Magyar Hírlap, 1972. november (5. évfolyam, 303-331. szám)

1972-11-01 / 303. szám

2 1972. NOVEMBERI, SZERDA HAZAI KÖRKÉPMagyar Hírlap A budapesti képviselőcsoport látogatása (Folytatás az 1. oldalról) hőközpontban a képviselők kérdéseire elmondták, hogy a mintegy 130 milliós beruházás folyamatosa­n épül: jelenleg 60 millió kalóriát, s az egész központ felépülése után 160 millió kalóriát ad óránként az állomás. A szovjet import nagykazán 7—8000 lakás fűtését látja el, a második nagykazánt most szerelik, jö­vőre pedig már bekapcsolják a háló­zatba. — Hogyan védekeznek a vízkő ve­szélye ellen? — kérdi Kollár József cse­peli képviselő. — A vízlágyító berendezés 0,02 érté­ken tartja a berendezésbe jutó vizet. Ez biztonságos üzemeltetést jelent — hang­zik a szakszerű válasz. — Negyven-ötven évre biztosan — fe­leli Kollár József, akit Pióker Ignác, az újpestiek Kossuth-díjas képviselője ba­rátságosan átölel. — Ezt már nyugodtan elfogadhatjuk, ötven­ év múlva már nem a mi gon­dunk ... — Nem is a vízkő a probléma —, mondja valaki. De ha nem gázüzemmel, hanem olajjal megy a kazán, a korrózió nagyobb veszély. Az olaj minősége a döntő. A korrózióvédelemmel milliókat lehet megtakarítani ... Kis csoportokba verődve, szakszerű, komoly vélemények hangzanak el. Álta­lános azonban az öröm, hogy tulajdon­képpen kitűnő, modern, teljesen korsze­rű technológiával felszerelt új létesít­mény látja el a növekvő újpalotai lakó­telepet hőenergiával. Az újpalotai hőközpont megtekintése után az újpesti, Pozsonyi úti lakótelep új kazánházát látogatják meg a képvi­selők. Horváth István, a Kelenföldi Pamut­textilművek igazgatója, a XI. kerület képviselője útközben elmondta: Szá­mára a most épülő Budaörsi úti lakó­telep miatt is szükséges, hogy megismer­kedjen a távfűtés helyzetével.­­ Kilenc­­ezer-hatszáz lakás épül nálunk — mond­ja —, s valamennyi távfűtéses. A Bocs­­kay úti épületekben már most is távfű­tés működik. Jobb, ha az ember jó előre megismerkedik az esetleges nehéz­­­ségekkel. Az eddigi­ tapasztalataim jók: lényeges­­panaszokat eddig nem hallot­tam .... Mi lesz jövőre ? A Pozsonyi úti f­azánháznál ismerte­tik az adatokat: 1012 lakást, bölcsődét, óvodát, iskolát és szolgáltatóházat fűte­nek innen. — Jövőre felépül itt még 200 lakás, — mondja Pióker Ignác. — Vajon ezeket is el tudják majd látni? — Ideiglenes kazánok épülnek, később pedig, az erőműves program keretében találunk végleges megoldást — hangzik a felelet. — De én azt kérdezem — makacsko­­dik az újpesti munkásképviselő —, ha jövőre beköltöznek a lakók, idejében fűtik-e majd a lakásokat? — Igen, addigra működnek az ideig­lenes kazánok... Ez már megnyugtatja Pióker Ignácot, aki a többiekkel együtt kedvtelve néze­geti a vadonatúj, Unitherm márkájú osztrák égőket, a dán forróvizes kazáno­kat, az egész, szinte „emberek nélkül” működő, automatikus üzemet. A Pozsonyi útról az Attila úti hőköz­ponthoz, onnan a Kelenföldi Erőműhöz vezetett a tájékoztató körút útvonala. A képviselők megismerkedtek a Várba ve­zető fűtőenergia centrumával, a hőátadó állomással, amely óránként 15 millió ka­lóriával látja el a Vár 140 lakását és 18 ipari fogyasztóját, s amely­­a 70 méte­res szintkülönbség és a teljesítmény nagyságrendje tekintetében) egyedülálló műszaki létesítmény Közép-Európában,­legesen kidolgozni. Majd meghallgatták Koncz Ferencnek, a Fővárosi Távfűtő Művek igazgatójának tájékoztatóját, aki rövid „történeti visszapillantás” után elmondotta, hogy a vállalat az idén 72 ezer lakás fűtéséről gondoskodik, s 1600 dolgozót foglalkoztat, köztük 47 mérnö­köt. A fejlesztés finanszírozási problé­máit nem könnyű megoldani: arról van szó, hogy a jogos igényeket és a­­ reális anyagi lehetőségeket optimálisan kell összehangolni. Ha ugyanis mindig az éppen égető, sürgőssé váló távfűtési fel­adatokat oldjuk meg, akkor a hosszú­­távú fejlesztési tervek anyagi előnyeit nem használjuk ki megfelelően ... A távfűtő művek igazgatója elmon­dotta azt is, hogy az újpalotai kőköz­pontban nincs tartalékkapacitás, s a töb­biben is csak minimális lehetőségek vannak arra, hogy váratlan hiba esetén pótolná lehessen az ideiglenesen kieső hőenergiát. — Ez a biztonságos üzemeltetéshez hozzátartozna, s ez jelenti egyik legna­gyobb gondunkat — jelentette ki az igaz­gató. A budapesti képviselők ezután meg­vitatták a fejlesztés problémáit, és a gyakorlati tapasztalatok egész tárházát gyűjtötték — egyik legfontosabb szolgál­tatásunk, a távfűtés jelenéről és jövő­jéről. Geszti Pál A portásfülke előtt egy fiatal asszony­ka áll. — A tanácstól küldtek. — Itt a munkakönyve? — Nincs. Az a vállalatnál van. Én csak bedolgozó szeretnék lenni addig, amíg a kicsivel otthon vagyok. — Menjen fel az üzemgazdasági osz­tályra — hajol ki a portás —, ott majd mindent elintéznek. Negyedóra múlva boldogan jön vissza, megkötötték a szerződést. — Sajnos, kevés a jelentkező — pa­naszkodott Köves Pál, a Fővárosi Bőr­díszműipari Vállalat üzemgazdasági osz­tályának vezetője. — Kétszer, háromszor több nyugdíjast, háziasszonyt tudnánk bedolgozóként foglalkoztatni, mint jelen­leg. Gyermekes anyák, nyugdíjasok . Kemény János, a Fővárosi Műszerké­szítő és Javító Vállalat igazgatója is arról panaszkodott, hogy kevés a bedolgozó, pedig olyan munkát adnak ki, ami csak kézügyességet, figyelmet követel. A csökkent munkalehetőségűek, vagyis a bedolgozók ezreit foglalkoztatják a ta­nácsi ipari vállalatok. Közülük is a leg­többet, több mint ^t£zret st fővárosi Kér­­műinari Vállalat.—, —A—bedolgozók nagy része a több gyer­mekes anya, aki nem tudta óvodában, bölcsödében, napköziben elhelyezni a gyerekeit, de a házi munka elvégzése mellett még van annyi szabad ideje, hogy otthon varrjon, kézimunkázzon, játéko­kat készítsen. Akadnak közöttük nyugdí­jasok, lábadozó betegek. Olyan is, mint Majrik Ottóné, aki eddig ápolónő volt egy kórházban. Az Aradi utcai munkaügyi osztályon beszélgettünk. — Nagyon sajnáltam otthagyni a kór­házat — mondotta —, de nem tehettem mást. Édesanyám megbetegedett. Két gyerekem van, de azok nem tudják őt ellátni. Hosszabb ideig otthon kell ma­radnom. A tanács szociálpolitikai osztá­lyán javasolták, hogy vállaljak bedolgo­zói munkát, így kerültem ide. A próba­­varrás sikerült, megkötöttük a szerző­dést. Szivacskabátokat kell varrnom. — Itt lakik a közelben? — Dehogy. Kisalagon. — Nem fáradságos bejönni Budapest­re az anyagért? — Nem kell cipekedni. Autóval hoz­zák ki az anyagot, autóval jönnek a kész kabátokért is. Nagyon örülök, hogy a ta­nács szociális osztálya ide küldött, mert így keresek is, és gondozhatom a beteg mamát is. Házhoz szállítva Lovász Imréné, a VI. kerületi Tanács szociálpolitikai csoportjának megbízott vezetője egy nagy könyvet tesz maga elé. — Aki megkeres, annak az adatait be­írom ebbe a könyvbe. Azt is, hogy van-e szakmája, tud-e varrni, kötni, és hogy milyen munkát vállalna szívesen. — Kik jelentkeznek? — Nyugdíjasok, egyedülállók, leszáza­lékoltak, de sok a több gyermekes anya. Horváth Józsefnénak például négy kicsi gyereke van. Dobródi Jánosnénak három. Felkerestek, hogy segítsek rajtuk. Gyár­ban nem tudnak dolgozni, de otthon szí­vesen végeznének valamilyen könnyű munkát. Felhívtam néhány vállalatot, szociális foglalkoztatót. A két anya a tő­lem kapott irányítólappal kiment a mű­helybe, elvállalta a munkát. Játékokat készítenek. Akinek valamilyen képesítése van, annak a képzettségének megfelelő bedolgozói lehetőséget keresünk. Jó kap­csolataink­ vannak a vállalatokkal. Erről a jó kapcsolatról vallott Kovács Tibor is, a Kézműipari Vállalat konfek­­ció-üzemág munkaügyi osztályának ve­zetője is. — A különböző kerületi, vidéki taná­csok szociálpolitikai osztályának vezetői, munkatársai gyakran keresnek meg, hogy biztosítsunk munkát a hozzájuk fordu­lóknak. A legtöbb esetben teljesítjük ké­résüket. — — Hány bedolgozója van jelenleg a konfekció-üzemágnak ? — Kilencszázhatvan. Az utóbbi időben megnövekedett a vidéken élő bedolgozók száma. A bedolgozók 55 százalékát a köz­ségi tanácsok irányították hozzánk. — Hogyan látják el őket anyaggal? — Nyolc-tíz teherautónk járja állan­dóan a kerületeket, a községeket. Min­dig egy meghatározott napon viszik ki a bedolgozókhoz a kiszabott anyagot, és hozzák be a készárut. Kivisszük a fizeté­süket is. Néha előfordul, hogy anyaghiány miatt a bedolgozó tétlenségre van ítélve. Ilyen­kor a vállalat kifizeti az előző félévi át­lagos keresetének megfelelő összeget. A bedolgozók többsége, akik kézi munkát végeznek, 800—1500 forintot keres. A gé­pen dolgozók a 2000, a szabók pedig a 3000 forintot is megkeresik. Különösen magas keresetet érnek el azok, akiknek a családtagjaik is segítenek.­­ A bedolgozóink ugyanúgy megkap­ják a szabadságot, mint a műhelyekben dolgozók — mondotta Kovács Tibor. — A szociálpolitikai előadónk, Szalai Tibor­­né, rendszeresen meglátogatja őket, és el­intézi ügyes-bajos dolgaikat. Bokányi Dezső utca 14. A második eme­leti kétszobás lakásban él harmadmagá­val a Holik házaspár. Több mint három éve mindketten bedolgozók. Holik László szabó. Tizenhat évig dolgozott egy szö­vetkezetben. Felesége korábban 600—800 forintot keresett havonta. Műhely a konyhában A konyhát rendezték be műhelynek. A varrógépet a vállalattól kapták. Varrtak már női ruhát, blúzt, kötényt, most ta­vasz óta pedig szivacskabátot. Havonta átlagosan 100 szivacskabátot készít el a Holik házaspár. A férj varr, a feleség főzés, takarítás, bevásárlás közben segít. Az ő feladata az apróbb kézi munkák el­végzése, a gombfelvarrás, olykor a va­salás. — Mennyit keresnek ketten? — Mindig attól függ, hogy milyen munkát kapunk — válaszol a férj. — Most jó a keresetünk. 52 forintot fizet­nek egy szivacskabát varrásáért, havon­ta a százat is elkészítjük. De szeretném hozzátenni, hogy mindketten 10—12 órát dolgozunk naponta. Néha még többet is. Igaz, mindketten szeretünk dolgozni. — Hol töltötték a szabadságot? — A Balaton mellett. Beutalót kaptunk a vállalattól. Az utóbbi években a bedolgozók szá­ma megsokszorozódott. A bedolgozó rend­szer szociális szempontból is jelentős vív­mány, mert munkalehetőséget teremtett azok számára, akik családi vagy egyéb okok miatt lakásukhoz vannak kötve, s előnyös a vállalatoknak is, mert nem okoz gondot a munkahely, a munkafel­tételek megteremtése. Bába Mihály Mindenkinek előnyös , má­r'35:60 Munkahely: az otthon m Újabb lehetőségek Kelenföldén Román István, a hőerő­mű igazgatója fogadta a vendégeket. A helyszínen mutatta be a november 7-e tiszteletére felavatásra kerülő új, 32 me­gawattos, FIATE GANZ kooperációban gyártott gázturbinát, amely körülbelül annyi áramot ad, mint amennyi Kecske­mét teljes stapi fogyasztása. — Az új gázturbina a­ reggeli és esti csúcsidőben segít biztosítani a zavarta­lan áramellátást — mondotta. — Elő­nye, hogy 30 perc alatt eléri teljes ka­pacitását, a hasonló nagyságú, hagyo­mányos turbógenerátoroknak ehhez 3—1 órára van szükségük. A gázturbina mint­egy 10 százalékkal olcsóbb. S további előnye, hogy kipufogó hőjét (amely 430 fok), be lehet vinni egy kazánba. Ezen a módon újabb 8-9 ezer lakást lehet majd a távfűtési hálózatba bekapcsolni. A képviselőcsoport tagjai részletesen informálódtak a Kelenföldi Hőerőmű munkájáról. — Jelenleg — mondotta Román Ist­ván — 20 ezer lakást, 160 gyárat és 360 középületet látunk el. Ez mintegy 450 millió “kilókalória" óránként.­- 1990-re vi­szont mintegy 1200 millió kilokalóriára növekszik a hőigény. Ennek kielégítésé­re meg kell duplázni az erőmű kapaci­tását. Nincs tartalékkapacitás A budapesti képviselőcsoport tagjai behatóan tájékozódtak a fejlesztési el­képzelésekről is, amelyek már készen állnak, s amelyeket a Kelenföldi Hőerő­mű a Magyar Villamos Művek vezér­­igazgatóságával egyetértésben akar vég­ A Felső-Tisza-vidék idegenforgalmáért A Szabolcs-Szatmár megyei Tanács kezdeményezésére kedden Nyíregyházán a párt-, az állami, a társadalmi, a gaz­dasági és a kereskedelmi szervek, a tu­dományos intézetek képviselőiből meg­alakult a Felső-Tiszavidéki Idegenfor­galmi Intéző Bizottság. Az ülésen részt vett Benkei András belügyminiszter, or­szággyűlési képviselő, dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára, és dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke. Az alakuló ülésen megválasztották az intéző bizottság elnökségét, amelynek elnöke Benkei András lett, továbbá ki­jelölték a hat területi és az öt szakbi­zottság tagjait. A bizottság úgy határo­zott, hogy a decemberi első munkaülésen megtárgyalja a tájegység idegenforgal­mi tervét és a jövő évi munkaprogra­mot. __ Barátsági gyűlés A Hazafias Népfront a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkal­mából tegnap magyar—szovjet barátsá­gi gyűlést rendezett az Alföldi Cipőgyár kiskunfélegyházi üzemében. A gyűlésen Nagy Józsefné cipőgyári dolgozó, Kis­kunfélegyháza országgyűlési képviselője mondott ünnepi beszédet, majd felszó­lalt a Szovjetunió budapesti nagykövet­ségének képviselője is. Megkezdik az új rendszerű munkástovábbképzést A kormány múlt évi határozatának megfelelően még novemberben megkez­dődik a munkások új rendszerű tovább­képzése. Kedden tanácskozás volt a Fáklya Klubban, melyen a célkitűzésekről Lá­tási István, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese adott tájékoz­tatást, míg a felnőttképzésben alkalmaz­ható módszereket Suszter László, a MOM Országos Továbbképzési Kutató Intéze­tének főmunkatársa ismertette. Az új rendszerű továbbképzés beve­zetésében a kormányhatározat fokoza­tosságot írt elő. Az idén — első lépés­ként hat iparág 50 vállalata és a szövet­kezeti vállalatok részére­ —­ az OKISZ hat központban kezdi meg szakmunká­sainak továbbképzését ismeretfelújító, korszerűsítő jelleggel, tizennégy szakma 1600 szakmunkása részére. A szakmai továbbképzéssel egyide­jűen megkezdődnek az általános alapis­meretek kiegészítését, továbbfejlesztését elősegítő, rövidített tanulmányi idejű, ál­talános iskolai tanfolyamok is. A továbbképzést szervező és megvaló­sító vállalatokra egyre nagyobb felada­tok hárulnak. Ugyanis nemcsak a sajá­tos vállalati ismeretanyagot kell megha­tározniuk, biztosítaniuk annak elsajátí­tását, hanem meg kell oldaniuk a válla­lati és az egyéni érdek összehangolását is, és meg kell teremteni azokat az új erkölcsi és anyagi ösztönzési formákat is, amelyek már kezdetben lendületet adhatnak a továbbképzés széles körű ki­­terjesztéséhez. Jubiláló iskola Negyedszázaddal ezelőtt nyitotta meg kapuit a battonyai Mikes Kelemen Gim­názium és Mezőgazdasági Szakközépis­kola, amely a magyar-, román- és dél­szlávlakta község és a környező tanya­világ gyermekeinek középiskolai okta­tását biztosítja. A jubileum alkalmából kedden há­romnapos ünnepségsorozat kezdődött, amelyen dr. Ravasz János főiskolai do­cens mondott ünnepi beszédet. Ezután a fizikai dolgozók gyermekeinek tovább­képzéséről, a tanári önképzésről hang­zott el előadás.

Next