Magyar Hírlap, 1971. május (4. évfolyam, 120-150. szám)

1971-05-08 / 127. szám

Megjelenik a hét minden nap­ján, szombaton és vasárnap 16 oldalon, más napokon 12 oldalon. Kiadja a Lapkiadó Vállalat. Szerkesztőség és ki­­adóhivatal: Bpest, VII., Lenin körút 9—11. A szerkesztőség és a kiadóhivatal telefonszá­mai: 221-285, 221-293, 222- 408, 429-300. Terjeszti a Ma­gyar Posta.Magyar Hírlap MELLÉKLETTEL ÁRA: 1 FORINT Előfizetési díj egy hónapra 25,­ forint. Előfizethető a lap­kézbesítőknél, bármely posta­­hivatalban és a posta hírlap­üzleteiben. Külföldön a Kul­túra Könyv és Hírlap Külke­reskedelmi Vállalat kirendelt­ségei és bizományosai ter­jesztik. 4. ÉVFOLYAM, 1­27. SZÁM POLITIKAI NAPILAP 1­9­7­1. M­ÁJ­U­S 8. S­Z­O­M­B­A­T Háborús bűnök Szolidaritást vállalva a szabadsá­gukért küzdő elnyomott népekkel, az agresszió áldozataivá lett nemzetekkel, egyúttal fellépünk a népek elnyomói, az agresszió elkövetői ellen. A háborúk megakadályozásáért és - ahol háború dúl - a béke helyreállításáért küzdve egyúttal azért harcolunk, hogy minden nép háborítatlanul éljen békében és szabadságban. Ehhez azonban nemcsak le kell fogni a háborút a kirobbantó agresszor kezét, hanem felelősségre is kell vonni a há­borús bűnösöket, akik lábbal tiporják az államok túlnyomó többsége által nem­zetközi megállapodások keretében meg­erősített tilalmiakat. A történelem tragikus szakaszaként éppen az említett nemzetközileg kodifi­kált szabályok elfogadása óta voltunk tanúi a legeszeveszettebb mészárlásnak, a harcképtelenné váltakkal és a nem harcoló polgári lakossággal szembeni példátlan kegyetlenkedésnek. Ezúttal azonban a dolog nem­­maradt annyiban: az imperializmus legkegyetlenebb válfa­jával, a fasizmussal szemben már érvé­nyesült az az elv, hogy az államrezon nevében elkövetett bűnökért, a parancs kiadásáért és a parancsra végrehajtott kegyetlenkedésekért is felelni kell. A nürnbergi per fontos precedensként vo­nult be a nemzetközi jogba s több vagy kevesebb következetességgel a­ bűnösök jó részét felelősségre is vonták. Nem utolsósorban a haladó világközvélemény által a háborús bűnök elévülhetetlensé­­géért vívott küzdelem eredményeként. Ez utóbbi továbbra is időszerű harci feladat, de még fontosabb fellépni a napjainkban elkövetett háborús bűnök ellen. My Lai dél-vietnami falu tragédiá­ja nem elszigetelt, kirívó eset, hanem rendszeres gyakorlat egyik epizódja. Alig két hete, Truong Khan-2 nevű fa­luban, megtorlásul egy aknára lépett amerikai katona haláláért, több mint 40 asszonyt és gyereket lőttek agyon. (An­nak idején a náci megszállók ,,vértari­fája” csak 30 túszt követelt. . .) A terrorakció egyik részvevője, Notley őrmester a kongresszusi bizottság előtt ezt vallotta: ,,Az ember azt hiszi, ha va­lami nincs rendben, valaki majd leállít­ja. És ha aztán senki sem állítja le, az ember kezdi azt hinni, hogy minden rendben van. S ha többször végigcsi­náltatják az ilyesmit vele, elfásul”. Három évtizede még sok egyszerű né­met katona lelkében is hasonló folyamat játszódott le. De azóta népellenes bűn­né nyilvánították mindazt, amit a dél­kelet-ázsiai háború tüzét tovább szító amerikai imperialisták véghez visznek. Ezért időszerű, hogy a háborús bűnök kérdése ott szerepel a Béke-világta­nács fővárosunkban megrendezendő közgyű­lésén. Reflektorfénybe kell állítani e bű­nöket és elkövetőiket, de a felbújtókat is. Különösen akkor, ha az USA-ban a jog­rend legfőbb letéteményese, az elnök - mint ezt a My Lai-i tömeggyilkos Cal­­ley hadnagy esetében tette - a jogta­lanság mellett lép sorompóba. Leleplezzük, elítéljük a háborús bűnö­ket. S a leleplezés, az elítélés, s felhá­borodott tiltakozás, amely mögött em­berek százmilliói állanak, korunkban nem pusztába kiáltott szó többé, hanem eleven hatóerő. Fock Jenő felszólalása a szakszervezetek kongresszusán Pénteken reggel kilenc órakor folytatta munkáját a szakszervezetek XXII. kong­resszusa. A tanácskozáson részt vett Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára is. Fock Jenő elöljáróban tolmácsolta a kongresszus részvevőinek a kormány üd­vözletét és jókívánságait. Utalt arra, hogy nemcsak kormányfői minőségben beszél, — hiszen — s ez büszkeséggel tölti el — négy évtizede maga is tagja a szakszer­vezeti mozgalomnak, s másfél évtizeddel ezelőtt részt vett a felsőszintű szakszer­vezeti vezetésben. Véleménye szerint mind a kongresszus határozati javaslata, mind a referátum helyesen tükrözte a szakszervezeteknek az elmúlt négy év­ben végzett munkáját, s a következő években megoldandó feladatait. — Munkánk, fejlődésünk lényeges kö­vetelménye — mondotta —, hogy a párt és a kormány a szakszervezetekkel együtt egyazon cél érdekében cselekedjen. A to­vábbiakban hangsúlyozta, hogy a közéleti tapasztalatok, közöttük azok, amelyeket a párt X. kongresszusán, a választások elő­készületei során és most, a szakszerve­zeti kongresszuson is szerezhettünk, bi­zonyítják: a fejlődésnek ez a feltétele biztosított. A párt vezető szerepe ma job­ban érvényesül, mint ezelőtt bármikor, mégpedig többek között éppen azért, mert a kormánynak is, a szakszervezeteknek is meghatározott feladatkörük van, lehető­ségük ahhoz, hogy önállóan gondolkodja­nak és cselekedjenek. A párt ezt a folya­matot tovább akarja erősíteni, de eseten­ként sem a kormány, sem a szakszerveze­tek nem élnek megfelelően hatáskörük­kel. — Úgy vélem, tevékenységünk a kor­mányzati és a szakszervezeti munkában is annál eredményesebb lesz, minél in­kább merünk önállóan, felelősségteljesen cselekedni, hiszen ismerjük a párt irány­vonalát — hangsúlyozta a Miniszterta­nács elnöke. — Az egyes kérdéseket ná­lunk ma nem egy, két vagy tizenkét em­ber dönti el, hanem minden lényeges do­logban tanácskozunk a dolgozókkal. Ve­lük egyetértésben határozunk olyan kér­désekben is, amelyek az adott időben ép­penséggel nem kedvezően érintik a dol­gozók egyes rétegeit, vagy az egész né­pet. Az emberekkel ugyanis azt is meg kell értetnünk, amikor esetleges kelle­metlen intézkedésekre van szükség. A gazdaságirányítás reformja jelen­tős változtatást követelt a szakszervezeti munkában — mondotta a Minisztertanács elnöke —, s hozzáfűzném: ha helyesen, okosan, jól akarunk továbbra is dolgoz­ni, akkor mindannyiunknak — a pártnak, a kormánynak, a szakszervezeteknek, az ifjúsági mozgalomnak és minden egyes embernek — állandóan meg kell újhod­­nunk. Munkánknak állandóan korszerű­nek kell lennie, mert lehetnek kérdések amelyekre a két év előtti helyes válaszok ma dogmatikusnak, túlhaladottnak, ása­­tagnak bizonyulhatnak. A nemzetközi kérdésekre rátérve ugyancsak a mai korszaknak megfelelő módszerek jelentőségét emelte ki. Népünk boldogulásáért akarunk dol­gozni — mondotta —, abban a tudatban, hogy munkánkért felelősséggel tartozunk a munkásmozgalom előtt is. Ez az elv a kormány tevékenységében úgy jut kifeje­zésre, hogy a legszorosabban a szocialista testvérországokkal működünk együtt. A szocialista országok közül mindenekelőtt a Varsói Szerződés tagállamaival, gazda­ságilag elsősorban azokkal, amelyekkel összekapcsol bennünket a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa. Emellett igyek­szünk előmozdítani a szocialista országok összességének egységét, tehát azokkal is együtt akarunk dolgozni, amelyek nem . Az emberek nem mindig tudják, hogyan ítéljék meg ezeket a dolgokat, nehezen igazodnak el rajtuk. Pedig né­zetem szerint ezek egyszerű dolgok. Amellett, hogy a szocialista országokkal összefogunk, a világ minden más orszá­gával is kapcsolatokat igyekszünk kiépí­teni, olyan szinten, ahogy erre lehetőség adódik. Ezt államunk, népünk és a vi­lágbéke érdeke is megköveteli. Helytelenül járnánk el, ha azt, hogy valakire, egy-egy országra vagy orszá­gok csoportjára megharagszunk, azzal nyilvánítanánk ki, hogy nem állunk ve­lük szóba. Légüres tér a világpolitiká­ban nincs. Ahol mi, szocialista országok nem vagyunk jelen, ahonnan megsértőd­ve távoltartjuk magunkat, ott az impe­rialisták, az ellenségeink megjelennek és tagjai a Varsói Szerződésnek, akár föld­rajzi távolságuk miatt, akár azért, mert ideológiai vitáink vannak velük. — Őszinte barátai vagyunk a Szovjet­uniónak. Nemcsak északokból, jól felfo­gott érdekeinkből adódóan, nemcsak azért, mert kereskedelmi forgalmúnk nagy ré­sze a Szovjetunióval bonyolódik le, s mert határosak vagyunk e szocialista nagyhatalommal, hanem azért, mert a vé­rünkben, a szívünkben van a Szovjetunió iránti barátság érzése. (Nagy taps.) — Itthon és külföldön sokan képtele­nek vagy nem akarják megérteni, ha ez így van, akkor mivel magyarázható, hogy magyar állami vezetők különböző nyugati országokban tesznek látogatásokat, hogy külügyminiszterünket, aki nemrég Olasz­országban járt, magánkihallgatáson fo­gadta a pápa is, és barátságos beszélge­tést folytattak, aminek valószínűleg lesz is némi eredménye az állam és egyház kapcsolatában. Felmerül az is, hogy ideo­lógiai ellentétben vagyunk Kínával, ugyanakkor külkereskedelmi miniszte­rünk Kínában jár, ellenünk dolgoznak. Nekünk bíznunk kell a magunk erejében. Ezen az úton kell továbbra is járnunk, fáradoznunk a világbéke megteremtése, megőrzése ér­dekében. — Én is voltam szakszervezeti funk­cionárius, s jól tudom, hogy a szakszer­vezeti vezetőknek sokkal könnyebb a dolguk, ha csak hat-hét szocialista or­szág szakszervezeti vezetőivel kell tár­gyalniuk, így fél óra alatt akár a világ legnagyobb kérdéseiben is meg tudnak egyezni. Kissé nehezebb a helyzet ak­kor, ha a Szakszervezeti Világszövetség testületében jönnek össze, ahol a nem szocialista országok képviselői is jelen vannak és a mieinktől eltérő kérdésekkel kell egyeztetni sajátunkat. Itt már ne­(F­oly­tatása a 2. oldalon) Nem szabad lemondanunk a szakszervezeti világmozgalom egységéről NÉGYHATALMI TANÁCSKOZÁS , (MTI) Pénteken az egykori Szövetséges Ellenőrző Tanács nyugat-berlini épületében Jackling brit nagykövet elnök­sége alatt tartották meg a Nyu­­gat-Berlinről folyó négyhatal­mi tanácskozás soron követke­ző ülését. A kiadott hivatalos közle­mény szerint a négy nagykö­vet tárgyszerű megbeszélést tartott a napirenden levő kér­désekről. A legközelebbi össze­jövetelre­ május 25-én kerül sor, a közbeeső időben szakér­tői szinten folytatják a kon­zultációkat. Abraszimov szovjet nagykö­vet a megbeszélésről távozó­ban kijelentette, hogy újabb lépést tettek előre. Politikai megfigyelők szerint a tárgya­láson a nyugati és a szovjet javaslatot vitatták meg. A BOLGÁR PARLAMENT ÜLÉSE (MTI) Pénteken Szófiában megnyílt a bolgár nemzetgyű­lés ülésszaka, amelynek napi­rendjén az új alkotmány ter­vezetének megvitatása áll. Az ülésen Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, miniszterel­nök, az új alkotmányt előké­szítő parlamenti bizottság el­nöke mondott beszédet, ismer­tetve az alkotmányról folyta­tott országos vita eredményeit. A pénteki ülésen Georgi Trajkov, a nemzetgyűlés el­nökségének elnöke a vezetése alatt álló Bolgár Földműves Népi Szövetség támogatásáról biztosította az új alkotmány tervezetét. LENGYEL BELÜGYI KONFERENCIA (MTI) Edward Gierek, a LEMP KB első titkára talál­kozott a lengyel belügymi­nisztérium országos aktívájá­val. A megbeszélésen Franci­­szek Szlawick­ belügyminisz­ter ismertette a reszort mun­káját, majd Gierek tartott be­számolót az ország politikai és gazdasági helyzetéről, s a párt, az állam és a belügyi appará­tus fő feladatairól. A LEMP KB első titkára po­zitívan értékelte a rendőrség és a biztonsági szervek munká­ját. Felhívta a figyelmet, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket a közrend és a belbiztonság szilárdítására, a köz- és ma­gánvagyon védelmére, a társa­dalmi rend és fegyelem erősí­tésére. GÖRÖG-ALBÁN DIPLOMÁCIAI VISZONY (Reuter) A görög külügymi­nisztérium közleményben je­lentette be, hogy Görögország és Albánia 12 évi szünet után felújítja diplomáciai kapcsola­tait. A diplomáciai viszony a két ország között gyakorlati­lag akkor szakadt meg, amikor Mussolini fasiszta csapatai megszállták Albániát. A görög közlemény nem em­líti azokat az Albániával szem­ben támasztott görög területi követeléseket, amelyek a má­sodik világháború befejezése óta akadályozták a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását. Görögország a dél-albán Kor­ça városára és Vlora kikötőjé­re jelentette be igényét TOROK CÁFOLAT (UPI) A török kormány szó­vivője útján cáfolta azoknak a híreknek a megalapozottságát, amelyek szerint a hatóságok az ország keleti részén élő kurd lakosság körében letar­tóztatásokat hajtanak végre. A hírt Libanonba érkező kurd menekültekre hivatkozva egy bejrúti lap közölte. A szóvivő elismerte, hogy április végén lelepleztek egy „kurd szeparatista mozgal­mat”, de cáfolta, hogy a kele­ti országrészekben a terror légkörében „tömeges letartóz­tatásokat” hajtanának végre. A nap híreiből Losonczi Pál fogadta 2­0­13 a szudáni külügyminisztert Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénteken délben a Parlamentben fogadta Farouk Abu Eisa-t, a Szudáni Demokra­tikus Köztársaság külügyminiszterét, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Buda­pesten. A szívélyes légkörben lezajlott látoga­tásnál jelen volt Péter János külügymi­niszter, Nagy S. Lajos, a Külügyminiszté­rium főosztályvezetője, továbbá Mustafa Medani Abbasher budapesti nagykövet. Paja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese pénteken este vacsorán látta vendégül Farouk Abu Eisát, a Szudáni Demokratikus Köztársaság külügyminisz­terét és kíséretét.

Next