Magyar Ifjúság, 1978. szeptember-december (22. évfolyam, 35-52. szám)
1978-09-29 / 39. szám
napja SZEPTEMBER gyár..és még ha nem így történt is, akkor már valóban talpon van fél Pest és Buda, s az esernyő alatt szorongó bámész tömegből egyszerre akarat szikrázik ki, mely utat keres magának ; cselekvést, tettet, „Nyittassuk ki Táncsics börtönét...” — ez „a” márczius, hideg, szeles, esős, de: tavasz! Tanultuk könyvből, hordozzuk szívünkben eszmélésünk hajnala óta. A ez kikopott nyelvünkből, de maradt a márczius. „A közvélemény asztala minden délután megtelt, a legritkábban mutatkozó tagok is megjelentek a szervezkedés hírére. Hányan vannak már? Ez a kérdés lebegett mindenki ajkán. Heten vannak. Vajon ki lesz a nyolcadik? És hát hol fog ez kilyukadni? Mi lesz ebből? Istenem, mi lesz? Talán a világ is felfordul.” (Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora) És lett nyolcadik. Lett tizedik. Lett forradalom. „— Cselekedjünk, uraim! Ne tétovázzunk tovább, polgártársak! Ez a Petőfi fanatikus hangja volt. Az ifjak felugráltak. Úgy van, cselekedjünk! Munkára fel! Vezessetek bennünket!... Vajda János az ajtóhoz rohan és becsukja: — Uraim, addig innen ki nem mennek, míg nem határoznak!” (uo.) Határozni kellett. Mára kokárdává, ünnepi koszorúvá, énekszóvá, szavalattá préselte az emlékezet. Történelmünk egyik legszebb virágává... Virág. Az 1849-es forradalmi országgyűlésen hangzott el ez a mondat: „Jaj annak a nemzetnek, melynek a hálára emlékezete nincs." * Egy kiállítás dokumentumai. Az első felelős magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos felhívása a nemzethez szeptember 19-én: „A halogatás veszélyt hozhat." „Nemzetőrök! A haza veszélyben van!” — A soproni bizottmány ülése, szeptember 24. „Magyarország népeihez.” Kiáltvány szeptember 25-i dátummal, aláírás: Ferdinánd m. k. Tárgya: Lamberg tábornagy helytartói kinevezése. Lamberg három nap múlva halott. Pestről jövet a hajóhídon felismeri a tömeg. „Hír a harcztérről" (Röplap a fővárosnak.) „A csata erősen folyik. Kelt a csatatéren sept. 29-én reggeli 113/4 órakor. Képviselők négyen, Pázmándy Dénes elnök.” ... Szeptember 29-én a független Magyarországnak nincs miniszterelnöke, a nádor megszökött, Pákozd és Sukoró között megütközik Jellasics és Moga, a két császári generális. Negyedórával délelőtt „a csata erősen folyik”. Tizenkettő után néhány perccel eldőlt az ütközet sorsa. A bán fegyverszünetet kér, majd sietve megindul Bécs irányába. Nem volt nagy csata, alig néhány halott maradt a csatatéren. „Pákozdnak azonban megmaradt egy nagyon fontos tanulsága, egy nagy vívmánya: a katonák megtanulták, hogy nem az egyenruha számít, hanem az ügy szolgálata. A magyar függetlenséget védő, tegnap még császári katonák, akiknek idejük se volt levetni a régi mundért, szemrebbenés nélkül hajlandók voltak a betolakodókra lőni, bár azok is császári katonák voltak.” (Nemeskürty István: „Kik érted haltak, szent Világszabadság”) Pákozd a minőségi változás pillanata a negyvennyolcas szabadságharc történetében. Nemcsak a közvetlen fenyegetés elhárítása, hanem a politikai frontvonalak tisztázása miatt. És talán éppen ez utóbbi volt akkor a legfontosabb. Petőfi még ebben a szeptemberi hangulatban írja: „Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva, Seregének seregünk nyomába’, Megrémülve fut a magyar hadtól; Magyar hadban egy vén zászlótartó." A költő most is ráérzett az események egyik lényegére. Arra, hogy a pákozdi csatában már megjelent a „vén zászlótartó”. A NÉP. * A különös alakú betonépület tetején magyaráz egy fiatal muzeológus asszony, Demeter Zsófia. Kinyújtott ujja nyomán kirajzoljuk a magyar történelem egy szeletje, ahogyan az ő és munkatársainak keze nyomán a csata évfordulójának napjára áttekinthető egységgé, történelmi tanítássá rendeződik negyvennyolc nyarának, kora őszének seregnyi dokumentuma egy szép új múzeumban. A néphadsereg, a Hadtörténeti Intézet, a székesfehérvári István király Múzeum mintha csak annak az 1849-es országgyűlésbeli felkiáltásnak válaszolna a mai Magyarország nevében. Van — érzelemmel, értelemmel, jövőt formálóan — emlékezetünk a hálára. K. L. M.