Magyar Hírlap, 1970. június (3. évfolyam, 151-180. szám)
1970-06-01 / 151. szám
2 1970. JÚNIUSI, HÉTFŐ HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap Soha nem látott erők a szegedi gátakon (Folytatás az 1. oldalról) pék fölé hajol, tájékoztatást kér a kialakult helyzetről. Azután új jelek kerülnek a térképekre. A legvastagabb vörös vonal Szeged fölött, Algyő község határában jelzi a gátat. A védekezés egyik szupercentruma ez, a gát védett oldalán, a néhány holdnyi területen milliárdos nemzeti vagyon halmozódik fel, az algyői olajkutak folyékony aránya. — Jelenleg mintegy 15 ezer ember védekezik a szakaszon, de szükségesnek látszik további tízezret mozgósítani — mondja Dégen Imre, majd az egész „haditanács” úgy, ahogy van, gumicsizmát húz és máris megyünk ki a gátra. Az út rövid — majdnem úgy mondhatnám, intően, vésztjóslóan rövid. Alig 50 lépés a Stefánia-kert menti homokzsákgát. Szemlénk következő állomása Tápé fölött a vesszősi gátszakasz. Hideg szél fúj, az eső is csöpörög. Semmi kedvem sem lenne Lengyel László búvárcsoportjának példáját követni és alámerülni az örvénylő Tiszába. Az Országos Vízügyi Hivatal és az MHSZ könnyűbúvárai ugyanis hősies munkát végeznek az algyői olajmező szomszédságában, három és fél kilométer hosszúságban műanyag fóliával borítják be a tiszai gátat, méghozzá négyméteres mélységben, a vízszint alatt is. A kormánybiztos rendelkezik: még 30 búvárt kell irányítani erre a szakaszra, minden gázkilométerre 1500 homokzsáktartalékot, s URH-rádiós járőröket a gát talpához. A vesszősi gátőrház egyik szobájában rögzítik Dégen Imre utasításait. A kis szobában hat ágyat zsúfoltak össze. Három megviselt, borostás férfi ruhában alszik. Ketten olyan fáradtak lehetnek, hogy jöttünkre sem riadnak fel. Reflektorfény a parton Este még mindig emelkedő vízállásról kapunk jelentéseket. A Maroson is kisebb árhullám vonul le éppen. Bánatos hajókürt búg fel. Kővel megrakott uszályhajókat vontatnak felfelé a Tiszán az algyői és a rossz emlékű, az 1879-es katasztrófát okozó tercsovai gáthoz. A Tisza két partján, innen a vízügyi igazgatóság ablakából kinézve, valóságos tűzijátékot láthatunk: ezer meg ezer teherautó, motoros földgép reflektorát. Ide kívánkozik a hatalmas erőösszevonás, a segítség és a szervezett védelem e képeinek láttán még egy idézet a szegedi árvízről szóló tanulmányból: „A kormány tétlensége és közönyössége mély elkeseredést és felháborodást váltott ki Szeged küzdelemben kimerült lakosságából. A város ismételt sürgetésére is a Tisza-kormány mindössze 50 ezer forint hitelt biztosított az árvízvédelemhez ... Ezen felháborodva, két szegedi polgár saját erejéből adott másik 50 ezer forint hitelt a városnak. 1879. március 5-én, a fenyegető katasztrófa hírére még a kormánypárti Pesti Napló is így ír: — Szeged népe most éjjel-nappal a töltéseken dolgozik és a magyar állam ölbe tett kezekkel nézi, e derék nép mint vívja élet-halál harcát.” Most, 1970 májusában látjuk: a kormány, a társadalom s az ország egésze Szeged oltalmára valóban semmilyen áldozattól és erőfeszítéstől nem riad vissza. Szász István 34 ezer ember, 2700 jármű, 540 munkagép Az OVH tájékoztatója az árvízvédelmi helyzetről Az elmúlt 24 órában a Tisza vízgyűjtőjén esősre fordult az időjárás, de vasárnap délutánig csak jelentéktelen csapadékot észleltek. A Tiszántúlon megélénkült a szél. A folyó szombat óta Szolnoknál 909 centiméter vízállással, 15 centiméterrel az eddigi maximum felett tetőzik. Szolnok felett, Tiszaroffnál 48 óra alatt mindöszsze 6 centiméterrel csökkent a vízállás és a vízszint még mindig a maximum felett van. A Tisza Szolnok alatt Csongrádig lassan, Mindszent és Szeged között gyorsabban árad. A Maros Makónál 540 centiméter körüli vízállással tetőzik, a Tisza többi mellékfolyója apad. Vasárnap 34 000 ember vett részt a védekezésben, közülük 12 000 vízügyi dolgozó és 10 600 a fegyveres testületek tagja. Munkájukat 540 földmunkagép, több mint 2700 közúti, vízi jármű és több mint 1000 egyéb gép (szivattyú, áramfejlesztő stb.) segíti. A védekezéshez eddig 4,3 millió zsrkot, 43 ezer tonna terméskövet és egymillió négyzetméter műanyag fóliát használtak fel. A Tisza Szolnok alatti jobb- és balparti védővonalainak egyes szakaszain — Tószeg, Tiszavárkony, Vezseny, Tiszajenő, Martfű és Tiszakécske térségében — nagy erővel folytatják a védmű nélküli településeket és a magasparti területeket védő gátak építését. A Szamos mentén elöntött területről másodpercenként jelenleg 150 köbméter vizet távolítanak el. Vasárnapig több mint 340 millió köbméter vizet vezettek vissza a Tiszába. Az elöntött terület 10 400 holdra csökkent. Már építik a sátortáborokat a víztől megszabadított Szamos menti falvakban A Tisza—Szamos közén most az egyik legfontosabb feladat a lakosság visszaköltöztetéséhez szükséges feltételek megteremtése. A víz visszavonulása utáni közegészségügyi, fertőtlenítési munkákat már elvégezték, az erőket most a romok eltakarítására kell mozgósítani. Negyven községet mosott el itt a víz, Magyar és Kisar kivételével már felszabadultak a falvak a víz fogságából. Csegöldön, Komlódtótfaluban, Szamosbecsen, Nagygécen és Csengersimán már mindenütt eltakarították a lakóházak, középületek romjait, megmentették a még részben vagy egészben használható tárgyakat. Bár az eső órákon át késleltette a helyreállítást, tizenkét községben nagyjából helyreállt a rend. A többiben most is dolgoznak, s 50—60 százalékban már ezekben a helységekben is eltakarították a megsérült épületek romjait. Szombat-vasárnap 300 nyíregyházi középiskolás is részt vett Fehérgyarmat körzetében a műszakiak és a lakosság munkájában. Ezen a héten mindenütt befejezik a bontást, s megkezdődhet mindenütt az építkezés, amelyhez már 40 vagon anyag érkezett Mátészalkára. Ezek ugyan csak a szükségépületekhez elegendők, de remélhető, hogy gyors ütemben újabb szállítmányok érkeznek. Kedden újabb műszaki alakulatok érkeznek a Felső-Tisza vidékére, hogy felépítsék a sátorvárost, ide költöznek azok a családok, amelyek eddig a védett falvakban — rokonoknál, idegenben — kaptak ideiglenes otthont. Csengersimán, az árvíztől legjobban sújtott községek egyikében, már megkezdték az ezer személy befogadására alkalmas sátortábor felállítását Az árvíztől megkímélt Szolnok megyei termelőszövetkezetek Nagyar és Kisar két termelőszövetkezete felett vállaltak védnökséget. A két gazdaság egész földterületét elöntötte ugyanis az ár és nagy veszteségeket okozott az állatállományban, az épületekben. Szolnok megyéből szakemberek indultak a károk felmérésére, s rendkívüli gyűlést hívtak össze, miként adjanak haladéktalan segítséget a bajba jutott közösségeknek. Már szombaton elindult egy autókaraván, amely 300 mázsa szénát, szalmát, négy vagon burgonyát és hetven mázsa árpát szállított. Vasárnap reggel pedig ötszáz mázsa abraktakarmányt indítottak útnak. Ma hajnalban negyven gépkocsiból álló karaván több mint ezeregyszáz mázsa takarmányt, terményt és élelmiszert visz a segítségre szorulóknak. Belkereskedelmi miniszteri küldöttség utazott Bulgáriába Szurdi István belkereskedelmi miniszter két helyettesével — Keserű Jánosnéval és dr. Juhár Zoltánnal — vasárnap délután Bulgáriába utazott. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Sághy Vilmos, a belkereskedelmi miniszter első helyettese és Vaszil Bogdanov, Bulgária budapesti nagykövete. A miniszteri küldöttség június 26 között Várnában részt vesz a KGST belkereskedelmi miniszteri tanácskozó testületének második ülésén. A belkereskedelmi miniszter elutazása előtt egyebek között elmondotta: A magyar küldöttség foglalkozik a választékcsere fejlesztésének kérdéseivel is. Az eddigi megbeszélések alapján megállapítható, hogy a szocialista országok belkereskedelme nem használta ki eléggé a közvetlen árucserében rejlő lehetőségeket. A választékcsere fejlesztése a jövőben is kívánatos. — Úgy vélem — s ezt a tanácskozáson is elmondom majd —, hogy a belkereskedelmi választékcsere továbbfejlesztéséhez nagyban hozzájárulnának az egyes országokban megrendezett nemzetközi jellegű fogyasztásicikk-vásárok, vagy az érdekelt országok részvételével szervezett szakosított kiállítások, például a háztartási cikkek, a vas- és a műszaki áruk, felszerelések nemzetközi bemutatója — fejezte be nyilatkozatát Szurdi István. Hazaérkezett dél-amerikai útjáról Vályi Péter pénzügyminiszter Vályi Péter pénzügyminiszter tegnap délután hazaérkezett háromhetes délamerikai útjáról. Járt Bolíviában, Peruban, Venezuelában, majd’ hazafelé jövet, nem hivatalosan, rövid időt Angliában töltött. Hazaérkezése után a következő nyilatkozatot adta: — Azokat a dél-amerikai országokat kerestem fel, amelyekkel hazánknak nincsenek ugyan tradicionális kereskedelmi kapcsolatai, de mód van arra, hogy az áruforgalmat kiépítsük, kibővítsük, sőt ipari kooperációt is létrehozzunk. Tárgyalásaink eredményei arra utalnak, hogy igen nagyok a lehetőségek az ilyen együttműködés kibontakoztatására. Mindenekelőtt a perui kapcsolatokat említeném, amelyeknek kiépítéséről már korábban hasznos eszmecserét folytattunk. A perui gazdasági és pénzügyminiszter tavaly novemberben hazánkban járt, s az itt megkezdett tárgyalásokat most folytattuk, ami jelentős egyezményekhez vezetett. Megállapodást írtunk alá magyar—perui állandó vegyes bizottság megalakításáról, amelynek feladata, hogy folyamatosan elősegítse a két ország gazdasági és műszaki-tudományos együttműködését.- Bolíviában kereskedelmi és fizetési, ezenkívül gazdasági, műszaki, valamint kulturális és tudományos együttműködési egyezményt írtunk alá. Küldöttségünk kifejezte a magyar kormánynak azt a készségét, hogy magyar beruházási javak bolíviai szállítására bizonyos hiteleket nyújt. A megállapodások realizálására folytatódnak a tárgyalások. — Venezuelával lényegében mostani látogatásunk alkalmával vettük fel magasabb szinten a gazdasági kapcsolatot. A két ország eddig évente körülbelül 400 ezer dolláros forgalmat bonyolított le. Kifejtettük meggyőződésünket, hogy ennél jelentősebb forgalomra is lehetőség van. Ezzel a venezuelai vezető személyiségek is egyetértettek, s reméljük, hogy együttműködésünk fokozatosan fellendül. Nem hivatalos londoni látogatásom alkalmából Roy Mason kereskedelemügyi miniszterrel, Evan Luarddal, a külügy- és nemzetközösségi minisztérium parlamenti államtitkárával és több más személyiséggel találkoztam. Az angol kereskedelemügyi miniszter éppen ott-tartózkodásom idején érkezett vissza a Budapesti Nemzetközi Vásárról, s nagy elismeréssel nyilatkozott róla, kiemelve, hogy a Budapesten látottak alapján a gazdasági együttműködés további fejlődésére számít. E kapcsolatok további kiépítését mi is hasznosnak tartanánk — fejezte be nyilatkozatát Vályi Péter pénzügyminiszter. Költözik-e a BNV? — Nyolcezer külföldi látogató Szeptember 11: nyit az őszi vásár A BNV ma este becsukja kapuit. Drappa Gusztáv, a HUNGEXPO vezérigazgatója vasárnap délután így foglalta össze a vásár tapasztalatait: — Az idei BNV eleget tett kereskedelmi feladatainak. Végleges számadatok még nem állnak rendelkezésünkre, de már most kijelenthetem: ennyi üzletkötésre még soha nem került sor. — Hányan érkeztek külföldről a BNV-re? — Már a megnyitás előtt, az építkezési, berendezési munkálatoknál is 2000 külföldi dolgozott. Üzleti szándékkal pedig öt és fél ezren érkeztek. Becslésünk szerint hozzávetőlegesen 8—9 ezer külföldi látogatója volt ebben az esztendőben a vásárnak. — Mostanában sokat beszélnek arról, hogy a BNV elköltözik a Városligetből. Mi ebből az igazság? — A BNV a Városligetben marad. 1972-től évente két vásárt akarunk rendezni. A tavaszin — amely májusban nyit majd — felvonul a hazai gépiparon kívül a külföldi is. ősszel fogyasztási cikkekből rendezünk vásárt hazai és külföldi kiállítók részvételével. A következő esztendő tavaszi vására május 21-től május 31-ig tart nyitva. Erre már eddig több mint kilenc ország jelentette be részvételét. A hangosbemondónál óriási forgalom volt a vásár utolsó napján is. (Egyébként szombaton született itt a csúcseredmény, harmincnégy gyerek vesztette el szüleit.) Vasárnap a legnagyobb riadalmat a 83 éves Kaposi Sanyi bácsi okozta. Elvesztette 70 éves unokaöccsét. Az öccs azt kérte hangosbemondón, hogy ott találkozzanak, ahol ebédeltek. Sanyi bácsi azonban nem ismerte ki magát a nagy forgatagban, s így a rendőrségnek kellett „előállítania” az unokaöccsöt. Vasárnap délutánig több mint 370 külföldi is igénybe vette a kereső szolgálatot. „Szép ez a konyhaberendezés — de minek?’’ Több ezerszer hangzott el az elmúlt napokban ez a kérdés a bútoripari pavilonban, a tulipános díszítésű magyar konyhaberendezés láttán. Egyesek szerint ugyanis, még a régebben épült házak nagy, négyszer-négy méteres konyháiba sem fér be ... * A brazil kávé és a szovjet italkóstoló osztatlan sikert aratott. A szovjet pezsgőkön és borokon kívül a szakértők megismerkedhettek 9 féle konyakkal, amelyek közül 3 grúz, 3 örmény, 3 moldvai. Megízlelhettek négyféle vodkát és — Budapesten először — megjelent a száraz Cinandeli, aminek fő jellemzője, hogy 3 évig „vár” a hordóban, mielőtt palackozni kezdik. Az italkóstolónak nagy sikere volt, de értesüléseink szerint arra senki sem vállalkozott, hogy mindegyiket végigkóstolja ... * A városligeti vásárváros ebben az évben még sok látogatót vár. Hiszen itt kerül majd sor az „Otthon 1971” lakberendezési kiállításra, az őszi vásárra szeptember 11 és 21 között, majd a „Csináld magad!” barkácsolási kiállításra és a Magyar Autóklub patronálásában a „Korszerű autóápolás” című kiállításra. Fahidy József Megünnepelték az építők napját Tegnap számos helyen megünnepelték az országban az építők napját. Szombathelyen, a Nyugat-magyarországi Fűrészeknél, az ország egyik legnagyobb faipari vállalatánál új panelüzemet avattak. Az építők szocialista brigádjainak képviselői az ünnep alkalmából megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet és a szakszervezetek megyei tanácsának székházában a mártírok emléktábláját. Zala megyében 14 építőipari szervezet 8000 dolgozóját köszöntötték az ünnepen. Zalaegerszegen megkoszorúzták az 1944- ben elhurcolt munkások emlékművét. Székesfehérvárott, a Köztársaság filmszínházban tartottak ünnepséget. Szalontai Lajos, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének titkára köszöntötte a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóit. Komáromban az ünnep alkalmából adták át rendeltetésének a megye legnagyobb építőipari vállalatának, a KOMÉP- nek új munkásszállóját. A Viharsarokban több helyen is megrendezték a hagyományos ünnepségeket. Csupán a békéscsabai Sebes György ifjúsági táborban és az orosházi Ságváriligetben csaknem kétezren ünnepeltek. Az országban több helyen emlékplaketteket nyújtottak át azoknak, akik húsz éve dolgoznak az építőiparban.