művelt nagyközönség számára tartott előadásokból keletkezett, tehát minden egyes biológiai kérdést az alapfogalmakból kiindulva egy-egy pregnánsan a lényegre világító kísérlet kapcsán tárgyal. Nem támaszt ennek a komoly és nemesen szerény tudósnak könyve sem álfilozófiai, sem álprófétai igényeket, mindig megmarad az exakt tudás keretein belül. Mégis, aki ezt a könyvet elolvassa, az élet és halál olyan titkaiba lát bele, amelyek túllendítik a természettudományi megismerés határain a végső, megismerhetetlen dolgok magassága felé. A nagyértékű új munka az Athenaeum ismert Élet és Tudomány sorozatában jelent meg. Ára 70.000 korona. IRODALMI ÚJDONSÁGOK LAUFFER v Maccau: SZÉP RÉGI ÉS ÚJ KÖNYVEK Az új Ossendowski: Véres napok, cári rabok ! cím alatt jelent meg magyarul Ossendowski új könyve, mely a világon minden kultúrnemzeténél ép olyan feltűnést keltett, mint a hírneves szerző előbbi művei. Voltaképpen kapcsolódik is ezekkel, mert szintén Orosz- Ázsia fantasztikus világában játszódik le és forradalmi dolgokkal foglalkozik, de ezúttal nem a jelenről, hanem a közelmúltról van szó, amely úgy tekintendő, mint a mai dolgok előzménye. Az 1904-iki orosz-japán háború és az utána kitört orosz forradalomról van szó az új könyvben. Ossendowski ezeket az eseményeket Kelet- Ázsiában élte át, ahol mint mérnök a vasúti szolgálatban dolgozott s úgyszólván szemtanúja volt az oroszokra nézve tragikus háború kitörésének, látta az okokat, melyeknél fogva az orosz vereségnek be kellett következnie s amelyek úgyszólván kikerülhetetlenné tették a vereség után a forradalmat. A forradalmi áradatba ő is belekerült, mint a vasutak igazgatását kezébe ragadó bizottság vezető tagja intézte az orosz csapatoknak a harctérről való hazaszállítását és megakadályozta, hogy a lázongó katonák rettenetes vérfürdőt rendezzenek. Jutalmul a forradalom leverése után 18 hónapi várfogságra ítélték. Ezek az események mind egy nagyszabású film izgalmasságával peregnek le, az olvasót odaszögezi a könyvhöz az író szem- ATHEMEUS SZEMLÁCIóS ÚJDONSÁGAI JACK LONDON A farkas fia Egy nyugtalanvérű utas kalandjai a hérezőkön Ára 46.ooo K Dr. Verzár Frigyes Életről, betegségről, baléiról Az élettan legnagyobb kérdései a modern orvostudomány megvilágításában Ára 70.ooo K SOLMI Itália feltámadása Mussolini mai olaszországának kialakulása a diadalmas, olasz egység története Ára 57.500 korona. A MAGYAR IRODALOM ÚJ NAGY DÁTUMAI A GENIUS KIADJA KOSZTOLÁNYI DEZSŐ ÉDES AIMA CÍMŰ ÚJ REGÉNYÉT F OSSISIQni.rs MOV. 29.