Magyar Ifjúság, 1981. január-április (25. évfolyam, 1-17. szám)
1981-01-30 / 5. szám
— Gentlemen — mondja — »Ez az utolsó lehetőségük. Teljesen a kezemben vannak. Szabadulásra semmi reményük.« Néhányan a nevetéstől fuldokolnak. — Az urak viccesnek találják a helyzetet. Talán a szép időnek örülnek. Kapnak tizenöt percet, hogy kiszórakozzák magukat. A kuncogás elhal. Érezni, amint a nedves hideg lassan áthatol az egyenruhánkon. Körülbelül 10 fok lehet, nem olyan vészes, de a metsző szél egy idő után elviselhetetlenné teszi a hideget. Negyedóra múlva, mélyen zsebre dugott kezekkel botorkálunk a „szálláshelyünkre”. Emeletes fapriccsek, büdös matracok, a sarokban egy vödör — W. C. helyett. Világítás, fűtés, takaró nincs. Ezért mondta tehát a »játék« előtt az orvos, aki mindenkit megvizsgált, hogy szellemileg és fizikailag erősnek kell lennünk. Itt fekszünk tehát, két igazi német, és azon gondolkozunk, vajon mi készteti ezeket az angolokat erre a »játékra«. Német ruhába bújtatott őreink a BRA (Battle Re-enactment Association)csoport tagjai. Ezek nem a neonáci Hoffmann Wehrsportgruppe angol testvérei, hanem ártalmatlan (?) fegyver - és egyenruhaimádók, akik H, H a második világháború csatáit újrajátsszék. Éppen most, amikor a szigetországra egyre inkább csak nehéz idők járnak. A kormány monetarista politikája az elmúlt évben az utóbbi fél évszázad legsúlyosabb munkanélküliségét hozta az országra. A több mint 2 millió munkanélküli a lakosság 9 százalékát teszi ki. Az újabb elbocsátásoktól félő szakszervezetek inkább kiegyeznek a 6—10 százalékos bérjavítási ajánlatokkal, pedig a 15 százalékos inflációval szemben jelentéktelen összeg.” Valóban, mi késztette ezt a huszonkét angolt arra, hogy hétvégéjén hadifoglyot játsszon? —Kalandot keresek — mondja Steve, 23 éves újságkihordó. — A városban már nincs semmilyen kaland lehetőség. Terry 28 éves pályaválasztási tanácsadó és szívesen olvas háborús könyveket. »Kíváncsi vagyok, mennyit bírok ki. Kihívást kerestem.« A negyvenéves olajárus, Tomy, didergő ajkakkal közli: »Szeretem, ha megaláznak.«” A riporterek, a játékot „butának, gyerekesnek” találják. Persze, van akinek más az ízlése ... Egy dolgot azonban hamar megtanulnak: milyen keveset tudnak elviselni. Fáznak, éheznek és unatkoznak. Két óra múltán kitör a visszafojtott indulat. A „foglyok” szitkozódnak, rugdossák az ajtót, betörik az ablakokat. Közlik az őrökkel, ha nem kapnak takarókat, akkor nem játszanak tovább. Miközben az egyik német újságíró azon tűnődik, vajon milyen lehetett az igazi „Lager” annak idején, takarókat és hálózsákokat osztanak ki. Alig melegednek meg, újra kizavarják őket a hidegre. Hajnali négy óra lehet. A táborvezető érkezik, és emelt hangon ad kifejezést nemtetszésének. Majd távozik. A „foglyok” 15—25 percig állnak az esőben. Az időt nem tudják, óráikat a játék elején elvették. Újra ágyban, alig kétórás forgolódás után ismét feltépik az ajtót. „Felkelni! Alles raus! Schnell, schnell!” — kiabálják az őrök, kevéske német tudásukkal. A „foglyok” lassan gyűlölni kezdik játszópajtásaikat. A délelőtt futballal telik el, s az ebéd a reggeli zabkásához képest szinte főúri: leves néhány zöldségdarabbal. Délután „kihallgatásra” viszik az embereket. Miközben a német újságíró előadja a sztoriját, behoznak egy sebesültet. A háta tele van véres karmolásokkal. Kínzás?! Nem, hiszen a játék egyik alapszabálya: semmi erőszak. Az illető megpróbált a szögesdrót alatt átkúszni. Büntetésből félóráig „szellőztetheti” a szabadban a sebeit. Már több mint tíz ember megszökött. A társaság lassan elveszti a kedvét, s a türelmét. Amikor este hét óra tájban egyszerre hatan is megszöknek, a német újságírók is megelégelik a játékot. Kihasználják a kedvező alkalmat s elmenekülnek a táborból. Az út, amelyet még a Lágerban tanácsoltak, egy pubban végződik. Ott ül a többi „menekült” is, söröskancsók és gőzölgő tányérok mellett. A játék számukra véget ért. Az őröknek nem sok esélyük volt, csak vaktölténnyel szerelték fel őket. „Gyenge előadás volt, mi?” — veregeti meg az egyik angol a német újságíró vállát. „Ha német volnék, sértve érezném magamat.” Lehet, hogy lesznek, akik megsértődnek?! Világítás, fűtés, takaró nincs. A foglyok nem sokáig bírják a „szenvedéseiket". Takarókat követelnek K. L. 21