Magyar Hírlap, 1973. november (6. évfolyam, 301-330. szám)
1973-11-01 / 301. szám
Összeül a NATO nukleáris tervezőcsoportja Az USA még mindig neheztel Nyugat-Európára Kis Csaba, az MTI brüszeli tudósítója jelenti: Brüsszelben hivatalosan bejelentették, hogy a NATO úgynevezett nukleáris tervezőcsoportja, amelyben az Egyesült Államok és hét másik NATO-ország képviselői vesznek részt, november 6-án és 7-én Hágában tartja szokásos félévi miniszteri tanácskozását. Az ülésen Luns főtitkár elnököl majd A tanácsülésen a NATO nukleáris fegyverkezési terveinek alakulását tárgyalják meg, s amerikai részről tájékoztatást adnak a nukleáris fegyverkezés helyzetéről. A NATO székhelyén szerdán délelőtt szokott heti tárgyalásukra ültek össze az állandó képviselők. Bár az ülésről előzetesen semmiféle tájékoztatást sem adtak, sajtókörökben úgy tudják, hogy azon az Egyesült Államok és európai NATO-partnerei között a közel-keleti válsággal kapcsolatban kialakult feszültségről tárgyaltak. Brüsszelben figyelmet keltett, hogy az Egyesült Államok szemmel láthatóan nem változtat bíráló magatartásán. Kissinger külügyminiszter, az Európa-parlament — a közös piaci országok parlamentjeiből alakult testületi küldöttségét fogadva, ismét keményen bírálta az európai szövetségeseket azért, mert nem nyújtottak támogatást Washington politikájához, és különösen az Izraelbe irányuló amerikai légi híd fenntartásához. A jelek szerint az európai szövetségesek jó része változatlanul indokolatlannak érzi az amerikai bírálatot. A jobboldali beállítottságú brüsszeli Le Soir például vezércikkben foglalkozik a kialakult helyzettel, és panaszosan állapítja meg, hogy Nyugat-Európának, amely gazdaságilag már csaknem azonos helyzetet foglal el a világban, mint az Egyesült Államok, a világkereskedelemben betöltött súlya pedig nagyobb, „nincs hangja” válságos helyzetekben a döntések meghozatalában. A lap által javasolt megoldás: növelni kell a nyugat-európai politikai egységet, és a Közös Piac országainak ki kell alakítaniuk önálló katonai egységüket is, hogy ezzel mintegy függetleníteni tudják magukat Washingtontól. (MTI) Az amerikai fővárosban egyre nagyobb nyugtalansággal figyelik a közel-keleti konfliktus kapcsán kiélesedő ellentéteket az USA és nyugat-európai NATO-partnerei között. Kissinger külügyminiszter szerdán délelőtt a szenátus külügyi bizottságát tájékoztatta a közelkeleti helyzetről és annak nemzetközi kihatásairól. Kedden a képviselőház külügyi bizottságának adott hasonló tájékoztatója során — a részvevőktől kiszivárgott hírek szerint — Kissinger kijelentette: „Az Atlanti Szövetség európai tagjai úgy viselkedtek a válság folyamán, mintha nem is létezne a szövetség. Nem,törődöm azzal, hogy mi történik a NATO-val, torkig vagyok vele" — fakadt ki állítólag a zárt ülésen a külügyminiszter. Haderőcsökkentési tárgyalások vima Szovjet és amerikai nyilatkozat Bécsben Pirityi Sándor, az MTI kiküldött munkatársa jelenti: A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások második napján a szovjet, az amerikai, a brit és a török küldöttségvezető beszédével lezárult az általános politikai állásfoglalások sorozata, sőt a NATO- delegációk holland összekötőjének sajtóértekezletével már kísérlet történt a két első tárgyalási nap eredményeinek öszszegezésére is. A közép-európai haderők és fegyverzet csökkentésével foglalkozó érdemi tárgyalások kedden kezdődtek az osztrák fővárosban és az első kétnapi ülésen összesen 15 bevezető nyilatkozat hangzott el. Szerdán nagy érdeklődés előzte meg Oleg Hlesztov professzornak, a szovjet küldöttség vezetőjének beszédét. A Szovjetunió képviselője méltatta a tárgyalások fontosságát Európa és az egész világhelyzet szempontjából. Rámutatott arra, hogy a feszültség heeszű korszaka után az enyhülés és az együttműködés irányában végbemenő fordulat, ennek fejlődése és erősödése jótékonyan befolyásolja a megbeszélések megkezdését. Hlesztov emlékeztetett a nukleáris háború megakadályozásáról és a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról kötött szovjet—amerikai megállapodásokra, valamint a többi olyan nemzetközi szerződésre, amely hozzájárult ehhez a pozitív folyamathoz. Hangsúlyozta, hogy az európai politikai enyhülést ki kell egészíteni a katonai enyhülést célzó intézkedésekkel. „Az európai — és nemcsak az európai — kontinens történetében — folytatta — először került gyakorlati síkra a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésének feladata, a leszerelés feladata. Az országok nagy csoportjának képviselői első ízben ülnek tárgyalóasztalhoz, hogy együtt konstruktív intézkedéseket dolgozzanak ki a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentésére.” Oleg Hlesztov utalt a bécsi előkészítő konzultációkra, és a konzultációkon a megbeszélések tárgyáról, a részvevők köréről, a kidolgozandó egyezmények földrajzi kiterjedéséről létrejött megállapodásokra. Hangsúlyozta azt az elvet, hogy a konkrét haderőcsökkentési intézkedések egyik fél biztonságát sem károsíthatják. Részletesen idézte azokat az elgondolásokat amelyeket Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának a békeerők moszkvai világkongresszusán elmondott beszéde a bécsi tárgyalásokkal kapcsolatban tartalmazott. Stanley R. Resor nagykövet, az amerikai delegáció vezetője „a nemzetközi diplomáciában radikális új indulásnak” nevezte a haderőcsökkentési tárgyalásokat, és kormánya gyakorlatiasságáról biztosította a részvevőket. A közép-európai konfrontációt sajátos logikával „a történelem termékének” nevezte, majd hangsúlyozta, hogy a múltra a feledés fátylát kell borítani ... Resor összefoglalta a tárgyalási elvek amerikai értelmezését, majd — a többi NATO-delegátushoz hasonlóan — ő is rátért a közép-európai „aránytalanságok” taglalására. Arról beszélt, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak nagyobb szárazföldi erői vannak ,im-wo 4 (T^)'kVHU-IT) , 2 1973. NOVEMBER 1. CSÜTÖRTÖK__________________NEMZETKÖZI POLITIKA__________________________MAGYAR HÍRLAP Rendszeresítsék a közös piaci csúcsértekezleteket Pompidou javaslatának felemás visszhangja Dobsa János, az MTI párizsi tudósítója jelenti. A francia minisztertanács szerdai ülése után Lecat tájékoztatási miniszter közölte, hogy Pompidou elnök a közös piaci csúcsértekezletek rendszeresítését javasolta Franciaország partnereinek, hogy a közös piaci állam-, illetve kormányfők rendszeres időközökben tartandó találkozókon egyeztessék magatartásukat a politikai együttműködés keretében. Az elnök azt indítványozta, hogy az első ilyen találkozót még az év vége előtt tartsák meg, s azon máris dolgozzanak ki olyan eljárást, mely lehetővé tenné, hogy válság esetén a kilencek a lehetőséghez képest közös magatartást alakítsanak ki. Az elnök azt javasolta továbbá, hogy a közös piaci pénzügyminiszterek legközelebbi értekezletükön állapodjanak meg közös intézkedésekben a valuták stabilitásának biztosítására, a spekuláció elhárítására, s dolgozzanak ki közös tervet az infláció elleni küzdelemre. Pompidou elnök e javaslata indokolásában elsősorban a közel-keleti válságra hivatkozik, és sajnálattal állapítja meg, hogy a közös piaci országokat semmilyen formában nem vonták be a tűzszünet létrehozására, és a tárgyalások megindítására irányuló erőfeszítésekbe. Az elnök veszélyesnek minősíti ezt az eljárást, s azt hangoztatja, hogy éppen ezért a közös piaci országoknak feltétlenül szoros politikai együttműködést kell kialakítaniuk, hogy bebizonyítsák egységük szilárdságát, valamint azt a képességüket, hogy hozzá tudnak járulni a nemzetközi problémák megoldásához (MTI) A nyugatnémet kormány üdvözli Pompidou francia elnök javaslatát, hogy a jövőben rendszeresen tartsák meg a közös piaci országok vezetőinek csúcsértekezleteit — közölte szerdai sajtóértekezletén von Wechmar szövetségi kormányszóvivő. Mint mondotta, az NSZK kormánya Pompidou indítványát összhangban levőnek látja azzal a nyomatékosan vallott törekvésével, hogy intenzíven kell munkálkodni a Kilencek politikai uniójának megteremtésén. (MTI) A Közös Piac székhelyén, Brüsszelben érdeklődéssel fogadták Pompidou elnök javaslatát a Kilencek újabb, sürgős csúcstalálkozójáról, hivatalos állásfoglalás azonban nem hangzott el, mert a Közös Piac képviselői szerint ez elsősorban a tagállamok kormányfőinek feladata. Magánbeszélgetéseken azonban azt hangoztatják, hogy nem sok esélyt látnak egy újabb csúcstalálkozó sürgős összehívására. Egyrészt a Kilencek nézetei a legfontosabb kérdésben, az egységes közel-keleti politika kialakításának kérdésében, az egységes közel-keleti politika kialakításának kérdésében meglehetősen távol állnak attól, amit a jelek szerint a francia államfő kívánna. Másrészt azt hangoztatják, hogy a csúcstalálkozók nem helyettesíthetik a diplomáciai konzultációt, illetve más jellegű feladatokat kell megoldaniuk. Bár a megfigyelők szerint nyílt elutasítás a kényes politikai helyzet miatt aligha várható az EGK többi tagja részéről, valószínű, hogy a francia elnök javaslatát több közös piaci ország igyekszik majd megkerülni és a hangsúlyt a politikai konzultáció más formáira helyezni. Ifjabb nagyarányú áremelések Chilében Átszervezés és „tisztogatás" a peronista mozgalomban (TASZSZ, ADN, UPI) Ezentúl tilos Chilében a „munkás” szó használata — közölte Pinochet tábornok, a chilei katonai junta vezetője a minap közvetített televízióbeszédében. A „munkás” szó használata betiltható ugyan, a munkásosztály létét és az osztályharcot azonban nem lehet letagadni — idézi a TASZSZ az új keletű tilalommal kapcsolatban politikai megfigyelők véleményét. Hétfőn újabb áremeléseket jelentettek be Chilében. Így például 500 százalékkal emelték az elektromos díjszabást. Ezzel egyidejűleg bevezették a kenyér, a cukor és a fűtőolaj adagolását, valamint az áramszolgáltatás korlátozását. Új intézkedésként jelentette be Lenin gazdaságügyi miniszter, hogy megszüntetik több olyan vállalat tevékenységét, amelyet a Népi Egység kormányzása idején vontak állami ellenőrzés alá. VH a közép-európai térségben, mint a NATO- nak. Hosszasan időzött a „földrajzi egyenlőtlenségeknél”, mélységesen hallgatva az Európát körülvevő amerikai támaszpontokról, a VI. flottáról. Kifejtette azt a véleményét, hogy a haderőcsökkentés elsősorban a szovjet és az amerikai haderőt fogja érinteni, majd kitért néhány „egyéb intézkedésre”, amely a hadseregek tevékenységét érintené, függetlenül a létszámcsökkentéstől. Az amerikai nagykövet végül bizonyos fenntartásokat emlegetett a haderőcsökkentési tárgyalások részvevőinek körét illetően, és van Afford holland küldött ez év május 14-i nyilatkozatára utalva jelezte, hogy az Egyesült Államoknak „szándékai” vannak ebben a vonatkozásban. Clive M. Rose, a brit küldöttség vezetője lényegében a NATO álláspontját konkretizálta, hangsúlyozva még azt is, hogy a haderőcsökkentési értekezlet „veszélyes” lehet, ha végül az európai katonai helyzet „kevésbé stabil lesz”, mint ma. AZ ELNÚZŐDŐ POLITIKAI VÁLSÁG megszüntetését nem könnyítette meg az október közepén megtartott általános nemzetgyűlési választás eredménye sem. A választás után csaknem 3 héttel még nem zárult le a kormányalakítás körüli alkubozás, miután Fahri Korutürk köztársasági elnök a választási eredmények alapján a Köztársasági Néppártot kérte fel kormányalakításra és a győztes, de a parlamentben kisebbségben levő párt koalíciót ajánlott fel a Nemzeti Rend Pártjának. A nemzetgyűlési választás kettős meglepetést okozott. Az egyik meglepetés magának a választásnak a megtartása. A megfigyelők egy része erősen kételkedett abban, hogy a tábornokok 1971-es beavatkozása után, amely megszakította a demokratikus folyamatot, egyáltalán sor kerül a választásra. Hiszen a hatalmat megízlelt katonák általában nem szokták betartani a népnek adott szavukat. A jobboldali Igazságpárt kormányának eltávolítása óta eltelt harmincegy hónapban nem sok jel utalt a választások lehetőségére. A tábornokok beavatkozása óta Törökország ügyeit „pártok feletti” kormány irányította, amely a „szélsőséges áramlatok” elleni harc ürügyén tüzet nyitott a politikai baloldalra is, több ezer embert letartóztattak és betiltották az egyetlen legális baloldali pártot, a Török Munkáspártot. A nemzetgyűlési választás lehetőségét egyengette, hogy az 1971-es akciót végrehajtó négy tábornok visszavonult, és a helyükre került főtisztek a hadsereget megtisztították azoktól a tisztektől, akik a politikába való beavatkozás hívei voltak. A hadseregen belül lezajlott folyamat nyitotta meg az utat a választáshoz. Meglepetést okozott a választás eredménye is, az ,hogy az esélyesnek tartott Igazságpártot megelőzte a Köztársasági Néppárt, amely a 450 tagú képviselőházban 184 mandátumot szerzett, míg a második helyre szorult Igazságpárt csupán 149 mandátumhoz jutott. Törökország A középbal győzelme AZ IGAZSÁGPÁRT vereségének oka egyrészt a török politika válságos éveiben a tömegekben, másrészt a parlamenti pártok soraiban végbement erjedés. Törökország öt jobboldali pártja közül az Igazságpárt a legerősebb, s az előző, az 1969-es választásokon még a szavazatok 46,5 százalékát kapta meg, s így 256 képviselője volt a parlamentben. Az Igazságpárt vereségéhez jelentősen hozzájárult az, hogy a tábornokok kegyelméből uralkodó „pártok feletti” kormány, amelynek fő támogatója a parlamentben az Igazságpárt volt, nem hajtotta végre a megígért fontos reformokat. Az Igazságpárt hitelét csökkentette, hogy az 1970-ben kivált parlamenti képviselők megalakították a szélsőjobboldali Demokratikus Pártot, bár ez, az esetenkénti szembenállás ellenére, támogatta a tábornokokat. A választásokból győztesen kikerült szociáldemokrata irányzatú Köztársasági Néppártban lezajlott szakadás a párt helyzetét javította. A szakadást egyrészt a pártok feletti kormány támogatásának kérdése, másrészt a végrehajtó bizottság programjavaslata idézte elő. A párt elnöke, Inonü és konzervatív szárnya túl radikálisnak találta Bulent Ecevit főtitkár és a párt végrehajtó bizottságában többségbe került középbal programját. Ezt az irányvonalat „öngyilkos politikának” minősítették. A párt 1972-es rendkívüli kongresszusán azonban a reformerek kaptak többséget. A Köztársasági Néppárt politikája elsősorban a városokban talált erős bázisra, és támogatták a haladó értelmiségiek is. (UPI) Argentínában a peronista mozgalom gyökeres átszervezését határozták el a Justicialista Nemzeti Mozgalom végrehajtó tanácsának kedden megtartott ülésén. Az átszervezés részleteiről egyelőre semmi nem szivárgott ki, de nyugati hírügynökségek úgy tudják, hogy a mozgalom különféle beállítottságú frakciói megpróbálnak leszámolni egymással. Egyes értesülések szerint Héctor Cámpora volt elnököt, akinek egész elnöki tevékenysége Juan Perón visszatérésének előkészítését szolgálta, ki akarják zárni a mozgalomból, és hasonló sors vár Obregón Canóra, Córdoba tartomány kormányzójára is. Azt róják fel bűnükül, hogy üzenetben üdvözöltek egy olyan ifjúságigyűlést, amelynek szónokai Peronra nézve utólag sértőnek minősített kijelentéseket tettek. A KÖZTÁRSASÁGI NÉPPÁRT GYŐZELMÉHEZ hozzájárult mind a párt elnökének, Bulent Ecevitnek a népszerűsége, mind az, hogy a választásokon legális baloldali párt nem indulhatott. Az értelmiségi családból származó irodalmár és újságíró Ecevit, Inönü házi fordítójaként 1954-ben kapcsolódott be a politikai életbe. Először 1957-ben Ankarában választották meg nemzetgyűlési képviselőnek, s 1961-től Inonü három koalíciós kormányában folyamatosan a munkaügyi minisztérium élén állott. Ebben az időben elismerést váltott ki a szakszervezetek körében, mert törvénybe iktatta a dolgozók sztrájkjogát. A párt főtitkáraként gyakran fölkereste a föld nélküli és kisbirtokos parasztokat, és az 1969-es nemzetgyűlési választásokon a „föld azé, aki megműveli!” jelszót is bedobta. Ecevit ilyen előzmények után került szembe 1972-ben Inönüvel, aki a párttagok többségének nyomására átadta neki az elnöki tisztséget. A nyugati sajtóban Törökország Willy Brandtjának tartott Ecevit személyes népszerűsége mellett a Köztársasági Néppártnak kedvezett az a körülmény is, hogy a betiltott baloldali pártok szavazói az ország problémáinak „újszerű megközelítését”, az infláció és a munkanélküliség felszámolását ígérő középbal politika mögé sorakoztak fel. Ecevit — kijelentései szerint — külpolitikai vonatkozásban valamelyest lazítani akarja az Egyesült Államokhoz és a NATO-hoz fűződő kötelékeket, és nagyobb cselekvési szabadságot akar biztosítani az országnak. A Köztársasági Néppárt kormányalakítása, ha nem is oldja meg a meglevő ellentmondásokat, a munkásosztály szervezeteinek lehetővé tenné, hogy az összes haladó erőkkel szövetségben legálisan küzdhessen a szükséges demokratikus változásokért. Bogös László