Magyar Idők, 2017. május (3. évfolyam, 100-125. szám)

2017-05-20 / 116. szám

12 LUGAS BUDAPEST - 4 Lánchíd és a váralagút utoljára harminc éve újult meg Hayna­u avatása Két és fél év. Várhatóan ennyi időre zárják le a Lánchidat és a várhegyi alagutat a gépjárműforga­lom elől. Eddig se volt egyszerű a közlekedés a fővárosban. Ma rendezik meg a hidak és hídépítők napját - ennek apropóján bejártuk a budapesti hidak ismeretlenebb zugait. Ozsda Erika A Budapesti Közlekedési Központ tájé­koztatása szerint 2017 júniusában el­kezdődik a Széchenyi lánchíd és a vár­hegyi alagút komplex felújításának közbeszerzé­si eljárása. A cél, hogy az UNESCO világörök­­ségi védelme alatt álló híd és az alagút felújítási munkálatai során a lehető legnagyobb mérték­ben megőrizzék azt a műszaki és eszmei öröksé­get, amelyet elődeink ránk hagytak. A felújítások 22,33 milliárd forintos tervezett költségét a Fő­városi Önkormányzat biztosítja. Az említett örökségről és a hidak történetéről Domonkos Csaba út-híd muzeológus mesél, aki­vel a Szabadság híd pesti vámháza előtt találko­zunk. A híd építésekor négy kétszintes, díszes, kis kőházat emeltek, amelyekből kettő maradt meg. Az egyik a hídmester irodája, a másikban látható a Budapesti Duna-hidak című állandó kiállítás. - Tudta, hogy 1918-ig a Szabadság híd is vá­mos híd volt? - kérdezi a muzeológus, mielőtt belépünk a vámházba. - Aki átkelt a hídon, an­nak fizetnie kellett. Miután a gyalogos lerótta a vámot, kapott érte egy kis fém hídbárcát, melyet a túloldalon le kellett adnia. A Lánchíd megnyitásakor a Hölgyfutár című újságban megjelent egy cikk, benne egy jó tanács­csal: ha valaki esernyővel megy át a hídon, akkor azt ne a vállán vigye, mert akkor tehernek szá­mít, és fizetni kell érte, inkább csapja a hóna alá.­­ A hidak mindig ösztönözték a városfejlesz­tést - mutat rá Domonkos Csaba, miközben a kis kiállítási térben a régi és az új átkelőhelyekről ké­szült fotókat nézegetjük. - Buda és Pest egyesíté­se a Lánchídnak, a híd pedig Széchenyi Istvánnak köszönhető, aki 1820. december 29-én az apja te­metésére igyekezett, de a zajló Dunán csak egy hét múlva tudott átkelni. Akkor mondta, hogy „egy évi jövedelmemet adnám, ha Buda és Pest között híd létesülne”. Tizenkét évvel később megalapí­totta a Hídegyletet, majd gróf Andrássy György­­gyel Angliába utazott, hogy az ottani mérnökök véleményét is kikérje a hídépítésről. A munkála­tok az 1838-as pesti árvíz után egy évvel kezdőd­hettek meg. A Lánchidat akkoriban fizikailag és technikailag csak azon a helyen lehetett megépí­teni, ezért is kellett átfúrni a Várhegyet. Tervező­je az angol William Tierney Clark lett, a kivitele­zés irányítója - a névrokona - a skót Adam Clark. A Lánchidat 1849. november 20-án délben Hay­­nau avatta föl, aki előtte néhány héttel kivégez­tette az aradi vértanúkat. Széchenyi István soha nem kelt át itt, a hídavatás idején már a döblingi elmeintézetben élt. - Az 1890-es években a Lánchídon forgalmi korlátozásokat kellett bevezetni - mondja a mu­zeológus -, egyrészt azért, mert a híd keskeny volt, és túlterheltté vált, másrészt elöregedett. Szerke­zetének jelentős része fából készült, ezért nem is lehetett a hídon dohányozni. Miután megépült a Ferenc József és az Erzsébet híd, nekiálltak a Lánc­híd teljes átépítésének. A kőkapuzatokig mindent lebontottak, és teljesen új hidat építettek. Jóval erősebbet, és 23 hónapi munka után, 1915-ben ismét megnyitották a forgalom előtt. A második világháborúban Budapest összes hídját felrobbantották. A háború után két évvel a híd újjáépítésére országos gyűjtést rendeztek. Mivel a Lánchíd sokak szívügye volt, még Ame­rikából is küldtek pénzt. Elterjedt, hogy a kapu­zatából levésnek valamennyit, hogy két autóbusz elférjen egymás mellett. A hír, hogy hozzányúl­nak a Lánchídhoz, olyan felháborodást keltett, hogy nemcsak a műemlékvédelemmel foglalko­zóknak, de még Gerőnek, a „hídverőnek” is ma­gyarázkodnia kellett, hogy valóban csak centimé­terekről van szó. Az újjáépített Lánchidat 1949. november 20-án, az eredeti híd avatásának 100. évfordulóján adták át. A híd és a Budai Váralagút teljes felújítására harminc évvel ezelőtt került sor. Miután végignéztük a kiállítást, Domonkos Csabával átsétálunk a Szabadság hídon. Útköz­ben több mint húsz szerelemlakatot számolunk meg, melyek nem tesznek jót a korlátnak, leverik a festéket, vagy ha olyan helyre kerülnek, akadá­lyozhatják a karbantartást. Megcsodáljuk az Erzsébet híd fenséges, fehér szerkezetét, mely a Duna legkeskenyebb fővárosi szakaszán épült. Átadását a televízió élőben köz­vetítette 1964. november 21-én. Díszkivilágítása nyolc évvel ezelőtt készült el, a költségek felét Ja­pán állta az ország ajándékaként. Elballagunk a Lánchídhoz, és megszemléljük a kőoroszlánokat, melyeket a kőfelületekkel együtt restaurálnak majd. A jelenleg hiányzó műemlé­ki elemeket, például a háromágú kandelábereket és a címereket is visszaépítik. A meglévő közúti pályalemezt és a híd két oldalán lévő gyalogosjár­dákat elbontják és újjáépítik. A hídfőkben a gyalo­gos-aluljárókat kiszélesítik, lépcsőit átépítik, he­lyiségeit felújítják és hasznosítják. A budai hídfő­ben nyilvános illemhelyet is lé­tesítenek. - A hidakat folyamatosan kar­ban kell tartani - mutat rá út­közben néhány sérülésre a mu­zeológus. - A hídmester a fele­lős azért, hogy a hídon semmi ne veszélyeztesse se a gyalogo­sokat, se az autósokat. Mást és mást ellenőriz naponta, heten­te, havonta. Jegyzi a hibákat, és ha ő nem tudja elhárítani a bajt, értesíti a karbantartókat. Egy kátyú vagy egy víz­nyelő eltömődése is problémát okozhat. - Nekem a szívem csücske ez a híd - mondja Fazekas János hídmester, akivel a Lánchíd kapu­zatánál találkozunk. - Édesapám 1964-től negy­ven évig volt a Lánchíd hídmestere, én 13. éve lá­tom el a híd és az alagút felügyeletét. Az elmúlt 168 évből több mint fél évszázada ketten vigyá­zunk a Lánchídra. Amikor édesapám elnyerte a hídmesteri állást, kaptunk egy szolgálati lakást is a hídra néző ablakokkal. Ott nőttem fel, és most is van egy kis irodám az alagútban. A felújítás után a híd- és alagútmesteri szolgá­lat másik helyiségbe költözik át. A leromlott ál­lapotú mozaikburkolatot és téglaboltozatot visz­­szabontják és megújítják. Ventilátoros légcserélé­­si rendszert is kiépítenek. A közlekedési burkola­tokat elbontják, és a tervezett forgalmi rendnek megfelelően építik újjá. - A nagypapám is hídmester volt - folytat­ja Fazekas János -, a háború után nem sokkal a Margit hídra került, ahol majd negyven évet eltöl­tött. Miután nyugdíjba ment, a felügyeletet édes­apám testvére vette át tőle, aki az Árpád hídra is vigyáz. Budapesten több híd is a „Fazekas csa­lád kezén van”. A hídmester ellenőrzi a forgalom elől elzárt ré­szeket is, például a híd alsó szerkezetét. Ehhez le kell másznia a Duna fölé a kezelőjárdákra. - A Lánchídhoz tartozó lehorgonyzókamrák benyúlnak a Clark Ádám tér alá, illetve a pesti ol­dalon mélyen fekvő termekbe - teszi hozzá a híd­mester. - Nagyon fontos, hogy ott ne legyen be­ázás, a horgonyzást ne veszélyeztesse a rozsda, a korrózió, és a szivattyúk megfelelően működjenek. A tervek szerint szigetelik és felújítják a lehor­gonyzókamrákat is, és átépítik a budai oldali szel­lőzőfelépítményeket. - A híd tetejére kizárólag a láncon lehet fölmen­ni - mutat fölfelé a hídmester. Mi beleszédülünk. - Én már megszoktam, hogy nyolc emelet magas­ban sétálok. Fönn bemászom a pillér belsejébe, onnan ki a kapuzat tetejére, ahol a bádogszigete­lést kell ellenőriznem. Nagyon látványos jelenet, nagy baj lenne, ha nem jelezném előtte a rendőr­ségnek és a tűzoltóságnak, hogy fölmegyek. Gye­rekként nem terveztem, hogy hídmester leszek, bár tudtam, hogy édesapám dédelgette magában a gondolatot. Büszkén mondhatom, hogy a világ legszebb hídját kevés fiatalember kapja örökség­be. Én is továbbadnám a szakmát a fiamnak, il­letve van egy lányom is... A Kőröshegyi völgyhí­­don egy hölgy a hídmester. - Akik szeretnék megnézni a Lánchíd lánc­kamráját - veszi át a szót Domonkos Csaba mu­zeológus -, vagy visszalépnének az időben a mú­zeumhajókon, illetve szívesen terhelnének tész­­tahidakat, azok látogassanak ki május 20-án az Akadémia elé a Hídépítők Egyesülete által ren­dezett Hidak és hídépítők napjára. Elköszönünk a hídmestertől, és elindulunk visz­­szafelé. Jó lesz, ha majd a felújítás során a gyalo­gosforgalom biztonságának növelésére átkelőhe­lyeket létesítenek. A Clark Ádám téren a körforga­lom méretét csökkentik, a gyalogostereket növelik, és új díszburkolattal látják el. Megújul a Lánchíd pesti hídfője alatti villamos- és közúti aluljáró is. Útközben Domonkos Csaba a hidak szerkezeté­ről mesél, arról, hogy a főváros vezetése eddig tö­rekedett arra, hogy Budapesten ne épüljön ugyan­olyan struktúrájú híd. Nincs is két egyforma szerkezetű. - Az utóbbi három évtized­ben több híd is épült - teszi hoz­zá. - 1990-ben adták át a for­galomnak a Hárosi, mai nevén Deák Ferenc hidat Nagytétény és Szigetszentmiklós között. A Rákóczi híd közvetlenül az Ösz­­szekötő vasúti híd mellett talál­ható, 1995-től 2011-ig a Lágymá­nyosi nevet viselte. Budakalász és Újpest között a majdnem két kilométer hosz­­szú Megyeri híd, Magyarország első nagy ferde­kábeles acélépítménye 2008 óta szolgálja a pes­ti oldalon az M0-s körgyűrűt. Tervezik a Galva­­ni úti híd megépítését. 1992-ben a főváros egy­szer már kiírt egy pályázatot, ugyanis Dél-Pest­nek nagy szüksége lenne az átkelőhelyre. Még a Megyerivel párhuzamosan gondolkodtak az Új­pestet Óbudával összekötő aquincumi hídról, il­letve többször felmerült az albertfalvai híd meg­építésének gondolata Budafok és Csepel között. Budapesten elférne egy attraktív, modern gyalo­­goshíd is, akár a Kossuth híd helyén, akár Lágy­mányosnál, összekötve az Infoparkot a Nemze­ti Színházzal. Tavaly nyáron pillanatokon belül a város egyik legizgalmasabb helye lett a Szabad­ság híd, amikor lezárták a villamos építése miatt, és felengedték rá az embereket. Piknikeztek, jó­gaórát tartottak, zenéltek, grilleztek, születésna­pot ünnepeltek. A Fővárosi Közgyűlés is támo­gatja azt a civil kezdeményezést, hogy idén hét­végenként a híd ismét csak a gyalogosoké legyen. Sétánk végén Domonkos Csaba összegez: - Mindegyik hidunk különleges és egyedi. A főváros ékszerei. Jó lenne még néhány belőlük, akkor végre fellélegezhetne Budapest. Tavaly nyáron pillana­tokon belül a város egyik legizgalmasabb helye lett a Szabadság híd, amikor lezárták a villamos építése miatt, és felengedték rá az embereket. Lovas huszárok a Lánchídon 2017. március 15-én. A sérült elemeket kicserélik, felújítják Fotó: MTI MÉRNÖK A BÖRTÖNBEN A második világháború után Budapestnek szüksége volt egy új, félállandó hídra, mely Mistéth Endre tervei alapján rekordgyorsasággal, nyolc hónap alatt épült fel. Ő volt a tervezője a lerombolt Margit híd helyén épített, „Mancinak” becézett pon­­tonhídnak is. A Kossuth híd 1946-tól 1960-ig működött a Batthyány és a Kossuth tér között. 56-os elítéltek mesélték, hogy a forradalom idején a tömeggel ezen a hídon vonultak át Budá­ról Pestre. Mire szabadultak, a híd már nem állt. A sors iróniája, hogy tervezője, Mistéth End­re is hét évet ült. A kisgazdapárt tagját 1946-ban újjáépítési, majd építési és közmunkaügyi mi­niszterré nevezték ki. Egy évvel később a „Magyar Közösség-ügyben”, vagyis az első koncep­ciós perben koholt vádak alapján elítélték. A kihallgatása előtt közölte, ha az asztalon lévő fel­vevőkészüléket nem kapcsolják ki, akkor ő kizárólag a kommunista pártot leleplező mondato­kat fog mondani. A követelésének ugyan eleget tettek, de csak nyolc év múlva engedték szaba­don. A börtönben is dolgoztatták. A felesége úgy kapott hírt róla, hogy Mistéth egyik kollégá­ja azt súgta neki: „Biztos, hogy Endre él, láttam terveket, más nem készíthette őket, ilyet csak ő tud.” Felismerték a keze munkáját. Mistéth tervezte a helváni Nílus- és az iraki Garmat Ali hidat is. Munkáját 1996-ban Széchenyi-díjjal jutalmazták. 2017. május 20., szombat

Next