Magyar Hírlap, 1976. május (9. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-22 / 120. szám
em elő Újpalota követei Évekig kísértük figyelemmel Újpalota építését. A városrész alapkövét még 1969-ben helyezték el, s azóta bizony nagyon sokat változott itt minden. Külső körülményeiben, az érkező „honfoglalók” hangulatában, egymáshoz való viszonyában, az emberek beilleszkedésében, kapcsolataiban. A híradások eleinte természetesen jobbára építőipari jellegűek voltak, később azonban már egyre inkább hallhattunk az újpalotaiak közérzetéről is, egy új, hirtelen verbuválódó közösség megannyi öröméről és szülte elkerülhetetlen gondjairól. Mert érdemes eltűnődni rajta: néhány esztendő alatt mintegy 60 ezer ember érkezett ide a főváros legkülönbözőbb szegletéből, hátrahagyva régi lakását, megszokott életformáját, olyan körülmények közé települve, amelyek a korábbiakhoz nem hasonlíthatók, s amelyeket — ennek ellenére, vagy éppen ezért — eleinte vállalni sem volt könnyű mindenkinek. Egy azonban bizonyos: az emberi közeledés folyamata legalább olyan jellemző volt itt a közelmúlt évekre, mint az építés lendülete. S most, amikor a híradások arról szólnak, hogy a hatalmas városrész építése lényegében befejeződött, aligha tulajdoníthatjuk véletlennek ezt a másik hírt: jó légkörű, eleven jelölő gyűlések után holnap a városrész 16 új választókörzetében csaknem tizenhatezer állampolgár küld „követeket” a kerületi tanácsba. Kettős, hármas jelöléseik is voltak, s mindegyik jelölt mellett sok ajánló, érvelő szó hangzott el. Mert az újpalotaiak már ismerik — úgy is mondhatnánk: kiválasztották — maguk közül azokat, akiket képesnek tartanak a tanácstag tisztére. A hétköznapok formálódó közösségi életében ugyanis nagyon hamar megmutatkoznak az igazi erények. A közügyek fáradhatatlan munkásai már a megválasztásuk előtt „elárulják” önmagukat azzal, hogy nem képesek tétlenek lenni, érdekli, izgatja, foglalkoztatja őket mindaz, ami bántja, nyugtalanítja a közösséget. A holnap megválasztandó tanácstagok éppen ezért már ma sem ismeretlenek az újpalotaiak előtt. A szavazatok pedig nem pusztán a képviseletre jogosítják majd fel a 16 új körzet tanácstagját, hanem újabb igényt fejeznek ki: a városépítés befejezése után épüljön tovább a városközösség! Történelem h holnap pótválasztás lesz a körnezetünkben. Nem azért, mintha valamilyen okból megüresedett volna a tanácstagi hely. Eddig be sem volt töltve. Mert a tanácstagi körzetek felrajzolása idején itt még nem éltek választópolgárok, körzet sem volt, házak sem. Azóta az egykori káposztáskertek helyén új városrész épült fel. Új tanácsi körzeteket kellett alakítani, s most megválasztjuk majd a körzetekben a tanácstagokat is. Ennyi dióhéjban összefoglalva életünknek egy darabkája, amire a cím is utal. Vagy talán egy kicsit több is? Amikor megláttam a választási felhívásokon piros ceruzával gondosan áthúzott számokat, eszembe jutottak azok az idők, amikor választás idején ilyen híradásokat olvashattunk az újságokban. A dolgozók már egy órával előbb, kollektívan felvonultak a szavazóhelyiség elé, hogy gyorsan leszavazhassanak, mert — mint mondták — munkával szeretnék ünnepelni e jeles napot. A most kiragasztott választási felhívásokon is áthúzták a hatos számot és odaírták: a választás kezdete öt óra. Kérdeztem, miért ez a változtatás? Az illetékesek megmagyarázták: mindenki siet, sok embernek van már telke, víkendháza, mások a Balatonra mennek vagy máshová kirándulni. Ezért kérték, hogy már öt órakor leszavazhassanak. Azt hiszem, a kétféle indok közötti különbség is utal a címre. Nem is kevés tanulsággal. — varga — ■ | Kóbor László munkamódszer! A tanácsok és a háztáji A háztáji és kisgazdaságok termékei nemcsak kiegészítik, hanem jelentősen befolyásolják a lakosság ellátását Nem kivétel ez alól Pest megye sem. Megértésre talált a megyei tanácsnak az a felhívása, hogy a Dunakanyar néhány községének kivételével, valamennyi községben a mezőgazdasági nagyüzem és a fogyasztási szövetkezet helyben gondoskodjon a zöldségellátásról. Támogatásra talált a szarvasmarha- és a sertéstartás növelésére tett kezdeményezés is. A községi tanácsok többsége saját hatáskörében szabta meg a feladatokat A megyei tanács kezdeményezésére a MÉSZÖV vállalta, hogy a tagszövetkezetek mindegyik községben takarmányértékesítő boltot, székhelyükön pedig a mezőgazdasági termeléshez szükséges eszközöket, műtrágyát, növényvédő szereket, vetőmagokat és szaporítóanyagot árusító — gazdaboltot nyitnak. Több községi tanács intézkedési tervbe foglalta a háztáji állatállomány fejlesztése, illetve az állattenyésztési kedv fellendítése érdekében szükséges teendőket. Arra, hogy mit tartalmaz egy ilyen intézkedési terv, szolgáljon példaképpen a Kiskunlacházai Nagyközségi Közös Tanács Végrehajtó Bizottságának a terve Ebben többek között a következők szerepelnek: a) Minden gazdálkodó szervnél tájékoztatást kell adni a háztáji állomány tartásával, mennyiségi és minőségi növelésével kapcsolatban megjelent rendelkezésekről. b) Kívánatos a községi évi 2000 darabos hízósertés értékesítését 500 dbbal, a háztáji tehénállományt 10—13 százalékkal növelni. c) A végrehajtó bizottság a termelési célkitűzések megvalósításához elengedhetetlen feltételek biztosítása érdekében felkéri: — az OTP-t és a takarékszövetkezetet, hogy ismertesse a háztáji és kisegítő gazdaságok részére nyújtható hitellehetőségeket; — az áfész-t, hogy tartson kisgépbemutatót és létesítsen két tápértékesítő boltot; — az Állatforgalmi Vállalatot, hogy évenként többször szervezzen kocakihelyezési akciót és a leszerződött állatokat időben vegye át; a Gabonafelvásárló és Malomipari Vállalat helyi telepét, hogy megfelelő választékban és mennyiségben folyamatosan gondoskodjon az állattartók számára tápról és a táphoz mellékeljen használati utasítást ; — a termelőszövetkezetek vezetőségét, hogy a hozzájuk fordulóknak biztosítsanak legelőt, szálas és silótakarmányt, térítés ellenében adjanak segítséget a takarmányszállításhoz; — a művelődési ház vezetőjét, hogy szervezzen ismeretterjesztő előadásokat a tápok helyes használatáról és a háztáji állattartás korszerű módszereiről. d) A végrehajtó bizottság szakigazgatási szerve soron kívül köteles elintézni minden 61 és istálló építésére irányuló engedélyezési kérelmet az OLSZ rendelkezéseinek betartása mellett. e) A végrehajtó bizottság felkér egy háztáji állattartót, hogy az érdeklődőknek tartson bemutatót a háztáji fejőgép használatáról. Felkéri a társadalmi és gazdasági szerveket, hogy az intézkedési tervben foglaltakat ismertessék tagjaikkal és a lakossággal. Az intézkedési tervet ismertetni kell falugyűlésen és tanácstagi beszámolókon is. f) A szakigazgatási szerv félévenként tájékoztassa a végrehajtó bizottságot az intézkedési tervben foglaltak megvalósításáról. Úgy gondolom, a kiskunlacházai példa meggyőzően bizonyítja, hogy egyetlen helyi tanács is milyen sokrétűen segítheti a termelési kedv növelését a háztáji és kisegítő gazdaságokban. Lakatos Tibor, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese lotja 1976. MÁJUS 22. SZOMBAT TANÁCSOK FÓRUMA Magyar Hírlap C—'S Ünnepek és hétköznapok Baján A táncospár hazatért Nemcsak a Duna és a Sugovica partján épült régi házak szépsége-hangulata kedvéért érdemes körülnézni Baján. Érdemes azt is szemügyre venni, hogy mi mindent teremtett és teremt errefelé manapság a város lakóinak közismert lokálpatriotizmusa? Tavaly ősszel például, Baranyi Károly újvidéki szobrászművész alkotásaiból rendeztek kiállítást. A mester fölajánlotta: egyik művéből köztéri szobrot készíthet a város. De ez a megtisztelő ajánlat komoly fejtörést okozott a bajaiaknak. Miből teremtsenek pénzt a szoborra és kit bízzanak meg a kivitelezéssel? A város vezetőinek hirtelen támadt gondja fülébe jutott a Mezőgép Vállalat Kilián György szocialista brigádjának. Igaz, a brigád tagjai — mezőgazdasági gépek szerelésére specializált országjáró brigád lévén — még soha nem vágták a fejszéjüket műalkotások kivitelezésébe. Vállalkozókészségük a város vezetőit is meghökkentette, ám a brigád hozzáfogott a rajzok elkészítéséhez, kaptak ugyan némi segítséget és tanácsot is, de a munka nagyját maguk végezték. Hol az Alföldön, hol a Dunántúlon, mikor hová szólította őket a kötelesség. A félig kész szobrot cipelték magukkal az ország egyik sarkából a másikba, míg végre a kétméteres acéltáncospár a minap végleg megpihenhetett a gyár előtti parkban. Csak fabarakk volt... "És még egy szobortörténet. Párizsi, müncheni, firenzei mintára, itt is csináltak néhány évvel ezelőtt egy kirakatgalériát, ahol közszemlére tették Kirchmayer Károly kisplasztikáit. Az elektromosságot jelképező egyik kis szobor olyannyira megtetszett a Ganz Készülékgyár dolgozóinak, hogy elhatározták: megcsinálják nagyban, maguk. A „szoborépítés” lelke a gyár főmérnöke és a Csicskó István vezetésével dolgozó Béke szocialista brigád tagjai voltak. A művész pedig maga tervezte, maga vezette a kivitelezést. Rézhuzallal is körülszőtték az acélkolosszust, s ez időt-vihart álló réteget képezett a fémvázon. A május elsejei ünnepélyes átadásra kivonult az egész gyár, s azóta a Duna-híd felől Bajára érkezőket ezzel a szoborral fogadja a város. Az idei május elseje egyébként külön fejezet. Dr. Kincses Ferenc tanácselnök hosszan sorolja az avatások napjának tételeit. Valamikor Bajáról indult a KISZ-lakásépítő akció, ami nem sokkal később, már országos mozgalommá vált. De hiába nőttek ki a földből a házak a fészekrakó fiatalok lelkesedése nyomán, semmiféle komolyabb járulékos beruházással nem tudtuk segíteni őket Az erre lakó néhány ezer család az itt-ott felállított fabarakkokban tudta csak beszerezni a legszükségesebb élelmiszert. Május elsején végre ők is megkapták a rég óhajtott ABC-áruházat. A megye és a belkereskedelem támogatása nélkül erre csak ki tudja hányadik május elsején kerülhetett volna sor... A tanácselnök nem fogy ki a szóból, annyi az elmondásra érdemes: — A régi, sufnihoz hasonló tanműhelyből új, mosdóval, öltözővel ellátott, gépekkel felszerelt, hatvan munkahelyes tanműhelybe költöztek a szakmunkástanuló fiatalok. Ugyanakkor adtuk át a két hatalmas raktári csarnokból álló — 12 ezer tonna befogadóképességű — új tárházat is, ahová hajón, vasúton és közúton viszik-hozzák a szemestakarmányt. Most készült el a bevonulási és oktatási központunk, ami nemcsak a katonáknak és a bevonuló fiataloknak biztosít kulturált környezetet, nemcsak a kiegészítő parancsnokság, az MHSZ és a polgári védelem veheti birtokába, hanem a területi művelődési ház szerepét is betöltheti. Annál is inkább, mert új kultúrházzal még nem dicsekedhet a város. Igaz, a régi, ütött-kopott művelődési ház falai között példás munka folyik. — Mi magunk is csodálkozunk azon, hogy a mostoha körülmények ellenére, mennyi mindenre képes a művelődési ház — folytatja a tanácselnök. — Legutóbb, mikor a városi tanács beszámoltatta az igazgatót, órákon keresztül ismertette az adatokat: mikor, hányan, milyen összejövetelen, tanfolyamon vettek részt. Új hagyomány A város lakói tudomásul vették, hogy mire jut és mire nem futja a megye és a város pénztárcájából. De abban bizonyosak, hogy ami késik, nála múlik. Most az a három és fél éve elindult mozgalom foglalkoztatja leginkább a bajaiakat, aminek célja egy sportuszoda felépítése. Már készül az uszoda beruházási programja, gyűjti a pénzt a két éve megalakult, 17 ezer tagot számláló Önkéntes uszodaépítő Egyesület pénztárosa: több mint négymillió kamatozik a tanács uszodaépítésre nyitott bankszámláján. A városi tanács még nem dönthetett arról, melyik május elsején lesz az ünnepélyes uszodaavatás. Bizonyos azonban, hogy a bajaiak immár évek óta ragaszkodnak nemes hagyományuk ápolásához: a mindenkori május elsejéket önmaguk alkotóképességének ünnepeként ülik meg. Mint most, 1976 tavaszán, amikor egyetlen napon hét avatásra volt hivatalos a város lakossága. A lokálpatriotizmus megnyilvánulásának újabb hét helyszínére. Meglepetést ugyan nem tartogattak ezek az események senkinek , de örömet, büszkeséget, jó érzést annál inkább. Révai Valéria Tanácstagok hétköznapjai Akit nem ismertek fel..! ^ Engi Vince tanácstag olajos munkaruhában ment a boltba, s amikor reklamált valamiért, az eladó foghegyről felelt neki. Szó szót követett és a vita olyan helyzetbe hozta, hogy meg kellett mondania: ő ennek a körzetnek a tanácstagja. Azaz kötelessége mások érdekében is szóvá tenni a visszásságokat. Ha hibát talál, még intézkednie is kell. „Honnét tudjuk mi azt, hogy maga a tanácstag?” — kérdezték a boltosok, immáron megszelídülve. A tanácstagot — tudjuk ezt régen — nem a ruha teszi. De hogyan látja el feladatait a munkás, ha bekerül a testületbe? Nehezebb utat jár meg, ezt meggondolhatjuk. Történetünk szereplője kazánkovács a Kohászati Szerelő Vállalat újszegedi gyárában, s a városi 81-es lakókörzet tanácstagja. Ez a II. kerületi baktó-újpetőfitelepi területen van. — Azt, hogy milyenek a külvárosi vagy ha úgy tetszik, a városszéli utcák, jól tudják a szegediek. De kevesebben mérik fel, mit tehet a tanácstag? Önre milyen feladatok elvégzése várt? Első felelete sóhajtás. Aztán szakszerű magyarázat következik arról, milyen is az a kohósalakút, amelyet a körzetükben is terveztek, de megépítése késik. — A belvíz miatt sok minden elmaradt nálunk, meg más körzetekben is. Annak idején ismertettük a lakossággal a terveket. Most pedig el kellene mondani, hogy ezek miért maradtak csak papíron. Az emberek megértik, hogy a város pénztárcája nem kimeríthetetlen kincseszsák, s ha utolér minket valami baj, mint legutóbb a belvíz, felborul a régi terv. Báló Miklósné munkásasszony, a 46-os körzet tanácstagja azt mondja: — Mióta szaladgálok, hogy járda épüljön a Szőregi úton! Mert elkészült a szép úttest, de túl magas töltéssel. Hogy a házakhoz bejárhassanak az emberek, mindenhol magasított lejtőt kellett a kapuk elé rakni. Ahány ház, annyi huppanó. A kismamáknak a babakocsit emiatt a nagy forgalmú úttesten kell áttolniuk. A választókkal igen jól megérzik magukat a munkás tanácstagok, gondjaikat harcosan képviselik. És eredményesen. De, hogy igazán vitaképesek egy-egy közérdekű témában, ahhoz nekik több időre van szükségük. Mert nem biztos, hogy eligazodnak a költségvetés meg a szakigazgatás és a minisztériumi rendeletek dzsungelében, hiszen ez — s bizony, a tanácsi jelentések, előterjesztések szövege is — olykor bonyolult, nehézkes, sőt érthetetlen. Sokszor felszólaltak már emiatt. A munkásemberek — mint ahogy a’ gyári penzumot is csak szívvellélekkel lehet teljesíteni —, ha bizonytalanok, inkább hallgatnak, visszahúzódnak. Aztán mi sem veszi el jobban a kedvüket, ha szólni ugyan lehet, de beleszólni kevésbé. — Hogy mit árul a bolt és mikor tartson nyitva, lesz-e új üzlet, hol épül járda meg óvoda, mi a művelődési ház programja, azt mindig valami bizottság, felügyeleti szerv vagy anyavállalat dönti el — mondja keserűen az egyik munkástanácstag. — Aztán nekünk, társadalmi aktivistáknak még a fülünk is pirul, amikor az illetékes azt feleli, hogy az ötlet jó, megvalósítása közérdek lenne, de most nem lehet kivitelezni, s ha „hozzuk” is a társadalmi munkafelajánlást, az kevés. Legközelebb még a legjobb gondolat is belém reked, s nem szólok, nem javasolok, nem is kérdezek, mert azt hiszik a végén, mindig csak hiábavalóságokkal foglalkozom, vagy okoskodom. Persze, a köz képviselete gondokkal jár, sikerekkel és olykor kudarcokkal is. A munkás tanácstagok széles körű társadalmi támogatást élveznek, tevékenységük szervesen illeszkedik a lakóhelyi politika minden oldalához. Szőke Mari*