Magyar Hírlap, 1973. április (6. évfolyam, 90-118. szám)

1973-04-01 / 90. szám

2 1973. ÁPRILIS 1. VASÁRNAPMagyar Hírlap _______________HAZAI KORKÉP_________ A jelölő gyűlések tapasztalatai A tanácstagi tisztség rangja Mondok Pál, Pest megyei tanácselnök nyilatkozata Pest megyében is befejeződtek a jelölő gyűlések. Hat városban és száznegyvenöt községben, több mint hatszázhúszezer vá­lasztópolgárt hívtak meg a helyi és kör­zeti tanácskozásokra. A jelölő gyűlések sorozata jó alkalomnak bizonyult a ta­nácsmunka eredményeinek és fogyatékos­ságainak megvitatására. Rendszerint nem­csak az egyes tanácstagok tevékenységét értékelték, hanem mérlegelték az ugyan­csak kétéves tanácstörvény hatékonysá­gát is. — Megyeszerte az az összkép alakult ki — állapítja meg dr. Mondok Pál, a megyei tanács vb-elnöke —, hogy az utóbbi cik­lusban aktívabb lett a tanácstagok egyé­ni és testületi munkája. A tanácsok és a lakosság kapcsolata bővült, elevenebbé és operatívabbá vált, a helyi hatáskörök ki­szélesítése gyorsan és rugalmasan szol­gálta az országos és helyi érdeket. Két-három évvel ezelőtt még több vi­tát váltott ki a régi járási tanácsok meg­szüntetésének gondolata. Azóta bebizo­nyosodott, hogy helyes volt a járási taná­csok megszüntetése, mert a községek és a megye közé áttételként beiktatott kép­viseleti rendszer mai fejlettségi szakaszá­ban már körülményessé tették, nehezí­tették a munkát. 22 ezer javaslat — Amióta a korábbi járási hatáskörök nagy részét a helyi tanácsok megkapták, azóta a munkájuk konkrétabbá vált, mert nemcsak önállóbban intézkedhetnek — folytatja Mondok Pál —, hanem ők ren­delkeznek az anyagi eszközök nagy részé­vel is. Azelőtt a községi tanácselnökök üres kézzel és zsebbel járták a járási és megyei hivatalokat. Most a helyi tanácsok — a problémák és a feladatok ismeretében — maguk döntik el, hogy mire és milyen arányban osztják el a népgazdasági lehe­tőségek szerint rendelkezésükre álló bevé­teleiket. Így a tanácstagok nemcsak va­riánsok és alternatívák felett vitatkoznak és döntenek gazdaként, hanem gyakran a lakosságot, az üzemeket és a társadalmi szervezeteket is segítségül hívják egy-egy megoldhatatlannak tűnő probléma, rende­zéséhez. S a Pest megyeiek nem szűkölködnek az ötletekben, gondolatokban. Erre mi sem jellemzőbb, mint, hogy az utóbbi két évben a tanácstagi beszámolókon 22 ezer javaslat hangzott el. Nagy részük nem egyszerű ötlet volt, hanem megfontolt javaslat. Realitásukat mi sem jelzi job­ban, mint az, hogy a kilencven százalékuk 1975-ig megvalósul. A megyei tanács elnöke példák soroza­tával bizonyítja: ahogy nőtt a helyi taná­csok hatásköre, úgy gyorsultak a kommu­nális építkezések is. Mégpedig a választó­­polgárok segítségével. A Galga menti falvakban jómódú nép lakik. A jó vizű kút viszont kevés. A fal­vak költségvetését ismerve, vízvezetékről nem is álmodhattak. A tanácstagok mégis szót értettek a választóikkal, és társadal­mi munkát szerveztek a vízvezeték árkai­nak kiásására, sőt azt is elérték, hogy minden család 3—4 ezer forintot befize­tett a vízműalapra. A víz ily módon tíz­húsz évvel előbb jutott el a falusi laká­sokba, mintha egy felülről irányított, köz­pontilag fedezett közművesítésre vártak volna. S ez a módszer ma már annyira népszerű, hogy vízszegény területeken egymás után alakítják ki a regionális víz­rendszereket. Hét-nyolc község összefog, és így tizedáron építi meg a közös víz­művét, és vízvezeték-hálózatát. A megyé­ben gomba módra szaporodnak a vízmű­társulások. Több óvodai hely — Hasonló kezdeményezések tapasztal­hatók — tájékoztatott Mondok Pál — az óvodák építésénél is. Az utóbbi két év­ben annyi pénzünk volt, hogy a terv sze­rint épülő új óvodákban ezer gyereket tudtunk volna elhelyezni. Csakhogy ezt a tanácsok, az üzemek, és a megye lakói is kevesellték. S mivel minden faluban akadt egy-egy önzetlen építőmunkás és szakiparos, s a gyerekek érdekében a szü­lők még maltert hordani is elmentek­­, így az utóbbi két évre tervezett ezer hely helyett háromezeregy százötven gyerek­nek tudtunk óvodai elhelyezést biz­tosítani. Sorolhatnám a társadalmi mun­kában épült új ifjúsági klubokat, a betonjárdák, villanyvezetékek kilométe­reit — mindegyik adat szívet melengető, mert azt mutatja, hogy a tömegkapcso­lat izmosodása rengeteg helyi tartalékot tárt fel, az emberek tízezreinek életkörül­ményeit változtatta meg előnyösen, s ja­vította az állampolgárok társadalmi köz­érzetét. — S mi volt ebben a járási hivatalok és a megye szerepe? — A kilenc járási hivatalunk a korábbi­nál kisebb létszámmal segíti a helyi ta­nácsok tevékenységét. A hatáskörök le­adását követő első hónapok bizonytalan­sága már elmúlt. Az aggályoskodók is belátták: bízni kell a helyi vezetőkben. Amikor a községi tanácsok megkapták az első fokú hatósági jogkör nagy­­részét, so­kan úgy vélték, képtelenek lesznek ellát­ni például az építési hatóság feladatát. Nos, ezzel szemben mi történt? A közsé­gi tanácsnál dolgozók többsége nem szak­képzett építész. Nem is tud minden község felvenni egy-egy mérnököt. De 3—4 köz­ség közösen már tud alkalmazni egy épí­tésztechnikust vagy mérnököt. S ez a módszer bevált. Azelőtt a tanácsi munka tekintélyes része volt az építési engedé­lyek, fellebbezések, panaszok intézése. Ta­valy már csak a helyi határozatok két szá­zalékát fellebbezték meg. S most mennyi­vel gördülékenyebben megy minden, hi­szen könnyebb annak döntenie, aki állan­dóan a helyszínen él, és ismeri a körülmé­nyeket. Persze, azért a járási segítségre szük­ség van. Csakhogy most már nem min­den apró-cseprő problémát intéznek já­rási szinten. Egyre inkább átfogó, komp­lex ellenőrzési, irányítási és tanácsadási feladatok hárulnak a járási hivatalok dol­gozóira. Hatékonyabban segítik a káder­munkát, a megyei tanácstagok járási cso­portjainak tevékenységét, a szakszerű, ál­lamigazgatást. A járási hivatalok egyik gyenge pontja a szövetkezetek állami fel­ügyelete. — De csak a szövetkezeteknél! — mond­ja a megyei tanács elnöke. — Nem elég kialakult még az ÁFÉSZ-ek, hisz-ek álla­­mi felügyeletének rendszere. Olyan mód­szereket kell még kialakítanunk, hogy a felügyelet, az ellenőrzés a mainál hatéko­nyabb legyen, de indokolatlan beavatko­zásokkal se sértsük meg a szövetkezet önállóságát, az irányítás minden szinten szakszerűbb és koncepciózusabb lett. Erre mi sem jel­lemzőbb, mint a megyei tanács munkája. A százhúsz megyei tanácstag rendszerint átfogó, közép- és hosszú távú tervekről, fejlesztési elképzelésekről döntött, öt év­re szóló szabályozókat dolgozott ki, s üléseire általában nemcsak a helyi érdekek hangoztatása volt a jellemző, hanem az egész megyét átfogó felelősségteljes gon­dolkodás. Kidolgozta a megye közműve­­sítési, lakásépítési, területfejlesztési prog­ramját. A megyében két hét múlva hatezeröt­száz tanácstagot választanak újjá. A je­lölő gyűlések és a 28 ezer felszólaló véle­ményéből észrevehető, hogy a tanácsta­gi tisztség tekintélye megnőtt, élénkebbek és hevesebbek voltak a viták, mint koráb­ban, mert a tanácsi munka szemmel lát­hatóan hatékonyabb, nagyobb közérdeklő­dést vált ki, és így a választás valóban politikai eseménnyé válik. Rátkai J. István 6500 tanácstag Az új tanácstörvény mindössze kétesz­­tendős. Az már biztos, hogy az új állam­­igazgatási és képviseleti rendszer bevált. Benedek István Gábor vasárnapi levele: Autóskaland I­gen Tisztelt Uram! Bevezetőül szeretném tudomására hozni, hogy csak a kegyelet késztet az udvarias megszólításra, hi­szen — amint a Reuter hírügynökség is jelentette — már legalább két hónapja, hogy az örök béke honában alussza az öngyilkosok állítólag felettébb nyugtalanító álmát. Lám, ma­gam is az ön háborgatói közé lépek e korholó levéllel, amely — mint az eddigiekből következik — kizárólag azért nem tartalmaz keményebb szavakat, mert ott, valahol Los Angeles és Sacramento között, a nyílt országúton főbe lőtte magát. Persze, ha jól meggondolom, ön roppant rokonszenves ne­kem. Nem a szavak , a tettek eltökélt embere. Igazi vad­nyugati amerikai, s kár, hogy a lapok hírrovatában találkoz­tam esetével, nem pedig személyesen akadtunk össze a pesti forgatagban. Cselekedete értékét növeli szememben, hogy ép­pen tizenhat órát topogott a sztráda mentén, végleg elromlott autója mellett. Integetett, s néha, amikor az hitte, hogy a For­dok, a GM-ek, a Studebakerek lassítanak, még szaladt is, li­hegve, reménykedve. Hüvelykujját — egyezményes jelként — lefelé tartotta, abban a hitben, hogy stopját valaki komolyan veszi, fékez, mégis fékez és megáll, ön pedig némi magyaráz­kodás után szerelőért üzenhet. Ám a lefelé tartott hüvelykujj — akár a császári Róma arénájában — a sors pecsétjét jelen­tette, az ön gladiátori halálát. Moralisták tollára illő történet: tragikomikus és drámai. Nos, kedves barátom, akit minden tisztességes embernek el kell siratnia, én az ön pisztolylövését Budapestig hallottam. Búcsúlevelét pedig, amelyet a kaliforniai rendőrséghez címzett, valóságos költeménynek tartom. A motorizált ember viselke­déséről aligha írhatna valaki szívbemarkolóbb rímet, mint amilyen az a tompa puffanás volt, ott, valahol Los Angeles és Sacramento között. Kár, nagy kár, hogy így történt. Egyetlen vigaszom a remény, hogy környezete megérti az ön heroizmusát, országúti küzdel­mét, s akiket örökre otthagyott a benzinbűzös országúton, való­ban tanulnak a történtekből. Természetesen, ha a sors kegyesebben bánik önnel, s életét nem Kaliforniában kell eltöltenie, hanem lakóvárosomban, Bu­dapesten, biztosan másként alakult volna tragikus végű or­szágúti kalandja is. S tulajdonképpen innen származik az Ön iránt érzett ingerültségem. Mert, lám, velem is hasonló dolog történt, s most mégsem amerikai kollégáim valamelyike levelez velem egyoldalúan, ha­nem én mesélek Magának, kedves túlvilági barátom. Szerény esetem színhelye éppen Budapest volt, időpontja pedig az első, nevezetesen a legeslegelső igazán tavaszias va­sárnap. Nem hallgathatom el a közelebbi koordinátákat sem, ugyanis a jobb megértéshez a részletek sem mellőzhetők. A Belgrád-rakpartról késő délután, azaz hat óra harminc perc­kor hajtottam fel az Erzsébet-hídra. Ekkor már autó autót ért, hiszen, aki csak tehette, a zöldben, a szabadban élvezte a ragyogó napsütést. Nyilván Önnek sem ismeretlen a kép: há­rom sávon valóságos gépkocsifolyam. A tempó kielégítő, 50 és — noha ez már városon belül szabálytalan — 70 kilométer kö­zött ugrál a sebességmérő, a taxisok és a ,,menő fejek"’ ki-ki­­lőnek a sorból, egy-egy idegesebb úrvezető ilyenkor dudál, tül­köl, kürtöl, a gyakorlott óvatosok pedig jóelőre helyezkednek; a budai kanyar után háromfelé ágazik a híd. És ekkor történt velem az Önéhez hasonló eset. Átégett a kondenzátorom. A sebesség lendülete már csak arra volt ele­gendő, hogy a bal oldali sávban, a híd karfájához simulva, megállják. Első rémületemben, bevallom, még nem gondoltam Önre. Kinyitottam a motorház tetejét, azt hittem, valami csoda még segíthet. Erősen szürkült, a forgalom tovább nőtt, s mert autóm az egyik sávot — a Hegyalja út felé kanyarodót — el­foglalta, torlódás keletkezett. A lomha testű autóbuszok még csak fokozták a zűrzavart. A KRESZ szabályai szerint a kocsi mögött elhelyeztem a feltűnő színű háromszöget, nyitva hagy­tam a motorház tetejét is, hogy senkinek ne legyen kétsége a műszaki hibát illetően. Ekkor már csak Ön járt az eszemben. Sőt, igyekeztem az ön szemüvege mögül látni a dolgokat. Nem sikerült. Igaz, hébe­­hóba integettem, és figyeltem, mi történik. Persze, senki sem állt meg. Mármint, hogy nekem segítsenek. Kizárólag azok fékeztek ész nélkül, akik álló autómat későn vették észre, s emiatt elvétették a sávot, vagy akiket az élelmesebbek le­szorítottak. Ilyenkor a dühös póruljártak letekerték az ablakot, s nem éppen épületes dolgokat kiabáltak egymásnak. Ezen egy darabig jól elszórakoztam, amikor feltűnt, hogy némely vidám­­lelkű autóstársam végre engem is figyelemre, méltat. Mondhatom, felettébb tanulságos dolgokat vágtak a fejem­hez, a pesti argó remek hajtásait. „Marha, minek veszel autót, ha nem értesz hozzá?!” Vagy: „Mi az, apuskám, bekaptad a horgot?” És: „Járjál rolleron, öcsi!” A Nyelvtudományi Intézet minden bizonnyal hasznát vehetné az ilyen szövegelésnek, gondoltam, s ezen hosszan eltöprengtem. Kedves megboldogult barátom, akár hiszi, akár nem, 55 per­cig álltam a hatalmas forgalom kellős közepén. Ez az idő, ha az autók számát veszem figyelembe, minden bizonnyal meg­felel az Ön kaliforniai rekordjának, ugyanis legalább kétezer kocsi húzott el mellettem, s ennyivel ön sem találkozhatott És bár egyik sem állt meg, az öngyilkosság ötletének még csak a szikrája sem gyűlt ki agyamban. Ellenkezőleg! Azon tűnőd­tem, tisztelt uram, hogy ha ön is Pesten él, még most is élne. És ami a legfontosabb: együtt nevetnénk az Erzsébet-hídon autóstársaink pompás bemondásain. Április 4. tiszteletére Megjutalmazták a legjobb szakmunkástanulókat Hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából 56 szakmában és 11 tantárgy­ban az idén is megrendezték A szaikma kiváló tanulója versenyt az ország szak­munkásképző iskoláiban. Szombaton délelőtt 32 szakma és hét tantárgy számáról Budapesten, és Vasas­székházban díjkiosztó ünnepséget ren­deztek, melyen megjelent Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Lázár György munkaügyi miniszter, Pesti Erzte könnyűipari miniszterhelyettes, dr. Kor­­nidesz Mihály, az MSZMP KB osztály­vezető-helyettese, Háner József, a vasas­szakszervezet elnöke és Méhes Lajos fő­titkár, Nádor György, az Országos Ifjú­ságpolitikai és Oktatási Tanács titkára, valamint dr. Gervay Béla, a KIOSZ el­nöke. Látási István, a Munkaügyi Miniszté­rium főosztályvezető-helyettese köszön­tötte a vendékeket, az ország minden tájáról összesereglett több száz fiatalt és a pedagógusokat, majd Szűcs Istvánné, a KISZ KB titkára ünnepi beszédében méltatta az esemény jelentőségét. A szakma kiváló tanulója jelvény fo­kozatait, az emlékplaketteket,­ a díszok­leveleket, valamint a pénzjutalmakat Nagy Imre miniszterhelyettes nyújtotta át. Korszerű utakat kap a tiszafüredi járás Gyors miniszteri válasz egy képviselői felszólalásra Az országgyűlés 1973. március 21—23-i ülésén felszólalt Nánási László, a tisza­füredi járás, Szolnok megye 11. számú választókerületének országgyűlési képvi­selője. A többi között tolmácsolta az al­földi járás választópolgárainak több év­tizedes panaszát. Elmondotta, hogy az ország más területeihez hasonlóan Szol­nok megyében is erőfeszítéseket tesznek a közutak megjavításáért, a közúti háló­zat növeléséért. A tiszafüredi járás köz­útjai azonban nagyon rossz állapotban vannak. A képviselő felszólalására dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi minisz­ter írásban válaszolt. Közölte, hogy el­ismeri a képviselő kérésének jogosságát és a minisztérium máris konkrét intéz­kedéseket tett a tiszafüredi járás rend­kívül rossz útviszonyának javítására. Az idén új aszfaltburkolattal látják el a 33. számú út mintegy harminc kilométer hosszú szakaszát a tiszafüredi Tisza-híd­­tól a Keleti-főcsatornáig. 1974-ben meg­kezdik a 34. számú útvonal Tiszafüred és Kunhegyes közötti ■negyven kilométe­res szakaszának építését. Itt hat méter szélességű, korszerű aszfaltutat építenek. A miniszter a továbbiakban közölte, hogy a korlátozott anyagi lehetőségek miatt a járás egyéb mellékútjainak ki­építésére csak a későbbi években kerül­het sor. Új üzem Orosházán Korszerű üveggyárat avattak Oroshá­zán 1963. november 7-én. A 10. évfor­duló tiszteletére az üveggyáriak kettős feladatra vállalkoztak: a működő gyár­ban mennyiségi és minőségi szempontból is túlteljesítik a tervet, a másfél milliárd forintos beruházással épülő új húzott­­síküveg-gyárat pedig határidő előtt átad­ják. A húzottsíküveg-gyár átadásának ere­deti határideje 1974. január 1. volt, de az avatásra minden valószínűség szerint már november 7-én sor kerülhet.

Next