Magyar Ifjúság, 1978. május-augusztus (22. évfolyam, 18-34. szám)
1978-06-30 / 26. szám
Krankl No, ezt tessék megmagyarázni. Az osztrák válogatott Argentína előtt 1958-ban került be utoljára a világbajnokság tizenhatos döntőjébe. Pontosan húsz éve. De ez a húsz év sem az 1978-as VB-ra való felkészülés jegyében telt el. A válogatott fogyatékos technikája, gyors fáradékonysága, sértődékenysége közbeszéd tárgyát képezte, még néhány hónappal ezelőtt is felunott mosollyal vertük agyon őket. Aztán bejutnak az „Argentínai Tizenhatok” közé, onnét bekerülnek a „Nagy Nyolcak” társaságába, legyőzik a svédeket, megverik az NSZK-t. Tessék már mondani: hogyan csinálták? Itt van Krankl. Krankl egy tüzes futballördög csúnya kis szakállal. Aztán két olyan gólt lő a szinte verhetetlen Sepp Maiernak, hogy a néző füle is kétfelé állt tőle. Hatvannegyedik perc. Krankl a büntetőterület jobb oldalán áll, úgy a tizenegyesponttal egy magasságban. Jön balról egy élesen beküldött labda. Krankl a bal lábával odanyúl, megállítja a levegőben, majd hagyja néhány centit pottyanni és mielőtt még földet érne, ugyanazzal a bal lábával bődületes bombát lő a hosszú sarokba. Nyolcvannyolcadik perc. Krankl a balszélen indul. Teljes tempóban. Ott áll előtte egy csomó fehértrikós védő. Frissen meszelt, áthatolhatatlan fal. Áthatolhatatlan? Ugyan kérem. Krankl egy pillanatra sem fékez, százhúszas tempóban robog el balról Rumenigge, majd egy kunkor után jobbról Kaltz mellett. Utoljára Toni Sailer szalomozott így, persze ő is osztrák volt. A többi már közhely. Krankl lő, Maier repül. Utóbbi teljesen hiába. Vagyis valóban teremnek még világklasszis középcsatárok a Duna mellett. Csak éppen háromszáz kilométerrel feljebb a kelleténél. Az utolsó perc. Abramczik, a Schön-csapat jobbszélsője hibázik. El is csúszik, térdel a füvön és lehajtja a fejét. Ez a nyugatnémet válogatott utolsó mozzanata Argentínában. Egy nagycsapat leborult Engedéllyel A lengyel labdarúgásban régi szokás, hogy azon játékosok, akik tudásukkal, tehetségükkel méltón szolgálták a válogatott ügyét, pályafutásuk végefelé közeledve különleges elismerésben részesülnek. Általában huszonnyolc éves koruk után, külön kérelem elbírálása alapján, külföldre szerződhetnek. A mostani csapatban például Lubanski kapta meg korábban erre az engedélyt, így a belga Lekeres klubjából került a nemzeti tizenegybe. A válogatott jelenlegi segédedzője, Blaut Franciaországban fejezte be karrierjét, az 1974-es világbajnokságon való kiemelkedő szereplés „jutalmaként” pedig Gadocha szerződhetett Franciaországba. A hírek szerint most is többen ismerhetik meg a külföld fociját: Henry Kasperczak (31 éves) a francia Metz, Henryk Maculovicz (28) a szintén francia, de második ligás SC Lens, a kapus Jan Tomaszewski (30) pedig a belga AC Beersehot profi labdarúgója lesz. Magasabb szempontból A brazil hadsereg fegyvernemei közti súrlódás és nézeteltérés a labdarúgó-válogatottban is érezteti hatását: egy ejtőernyős hadnagy vitatkozott a tengerész admirálissal. A sárga mezesek első két csoportmérkőzése mentes volt az örömtől, két sivár döntetlen a svédekkel és a spanyolokkal. Ez után utasította a haditengerészet főparancsnokhelyettese a légierő hadnagyát: ezentúl Robertónak is játszania kell a csatársorban! Az admirális, a haditengerészet főparancsnok-helyettese Helena Nunes, aki a brazil labdarúgó-szövetség elnöki tisztét is ellátja. A légierőnél ejtőernyős tisztként szolgált hadnagy, Claudio Coutinho a szövetségi kapitány. De ha azt hisszük, hogy a Roberto-ügy végére ezzel pont került, akkor nagyot tévedünk. Merthogy Roberto a maga módján egy kissé befolyásolni tudja az admirális jövőjét is. Roberto ugyanis a Vasco da Gama középcsatára és legnépszerűbb játékosa. Az egylet viszont éppen azon riói városrészben található, amely Helena Nunes képviselői választókörzete. Ha pedig Roberto Nunes képviselőre szavaz, akkor az őt imádók úgyszintén. „Magasabb szempontból” így értékelhető az admirális, a hadnagy és a középcsatár kapcsolata. Mellesleg A MOKÉP utólagos Mundialajánlata! Amiben a nyugatnémet szurkolók reménykedtek: A dal ugyanaz marad (mármint az eredményhirdetéskor!) — A védőjáték mottója: Ahova lépek, ott fű nem terem. — A magyar válogatott a VB-n: Macskajáték (mármint egerekkel!) — A labda: Enyém, tied, kié? — Miért állította ki Barreto a holland Nunningot: A választ csak a szél ismeri. — Játékosszerzők Argentínában: Folytassa külföldön! — A totális futball jelszava: Fogat fogért. — Könnyelmű kijelentés Mar del Platán: Fűre lépni szabad! — Maierék megnézik az 1974-es döntőt: Ilyenek voltunk. — A skót válogatott: Vidám gazfickók. — Gólarányt kell javítaniuk Menottiéknak Peru ellen: Már az is probléma? — Peru elszántan készül: Vértestvérek. — A mérkőzés: K. O. — A brazilok előtte: Különben dühbe jövünk. — Utána: Düh. — Kisdöntő a 3. helyért: Gyalog-galopp. —■ Csalódott csapatok hazatérése: Kálvária. — Hazai győzelem a döntőn: Bombasiker. — Hollandia második ezüstérme: Fel a fejjel! — Argentína a győzelem éjszakáján: Egy kaland utóélete. — Egyes vélemények a FIFA-ról: Az előkelő alvilág. — A rendezők mérleget készítenek: Túl a félelmen. Maier, Zoff — két kiváló öreg harcos. Százszázalékos helyzetek sorozatában tisztáztak, s még csak arra sem volt idő, hogy az ember a kezét öszszeüsse. De azt megjegyzi a világ, hogy Haan távoli bombája hogyan talált a hálójukba. Igen, Haan . . . Mintha egyenesen róla írta volna Sarkadi Imre ezeket a sorokat: „Ezek érett, meggondolt, biztosra menő remekművek voltak, tudatosak és lenyűgözőek — így nyúlt Toldi Miklós a malomkő után, egy pillanatig sem a véletlenre számítva, hogy fel tudja-e emelni.” Ja, hogy mikor írta? 1954 májusában. Volt akkor itt Budapesten egy bizonyos 7:1... A kisdöntő előtt egy furcsa jelenet a pályán: a vezető bíró, az izraeli Klein könnyed, apás mozdulattal megsimítja két partjelzője arcát. Volt benne valami szeretetteljes és megható. Az ember már-már hajlandó volt megfeledkezni arról, hogy a FIFA utasítására vitás esetekben a tévé nem játszhatja vissza a jelenetet. Persze a bírói tekintély védelmében. Az urakat egyébként az a gondolat is foglalkoztatja, hogyan lehetne meg nem történtté tenni a tévé feltalálását ... Az én szójátékosaim: Quirugás, Zoff-side, Bettegás, Netovábbít, Ortizenegyes, Ardi-les, Berdollóz, Hartford-ít, Villaberek, Beer-die-das, Kempeso (ejtsd: pezó!), Nunningázó, Rensenbrinkasszál, Gomeztelen, Repülő (hollandi), Trésorról, Gentilledelmes, Gorgondterhelt, Látomás, Kroller, de le Torreádor, Jaratos, Wendreta, Flohengrin, Sotilos. (No és: Gujdáridó, Bálintelem, Zomboríték, Törő csiklandós, Fazekaséról). Kedvenc kapitányom : McLeodit (mármint hogy ők nyernek), de végül is kis híján Happel happolt. De Menot tisztázta a helyzetet a hazai közönség előtt. Június 25-én este tíz órakor a csaknem egyhónapos közvetítéssorozat végén utoljára jelent meg a Mundial-embléma a képernyőn. Aztán bekonferálták az esti filmet. És hamarosan a sötétség. Lön! Négy évre. K. L. M.