Magyar Hírmondó 17. (1800. január-június, 1-51. szám)

1800-04-25 / 33. szám

Károlyi ’s Kollonics Grófok, ’s több más Méltó­ságok a’ Tagjai, a’ Karrus­szel-tsinálásra ki­ sze­­m­ett ’s vállalkozott jeles társaságnak. E’ folyó Hónapnak 28 dikán indúl le innen Budára a’ Toskánai v­agy-Hertzeg , a’ Nagy-Hertzegnével, ’s Antal és János Fö - Hertzegekkel. Genua’ vidékéről várván várjuk a’ Kurírt, a’ ki által hiteles Tudósítást lehessen venni Mas­­gena Franc­ia Vezér sorsáról, kit tizenhat eze­­red magával Genua’ környékére szorított Me­­las Fő-Vezérünk, mint az Olasz Országi Leve­lek bizonyítják. Mivel illy kevés, erővel ke­­resztül nem vághatja magát Massena a’ mi nagy Ármádiánkon, melly Savona tájján áll, kétség kívül alkura kelletik néki lépni, az eledelre néz­ve is, melynek felette nagy szükiben vágynak mind Génua Városában­­ mind a’ Frantzia Ár­mádiánál is. Waldshutból Ápr.­g-dikán : —­ ,, Közlöm a­ Hírmondóval B. Kienmajer F. M. Lieutenant- iá­nak azon búcsúzó Levelét, me­lyet Márc­ius 5 ’25-dik napján lett el menetelekor, B. Mészáros Magyar Lovas Ezeredjéhez bocsátott. Az, ízé­ről szóra így következik: „ Mivel az újjabb hivatalom, engemet el vidéktől el távoztat, kötelességemnek tanom, Oberster Tírnak, nem külömben az egész Tisz­i­karnak, és közönségesen a’ Nemes Regement-­­ nek, a’ nékem eddig mutatott kész engedelyes­­ségiekért, és vitézi magok viseletiekért, hálá,idó köszönetemet ki-nyilatkoztatni. Tsak az eml­é­kezete is annak, hogy én iilyen jó rend­tartó, i­lyen ismeretes vitézség a Regementet, vezérlő-

Next