Magyar Hírlap, 1982. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-03 / 1. szám

2 1982. január 3. vasárnap_______________________n­emzetközi polit­ika______Magyar Hírlap KÜLPUJUPI LAPOKBÓL A nyugat-európai országok tovább­ra is elutasítják, vagy fenntartással fogadják Reagan, amerikai elnök mi­napi elöntéseit a Lengyelország és a Szovjetunió elleni szankciókról. A nyu­gat-európai sajtó reagálásai közül ez­úttal osztják és olasz lapvéleményeket idézünk. Die Presse . A bécsi napilap főszerkesztője csütörtökön az óévet búcsúztató vezércikkében az „amerikai tű-­ szúrások” , azaz a Lengyelor­­­­szág, majd pedig a Szovjetunió elleni washingtoni szankcióik év-­­ teamét boncolgatva, megállapítot­ta: Reagan elnök szűkebb kör­nyezete szerint is kétségesek az ilyen intézkedések eredményei, sőt,, többségük nagyobb fejfájást okoz az USA gazdasági köreinek, mint a Szovjetuniónak. A cikkíró szerint talán ezt maga az ame­rikai elnök is tudja. A főszerkesztő egy másik el­lentmondásra is rávilágít:­­ az amerikai kormányzat megpróbál­ja a Szovjetuniót felelőssé tenni a lengyel­országi rendkívüli álla­pot bevezetéséért, ám sok euró­pai politikus, köztük Kreisky is határozottan nemzeti megol­dásról beszél. Utolsó mondatában idézte kan­cellárjának egy másik figyelmez­tetését: Ausztria az energiaellá­tás terén is — önszántából — kö­tődik a szocialista országokhoz, s ezért a Szovjetunió ellen hozott­­ technológiai bojkott földen"- és " egyéb téren Ausztriát is sújtja. — Igaz — fejeződik be ■» vezér­cikk — a „reálpolitika” szónak nincsen angol megfelelője. Az olasz sajtó szerint Reagan dön­téseit Nyugat-Európában nem követ­­te egyértelmű helyeslés. A római" la Repubblica szerint „Reagan szankciói egyál­talán nem tetszettek a Tízek kor­mányainak, és ha félénken is, de valamennyien azonnal tudat­ták ezt az óceánon túli­­ szövet­ségessel­.” LA STAMPA A torinói Agnelli-lap­ azt szö­gezi le: a karácsony esti gyer­tya, amelyet a Lengyelországgal való szolidaritás látványos jele­ként tett a Fehér Ház ablakába az amerikai elnök, nem tetszik Európában, mert minden gyertyá­ban Reagan egy-egy Pershing-ra­­kétáját látják. Amerikai mutatvány YU*‘* A Zsenmin Zsipao, a KKP központi lapja, az év utolsó napján arra szó­lította fel az Egyesült Államokat, hogy stratégiai érdekeit figyelembe véve közelítse meg Tajvan és a tajvani fegyvereladások kérdését. A kínai pártlap emlékeztetett, hogy amikor Kína valakivel dip­lomáciai kapcsolatra lép, akkor az illető országnak szem előtt kell tartania a Tajvan kérdésé­ben vallott pekingi álláspontot. „Mindenki előtt ismert, hogy hü­lyén Kína magatartása azzal az országgal szemben, amely fegy­vert ad el Tajvann­ak” — szögez­te le a Zsenmin Zsipao. Ezzel a mondatával feltehetően arra célzott, hogy Kína ügyvivői szint­re szállította le kapcsolatait Hol­landiával, amikor Hága engedé­­lyezte két tengeralattjáró eladá­sát Tajvannak. Aggodalom és remény világszerte Külföldi államférfiak úresztes idei üzenetei, beszédei (Folytatás az 1. oldalról) PRÁGA: Az egyetemes béke megóvása a feltétele annak, hogy Csehszlovákia teljesítse az új esz­tendőre vonatkozó terveit. Ezért Csehszlovákia aktívan részt vesz a háború­ veszélyének elhárításá­ért folyó küzdelemben — mon­dotta újévi köszöntőjében Gustáv, Busák, Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja Központi Bizottságának főtitkára, köztársasági elnök. Országunk érdekében a jövőben­­ is tovább fogjuk szilárdítani és mélyíteni barátságunkat, szövet­­ségesi kapcsolatainkat és a köl­csönösen előnyös együttműködést a Szovjetunióval és a többi szo­­o­cialista országgal — hangsúlyoz­ta üdvözletében Gustáv Husák. BERLIN: Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának­­ főtitkára, az államtanács elnöke,­­ újévi üzenetében emlékeztetett arra, hogy az NSZEP X. kong­resszusa által meghatározott bék­és külpolitika középpontjában a béke biztosítása és az állampol­gárok életszínvonalának javítása állt. Honecker, fölelevenítette a Hel­mut Schmidttel, az NSZK kan­cellárjával közelmúltban lezajlott találkozóját, kiemelve, hogy ez a találkozó a bonyolult, nemzetközi helyzetben nagy, mértékben hoz­zájárult a kelet-nyugati párbe­széd folytatásához. Végezetül megerősítette az NDK szilárd szolidaritását a test-­­ véri lengyel néppel abban a harc­ban, amelyet a lengyel kommu­nisták, hazafiak folytatnak a szo­cialista rend védelméért, s ezál­tal az európai béke és biztonság megszilárdításáért. BUKAREST: Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, államfő, a Bu­karestben működő diplomáciai misszióvezetőket fogadva, újévi beszédében arról szólt, hogy min­den népnek, köztük a román nép­nek is kitartó erőfeszítéseket kel­lett tennie a gazdasági-társadal-­l­mi fejlődés érdekében. Mint Ceausescu mondotta, az országo­k­nak sok nehézséget kellett le­gyűrnie, egyebek között azért is, mert a nemzetközi gazdasági kap­csolatokban továbbra is erőtelje­sen érvényesült a válság. Ceauses­­cu értékelése szerint Románia még ebben a nehéz esztendőben is jelentős lépéseket tett a társa­dalmi-gazdasági fejlődés útján. BONN: A nyugatnémet rádió és televízió által sugárzott újévi köszöntőjében Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár az új esz­tendő legfontosabb kihívásának a munkanélküliséget nevezte. Kül­politikai kérdéseket érintve hang­súlyozta, hogy Bonnt „a nyugati szövetség szilárd láncszemének” látja. A lengyelországi helyzetről is szólt, egyebek között annak a kívánságának adva hangot, hogy a lengyelek saját erőből, a meg­újulás folyamatát mélyítve, old­ják meg problémáikat. BÉCS: Bruno Kreisky osztrák kancellár újévi rádióbeszédében szintén a lengyelországi helyzetet helyezte előtérbe és a következő napok és hetek sorsdöntő fontos­ságát hangsúlyozta. Ismét leszö­gezte, hogy „minden a külső be­avatkozás elkerülésén múlik”. PÁRIZS: Francois Mitterrand francia államfő újévi üdvözleté­ben hangsúlyozta: Franciaország a békét, a leszerelést és a közös biztonságot választja, de ahhoz, hogy a béke győzzön, fenn kell maradnia a két nagyhatalom kö­zötti egyensúlynak. A továbbiak­ban azt fejtegette, hogy „túl kel­lene lépni az 1945-ös jaltai egyez­ményen”, de „az érintetteknek óvakodniuk kell attól, hogy vá­gyaikat összetévesszék a ma rea­litásaival”. Az államfő „a fran­ciák legmélyebb szolidaritásáról” biztosította a lengyel népet. LONDON: Margaret Thatcher, brit kormányfő újévi rádióbeszé­dében mindenekelőtt azt hangsú­lyozta, hogy országa szilárdan áll az USA mellett minden olyan in­tézkedés végrehajtásában, amely­­lyel Reagan elnök a Szovjetuniót fenyegeti a lengyelországi helyzet miatt. Thatcher asszony a NATO nyugat-európai tagjai nevében is nyilatkozott. PALM SPRINGS, KALIFOR­NIA: Ronald Reagan amerikai el­nök újévi üzenetében azt jósolta, hogy 1982-ben az Egyesült Álla­mokra súlyos próbatételek várnak, de az ország kétségkívül túljut a nehézségeken. „Gazdasági visszaesés sújt ben­nünket, amelyet a hozzá nem értő, több évtizedes kormányzati mun­ka idézett elő. De most az egész ország új nyitány elé néz” — hangzik az üzenet. Üzenetében az elnök meglepő kijelentést tett: „Bár a világ nagy része ma velünk ünnepli az új évet, úgy hiszem, ez az ünnep ki­fejezetten amerikai hagyomány”. OTTAWA: Pierre Trudeau ka­nadai miniszterelnök beszédében szintén foglalkozott a lengyelor­szági helyzettel, hangsúlyozva, hogy a lengyel gép­ek joga f valli ,saját problémáinak önálló” meg­oldásához. A miniszterelnök beszédét meg­figyelők az amerikai szankciókkal kapcsolatos kanadai állásfoglalás­nak tekintik. Trudeau ismét hang­súlyozta, hogy Kanada politikáját Lengyelországgal kapcsolatosan továbbra is a lengyel nép gazda­sági helyzete miatt érzett aggo­dalom vezérli. Ez valószínűleg annyit jelent, hogy Kanada egye­lőre nem hajlandó szankciókat al­kalmazni sem Lengyelország, sem pedig a Szovjetunió ellen, hanem várakozó álláspontra helyezkedik. TOKIÓ: Szuzuki Zenko japán kormányfő a szigetország népé­hez intézett újévi üzenetében és ünnepi sajtóértekezletén azt ígér­te, hogy kabinetje tevékenyen elő kívánja mozdítani a világbéke megszilárdítását és a nemzetközi leszerelést. Bejelentette, hogy január 20-án és 21-én Moszkvában külügymi­­niszter-helyettesi szinten szovjet —japán konzultációkra kerül sor, amelyeken a felek megvitatják a kétoldalú kapcsolatok és a nem­zetközi helyzet problémáit. ­ Hanoiban tanácskozik a parlament Vietnamban megváltozik a gazdaságirányítási rendszer (MTI) Az óév utolsó napján tették közzé Vietnamban az 1982- re érvényes tervmutatókat. A tervről folytatott nemzetgyűlési vitán hangsúlyozták: 1982-ben is nehéz körülmények között kell majd tevékenykedni, kemény munkát végezni, hogy a tervezett eredményeket elérjék.­­ Az alapelv az önerőre való támasz­kodás, a gazdaságirányítási rend­szer folyamatos megváltoztatása, felhagyva az állami pénz- és anyagi eszközöket, támogatást mechanikusan szétosztó, merev, bürokratikus eddigi gyakorlattal — mondotta az ülésszakon fel­szólaló Truong Chinh, az állam­tanács elnöke. Kijelentette: elvonva a tanul­ságokat az eddigi párt- és álla­mi politikából, s­ annak a végre­hajtásából, hisszük, hogy a VKP vezetésével, a nép alkotó erejé­nek kibontakoztatásával, a Szov­jetunió és más szocialista orszá­gok sokoldalú támogatásával, si­kerrel építhetjük a szocializmust Vietnamban, gondoskodhatunk országunk biztonságáról, s telje­síthetjük nemzetközi kötelezett­ségeinket. Szoci­ál­demokrata kezdeményezések Európától a Közel-Keletig A KÖZEL-KELETI ESZME­CSERÉKRE, tapogatódzó tárgya­lásokra sűrűbben érkeznek a dip­lomaták, politikusok. Nyugat- Európa is érzékenyebben figyeli az övezet sorsának alakulását. Nemsokára megérkezik az oszt­rák fővárosba a Palesztinai Fel­­szabadítási Szervezet új bécsi képviselője — jelentették a hír­­ügynökségek. Bruno Kreisky kan­cellár decemberi öböl menti kör­útján Abu Dhabiban találkozott Jasszer Arafattal, a PFSZ elnö­kével. A palesztin vezető és az osztrák államférfi megbeszélésén sikerült helyreállítani a korábbi bizalmat, amelyet a múlt eszten­dő eseményei rendítettek meg. A semleges Ausztria békepoli­tikájával, konstruktív kezdemé­nyezéseivel — a többi között a közel-keleti feszültség csökkenté­sére — Európában és az érintett válságövezetben is elismerést szer­zett. A kancellár évek óta mun­kálkodik azon, hogy az összes ér­dekelt féllel elfogadtassa: a kö­zel-keleti kérdés megoldásának kulcsa a palesztin nép sorsának rendezése. Nemzetközi fórumokon, kétoldalú párbeszédekben a PFSZ elismerését, a tárgyalásokon való részvételét és a palesztin állam megteremtését szorgalmazta. Kez­deményező szerepe volt az­ 1979- es hármas csúcstalálkozó, az Ara­fat-Brandt—Kreisky-megbeszé­­lés előkészítésében. Az osztrák közvélemény meg­elégedéssel nyugtázta a kancellár­­ közel-keleti politikáját, mindaddig, amíg az ország háború utáni első politikai gyilkossága fel nem bor­­zítta a kedélyeket. Az áldozat, a .­...riualista párti városi tanácsos,­­ Heim Nittel ügyében a nyomo­­. /.as csakhamar kizárta a belpo- I ntikai perpatvar motívumait. Más­­ irányba mutatott. AZ ELSŐ SOKKOLÓ eseményt követte a bécsi zsinagóga elleni augusztusi merénylet. Ekkor ket­ten meghaltak, sokan megsebesül­tek. A gyilkosságot a leselkedő­­ellenzék a palesztinok szárplájára. Ma. A közs­éffi&fyr is ag&eftse? Lám, itt az eredmény, a kancel­lár dédelgetett? "kettveneseik -való­jában terroristák. Kreiskyre saját pártjából és a szakszervezetből is tüzet zúdítottak. Az ellenzéki la­pok az ország közel-keleti szere­pét kifogásolták. Szüksége van egyáltalán erre egy semleges kis­államnak? — kérdezték retorikus fordulattal. A közhangulat méré­se is negatív válaszokat adott. A lakosság 62 százaléka tanácsolta, hogy a kancellár inkább országa belső ügyeivel foglalkozzék, és ne ártsa magát az Európán kívüli térség gondjaiba. Kreisky helyze­tét nem javította, hogy közben egy fegyvercsempészügyet is lelep­leztek a bécsi repülőtéren. A mű­veletbe belekeveredett PFSZ-kép­­viselőnek, Ghazi Husszeinnek tá­voznia kellett. A kancellárra minden oldalról nehezedő nyomást még fokozta a Szadat elleni merénylet. Arafat üdvözölte az arab ügy árulójának tartott politikus halálát és Kreis­ky — bár kívánták tőle —, nem ítélte el a nyilatkozót. Aztán csak­hamar elvonult néhány viharfel­hő. A hivatalos nyomozás bizo­nyította, hogy a zsinagóga elleni merényletet a szélsőséges Al Aszi­­fa-csoport követte el, és a me­rénylőnek közvetlen szerepe volt Nittel tanácsos meggyilkolásában is. A fegyvercsempészetbe bele­bukott PFSZ-irodavezetőről pedig kiderült, hogy a palesztin szerve­zettel néhány kérdésben szembe­helyezkedő csoport embere volt. Az osztrák—arab jó viszony hát­terében gazdasági mozgatórugók is dolgoznak. Az arab államok piacai olajkincsük bevételéből szívesen vásárolják az európai termékeket, a korszerű technoló­giát. Infrastruktúrájuk, úthálóza­tuk kiépítéséhez keresik az építő­anyagokat, a szakértelmet. A kancellár mostani kuvaiti, bah­­reini és egyesült arab emírsé­gekben látogatásakor szó volt az osztrák gazdasági potenciál jobb­­ kiaknázásáról. A VILÁGGAZDASÁG JELEN­LEGI HELYZETÉBEN, amikor az optimista előrejelzések is stag­nálást jósolnak, a tőkés gazdaság útkeresésében a harmadik világ­nak — közte az arab felvevőpiac­nak — jelentős szerep jut, így nemcsak Ausztria, hanem a közös piaci országok közel-keleti érde­keltsége nyilvánvaló. Természe­tesen nem elhanyagolható a kap­csolat másik eleme: a Közös Piac olajbehozatalának túlnyomó több­sége a térségből, érkezik. Gazda­ságuk nyersanyag-igényessége, az energiahordozóktól való függése az érintett országokat diplomáciai mozgásra ösztönözte ebben a tér­ségben. Tevékenységük állomásai közé tartozik az olajfegyver beve­tése utáni, 1973. novemberi nyilat­kozatuk, amelyben elismerték és sürgették a palesztin nép önren­delkezési jogának érvényesítését az 1967 óta megszállt területeken. Igaz, az amerikai—izraeli gőz­henger közbelépett, hatására meg­szelídültek a nyugat-európai nyi­latkozatok. Nyugat-Európának az arab tér­séggel fenntartott kapcsolatai ösz­­szetettek, eltérőek. Az államok történelmi előélete, földrajzi elhe­lyezkedése meghatározza érde­keltségüket. Franciaország egyko­ri arab gyarmatbirodalma, Anglia volt igazgatási joga a palesztin mandátumterületen ma is hat. A németek negatív világháborús sze­repe az NSZK politikájában pszichológiai tényező. Mindez ne­hezíti a közös platform kialakítá­sát. Mégis, a Közös Piac még a nyolcvanas évek elején sem mon­dott le arról, hogy a válságövezet mindkét felének érdekeit össze­gyűjtő valamifajta kompromisz­­szumot találjon a forró övezet le­hűtésére. A MÚLT ÉVTIZEDBEN Nyu­­gat-Európában hatalomra jutott szociáldemokraták politikájuk ki­dolgozásában konzervatív elő­deiknél többet tettek a békéért, a kelet-nyugati kapcsolatok javítá­sáért. Felismerték, hogy Európa ,nem, sziget, hogy­ más térségek konfliktusai elől kontinensünk fejjt védett. S a kormányzatok összetételétől függetlenül is, a szociáldemokra­ta-szocialista pártokat összefogó szervezet, a Szocialista Internatio­nal a fegyverkezési politikában — amennyire az Egyesült Álla­mok nyomása engedte — folytat­ta az óvatos különállást. Vezér­alakjai, mint Willy Brandt, vagy Olof Palme állami rangjuk el­vesztése után pártvezetői minő­ségben keresték a válsággócok felszámolásának lehetőségét. Tud­ták azt, hogy a világ bármely pontján jelentkező válság Európá­ra is kihathat, ezért nem csupán lokalizálásukra, hanem eltünteté­sükre kell törekedni. Az Egyesült Államok az utóbbi napokban több, a nemzetek kö­zötti normális kapcsolatokat fé­kező rendelkezést jelentett be. Több síkon erős nyomás alá he­lyezi szövetségeseit is, lépéstartás­ra kötelezi őket. Világos, hogy ebben a légkörben nehezebb a válsággócok lokalizálása, az erők összefogása a térségek helyzetét javító akciókhoz. Izrael minapi bejelentése a Golan-fennsík an­­nektálásáról még izzóbbá tette a Közel-Keletet. A helyzetet súlyos­bítja több hír, amely sejteti Tel Aviv esetleges katonai támadását Szíria, Libanon és a palesztin mozgalom ellen. A hidegebb for­dulónak a nemzetközi helyzetben mindig az a veszélye, hogy az ag­resszióra felkészült erő kihasznál­ja az alkalmat. Izrael készülődé­se természetesen növeli az arabok közötti ellentétek csökkentésének és frontjuk megerősítésének lehe­tőségét. A SŰRŰSÖDŐ ARABKÖZI TA­LÁLKOZÓK ugyanakkor azt jel­zik, hogy a térség államai felzár­kóznak Izrael kijózanítására. A világ bármely pontján kialakuló válságterület mindannyiunkat érint. Az európaiak nyugalma el­választhatatlan a Földközi-tenger partján élőkétől. Karcagi Katalin

Next