Magyar Hírlap, 1973. november (6. évfolyam, 301-330. szám)

1973-11-01 / 301. szám

Összeül a NATO nukleáris tervezőcsoportja Az USA még mindig neheztel Nyugat-Európára Kis Csaba, az MTI brüszeli tudósítója jelenti: Brüsszelben hivatalosan bejelentették, hogy a NATO úgynevezett nukleáris ter­vezőcsoportja, amelyben az Egyesült Ál­lamok és hét másik NATO-ország képvi­selői vesznek részt, november 6-án és 7-én Hágában tartja szokásos félévi mi­niszteri tanácskozását. Az ülésen Luns főtitkár elnököl majd A tanácsülésen a NATO nukleáris fegyverkezési terveinek alakulását tárgyalják meg, s amerikai részről tájékoztatást adnak a nukleáris fegyverkezés helyzetéről. A NATO székhelyén szerdán délelőtt szokott heti tárgyalásukra ültek össze az állandó képviselők. Bár az ülésről előze­tesen semmiféle tájékoztatást sem adtak, sajtókörökben úgy tudják, hogy azon az Egyesült Államok és európai NATO-part­­nerei között a közel-keleti válsággal kap­csolatban kialakult feszültségről tárgyal­tak. Brüsszelben figyelmet keltett, hogy az Egyesült Államok szemmel láthatóan nem változtat bíráló magatartásán. Kis­singer külügyminiszter, az Európa-parla­­ment — a közös piaci országok parla­mentjeiből alakult testület­i küldöttsé­gét fogadva, ismét keményen bírálta az európai szövetségeseket azért, mert nem nyújtottak támogatást Washington politi­kájához, és különösen az Izraelbe irá­nyuló amerikai légi híd fenntartásához. A jelek szerint az európai szövetsége­sek jó része változatlanul indokolatlan­nak érzi az amerikai bírálatot. A jobb­oldali beállítottságú brüsszeli Le Soir például vezércikkben foglalkozik a kiala­kult helyzettel, és panaszosan állapítja meg, hogy Nyugat-Európának, amely gaz­daságilag már csaknem azonos helyzetet foglal el a világban, mint az Egyesült Ál­lamok, a világkereskedelemben betöltött súlya pedig nagyobb, „nincs hangja” vál­ságos helyzetekben a döntések meghoza­talában. A lap által javasolt megoldás: növelni kell a nyugat-európai politikai egységet, és a Közös Piac országainak ki kell alakítaniuk önálló katonai egysé­güket is, hogy ezzel mintegy függetlení­teni tudják magukat Washingtontól. (MTI) Az amerikai fővárosban egyre nagyobb nyugtalansággal figyelik a kö­zel-keleti konfliktus kapcsán kiélesedő ellentéteket az USA és nyugat-európai NATO-partnerei között. Kissinger kül­ügyminiszter szerdán délelőtt a szenátus külügyi bizottságát tájékoztatta a közel­­keleti helyzetről és annak nemzetközi ki­hatásairól. Kedden a képviselőház kül­ügyi bizottságának adott hasonló tájé­koztatója során — a részvevőktől kiszi­várgott hírek szerint — Kissinger kije­lentette: „Az Atlanti Szövetség európai tagjai úgy viselkedtek a válság folya­mán, mintha nem is létezne a szövetség. Nem,törődöm azzal, hogy mi történik a NATO-val, torkig vagyok vele" — fakadt ki állítólag a zárt ülésen a külügymi­niszter. Haderőcsökkentési tárgyalások vima Szovjet és amerikai nyilatkozat Bécsben Pirityi Sándor, az MTI kiküldött mun­katársa jelenti: A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások második napján a szovjet, az amerikai, a brit és a török küldöttségvezető be­szédével lezárult az általános politikai állásfoglalások sorozata, sőt a NATO- delegációk holland összekötőjének sajtó­­értekezletével már kísérlet történt a két első tárgyalási nap eredményeinek ösz­­szegezésére is. A közép-európai haderők és fegyverzet csökkentésével foglalkozó érdemi tárgya­lások kedden kezdődtek az osztrák fővá­rosban és az első kétnapi ülésen össze­­sen 15 bevezető nyilatkozat hangzott el. Szerdán nagy érdeklődés előzte meg Oleg Hlesztov professzornak, a szovjet küldöttség vezetőjének beszédét. A Szov­jetunió képviselője méltatta a tárgyalá­sok fontosságát Európa és az egész vi­lághelyzet szempontjából. Rámutatott ar­ra, hogy a feszültség heeszű korszaka után az enyhülés és az együttműködés irányában végbemenő fordulat, ennek fej­lődése és erősödése jótékonyan befolyá­solja a megbeszélések megkezdését. Hlesztov emlékeztetett a nukleáris há­ború megakadályozásáról és a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról kötött szovjet—amerikai megállapodásokra, va­lamint a többi olyan nemzetközi szerző­désre, amely hozzájárult ehhez a pozitív folyamathoz. Hangsúlyozta, hogy az euró­pai politikai enyhülést ki kell egészíteni a katonai enyhülést célzó intézkedések­kel. „Az európai — és nemcsak az európai — kontinens történetében — folytatta — először került gyakorlati síkra a fegyve­res erők és a fegyverzet csökkentésének feladata, a leszerelés feladata. Az orszá­gok nagy csoportjának képviselői első ízben ülnek tárgyalóasztalhoz, hogy együtt konstruktív intézkedéseket dolgoz­zanak ki a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentésére.” Oleg Hlesztov utalt a bécsi előkészítő konzultációkra, és a konzultációkon a megbeszélések tárgyáról, a részvevők kö­réről, a kidolgozandó egyezmények föld­rajzi kiterjedéséről létrejött megállapo­dásokra. Hangsúlyozta azt az elvet, hogy a konkrét haderőcsökkentési intézkedé­sek egyik fél biztonságát sem károsíthat­ják. Részletesen idézte azokat az elgon­dolásokat amelyeket Leonyid Brezsnyev­­nek, az SZKP főtitkárának a békeerők moszkvai világkongresszusán elmondott beszéde a bécsi tárgyalásokkal kapcso­latban tartalmazott. Stanley R. Resor nagykövet, az ameri­kai delegáció vezetője „a nemzetközi diplomáciában radikális új indulásnak” nevezte a haderőcsökkentési tárgyaláso­kat, és kormánya gyakorlatiasságáról biz­tosította a részvevőket. A közép-európai konfrontációt sajátos logikával „a törté­nelem termékének” nevezte, majd hang­súlyozta, hogy a múltra a feledés fátylát kell borítani ... Resor összefoglalta a tárgyalási elvek amerikai értelmezését, majd — a többi NATO-delegátushoz ha­sonlóan — ő is rátért a közép-európai „aránytalanságok” taglalására. Arról be­szélt, hogy a Varsói Szerződés tagálla­mainak nagyobb szárazföldi erői vannak ,im-wo­ 4 (T^)'kVHU-IT) , 2 1973. NOVEMBER 1. CSÜTÖRTÖK__________________NEMZETKÖZI POLITIKA__________________________M­AGYAR HÍRLAP Rendszeresítsék a közös piaci csúcsértekezleteket Pompidou javaslatának felemás visszhangja Dobsa János, az MTI párizsi tudósítója jelenti. A francia minisztertanács szerdai ülése után Lecat tájékoztatási miniszter közöl­te, hogy Pompidou elnök a közös piaci csúcsértekezletek rendszeresítését java­solta Franciaország partnereinek, hogy a közös piaci állam-, illetve kormányfők rendszeres időközökben tartandó találko­zókon egyeztessék magatartásukat a poli­tikai együttműködés keretében. Az elnök azt indítványozta, hogy az első ilyen ta­lálkozót még az év vége előtt tartsák meg, s azon máris dolgozzanak ki olyan eljárást, mely lehetővé tenné, hogy vál­ság esetén a kilencek a lehetőséghez ké­pest közös magatartást alakítsanak ki. Az elnök azt javasolta továbbá, hogy a közös piaci pénzügyminiszterek legköze­lebbi értekezletükön állapodjanak meg közös intézkedésekben a valuták stabili­tásának biztosítására, a spekuláció elhá­rítására, s dolgozzanak ki közös tervet az infláció elleni küzdelemre. Pompidou elnök e javaslata indokolá­sában elsősorban a közel-keleti válságra hivatkozik, és sajnálattal állapítja meg, hogy a közös piaci országokat semmilyen formában nem vonták be a tűzszünet lét­rehozására, és a tárgyalások megindítá­sára irányuló erőfeszítésekbe. Az elnök veszélyesnek minősíti ezt az eljárást, s azt hangoztatja, hogy éppen ezért a kö­zös piaci országoknak feltétlenül szoros politikai együttműködést kell kialakíta­niuk, hogy bebizonyítsák egységük szi­lárdságát, valamint azt a képességüket, hogy hozzá­ tudnak járulni a nemzetközi problémák megoldásához (MTI) A nyugatnémet kormány üdvöz­li Pompidou francia elnök javaslatát, hogy a jövőben rendszeresen tartsák meg a közös piaci országok vezetőinek csúcs­­értekezleteit — közölte szerdai sajtóérte­kezletén von Wechmar szövetségi kor­mányszóvivő. Mint mondotta, az NSZK kormánya Pompidou indítványát össz­hangban levőnek látja azzal a nyomaté­kosan vallott törekvésével, hogy intenzí­ven kell munkálkodni a Kilencek politi­kai uniójának megteremtésén. (MTI) A Közös Piac székhelyén, Brüsszelben érdeklődéssel fogadták Pom­pidou elnök javaslatát a Kilencek újabb, sürgős csúcstalálkozójáról, hivatalos ál­lásfoglalás azonban nem hangzott el, mert a Közös Piac képviselői szerint ez elsősorban a tagállamok kormányfőinek feladata. Magánbeszélgetéseken azonban azt hangoztatják, hogy nem sok esélyt látnak egy újabb csúcstalálkozó sürgős összehívására. Egyrészt a Kilencek né­zetei a legfontosabb kérdésben, az egy­séges közel-keleti politika kialakításá­nak kérdésében, az egységes közel-keleti politika kialakításának kérdésében meg­lehetősen távol állnak attól, amit a je­lek szerint a francia államfő kívánna. Másrészt azt hangoztatják, hogy a csúcs­találkozók nem helyettesíthetik a diplo­máciai konzultációt, illetve más jellegű feladatokat kell megoldaniuk. Bár a megfigyelők szerint nyílt eluta­sítás a kényes politikai helyzet miatt aligha várható az EGK többi tagja ré­széről, valószínű, hogy a francia elnök javaslatát több közös piaci ország igyek­szik majd megkerülni és a hangsúlyt a politikai konzultáció más formáira he­lyezni. Ifjabb nagyarányú áremelések Chilében Átszervezés és „tisztogatás" a peronista mozgalomban (TASZSZ, ADN, UPI) Ezentúl tilos Chilében a „munkás” szó használata — közölte Pinochet tábornok, a chilei ka­tonai junta vezetője a minap közvetített televízióbeszédében. A „munkás” szó használata betiltható ugyan, a munkás­­osztály létét és az osztályharcot azonban nem lehet letagadni — idézi a TASZSZ az új keletű tilalommal kapcsolatban po­litikai megfigyelők véleményét. Hétfőn újabb áremeléseket jelentettek be Chilében. Így például 500 százalékkal emelték az elektromos díjszabást. Ezzel egyidejűleg bevezették a kenyér, a cu­kor és a fűtőolaj adagolását, valamint az áramszolgáltatás korlátozását. Új intéz­kedésként jelentette be Lenin gazdaság­ügyi miniszter, hogy megszüntetik­ több olyan vállalat tevékenységét, amelyet a Népi Egység kormányzása idején von­tak állami ellenőrzés alá. V­H a közép-európai térségben, mint a NATO- nak. Hosszasan időzött a „földrajzi egyenlőtlenségeknél”, mélységesen hall­gatva az Európát körülvevő amerikai támaszpontokról, a VI. flottáról. Kifej­tette azt a véleményét, hogy a haderő­­csökkentés elsősorban a szovjet és az amerikai haderőt fogja érinteni, majd kitért néhány „egyéb intézkedésre”, amely a hadseregek tevékenységét érin­tené, függetlenül a létszámcsökkentéstől. Az amerikai nagykövet végül bizonyos fenntartásokat emlegetett a haderőcsök­kentési­­ tárgyalások részvevőinek körét illetően, és van Afford holland küldött ez év május 14-i nyilatkozatára utalva je­lezte, hogy az Egyesült Államoknak „szándékai” vannak ebben a vonatkozás­ban. Clive M. Rose, a brit küldöttség veze­tője lényegében a NATO álláspontját konkretizálta, hangsúlyozva még azt is, hogy a haderőcsökkentési értekezlet „ve­szélyes” lehet, ha végül az európai kato­nai helyzet „kevésbé stabil lesz”, mint ma. AZ ELN­ÚZŐDŐ POLITIKAI VÁLSÁG megszüntetését nem könnyítette meg az október közepén megtartott általános nemzetgyűlési választás eredménye sem. A választás után csaknem 3 héttel még nem zárult le a kormányalakítás körüli alkubozás, miután Fahri Korutürk köz­­társasági elnök a választási eredmények alapján a Köztársasági Néppártot kérte fel kormányalakításra és a győztes, de a parlamentben kisebbségben levő párt koalíciót ajánlott fel a Nemzeti Rend Pártjának. A nemzetgyűlési választás kettős meg­lepetést okozott. Az egyik meglepetés magának a választásnak a megtartása. A megfigyelők egy része erősen kételkedett abban, hogy a tábornokok 1971-es be­avatkozása után, amely megszakította a demokratikus folyamatot, egyáltalán sor kerül a választásra. Hiszen a hatalmat megízlelt katonák általában nem szokták betartani a népnek adott szavukat. A jobboldali Igazságpárt kormányának el­távolítása óta eltelt harmincegy hónap­ban nem sok jel utalt a választások le­hetőségére. A tábornokok beavatkozása óta Törökország ügyeit „pártok feletti” kormány irányította, amely a „szélsősé­ges áramlatok” elleni harc ürügyén tüzet nyitott a politikai baloldalra is, több ezer embert letartóztattak és betiltották az egyetlen legális baloldali pártot, a Török Munkáspártot. A nemzetgyűlési választás lehetőségét egyengette, hogy az 1971-es akciót végrehajtó négy tábornok vissza­vonult, és a helyükre került főtisztek a hadsereget megtisztították azoktól a tisz­tektől, akik a politikába való beavatko­zás hívei voltak. A hadseregen belül le­zajlott folyamat nyitotta meg az utat a választáshoz. Meglepetést okozott a vá­lasztás eredménye is, az ,hogy az esélyes­nek tartott Igazságpártot megelőzte a Köztársasági Néppárt, amely a 450 tagú képviselőházban 184 mandátumot szer­zett, míg a második helyre szorult Igaz­ságpárt csupán 149 mandátumhoz jutott. Törökország A középbal győzelme AZ IGAZSÁGPÁRT vereségének oka egyrészt a török politika válságos éveiben a tömegekben, másrészt a parla­menti pártok soraiban végbement erje­dés. Törökország öt jobboldali pártja kö­zül az Igazságpárt a legerősebb, s az elő­ző, az 1969-es választásokon még a sza­vazatok 46,5 százalékát kapta meg, s így 256 képviselője volt a parlamentben. Az Igazságpárt vereségéhez jelentősen hoz­zájárult az, hogy a tábornokok kegyel­méből uralkodó „pártok feletti” kor­mány, amelynek fő támogatója a parla­mentben az Igazságpárt volt, nem haj­totta végre a megígért fontos reformokat. Az Igazságpárt hitelét csökkentette, hogy az 1970-ben kivált parlamenti képvise­lők megalakították a szélsőjobboldali De­mokratikus Pártot, bár ez, az esetenkénti szembenállás ellenére, támogatta a tá­bornokokat. A választásokból győztesen kikerült szociáldemokrata irányzatú Köztársasági Néppártban lezajlott szakadás a párt helyzetét javította. A szakadást egyrészt a pártok feletti kormány támogatásának kérdése, másrészt a végrehajtó bizottság programjavaslata idézte elő. A párt el­nöke, Inonü és konzervatív szárnya túl radikálisnak találta Bulent Ecevit főtit­kár és a párt végrehajtó bizottságában többségbe került középbal programját. Ezt az irányvonalat „öngyilkos politiká­nak” minősítették. A párt 1972-es rend­kívüli kongresszusán azonban a reforme­rek kaptak többséget. A Köztársasági Néppárt politikája elsősorban a városok­ban talált erős bázisra, és támogatták a haladó értelmiségiek is. (UPI) Argentínában a peronista mozga­lom gyökeres átszervezését határozták el a Justicialista Nemzeti Mozgalom végre­hajtó tanácsának kedden megtartott ülé­sén. Az átszervezés részleteiről egyelőre semmi nem szivárgott ki, de nyugati hír­­ügynökségek úgy tudják, hogy a mozga­lom különféle beállítottságú frakciói megpróbálnak leszámolni egymással. Egyes értesülések szerint Héctor Cámpora volt elnököt, akinek egész elnöki tevé­kenysége Juan Perón visszatérésének előkészítését szolgálta, ki akarják zárni a mozgalomból, és hasonló sors vár Ob­­regón Canóra, Córdoba tartomány kor­mányzójára is. Azt róják fel bűnükül, hogy üzenetben üdvözöltek egy olyan if­júsági­­gyűlést, amelynek szónokai Pe­ronra nézve utólag sértőnek minősített kijelentéseket tettek. A KÖZTÁRSASÁGI NÉPPÁRT GYŐ­ZELMÉHEZ hozzájárult mind a párt el­nökének, Bulent Ecevitnek a népszerűsé­ge, mind az, hogy a választásokon legális baloldali párt nem indulhatott. Az értel­miségi családból származó irodalmár és újságíró Ecevit, Inönü házi fordítójaként 1954-ben­ kapcsolódott be a politikai élet­be. Először 1957-ben Ankarában válasz­tották meg nemzetgyűlési képviselőnek, s 1961-től Inonü három koalíciós kormá­nyában folyamatosan a munkaügyi mi­nisztérium élén állott. Ebben az időben elismerést váltott ki a szakszervezetek körében, mert törvénybe iktatta a dolgo­zók sztrájkjogát. A párt főtitkáraként gyakran fölkereste a föld nélküli és kis­birtokos parasztokat, és az 1969-es nem­zetgyűlési választásokon a „föld azé, aki megműveli!” jelszót is bedobta. Ecevit ilyen előzmények után került szembe 1972-ben Inönüvel, aki a párttagok több­ségének nyomására átadta neki az elnöki tisztséget. A nyugati sajtóban Törökország Willy Brandtjának tartott Ecevit személyes népszerűsége mellett a Köztársasági Nép­pártnak kedvezett az a körülmény is, hogy a betiltott baloldali pártok szavazói az ország problémáinak „újszerű megkö­zelítését”, az infláció és a munkanélküli­ség felszámolását ígérő középbal politika mögé sorakoztak fel. Ecevit — kijelenté­sei szerint — külpolitikai vonatkozásban valamelyest lazítani akarja az Egyesült Államokhoz és a NATO-hoz fűződő kö­telékeket, és nagyobb cselekvési szabad­ságot akar biztosítani az országnak. A Köztársasági Néppárt kormányala­kítása, ha nem is oldja meg a meglevő ellentmondásokat, a munkásosztály szer­vezeteinek lehetővé tenné, hogy az összes haladó erőkkel szövetségben legálisan küzdhessen a szükséges demokratikus változásokért. Bogös László

Next