Magyar Ifjúság, 1989. január-május (33. évfolyam, 1-21. szám)

1989-01-27 / 4. szám

24 Da capo • Ócsójanka • Tom Jones újra Rengeteg nyomdafestéket sike­rült már felhasználni különféle jobb-rosszabb Marilyn Monroe­­utánzatokra, melyek olyan rend­szerességgel bukkannak fel, mint mondjuk a Beatles újjáalakulásá­nak híre. Az eredmény többnyire nem közelíti meg az eredetit, ki­véve, ha a nyomda összecseréli alattuk a képaláírást. A legújabb változat azért érdemel figyelmet, mert a honi — és főleg honleá­­nyi — közönség ismeri Anja Krusét, MM legújabb kópiáját. Kruse a Klinika című filmso­rozatban Claudia nővért alakí­totta. A hasonulási kísérlet nem vé­letlenül történt: Anja Kruse feb­ruár elején turnéra indul az NSZK-ban, és Arthur Miller da­rabjában, A bűnbeesés utánban alakítja a néhai szexidolt. A fel­készülést az osztrák színésznő meglehetősen komolyan vette, a hétköznapi életbe is kimerészke­dett Monroe-nak maszkírozva, nem kevés segédeszköz igénybe­vételével. Először is szőke paró­kára volt szüksége, és mert sze­me sem a megfelelő színű, sötét­kék kontaktlencsére. Mivel pedig mellbősége elmarad az eredeti 95 centiméteres paramétere mögött, némi habgumi-pótanyaggal is kénytelen volt segíteni magán. A beleélés előmozdítása céljából megfordult Hollywoodban, járt MM sírjánál, és megtekintette keze-lába nyomát a Kínai Színház előtt. (A japán turisták nem győz­tek fényképezni.) A látogatás cél­ja különben az is volt, hogy meg­ismerkedjék a gyilkos világgal, amely szerinte a dívát elpusztí­totta. (Képeink a Quickből szár­maznak, és a hasonlóság csak­ugyan meglehetős. Lehet persze, hogy a képszerkesztőt már el­csapták, mert Kruse-képek he­lyett Marilynéit tette a lapba...) A képen látható hölgyet úgy hívják, hogy Bettina Steinmann (nem a grófi ág), és orvosi asz­­szisztens. A Neue Revueből meg­tudhattuk, hogy az erős hajú, jó alakú, jó illatú és vicces férfia­kat szereti. A pénzt alighanem kevéssé, mert 800 nyugatnémet márkával beérte ezekért a felvé-Tom Jones, akit a beatkorszak egy laza mozdulattal lesöpört a színről, újra előkerült. Nem bu­ta gyerek, szinte változatlan image-dzsel bukkant fel, talán csak két impozáns pakompartja lett a múlté, továbbra is megvan a karperec, a szűk nadrág, hogy a jól bevált mosolyt és a csípő­mozgást (hátulról: risza) most ne is említsük. Valószínű, hogy most az egykorinál is nagyobb közön­sége lesz: a mostani fiatalok kö­zött sokkal több a polgár és pol­gárjelölt, mint a hatvanas évek­beli ifjúság soraiban. A nyugat­németeket már meghódította, a „Kiss” című Prince-számmal je­lenleg a slágerlista 17. helyén ta­lálható. (Mennyivel érdekesebb lett volna, ha ezt egy Kiss-szám­­mal teszi meg!) A kétszeres nagyapa — egy harmincegy éves fiú apja — fe­lesége némi aggodalommal néz­het az örvendetes comeback vár­ható fejleményei elé, mert fel­bukkantak az újabb rajongók. Márpedig, mint Jones asszony nyilatkozott, embere a testi érte­lemben vett hűséget sohasem tar­totta valami sokra. (T. J. magya­rázata: „Egyszerűen, mert embe­rek vagyunk, folyik vér az ere­inkben!” Mit mondjunk, erre akár a félszegúszó halak is hivat­kozhatnának.) Ez idő szerint, ha fellép egy-egy ötvenezer dolláros koncertjén, ismét záporoznak elé a leánycímeket tartalmazó levél­kék, és előfordult az is, hogy egy szállodai szobában egy felgerjedt rajongó ugrott ki az ágya alól. Tom­ Jones ügyel — ezek szerint ismét szükséges — testi kondí­ciójára: minden másnap egy órát kocog, és rendszeresen bodybuil­­dingezik. (K. L.)

Next