Magyar Hírlap, 1971. április (4. évfolyam, 91-119. szám)
1971-04-23 / 112. szám
2 1971. ÁPRILIS 23. PÉNTEK HAZAI KÖRKÉP Magyar Hírlap Internacionalista harcos, igaz forradalmár, katonai vezető Ünnepség, szoboravatás Zalka Máté születésének 75. évfordulóján Zalka Máté születésének 75. évfordulója alkalmából csütötökön délután ünnepséget rendeztek a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola színháztermében. Az ünnepi megemlékezésen megjelent Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, a Magyar Partizán Szövetség elnöke, Benkei András belügyminiszter, Borbándi János, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, dr. Horváth István, a KISZ központi bizottságának első titkára, Szépvölgyi Zoltán, a budapesti pártbizottság titkára, Garamvölgyi József művelődésügyi miniszterhelyettes, Nagy György ezredes, a munkásőrség országos parancsnokának helyettese. Ott volt a magyar néphadsereg tábornoki és parancsnoki karának számos tagja, a társ fegyveres testületek több magas rangú képviselője, valamint több magyar internacionalista veterán. Részt vett az ünnepi eseményen Natalia M. Zalka, Zalka Máté leánya, P. I. Batov hadseregtábornok, Zalka Máté közvetlen harcostársa, Rafaele Vidiella, a Spanyol Kommunista Párt képviselője, jelen volt továbbá V. K. Gvozd altábornagy, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja, B. P. Ivanov vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok parancsnoka, I. V. Tutarinov vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői parancsnokságának magyarországi képviselője. Az ünnepségre egybegyűlteket Tömpe István, a partizánszövetség alelnöke üdvözölte, majd Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter mondott beszédet. Egyebek közt hangsúlyozta: nagyszerű emberre, a magyar és a nemzetközi munkásosztály forradalmi osztályküzdelmének tántoríthatatlan, internacionalista harcosára, igaz forradalmárra és kiemelkedő katonai vezetőre emlékezünk születésének 75. évfordulóján. — Tisztelettel és megbecsüléssel gondolunk Zalka Mátéra itthon, szülőhazájában, amelynek felszabadulása, népe felemelkedése mindig hőn óhajtott vágya volt, s amelyért más népek soraiban harcolva kitartóan küzdött. Szeretettel és tisztelettel övezik őt a kommunizmust építő Szovjetunióban, ahol a forradalom katonája lett, s ahol az orosz munkások és parasztok Vörös Hadseregében parancsnok, majd a szovjet hatalom építésének és erősítésének, a fiatal szovjet irodalomnak egyik munkása volt. A legnagyobb megbecsüléssel emlékeznek rá a társadalmi felemelkedésükért küzdő munkások és parasztok Spanyolországban, ahol dalok és legendák születtek a népek szabadságáért életet áldozott Lukács tábornokról. Adóznak emlékének szerte a világon, ahol élnek harcostársai, a nemzetközi brigád katonái és ott is, ahová csak nagyszerű tetteinek híre, a szocializmus eszméitől áthatott írásai, könyvei jutottak el. Neve és alakja elválaszthatatlanul összeforrott századunk történelemformáló forradalmi harcaival, a szocializmus győzelméért mérhetetlen áldozatokat hozó, ismert és névtelen hősök sokmilliós, legyőzhetetlen seregével. Az egész haladó világ magáénak vallja, mert Zalka Máté is magáénak vallotta a szabadságért harcoló népek nemzetközi küzdelmét: ezt hirdette mint író, ezért küzdött, harcolt mint katona, mint forradalmár. A továbbiakban visszatekintett Zalka Máté küzdelmes életútjára, méltatta írói tevékenységét, szólott katonai, szervezői, vezetői képességéről, nemes emberi tulajdonságairól, bátor helytállásáról, amelyet a Spanyol Köztársaságért vívott élethalál-küzdelemben tanúsított. — Igaz örömmel gondolunk arra, hogy valóra vált mindaz, amiért forradalmi nemzedéke legyőzhetetlen seregének soraiban, alig több mint fél évszázada ő maga is vállalta a küzdelmet, a megpróbáltatást, az áldozatokat. Magukénak vallják Zalka Máté és forradalmi nemzedéke nagyszerű örökségét fegyveres erőink parancsnokai, katonái, akik a hős elődök példájából erőt merítve, legjobb tudásuk szerint teljesítik a szocialista társadalmi rend, szeretett hazánk, dolgozó népünk biztonsága védelmét szolgáló, megtisztelő feladataikat. Az ünnepség második részének műsorában neves fővárosi művészek szerepeltek, s közreműködött a magyar néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese is, csapatok parancsnoka helyezte el a kegyelet koszorúját. Az MSZMP budapesti bizottsága nevében Szépvölgyi Zoltán, a budapesti pártbizottság titkára és Nagy Richard, a párt végrehajtó bizottsága tagja, a VIII. kerületi pártbizottság első titkára; az ifjúsági szövetség részéről dr. Horváth István, a KISZ központi bizottsága első titkára és Nádasdi Józsefné, a IX. kerületi KISZ-bizottság titkára; a Magyar Írók Szövetsége képviseletében Cseres Tibor és Radó György, az írószövetség titkárságának tagjai koszorúztak. Az édesapára és nagyapára emlékezve elhelyezte a kegyelet virágait Zalka Máté leánya, Natalia M. Zalka, és unokája, Mása. A főiskola nevében Horváth János mérnök vezérőrnagy, parancsnok és Mandler Lajos ezredes, a főiskola pártbizottságának titkára koszorúzott. A szoboravatás az Internacionálé elhangzása után a díszegység elvonulásával ért véget. A Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola és a Hadtörténeti Intézet csütörtökön délelőtt ünnepi tudományos emlékülést tartott Zalka Máté születésének 75. évfordulója alkalmából. Az elnöki megnyitó után Zalka Máté életéről Garamvölgyi József művelődésügyi miniszterhelyettes tartott előadást, amelyet több hozzászólás követett. A tudományos emlékülésen megjelent Oláh István vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes. Szoboravatás a katonai műszaki főiskolán Ugyancsak csütörtökön délután került sor a legendás hírű forradalmár katona szobrának felavatására a róla elnevezett katonai műszaki főiskolán. A tanintézet udvarán díszegység sorakozott fel csapatzászlóval. A Himnusz elhangzását követően Horváth János mérnök vezérőrnagy, a főiskola parancsnoka emlékezett meg a névadóról. Az avatóbeszéd után korszorúkat helyeztek el a szobor talapzatán. A Magyar Népköztársaság fegyveres erői nevében Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, Benkei András belügyminiszter és Nagy György ezredes, a munkásőrség országos parancsnokának helyettese, a Magyar Partizán Szövetség képviseletében Tömpe István, a szövetség alelnöke, Úszta Gyula altábornagy, főtitkár és Basch Endréné, a szövetség országos bizottságának tagja koszorúzott. A szovjet hadsereg és a volt harcostársak nevében P. I. Batov hadseregtábornok, a Szovjet Háborús Veteránok Bizottságának elnöke, V. K. Gvozd altábornagy, a budapesti szovjet nagykövetség katonai és légügyi attaséja, valamint B. P. Ivanov vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet Azok, akik 1936-ban Spanyolországban voltak, örökre emlékeznek a november 7-e éjszakáját megelőző estére. Franco csapatai közvetlenül Madridig nyomultak előre. Largo Cabalero kormánya megszökött a fővárosból, és a város védelmét az 5. ezred különítményei vették kezükbe. A védelem élére a kommunista párt központi bizottsága állt. Franco kijelentette, hogy november 7-én fehér lovon bevonul Madridba. Ezt közölte minden nyelven valamennyi rádióállomás. Azok a fasiszták, akik a fővárosban voltak, eltűntek onnan ezekben a napokban, hogy Francóval együtt ünnepélyesen bevonulhassanak. Izgalmas és nehéz napok voltak ezek. Madrid körül elkeseredett harcok folytak. A német légierő bombázta a várost, és lőtte a levegőből a lakosságot. A fasiszta ütegek közvetlen irányzással lőtték a köztársaságiak néhány tankját, amelyek a városba vezető utakon manővereztek. Barikádok épültek. Sok kapitalista ország proletárjainak és értelmiségének százai, leküzdve a határzárat, nem törődve a be nem avatkozási politikával, otthagyva feleséget és gyermeket, igyekeztek akkor Madridba, a demokrácia zászlai alá, hogy védelmezzék a világot a megvadult nemzetközi fasizmustól. Alvás és pihenés nélkül már több napja harcolt a 11. brigád a Madridhoz vezető utakon. Várták a 12. brigádot. Az meg is érkezett. Megtudtuk, hogy ezt a brigádot állították a legnehezebb szakaszra, a Mensanares folyó mentén, a Francia-hídhoz. A brigádnak a parancsnoka Lukács tábornok volt. Moszkvában nem ismertem Zalka Mátét, itt volt az első találkozásunk. Karon fogott, fel-alá sétáltunk a keskeny ösvényen. Mesélt a brigád villámgyors megszervezésének hihetetlen nehézségeiről. Fegyver, felszerelés nem volt. Géppuska alig akadt... És itt elégedetten hunyorított, széttárta karját és így szólt: „De micsoda fiúk! Ilyen emberekkel kész gyönyörűség harcolni! Lelkesen mesélt a Garibaldi-zászlóalj olaszairól, a Dombrovszky-zászlóalj lengyeleiről, a tisztjeiről. Milyen életrajzuk van! Mindegyik háta mögött harcos forradalmi múlt, börtön, kényszermunka . .. Áttért a helyzet elemzésére. Sétabotját beledöfte a földbe, elragadtatással beszélt a spanyol nép hatalmas tartalékairól, különös melegséggel és gyengédséggel beszélt azokról az emberekről, akik eldöntik ennek a nehéz háborúnak a kimenetelét. Lukács szerette az embereket, és őt is szerette mindenki, aki érintkezésbe került vele. Valami fény sugárzott ebből az emberből. A jóság, a kedvesség, a nagy belső nemeslelkűség, az igazságosság fénye. Sok embertől megkülönböztette őt hatalmas életöröme, amely nem keveredett semmiféle képmutatással és tetszelgéssel. Ez az életöröm annak a nagy ügynek a győzelmébe vetett hitéből fakadt, amelyért harcolt. A tábori ágyon való rövid alvás után vizet öntött magára, megborotválkozott, és miközben ment ki a tornácra, lekefélte zubbonyát. Az égen zúgtak az ellenséges repülőgépek motorjai, és a brigád tábori törzskarában, megkezdődött az élet. Csörögnek a telefonok, poros motorkerékpárosok jönnek jelentésekkel, a sarkokban leterített köpenyeken fegyveres férfiak alszanak, az asztalon illatos kávé gőzölög, fakannában, a cseh szakács tányérkákra kis konzerv sonkaszeleteket és kenyeret rak szét. A törzskar parancsnoka — a bolgár Belov — az álmatlanságtól gyulladt szemekkel jelentést tesz Lukácsnak a helyzetről. — Az éjszaka meglehetősen csendes volt, a francia—belga zászlóaljból néhány fiú tíz méternyire odalopódzott az ellenség lövészárkához, kézigránátokat dobáltak rájuk, megsemmisítettek egy géppuskafészket. Az ellenség lövöldözni kezdett, és miután a fiúk visszatértek, még hosszan folyt a viharos tüzelés ... A tábornok szeme örömmel és nekihevülten csillog: — Ez nagyszerű, pompás fiúk! Mondd csak a nevüket... Az El Pardo melletti házikóban láttam, hogyan sírt Lukács tábornok. Egy őszi napon jött a törzskarhoz egy hosszú lábú, hajlott hátú, magas, sovány, vaskeretes szemüvegű ember. Kanadai szőrmekabátja gallérja fel volt hajtva. Neve Ludvig Renn volt. Senkire nem nézve, odament az ablakhoz, dobolni kezdett hosszú ujjaival az eső áztatta üvegen, és csendesen mondta. — Egy páncélautót kell küldeni az Egyetemvárosba. Most ölték meg Hansot. A szobában halálos csend lett. Valaki felkiáltott: — Megölték Hansot? Elküldték a páncélautót. A hősi halált halt forradalmár teste — aki a Német Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a nemzetközi brigád biztosa volt — az ellenség és a mi lövészárkaink között feküdt. Csak úgy lehetett felszedni a holttestet, ha páncélautón odamentek, ahol elesett. — Persze, nem teljesítette a parancsunkat — mondta Renn. — Ahelyett, hogy őrizte volna az életét, mint a szeme világát, a támadásba a katonák előtt ment, és az első golyó leterítette. Golyóval a szívében esett el, még egy lépést sem tett tovább ... A szobában sok ember volt. Katonák és parancsnokok, akik megszokták, hogy minden órában szembenéznek a halállal, akik megszokták, hogy elveszítik harcostársaikat, most megrendültek ettől a nagy veszteségtől. Lukács ragyogó szeme tele volt könnyes. Gyakran megkérdeztem, ír-e? Nem felejtette-e el, hogy író? Azt válaszolta, hogy nincs ideje feljegyzéseket készíteni, de sok levelet ír, amelyek később majd vázlatul szolgálnak neki. — Amit itt átélünk — mondta — felejthetetlen. — Hogyha visszatérek hazámba... ha el nem esek ... És hirtelen, mintegy elszégyelve magát, félbeszakította a mondatot: — Micsoda hallatlan anyag egy nagyszerű könyvhöz — ezek az emberek, ezek a felejthetetlen idők, ez a harc a fasizmussal életre-halálra ... A fasiszták Madrid ellen irányították az olasz expedíciós hadtestet. Itt, a Guadalajara alatti csatákban a spanyol nép fiatal forradalmi hadserege, amely megedződött a Madrid alatti harcokban, komoly vizsgát tett. A guadalajarai harcok nehéz napjaiban láttam először Lukácsot borotválatlanul. Néhány álmatlan éjszakától kimerülve, fekete sörtével arcán, ment az esőben, nehézkesen támaszkodva sétabotjára, köpenye gallérját felhajtva. Ez a front menti helységben, Toribében volt, amelyet a fasiszta légierő barbár bombatámadása szétrombolt. Fáradt mosollyal fogadott — engem is ellepett a ragadós sár, tele voltam aggatva a tokba rakott filmfelvevő készülékkel — épp akkor érkeztem Brignegi-ből, amelyet hajnalban foglaltak el a köztársasági csapatok. Sok hadizsákmányt szerzett Guadalajara alatt a 12. brigád. A katonák és a parancsnokok megízlelték az igazi, nagy győzelem örömét. A legendás brigádot átszervezték hadosztállyá. Lukács tábornok, aki a hadosztály parancsnoka lett, fáradhatatlanul folytatta a harcot. Utolsó alkalommal Casa del Campo lövészárkaiban láttam Lukácsot, 1937 áprilisában. Verőfényes nap volt A katonák pihentek, levelet írtak, fegyvert tisztítottak. A fasiszták nagyritkán lőttek, a katonák lustán válaszoltak. A szakaszon ezen a napon csend volt. A baloldali amerikai sajtó két tudósítója készített interjút a híres tábornokkal. Lukács valamit mesélt nekik, vidáman nevetett, aztán elválaszthatatlan hadsegédjével, Alekszej Biszperrel együtt elkísért engem. Én Bilbaóba repültem, ahol a fasiszták most minden erejüket bevetették. Lukács előkészült a Katalóniába történő átdobáshoz, hogy az Aragon fronton egy támadással elvonja a fasiszták erőit a Baszkföldtől. Utoljára öleltük meg egymást. Huesca alatt elesett. Roman Karmen Egy haditudósító feljegyzései M 1 [1 /, C/ ZALKA MÁTÉRÓL / Hetvenöt éve, 1896. április 23-án született Zalka Máté, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiváló harcosa. Ebből az alkalomból közlünk részleteket Roman Karmen szovjet haditudósítónak a spanyolországi harcok idején készült feljegyzéseiből. Korszerűbben, több lakást épít a BLV A Budapesti Lakásépítő Vállalat műszaki fejlesztési terveiről tájékoztatott Korda Árpád vállalkozási igazgatóhelyettes és Munkácsi István, a műszaki fejlesztési osztály vezetője. A negyedik ötéves terv időszakában elsősorban az építési technológiák alkalmazásának arányában következik be változás — mondották. A hagyományos és a blokkos építési módok rovására a korszerűbb alagútzsaluzatos és vegyes technológiával építik fel a lakások mintegy nyolcvan százalékát. Változás várható a kommunális épületek technológiájában is. 1973-ig még öntött paneles, vegyes technológiával készülnek az óvodák, bölcsődék, iskolák, azután már szinte kizárólag könnyűszerkezetekből állítják össze a lakótelepek kommunális épületeit. Korszerűsítik az építkezések részmunkálatait is. Bevezetik a cölöpalapozást, s arra törekednek, hogy a fogadószintek kiképzése minél kevesebb helyszíni munkát igényeljen. A jelenlegi vasbeton válaszfalakat könnyen szerelhető, iparosított falakkal cserélik fel. A Szombathelyen készített Forrás válaszfalak alkalmazásával, amelyekbe az ajtók és az elektromos vezetékek eleve be vannak építve, csökken a helyszíni munka és az építkezés ideje. Az idén mintegy kétszáz átadásra kerülő lakásban, többek között a Mándi és a Vécsei utcai lakótelepen alkalmazzák az új, korszerű válaszfalakat. Házgyári panelekből szereli össze a lakások egy részét 1973 után a Budapesti Lakásépítő Vállalat. A negyedik ötéves terv végéig előreláthatóan háromezer házgyári lakást adnak át. A korszerű építési technológiák viszonylag vékony vízszintes és függőleges burkolatot igényelnek, ezért az alagútzsaluzatos, a házgyári és az öntött paneles épületekben mind több lesz a szőnyegpadlós, a tapétás és a babalátétes, PVC-padlós lakások száma. H. V. A.