Magyar Horgász, 1953 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1953. január-március / 1-3. szám
FELSZABADULÁSUNK nyolcadik évfordulóján, a legnagyobb nemzeti ünnepünkön első gondolatunk a feszabadítók népe, Sztálin népe, a kommunizmust építő testvéri szovjet nép felé szól Első érzésünk, amely betölti szívünket ezen az ünnepen, a hála, az igaz barátság a szeretet forró érzése. A szovjet nép ezekben a napokban páratlan lelkierőt s olya rendíthetetlen nagyságot tanúsított, amely csak olyan nép sajátja lehet, amelyt Sztálin nevelt és edzett, amelyet a sztálini párt vezet. A Szovjetunió népei gyászb borultak vezérük, az egész haladó emberiség bölcs tanítója, a béke nagy zászlóvivői Joszif Visszárionovics Sztálin halála miatt, de fájdalmas erőt érlelt: a könnyek bé nem apadtak el e nagy nemzet szeméből, de szívébe új erő költözött — elszól akarat, hogy teljesíti Sztálin elvtárs végakaratát, felépíti a kommunizmus ragyog épületét, amelynek Sztálin oly nagy építőmestere volt, amelyért dolgozni és harcolt pillanatig meg nem szűnt, amíg csak szíve dobogott. Sztálin szíve nem dobog többé — dehát meghalhat-e, aki a népek szívében . Sztálin él a földkerekség száz- és százmillió dolgozójának szívében, örökké él emlél a mi magyar népünkben is. Népünk legjobb barátjának, bölcs tanítójának nevez, Sztálin elvtársat, aki felszabadította hazánkat az imperializmus láncaiból, aki megmutatta népünknek a szocializmus építésének napfényes útját. Felszabadulásunk ünnepén — amikor számot vetünk az első szabad április1ól elért eredményekkel, amikor emlékezünk a megtett útra, a harcokra és diadalokra amikor tervünk feltárja előttünk nemzetünk felemelkedésének, a szocializmus győzegének ragyogó távlatait, — hálatelt szívvel, igaz barátsággal szorítjuk meg a felszabadító szovjet nép kezét, amely testvéri segítséget nyújt munkánkban, harcainkba életünk minden területén. A magyar sporthorgászok — mint Szövetségünknek a szovjet sporttársaida intézett távirata is hangsúlyozta — megfogadják, hogy még odaadóbban, még fegyemezettebben dolgoznak a maguk munkaterületén, ötéves tervünk megvalósítása, fokozzák harcukat a béke megvédéséért. A magyar sportolók táborának n demokráciánk nagyon sokat adott — soha ennyire nem becsülték meg Magyarországa a sportot, a testedzést, soha ilyen támogatást nem kaptak a sportoló dolgozók — s a sportolók soraiban mi, magyar sporthorgászok, ugyancsak számos területen érezzi ezt a megbecsülést. A magyar horgászközösség példátlan fejlődést ért el a feszabadulás óta: 35.000, s az idén minden bizonnyal közel 40.000 magyar sporthorgás tanúsítja, hogy sportunk a régi letűnt világ úri passziójából hogyan lett a dolgozi testet-lelket üdítő nemes szórakozása, sportja, hogyan nyert meg új és új ezrek ennek a pompás sportnak a korszerű, haladó horgászkultúra, hogyan szerveződő meg és szilárdultak építő és nevelő közösségekké az első munkás-sporthorgás egyesületek... Népünk a kilencedik szabad esztendő első napjaiban új ünnepre készül: választás napjára. A magyar rohambrigád dolgos hadserege a gyárakban és a földben harcba indul, hogy új munkasikerekkel köszöntse Május 1. ünnepét, majd a máji 17-i országgyűlési választások napját. Úgy készülünk a választásra, népünk újai nagyszerű béketüntetésére, hogy még szorosabbra vonjuk sorainkat, még acélosabb kovácsoljuk népünk egységét pártunk, a párt vezette Függetlenségi Népfront, s Sztár legjobb magyar tanítványa, Rákosi elvtárs közül. Az elért eredmények buzdíthattak bennünket további munkasikerekre, a közösség szellem, az áldozatos közösségi munka segítségével sportunk fejlesztésére, továb lelkes építésre.