Magyar Ifjúság, 1984. január-április (28. évfolyam, 1-17. szám)

1984-03-23 / 12. szám

MMK Kórházban szondázni ? Könnyen hitelrontás gyanújába keveredik az ember, ha nem konkrét névvel, helyszínnel adja tovább rossz tapasztalatait, hiszen úgy tűnhet, mintha általánosítani akarna. Erről ugyan szó sincs, s bár magam se kedvelem a valahol valakivel-ígyés-így-történt meséket, ez alkalommal mégis kénytelen vagyok „általánosságban” fogalmazni. Mert nincs bizonyíték. Mert akik legutóbb elpanaszolták, hogy az egyik vidéki kórház néhány orvosa közveszélyes magatartást tanúsít, kiszolgáltatottak. Essünk túl a nehezén. Az orvosi műhibát mindig is nehéz bizonyítani, ám a betegek hihetetlennek tűnő történeteit hallgatva a büdös és mocskos kórházi folyosón újra és újra megütötte a fülemet egy visszatérő megjegyzés: — A doktor úr akkor is alig állt a lábán ... — Rám lehelt és azt hittem, a kocsmában vagyok ... Egymást hergelték, egymást ijesztgették a lábadozók, de suttogóra fogták a hangjukat, ha arra libbent egy-egy fehér köpeny. Félelem és bizalmatlanság áradt belőlük. S végül is joggal, hiszen azokat bírálták, akikben ott és akkor a leginkább bízniok kellett volna. Nem akarok igazságtalanul általánosítani. A részeges, a munkaidőben is italozó orvos bizonyára kevés, mint a fehér holló. Ám nyilvánvaló, hogy egyetlen dülöngélő doktor is felmérhetetlen károkat okoz társainak, az egészségügynek és mindannyiunknak. S bizony, nem egy van. Minden szinten megindult a küzdelem a mértéktelen alkoholizálás ellen, a megelőzés eszközeként sok üzem portáján, sok műhelyben is előkerül gyanús esetben az alkoholszonda, amely korábban csak az autósokat rémítgette. Azt gondolom, a kórház, az orvosi rendelő is bizonyos tekintetben üzem. Mégpedig veszélyes üzem! Sose hallottam azonban arról, hogy a felügyelő hatóság illetékesei ilyen helyeken szondáztak volna. Netán hitelrontásnak tartják? Szántó Gábor valamelyik huzatos sarkon. Bemegy az ember mondjuk egy maszek butikoshoz. A Főnök a lelkét kiteszi, hogy nadrágot találjon az elszabott méretére. S nem ereszti el a vevőt: fogadkozik, holnapra szerez. És amit egy maszek megígér! Másnap ott a nadrág. A boldog vevő, aki az állami üzleteket hiába járta, szinte megenyhülve fizeti ki az előzetes tervével szemben majd’, ötszáz forinttal magasabb árat, önfeledtsége csak odahaza múlik el, amikor tüzetesebb vizsgálódás után fölfedezi, hogy ez az a nadrág, amit ő hiába keresett az állami üzletekben, ötszázzal olcsóbban! Persze, mit értünk mi az árakhoz? És mit értünk mi az üzlethez? És mit értünk mi a tisztességhez? A maszekká vagy szerződésessé vagy önelszámolóvá (?) tett közértes is azt tesz az árakkal, amit akar. Vannak szabott árak, meg szabad árak, meg ki tudja még milyen árak, de hogy melyik áru melyik kategóriába tartozik, azt csak az árhivatal tudja. Még a maszek se biztosan ! De az őt nem is érdekli. Bemegy az ember és vesz két üveg bébiételt. A pénztárnál azt mondják neki: 8,70. Ekkor tiltakozik, hogy ennek csak 6,20 volt az ára. Letolják, mert okosodik. Elmegy panaszkodni az igazáért, tekintve, hogy nem először rázták át, és a hivatalban megnyugtatják, igaza van. Visszamegy hát bekaszszírozni az igazát, lévén a bébiétel ára kötött. Dicséretet persze nem vár. Ám arra azért nem készül, hogy letolják, mit szaladgál ide-oda panaszkodni. Erre elkéri a vásárlók könyvét, amiért a szemek majdnem átdöfik. És beírja, hogy be akarták csapni, hadd maradjon nyoma. Ezt már ugye nem lehet félvállról venni. De betojni sem kell: a főnök kommentárként hozzáfűzi, hogy a tanulók előtte az árazógéppel 8,20-at áraztak és elfelejtették átállítani a gépet, írásban tehát az egész kavarodásnak ennyi a nyoma. A vevő azonban még azt is tudja: most, újraárazva, az üvegeken ez áll: 7,60. És otthon megnézve az üvegét meglepve fedezi fel: nem is géppel, hanem kézzel árazták az üvegeket. De ki figyel erre oda? Ki mondja meg, mi köze egymáshoz az üzletnek és a tisztességnek? Resán V. Maszek világ Aki szerint az üzlet és a tisztesség összetartozó fogalmak, az sose gazdagszik meg. Ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy az ember nap nap után úgy érzi: már megint átverték. Holott csak az üzleti szellem új szele érte el Mézesmadzag Olvasom a Népszabadság hirdetésében, hogy a Dunai Vasmű esztergályost keres 7000—9000, maros-gyalust Magyar Ifjúság SZALAGAVATÓK 6500—7800 forintos kereseti lehetőséggel. S még néhány szakmát felsorol a toborzó, hasonlóan magasröptű számokkal, még a betanított- és segédmunkásokat is 4500— 5500 forintok csábítják a hazai vaskohászat fellegvárába. Ejha! Nagyvállalat — nagy ajánlat. Már éppen morfondírozni kezdek rajta, hogy talán mégiscsak meg kellett volna fogadnom a hajdani intelmet — „Szakmát tanulj, öcsém, az a biztos kenyér!” —, amikor megpillantom a hirdetés kulcsmondatát. Ezeket a „kereseti lehetőségeket” ugyanis a „munkaközösségekben végzett tevékenységet is figyelembe véve” kalkulálták ki. Csábító erő lett a gmk. Persze a hirdetés nem garantálja a gmk-ba való felvételt. Csupán kereseti lehetőségekről beszél. Nem fizetésről, kereseti lehetőségekről. Feltételezi például, hogy az illető vállalja a plusz munkát. Hát, ha még a maszek kőművesnél elvégezhető sitthordást is belekalkulálná! Vagy mást! Még nagyobb lehetőségeket. Ilyen megközelítésben már nem is öltenek oly csillagászati jelleget az említett számok. Az ember sokkal nagyobb összegekről hall. Mire idáig jutottam, szörnyű gyanúm támadt. Hátha a fizetések olyan alacsonyak Dunaújvárosban, hogy ki sem merik írni egy fővárosi lapban. Emiatt ötlötték ki ezt a tetszetős „bérösszevonást”. De az is meglehet, hogy csupán egy újfajta mézesmadzag felfedezéséről van szó. Csak nehogy követőkre leljen (fog)! Ugyanis nem biztos, hogy valóban édes e madzag végén az a bizonyos méz. H. P. OLDAL Alkalom szüli... Sikerfilm — hosszú sor a pénztár előtt. És a szokásos közjáték: — öreg, kell jegy? — Mennyi? Kis szünet, aztán kibökte, hogy áráért adja, mert az aszszony is vett kettőt meg ő is, tévedésből. Nem akar ő üzletelni, egy húszas és kész. Többen észbekaptak. Dupláját, többszörösét ígérték. Barátunk megsejtett valamit. Kivárt, mosolygott, majd odaadta a legtöbbet kínálónak. Jegyüzér született. (nagy)