Magyar Ifjúság, 1988. május-augusztus (32. évfolyam, 19-35. szám)

1988-06-17 / 25. szám

ősi müzli, avagy dinnye- és szezámmagok egy egyiptomi király­sírból. Az újító Robert Redford — képünk a cannes-i filmfeszti­válon mutatja — állítólag újjáalkotta a westernt „Milagro” című filmjével. A történet egy érintet­len tájon élő új-mexikói parasztközösség és — természetesen — a földjüket elvenni akaró cég harcáról szól, humorral, humanizmussal, hepiend­­del. Képünkön Robert Redford és egyik idősnője, Sankt Braga. PARIS MATCH' REU Sztárgyár • Menetek Arány • Veri a férjét Egyik-másik popsztár­ról nehéz meg nem ál­lapítani, hogy szórakoz­tatóipari szakemberek találták ki, stílusával, szövegeivel, hangjával együtt. Mégis furcsa, amit a Quick ír, hogy London egy nem is túl jóhírű külvárosában mű­ködik egy énekes csilla­gokat előállító műhely, ahogy az a nagykönyv­ben meg van írva. A külsőre raktárnak festő épület előtt elha­ladó nem sejti, hogy odabent mi folyik, vagy­is­­ Kylie Minogue pél­dául tudta, amikor essi­­risen vihogva bekopogta­tott. A Waterman-Stock- Aitkon menedzser-szöveg­­író-dalszerző triónak sze­­me-szája elállhatott, amikor az ifjú hölgy kedvesen megérdeklőd­­te, nem akarnak-e sztárt csinálni belőle is? Valószínűleg azt mond­hatták, hogy na egye fene, mert Kylie kisvár­tatva megjelent a slá­gerlistákon, és bizonyos bankok betéttulajdono­sai között. A W/S/A-triász felleg­vára, ha a technikát te­kintjük, csakugyan nagy­üzem, csak a keveréshez használt számítógépük fontmilliókat ér. (Az üzemcsarnokban melles­leg ott parkol egy piros Ferrari is, Pete Water­man négy ilyen kocsija közül az egyik. Van egyébként tíz Jaguárja is.) A hármas termelői ars poeticája viszonylag egyszerű: fülbemászó ritmikus dalt kell eléne­keltetni egy vonzó fiatal lánnyal, a többi nem fontos — már a me­nedzselést kivéve. A popzene eldobható pro­duktum — mondja Wa­terman.­­ Az ember há­rom hétig kell hogy él­vezze, aztán hajítsa el. A cég ezen gyümöl­csöző alapelv alapján csak az utóbbi két év­ben hatvanöt slágerlistás számot produkált, har­mincötmillió lemezt do­bott piacra. Waterman, a volt tűzoltó és bányász elve, hogy a csillagok az alsóbb társadalmi réte­gekből származzanak - így a fogyasztók köny­­nyebben azonosulhatnak velük, egyben saját sztárrá válásukról is áb­rándozhatnak. (Avagy: mi kell a palimadár­nak?) A W/S/A terem­tette meg egyébként Mandy Smitht, Melt és Kimet, a Bananaramát és magát Samantha Foxot is. (Képünkön) Egy Ralph Steadman nevű fotós Törökország­ban járván véletlenül el­kent egy a melegtől megpuhult emulziójú po­­laroid-fotót. Ez volt az a nagy pillanat, amikor megtalálta művészi ön­kifejezésének végső for­máját, az ezzel a tech­nikával készített (kikészí­tett) képet, a „paranoi­­dot". „Paranoid” egyéb­ként nemrég megjelent albumának címe is. A kötetben szereplő - vi­lágszerte ismert - sze­mélyiségeket tévéképer­nyőről örökítette meg, a régen éltekről pedig fest­mények alapján készített torzképet. (Steadman-ké­­pek a Sternből: Diana hercegnő, Joschka Fi­scher) A Bild-Zeitung írja: „Az egyetemi hallgató­nők harmincnyolc száza­léka nőnemű.” Ezek persze a nyugat­német viszonyok. Ki tud­ja, nálunk hányból hány? Mike Tyson nehézsú­lyú bokszvilágbajnok par­kolás közben összetörte százötvenezer dolláros Bentley Cabrioletjét, persze egy másik kocsin. A helyszínre siető rend­őrök nem akartak hinni a fülüknek, amikor a nagy ember így szólt: csak bajom van vele, a tiétek! (A rendőröknek utóbb, főnöki utasításra, vissza kellett adniuk az autót.) Fény derült arra is, miért koccant Tyson a Bentleyvel. Várandós felesége ugyanis előző­leg tettleg bántalmazta, mert gumi óvszert talált a zsebében. (K. L.) Pl -TASSZ - DIE ZEIT STERN - TIMF • CINÉ REVUE EMJA DER í 3RESS0 21

Next