Magyar Hirlap, 1935. február (45. évfolyam, 27-49. szám)
1935-02-02 / 28. szám
Szombat **AC*£te HÍRLAP Egy romantikus szerelem tizennégy hónapjának története Liszt Ferenc és Marie D‘Agoult Genfben A történet már ezer változatban feldolgozásra került, de mindig érdekes és mandig új marad. Még az utókor szemüvegén keresztül is, amely már messze felülemelkedett azon, hogy erkölcsi okokból emeljen vétót Liszt Ferenc és Marie D’Agoult szerelme felett. Most azonban Robert Borg ismeretlen adatok és a feledésből előbányászott levelek segítségével ismét feleleveníti ennek a romantika korszakára annyira jellemző furcsa szerelemnek furcsa történetét Robert Bory a svájci napokra helyezi a fősúlyt. Ott kezdi a történetet, amikor 1835 augusztusának elején a postakocsiról Génfben fiatal, magas, igen elegáns és arisztokratikus megjelenésű fiatalember szállt le. Hosszú haja, finom ápolt kezei első pillanatra elárulták a művészt. A szerelem elől menekült az alig huszonhárom éves Liszt Ferenc Genf falai közé. A regény női hőse, Marie Sophie de Flavigny, később D’Agoult gróf felesége, idősebb, mint a fiú. Huszonkét éves, amikor férjhez megy. A férj húsz évvel idősebb, mint az asszony Ez a korkülönbség azután sok mindent megmagyaráz. A házastársak között látszólag minden a legnagyobb rendben volt A külvilág legalább is nem talált semmit, amin megütközhetett volna. A lelkekbe azonban senki sem láthat be, végeredményben azonban tragikus komplikációkról nem lehet beszélni. Mindennapi élet volt ez mindkét részről; sem nem boldog, sem nem boldogtalan. A huszonkétéves fiatalember és a nők A korról se feledkezzünk meg. A romantika százada ez, Weither a beszédtéma. Már megjelentek George Sand munkái is és az egyik oldalon nagy lelkesedést, a másikon felzúdulást váltottak ki. A költők és bohémek kora ez. A szalonokban a szépség, az udvariasság és a szellem kerekedik felül. Ugyanekkor napirenden vannak a legkülönbözőbb kalandok is. Átalakulóban, forrongóban van minden. Balzac ekkor találja fel a pajtásság fogalmát, hogy megjelölje vele az úgynevezett ártatlan viszonyt férfi és nő között. 1833 telén ebbe a környezetbe került bele egy huszonkét éves fiatalember, Berlioz vezeti be. A nagy csodáról már mindenki beszél. Az előkelő társadalmi körök éppúgy, mint az arisztokrácia elzárt szaténjai érdeklődéssel fordulnak tehát a fiatalember felé. Különösen a nők. Ezek már abban az időben is szerettek a rendkívüli nevekkel összeköttetésbe kerülni. Hogy Marie D’Agoull is fokozott figyelemmel fordult a társaságban először ekkor megjelenő Liszt Ferenc felé, abban sincsen semmi rendkívüli Az azonban már kétségkívül túlzásnak tűnik, hogy néhány nappal a megismerkedés után már estélyt ad a tiszteletére A fiatalember pedig igazán nem ambicionálja ezt a népszerűséget. Eleinte hűvösen fogadja az őt körülrajongók bókjait. Marie ekkor kissé erősebb tempót diktál. Szépsége és nem mindennapi szelleme nem tévesztheti el a kívánt célt. És ezt Liszt is csak akkor veszi fezre, amikor már késő. Liszt nem egyszer érzi, hogy számára végzetszerű fordulatot vehet ez a szenvedély. Ismételten is menekülni próbál, de eredménytelenül És amikor már már úgylátszik, hogy a véletlen az ő malmára hajtja a vizet, — Marie egyik gyermeke súlyosan megbetegszik, majd meghal — távozásra határozza el magát. Menekül, de nem utolsó sorban önmaga elől. Azonban most is másként történik minden, mint ahogy tervezte. A fiatalasszony elfelejti családi bánatát és követi őt. A párizsi társaság régen nem ért meg ekkora botrányt. Nem mintha addig titokban maradt volna a kapcsolat, amely a két fiatal termtést egymáshoz fűzi. De hát úgy volt az már akkortájt is, hogy amíg a külső formákat betartották, addig senki sem talált okot a felháborodásra Ez a nyílt szakítás azonban elháríthatallanul felidézte a botrányt. Az az érdekes azonban hogy a közvélemény Liszt ellen fordult, aki arra vetemedett, hogy egy előkelő hölgyet megszöktessen és ezzel megfosszon férjet e feleségtől, gyermeket anyjától. Liszt gállalta a vádakat, a visszavonulásra ekkor már nem volt idő. Ilyen előzmények után érkezett meg Liszt Ferenc 1835 augusztusában a Hotel de Balance-ba. Társaságában persze ott volt Marie is. A svájci boldog napok. A szállodában csak rövid ideig maradnak, rövidesen lakást bérelnek maguknak. És ekkor megkezdődik Liszt művészi pályájának egyik nem legértékesebb, de mindenesetre legszorgalmasabb korszaka. Boldog, amikor egyrészt zavartalanul dolgozhat, másrészt pedig szabadidejét a szeretett asszony oldalán töltheti. De a zavarok hamarosan jelentkeznek. Liszt csak a szabadidejét akarta volna Marievel együtt tölteni, az asszony azonban, némileg érthetően, száz százalékot kíván, kiért az idegen városban egyedül nagyon elhagyatva érzi magát és amikor látja, hogy a helyzeten nem igen változtathat, társaság után néz. Ez persze nem olyan könnyű dolog. A párizsi botrány rezgései most már elérkeztek Svájcba is és így meglehetősen hűvös hangulat vette körül Genfben a fiatalokat. És ha akadtak is olyanok, akik Lisztet már csak kíváncsiságból befogadták, az aszszony előtt könyörtelenül bezárták ajtójukat. A közönynek ezt a falát csak hosszú és lassú munkával lehetett megdönteni. Bár a genfi társaság egyik ismert női szereplője már ekkor följegyezte naplójában. ..A szép asszony, aki Liszttel együtt jött, francia születésű, Németországban nevelkedett és előkelő hölgy. Férje van és öt vagy hat gyermeke (a közmondásos női jóindulat itt sem tagadja meg magát!). Legalább harminchatéves, szőke és nagyon csúnya. Amíg nem került összeköttetésbe Liszttel, addig kitűnő híre volt, mint jó feleség és jó anya. Egyszerre azonban őrült szenvedély fogta el, amelyet egy darabig titkolni is tudtak. Egy napon azonban Liszt elkérte a Notre Dame orgonájához vezető ajtó kulcsát, hogy ott, amiint mondta, eljátssza egyik szerzeményét egy ismerős hölgynek. Az engedélyt megtagadták tőle, illetőleg megtiltották, hogy nővel együtt látogasson el az orgonához. Erre egy férfivel jött, akiről kiderült, hogy senki más, mint az álöltözetbe bujtatott grófné. Ezt hamarosan megtudta egész Páris és mindjárt magyarázatot is talált: azt állították, hogy csábítás történt az orgona mellett. Röviddel az eset után a nő Liszttel idemenekült. A férj Párizsban maradt.. Egy gyermek megszületik Amint mondottuk, a közönyt csak nehezen tudták széjjeloszlatni Egyelőre azonban a szerelmesek mindezzel nem törődnek. A genfi anyakönyvezető följegyzései között a következőket olvassuk: „1835. december 18-án, pénteken este tíz órakor, Genfben, a Grand Rue 18. szám alatt született Blandine Rachel. Az újszülött törvénytelen gyermeke egyrészt liszt Ferenc zenetanárnak, másrészt Catherina Adelaide Méran párisi lakásnak. Az apa elismerte, hogy a gyermek az övé." Aki ebből a leírásból ráismer Marie D'Agoustra, az ugyancsak járatos az anyakönyvvezetői bejegyzést megelőző események útvesztőiben. A gyermek a boldogságukat még csak fokozza és kétségtelen, hogy az érdeklődés még az eddiginél is nagyobb mértékben fordul Genf új vendégei felé. Ekkor már minden felé hangosan kifejezésre jut a kívánság, hogy Liszt hangverseny keretében mutatkozzék be a svájciaknak. A kérés elől már nem is lehet sokáig kitérni, így azután megtartják a koncertet a város legnagyobb hangversenytermében és a hallgatóság soraiban kitűnő nevekkel találkozhatunk. Ott volt Jérome Bonaparte is, a volt vesztfáliai király, leányával együtt és ott voltak a svájci társaság legjobb nevei. A művészi siker teljes volt, de a mint az akkori lapok írják, a hallgatóság nem gyűlt össze olyan nagy számmal, mint azt a művészi esemény megérdemelte volna. Ez csak azok számára sajnálatos, akik nem voltak jelen, mert Liszt művészi teljesítménye csodálatos volt. A svájci évekre esik George Sandnak Mariéval való megismerkedése is. Liszt ismételten hívta az írónőt, látogassa meg őket. De ez az utazás folyton halasztást szenvedett. De George Sand már a távolból megszereti a fiatal nőt, aki a kortársak erkölcsi felháborodásával mit sem törődve állt amellé a férj mellé, akit szeretett Szép, szőkehajú grófné, írja neki egyik levelében, még nem ismerem önt személyesen, de Liszt már annyit beszélt önről, hogy úgy tűnik, mintha láttam volna. Azt hiszem, ön az igazi típusa a fantasztikus művészi és rokonszenves hercegnőknek. Aki előkelő a viselkedésben, a beszédben és az öltözködésben, úgy, mint az egykori királylányok a költészet messzi évszázadaiban. A Gazette Musical de Paris következő számában pedig ezeket a sorokat olvassuk: „Öröm látni, amint Liszt Ferenc, a zenész és költő, valamint társa, George Sand, kéz kézbe öltve vándorolnak az élet útjain? Daniel Stein regénye 1830 októberében Liszt Ferenc és barátnője elhagyták Genfet, ezzel lezárult életük könyvének egyik legderűsebb fejezete. Hiszen a svájci napok elfelejttettek sok mindent, ami a párisi napok után gyógyíthatatlannak látszott. Mariénak nehezére eshetett Párisba visszatérni. Hiszen a botrány hullámai még mindig nem csillapodtak le és tisztában lehetett azzal, hogy a francia társaságok ezután sem fogadják be. De nem törődött önmagával és nem törődött azzal, ami reá várt, a fontos csak Liszt emberi és művészi boldogulása volt... Ezzel a visszatéréssel végződnek a svájci szép napok, amelyeknek emléke szép is volna mindvégig, ha maga Marie nem dobja meg azt sárral. Amikor 1884-ben végleg búcsút mondanak egymásnak, az egyik Daniel Stern regény (ez volt a grófnő írói neve) meg akarja bosszulni azt a sorsot, ami Marie D'Agoultnak jutott osztályrészül. A történet elmondja, hogy Timoleon de Kervaens grófnő — azaz Marie — viszonyt kezd Regnier festővel — azaz Liszttel. — A zseniális művész kitűnő ember, azonban egyik napról a másikra megváltoztatja viselkedését. A legutolsó bánásmódban részesíti az aszszonyt, akit a szeretet sodort mellé, végre azonban mégis jóváteszi bűnét, amennyiben lelkiismeretfurdalásaiitól gyötörve a nő lábai elé veti magát és ott is hal meg. Azt talán felesleges megállapítanunk, hogy az írónő igen hízelgő képet fest hősnőjéről. De egyben azt is, hogy ezt a regényt a kár volt megírnia. Mert ennyivel tartozott volna a Svájcban töltött igazán szép éveknek. (K. L) 11935 február 5. 31 NŐKRŐL- NŐKNEK SZÁRNYASOKRÓL A szárnyaik ára mostanában mélyponton van. Ez ad aktualitást annak, hogy foglalkozunk vele. Ugyanis most nemcsak megengedhetjük magunknak, hogy hétköznapokon is szárnyast fogyasszunk, hanem kipróbálhatunk és megvalósíthatunk olyan recepteket, melyek különben a polgári konyha részére túl drágák voltak. Mostan a legidőszerűbb a tyúkféle vásárlása. Ebben a fajtában a legolcsóbb az ú. n. levestyúk, amelyről a konyha ínyencei azt állítják, hogy vagy jó levest ad, vagy jó sültet, de mind a két étel egyszerre jó nem lehet Azonban mivel ma takarékoskodnunk kell, felhasználhatjuk a levestyúkot a levesben való kifőzése után különféle húsételnek, mint azt alább látni fogjuk. Pecsenyének valóban a kappan a legfinomabb. Itt is vannak árkülönbségek és így például a fiatal jércét is eladják sütésre. Mivel ma nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is gyakran veszünk tisztított baromfit, tudnunk kell, hogy a szárnyas korát a láb és a fej árulja el. A finom csirke bőre alatt sárgás zsírfoltokat kell látnunk és bőrének is fehéres sárgásnak kell lennie. Mikor friss a baromfi? Ha fiatal baromfit közvetlenül a leölés után akarunk felhasználni, akkor helyezzük azonnal egy mélytál hideg vízbe, hogy ott hűljön ki. A kopasztás előtt forró vízbe teszszük, azonban a bőrt nem szabad leforráznunk. Ezen művelet után a tollat könnyűszerrel távolítjuk el és utána, felbontás előtt, újra hideg vízbe tesszük. Ha azonban az állatot legalább egy napig el akarjuk tartani, ami porhanyóssága szempontjából fontos is, tisztítsuk le szárazon, bontsuk fel, távolítsuk el a beleket, ha melegebb időjárás van, sózzuk be és így tegyük el. Ha leölt baromfit veszünk, akkor a vágás helyének pirosnak és frissnek kell lennie. Mivel azonban ha nem megbízható helyen vásárolunk, ezt a hibát esetleg megtévesztés céljára rendbehozzák, nyissuk fel a baromfi csőrét és ha az nem száraz, hanem ragadós váladékkal van tele, akkor nem friss a baromfi. Azonkívül a romlásnak induló szárnyas bőre kékes-vöröses színű. Ha a baromfin finom pihetollak vannak, azokat valami láng felett leperzselhetjük. A felbontásról csak azt óhajtom megjegyezni, hogy az epével legyünk óvatosak. Sokszor tokos a baromfi és ezt nehéz eltávolítani. Erre a célra kapni egy ügyes kis szerszámot, amit érdemes beszerezni. A baromfi előkészítése a szárnyasnak, akár tyúk- vagy pulykaféléről van szó, levágjuk az aprólékát. Ezalatt a nyakat és fejet, a lábakat és a szárnyak végeit értjük. Akár nyersen, akár sütve daraboljuk fel a baromfit, mindig alkalmat kenjünk az ízületekhez és ott vágjuk el. Igen finom, ha a sütnivaló baromfit pár órával a sütés előtt majoránnával és sóval bedörzsöljük és az is nagyon fontos, hogy a sütés víz hozzáadása nélkül történjék. A sütő legyen középmeleg és a sült pontosan az étkezés idejére készüljön el. Ugyanis, ha a baromfisültnek állnia kell, úgy igen könnyen kiszárad. Minden sültet gyakran kell öntözni, mert így lesz ropogós és piros a bőre. Ha a csirke sovány és zsírtalan, az esetleges íztelenségen azzal segíthetünk, hogy egészen vékonyra szeletelt füstölt szalonnaszeleteket kötözünk rá. A pulyka meg különösen finom, ha megspékeljük. A pecsenye kiszáradását még azzal is megakadályozzuk, hogy a sütés előtt a szárnyakat a mellhez kötjük, a combokat a püspökfalathoz. Ezt minden baromfisültnél meg kell csinálnunk. Igen finom, ha a baromfit töltjük. Erre a célra igen sokféle töltelék van és alább is ismertetek is egypárat. Ha a baromfiból, jelesen a kissé öregebb állatból, nent sültet készítünk, ami helyes is, akkor az aprólékot együtt készítjük el a többi résszel és csak a májat készítjük el külön. Például igen finom, ha becsínáltnál a májból gombóckákat készítünk és a tálalás előtt 10 perccel az élet levébe téve a gombócokat, azt abban megfőzzük. Roston is süthetünk csirkét és az igeis finom. Azonban akkor erre a célra való rosttal kell rendelkeznünk. Ezúttal csirke, tyúkféle és pulyka elkészítéséhez való recepteket közlök. A liba már többször Volt műsoron és talán csak a kacsa maradt még ki. A kacsáról annyit, hogy hasonlóképpen dolgozható fel, mint a liba, főleg kisebb családnál. Nagyobb családnál pedig gazdaságos, ha két kacsát vásárolunk egy liba helyett, talán már a változatosság kedvéért is, de még ebben az évadban finomabb pecsenye a kacsa, mint a liba! Az egyik kacsa déli pecsenyét ad, a másik hidegen eszit. A két aprólék pedig, melyekbe a teljes szárnyakat belevettük, egy harmadik komoly étkezést nyújt, ha paprikásnak vagy rizzsel készítjük el. A májak adják a negyedik étkezést, ha vagy pástétomnak készítettük előket, vagy pedig sült burgonyát adunk melléjük. Az ilyen baromfimáj akkor lesz kiadós, ha keménytojást is áttörünk a májakhoz. Például nyugodtan vehetünk félig máj, hoz négy keménytojást. Mások ízesítő és szaporító a szardínia, amit szintén áttörünkszitán és lelevegyítünk a májba. Tehét: sült, áttört máj, áttört keménytojások, áttört szardínia olajával együtt, kevés reszelt vöröshagyma, citromlé, só, bors és esetleg kevés mustár. Mindezt jól összekeverjük, porcedlántégelybe nyomjuk és kifagyasztjuk. Egészen kitűnő pástétomot kapunk belőle és igen egyszerű a készítése. Az apróléklevesekbe is sok változatot vihetünk. Ez ezért fontos, mert hiszen a család könnyen megunja, ha mindig ugyanazt főzzük. Például igen fontos, hogy a zúza ne maradjon kemény, ami öregebb szárnyasnál könnyen megesik. Ennek megelőzésére a zúzát, már szépészeti szempontból is, apró kockákra vágva tesszük a levesbe. Vigyázzunk arra is, hogy csontszilánk ne kerüljön a levesbe és például az egyben megfőtt hagyma ne kerüljön a tálba. A levesbetétekkel is érhetünk el változatosságot. A magyaros csigatészta valósággal hozzátartozik a tyúkhúsleveshez. Ha vendégeink vannak, úgy csészében is a tyúkból készült húsleves a megfelelő. Ilyen