Magyar Hírlap, 1971. június (4. évfolyam, 151-180. szám)

1971-06-11 / 161. szám

2 1971. JÚNIUS 11. PÉNTEK HAZAI KÖRKÉP Magyar Hírlap A kifizetés időpontja: 1982 ^ / Töprengés a hűségjutalomról Az építőipari szakmák többsége a nagyarányú gépesítés ellenére nehéz, lelketizmot fárasztó mesterség ma is. Nem is tolakszanak a pályaválasztó fiatalok a habarcsos ládáért, a vakoló kanálért. Az építőipar munkaerőgondjai közismertek. Nem véletlen tehát, hogy mostanában — az új kollektív szerződések szövegezése kapcsán — számos új kísérletről, az anyagi, erkölcsi ösztönzés új formáiról hallhatunk. Nem mernek belevágni A 21. számú Állami Építőipari Vállalatnál is sokat töprengtek a vezetők, hogy miképpen „ragaszthatnák” jobban a vállalathoz az embereket. — Sajnos, nekünk is nagyok a munkaerőgondjaink — mondja Érdi Tamás igazgató cseppet sem derűsen. — Tavaly például 260 munkás távozott tőlünk. Az előző négy esztendőben pedig közel nyolcszáz, s helyükre nem jött senki... Idejövet már halottunk a vállalati „különjáratok”-ról. — Igen, van ilyen — feleli az igazgató. , — Naponta mintegy ezer dolgozót a saját járműveink szállítanak a munkahelyekre és haza. — Mibe kerül ez a vállalatnak? ■ — Évi tizennégymillió forintjába. Mégis úgy véljük, megéri, mert hozzájárul az elvándorlás csökkentéséhez. A vállalat munkásszállásain több mint ezren laknak. Idén rendkívül tetemes összegeket fordítanak lakókocsikra, öltözőkre. A négyezer dolgozó kétharmada vidéki. Az ingázás rengeteg időt, energiát emészt fel. A dolgozóknak és a vállalatnak egyaránt érdeke, hogy kevesebb legyen az ingázó. De mit lehet tenni ennek érdekében? S egyáltalán: lehet-e valamit? — Lehet — mondja az igazgató. — Támogatjuk a szövetkezeti lakásépítkezést, fontolgatjuk egy garzon társasház építésének gondolatát, a távolabbi vidékekről bejárók részére pedig vállalati kolónia létesítését tervezzük Ecseren. Ez utóbbi azt jelentené, hogy a dolgozó venné a telket, mi pedig ingyenes terveket, olcsó bontási anyagot, kedvezményes fuvart biztosítanánk. — Nagy az érdeklődés? — Nem — szól közbe kategorikusan dr. Ványolos János főkönyvelő-helyettes. — Ugyanis az emberek nehezen változtatnak lakhelyet. Igaz, sokszor sóhajtoznak a család, a távolság miatt, de ha lehetőség adódik, nem mernek belevágni. Talán túl nagy árnak érzik a változásért azt, hogy új helyen, új életet kezdjenek, és ráadásul még komoly anyagi áldozatot is vállaljanak ... Lehet, hogy nem sokáig Tehát ez a módszer sem bizonyul a legjobb munkásmarasztalónak. Járhatóbb útnak ígérkezik a törzsgárda anyagi és erkölcsi megbecsülésének további növelése. Ezért, most új törzsgárda-szabályzatot készítenek. — Mi lesz ebben a szabályzatban az új? — Korábban — feleli az igazgató — nem volt különbség a vállalatnál eltöltött évek, illetve az áthelyezettek folyamatos munkaviszonya alapján kifizetett hűségjutalom között. Ezután bevezetünk egy új juttatást, amelyet csak azok kaphatnak, akik a mi vállalatunknál töltöttek el tíz, vagy annál több esztendőt. Ezek a dolgozók — 1971. január 1-től számítva — évenként ezer forintot kapnak. — Tehát az első ezreseket már jövőre felvehetik a nyereség fizetésénél? — Nem, s éppen ez az új. A jutalmat tízezer forintonként kapják meg az arra érdemesek, tehát az első összeget 1982- ben vehetik fel. Aki időközben nyugdíjba, vagy rokkantállományba kerül, természetesen 1982 előtt megkapja az őt megillető részt. Beszélgettünk erről a munkásokkal. Elmondták, hogy egyelőre nagyon távolinak tűnik számukra a tíz év, hiszen a korábbi rendszer alapján sokan hamarább is kaptak volna jutalmat, ha jóval kisebb összeget is. Szekercés János kőműves jelenleg a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban levő munkahelyen dolgozik. Kálón lakik. Naponta, a vállalati busszal jár be és haza. A tizenkét év alatt — amit a vállalatnál eltöltött — többször gondolt már arra, hogy lakóhelyéhez közelebb keres munkahelyet. Aztán maradt... — Lehet, hogy nem sokáig — mondja borúsan. — Nem tetszik nekem ez az új törzsgárda dolog. Újabb tíz évet töltsek itt, hogy jutalmat kapjak? Családom van, nemcsak magamra gondolok. Az ilyenfajta reményt könnyen odahagyom, ha másutt többet kínálnak. Azt gondolom, ha már ad a vezetőség, adjon évenként, s ne kérjen tőlünk „hozamra” hűséget. A többiek — Guruz István szocialista brigádjának tagjai — helyeslően bólogatnak. Az új szabályzat és a vita Mit szól vajon Érdi Tamás igazgató ennek a brigádnak a véleményéhez? — Ha valami jót akarunk, némelyek azonnal akadékoskodnak. Hónapokig törtük a fejünket. Minden lehetőséget mérlegeltünk ... — Tíz év nagyon hosszú idő ... — Az, de sokan vannak, akik ennél már jóval többet is eltöltöttek nálunk. — Engedjen meg még egy kérdést: ha most belép egy szakmakezdő a vállalathoz, mikor kaphat először ilyen hűségjutalmat? — Húsz év múlva, ugyanis előbb tíz évet kell eltöltenie ahhoz, hogy egyáltalán bekerüljön a kedvezményezettek közé... Az új szabályzat közel áll a végleges elfogadáshoz. Az igazgató és a gazdasági helyettese úgy érzik — ki is mondták —, az általuk jónak tartott ügynek csak árthat minden további vita, beavatkozás. Erről az utóbbiról nem vagyunk meggyőződve. Németh Tibor Kormányrendelet a szakértői tevékenységről A kormány rendeletet adott ki, amelyben újból szabályozza a szakértők működésével kapcsolatos egyes kérdéseket. Mint a Munkaügyi Minisztériumban elmondták, az eddigi szabályozás már nem felelt meg a mai követelményeknek. Legutóbb ugyanis 1949-ben határozta meg a kormány a szakértői munkához szükséges követelményeket. Az új kormányrendelet előírja, hogy csaló az végezhet szakértői tevékenységet, aki erre engedélyt kap, illetve akit az engedély alapján a szakértők nyilvántartásába bejegyeztek. A szakértői engedélyt közvetlenül a tevékenység szerint illetékes minisztériumtól kell kérni. A miniszterek a szakértői munka engedélyezését a szakterületnek megfelelő egyetemi, főiskolai végzettséghez, széles körű szakmai gyakorlathoz, kiemelkedő ismerethez kötik. Az új szakértői engedélyek öt évig érvényesek. A korábbi rendelet ilyen határidőt nem írt elő. Az új intézkedés azért vált szükségessé, mert az ismeretek viszonylag gyorsan elavulnak, s az újbóli engedélyt akkor adják ki, ha ■az illető lépést tart a követelményekkel. A kormányrendelettel egy időben megjelent a munkaügyi miniszter végrehajtási rendelete is, amely a többi között kimondja, hogy a szakértők díjazásakor a műszaki-gazdasági tanácsadói munkakörre előírt bért kell alapul venni. A korábbi rendelkezés alapján kiadott szakértői jogosultság 1972. június 30-án megszűnik. Utána már csak az folytathat szakértői munkát, aki az új rendelet alapján erre engedélyt kapott. A rendelet szabályai nem érintik az igazságügyi szakértők és az államigazgatási eljárásban kirendelt szakértők működésére, a külön jogszabályokban szabályozott szakértői testületek, a felvonószakértők, valamint az orvosok szakértői tevékenységére, továbbá aművészeti alkotások minősítésére megállapított rendelkezéseket. Elbúcsúztatták Lukács Györgyöt (Folytatás az 1. oldalról)dolok arra, hogy mint fiatal kommunista publicistát, olyan elvtársak bátorítottak, mint Landler Jenő és Lukács György. A Moszkvában töltött évei alatt Lukács újból behatóan foglalkozott Marxszal. „Míg a II. Internacionálé legtöbb vezetője — írta erről — Marxban kizárólagosan vagy legalábbis elsősorban a közgazdaságtan forradalmasítóját látta, most kezdtük megérteni, hogy vele új korszak kezdődik az egész emberi gondolkodás történetében, amelyet Lenin működése tett aktuálissá, hatékonnyá. A marxi esztétika önállóságának, elvi eredetiségének elismerése első lépésem volt az új világnézeti fordulat megértése és megvalósítása irányában.’’ — E fordulat következménye értékes irodalomtörténeti és esztétikai tanulmányok sora volt. Az 1931-es év nyarán Lukács Berlinbe költözött, ahonnan csak Hitler uralomra jutása után, 1933-ban tért vissza megint a Szovjetunióba. Berlinben élénk kapcsolatban volt a haladó német irodalom legjobb képviselőivel. Moszkvába való visszatérése után a Lityeraturnij Kritik belső munkatársaként működött. Ezután a német nyelvű Internationale Literaturban és a Gábor Andor szerkesztette Új Hangban jelentek meg cikkei. Az utóbbiak — élesen és szenvedélyesen — a Magyarország hadba lépését megelőző utolsó évek magyar irodalmának — s egyben az ország életének — döntő kérdéseivel foglalkoztak, az oly esedékes demokratikus átalakulással. Lukács György sokoldalú tevékenységét jellemezve elmondta Friss István, hogy érdeklődési köre az esztétikával korántsem merült ki. Amióta elsajátította a marxizmus tudományos módszerét, szenvedélyesen érdekelte, hogy a legszélesebb körben mi a valóság és ez hogyan tükröződik az ember fejében. Halála előtt már csaknem teljesen elkészült nagy munkája a társadalmi lét elméletéről. Lukács György emberi tulajdonságai közül kiemelte rendkívüli szerénységét: teljesen tudatában volt alkotásai jelentőségének, értékének, de úgy érezte, hogy ezért a társadalom és embertársai részéről semmilyen különös bánásmód sem illeti meg. — Sokan és sokszor vitatkoztak vele — mondotta ezután. Voltak tévedései. Maga sem tartotta magát csalhatatlannak és nemegyszer élesen bírálta, megtagadta korábbi nézeteit. Amit sohasem lehetett kétségbe vonni, az emberi, társadalmi-politikai és tudományos őszintesége, becsületessége. — Ma már nem vitatható, hogy Lukács György nagyot alkotott — mondotta végül Friss István. — Megtermékenyítően hatott az utolsó évtizedek filozófiai, esztétikai, társadalmi-politikai, tudományos gondolkozására, új felismerésekkel gazdagította a marxizmus—leninizmust. Hatása messze túlterjedt hazája határain. A nemzetközi tudományos közvélemény mint a marxizmus vezető gondolkodóját, képviselőjét tartja számon; halála óta szerte a világon egymást érik az életét, munkásságát méltató megnyilatkozások. Nemzete, a haladó tudomány és a nemzetközi forradalmi mozgalom gyászolja benne nagy halottját. A barátok nevében Déry Tibor író búcsúztatta Lukács Györgyöt. — Az emberi nagyság sokféle alakban jelenik meg földünkön — mondotta. — Lukács György azonban egy egészen kivételes változatát személyesítette meg: a nagy gondolkodóét, aki agyának alkotásait — mint a paraszt a maga termesztette magát — saját kezűleg el is vetette köznapjaink valóságába, köznapjainknak, a történelemnek termőföldjén. Ez volt az élete, így és ezért volt kommunista: gondolkodott, s amit kigondolt, azt meg is akarta valósítani. Lukács György élete, azt hiszem, végső soron boldog volt. A maga választotta feladaton dolgozhatott, kezdettől az utolsó pillanatig; munkáját a maga választotta társadalmi rendszerben végezhette, s abban a meggyőződésben zárhatta le életét, hogy becsülettel ellátta minden önként vállalt kötelességét. A gyászbeszédek elhangzása után a koporsót a panteon temetőjébe vitték, s az Internacionálé hangjai mellett bocsátották a sírba, amelyet elborítottak a gyász és kegyelet virágai. Befejeződött a Vöröskereszt-társaságok értekezlete Befejeződött az európai szocialista országok Vöröskereszt-társaságainak budapesti tanácskozása. A napirenden szerepelt kérdések megvitatása során a küldöttségek megállapították, hogy a testvérszervezetek munkája szempontjából a továbbiakban is hasznos lesz hasonló közös értekezletek megtartása, mivel e találkozók alkalmat nyújtanak a tapasztalatok összegezésére, s hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberiség békéjéért folytatott küzdelembe a szocialista országok Vöröskereszt-társaságai még hatékonyabban kapcsolódjanak be. Tanácskozások a honvédelmi nevelésről A hazafias nevelés és az ifjúság honvédelemre való felkészítése iskolai, pedagógusi feladat is. A honvédelmi felkészítés az általános iskolák két utolsó osztályában kezdődik és folytatódik a középiskolákban és szakmunkásképző intézetekben. A tanév végeztével, szerdán Zalaegerszegen, tegnap pedig Nagykanizsán tanácskoztak az iskolai hazafias nevelésről és az ifjúság honvédelemre való felkészítéséről. A tanácskozáson részt vett Kiss Lajos vezérőrnagy, a Magyar Honvédelmi Szövetség főtitkára és Varga Gyula, a megyei pártbizottság első titkára is. Horváth Zoltán alezredes, megyei MHSZ-titkár tartott tájékoztatót az MHSZ és a tanintézetek kapcsolatáról, az MHSZ tanintézeti tevékenységéről. Az ember és környezete M.Batisse eredményes tárgyalásai Budapesten Több napos magyarországi tartózkodás után elutazott hazánkból M. Batisse, az UNESCO főosztályvezetője, a világszervezet Ember és környezete (MAB) programjának igazgatója. Elutazása előtt a következőket mondta. " Az UNESCO tavaly novemberi közgyűlésén határozta el a MAB-program megindítását, azaz a világméretű együttműködés kibontakoztatását annak tanulmányozására, hogyan lehet az emberi környezet fejlődését úgy irányítani, hogy elkerülhetők legyenek az új ipari forradalom folytán egyre szélesebb körben jelentkező civilizációs ártalmak. Tanácskozásaink igen hasznosak voltak, remélhetőleg a jövőben még szorosabbá válhat együttműködésünk ezen a területen, hiszen például a Tudományos Szövetségek Nemzetközi Tanácsa (ICSU) egyik bizottsága feladatául éppen a környezet szennyeződésének tanulmányozását tűzték ki. Eredményesen zárult a béke és szolidaritás hónapja Befejeződött békemozgalmunk hagyományos tavaszi országos eseménysorozata, amely a korábbi esztendőkhöz hasonlóan ezúttal is a Győzelem napjától, május 9-től kezdődött, s az idén a béke és a szolidaritás hónapjává bővült. Mint az Országos Béketanácsnál elmondták, a tegnapi nappal zárult hazai békeeseménysorozat minden eddiginél nagyobb jelentőségre tett szert, azáltal, hogy időben mintegy keretül szolgált a nemzetközi békemozgalom Budapestre összehívott nagy találkozójához, a május 13—16. között megrendezett BVT-közgyűléséhez. A békedemonstrációk egyhónapos sorozatához a Parlamentben megrendezett országos békekonferencia jelentette a nyitányt, majd valamennyi megyében ünnepélyes megnyitó vezette be a békehónap sokrétű programját. Kiemelkedő eseménye volt a béke és szolidaritás hónapjának a Győrött megrendezett országos ifjúsági békekonferencia, amelynek összehívását a KISZ központi bizottsága kezdeményezte. A négynapos nemzetközi béketalálkozó után emlékezetes rendezvénye volt a hónapnak az európai fővárosok és nagyvárosok békemozgalmait képviselői delegációk nemzetközi konferenciája. Vidéken is mozgalmas volt a béke- és szolidaritási hónap. Körülbelül 220 demonstratív nagygyűlés jelentette a program gerincét. Millenniumi emlékműs Székesfehérvárott 1972-ben, Székesfehérvár várossá alakulásának ezredik évfordulóján, millenniumi emlékművet avatnak az ősi városban. A monumentális emlékmű tervére meghívásos pályázatot hirdetett a Székesfehérvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. A pályázatra öt szobrász-építész páros küldte be tervezetét. A Makrisz Agamemnon szobrászművész elnökletével összeült zsűri Vígh Tamás szobrászművész és Erdély Miklós építész Az élet fája című alkotásának ítélte oda az első díjat. A második díjra Skoda Lajos építész és Kalló Viktor szobrászművész tervezetét tartotta méltónak. A Székeszenérvári Városi Tanács a város lakossága körében végzett közvélemény-kutatás eredményét is figyelembe véve, úgy döntött, hogy mivel az első díjat nyert pályamű túlságosan szimbolikus, ezért Skoda Lajos és Kalló Viktor második díjat nyert tervezetét valósítja meg. Ennek az emlékműtervezetnek gerince három magasba tőve alumíniumsugár. Ezeket gyűrű fogja öszsze, amelyen történelmi alakokat ábrázol a művész. Az emlékművet Székesfehérvár legmagasabb pontján, az Öreghegyen állítják majd fel.