Magyar Ipar, 1921 (42. évfolyam, 1-22. szám)

1921-11-25 / 20. szám

XLII. kötet. Budapest, 1921. november 25. 20. szám. MAGYAR IPAR „IPARÜGYEK.“-AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET HETILAPJA. Megjelenik havonként kétszer.— Az Iparegyesület tagjainak tagsági dijukért jár. Az előfizetési dij egész évre 160 K. Szerkesztőség: Budapest, VI., Gróf Zichy Jenő­ utca 4. Telefon: 26—75. és 162—00. Kiadóhivatal: II., Lánchíd-utca 4. (Magyar Lap- és Könyvkiadó r.-t.) Telefon: 77.— Felelős szerkesztő: dr. Soltész Adolf.­­ A szénkormánybiztosság megszüntetése. Az Országos Iparegyesület, amint ez lapunk más helyén olvasható, akciót indított a szén­forgalom szabaddá tétele és a szénkormány­biztosság megszüntetése érdekében. Ennek az akciónak első lépése egy fölterjesztés, amelyet az egyesület a kereskedelemügyi miniszterhez intézett, s amelyet támogatás végett megkül­dött a jelentékenyebb ipari és kereskedelmi érdekképviseleteknek. A felterjesztés lényeges részeit a követ­kezőkben ismertetjük: A háborús kötött gazdálkodás annak ide­jén szükségessé tette a széngazdálkodás meg­kötését is és az érdekelt ipari körök nem tet­tek ellenvetést az Országos Szénbizottság fel­állítása, illetve a szén központi szétosztása ellen. Indokolttá tette az állami széngazdál­kodást a széntermelésnek a háború folytán bekövetkezett csökkenése, az államvasutak részére a külföldi szén beszerzésének folyton fokozódó nehézségei és a hadiüzemek arányos szénellátásának szükségessége. Ma azonban a helyzet jelentékenyen változott és egyrészről a hadicikkek gyártása is a háború előtti keretek között mozog, másrészről pedig az államvasu­tak szénszükségletének külföldről való fede­zése sem ütközik nagyobb akadályokba. Ezen­kívül a kötött széngazdálkodás mellett szóló legnyomósabb érv is elvesztette már hatását, amennyiben a hazai széntermelés ma már nemcsak eléri a háború előtti mennyiséget, de azt már felül is múlja. A statisztika bizonysága szerint az 1913. év­ben, amikor a hazai ipar termelőképessége teljes kihasználásával dolgozott, a mai Csonka- Magyarország évi szénelhasználása magyar szénben 515.000 kocsirakományt tett. Ezzel szemben a hazai szénbányák termelése már annyira fokozódott, hogy a folyó év első tíz hónapjában Csonkamagyarország területére mintegy 430.000 kocsirakományt szállítottak, a további két hónapban kétségtelenül legalább még további 100.000 kocsirakományt fognak ideszállítani, ami összesen mintegy 530.000 kocsirakományt tesz, ami viszont meghaladja az 1913. évnek, az utolsó békeesztendőnek szállítását, holott az ipar szükséglete akkor, a kedvező konjunktúra idején, jóval nagyobb volt. Megállapíthatjuk tehát, hogy a hazai szénszükségletet a hazai szénbányák most már teljes mértékben ki tudják elégíteni. Ellenérv­ként felhozható ugyan az a körülmény, hogy míg békében az államvasutak szükségletük 30%-át külföldről fedezték, ma a teljes 100% szénszükséglet a hazai bányák termeléséből nyer fedezetet. Legyen szabad azonban utal­nunk az ipari körökből már több ízben elhang­zott ama jogos kívánságra, hogy a államvasu­tak mielőbb térjenek vissza a háború előtti rendhez és ne vonják el a hazai szén tekin­télyes részét az ipartól. Ez a kívánság nem új­keletű és az ez év tavaszán Nagyméltóságod elnöklete alatt a gazdasági helyzet megvitatása tárgyában tartott értekezleten is elhangzott és Nagyméltóságod méltányolva a kívánság jogos­ságát, kilátásba­ is helyezte, hogy rövid időn belül a m. kir. Államvasutak, miként a háború előtt, szükségletük 30%-át ismét külföldről fogják fedezni. Olyan gazdálkodás, amely a külföldi szén igénybevételét teljesen kizárja, amúgy sem gondolható el, mert hiszen bizo­nyos speciális célokra külföldi szénről nem mondhatunk le! Különösen áll ez a darabos szénre nézve. Tudvalevő dolog, hogy a hazai szén jellege a termelésből átlagosan 20%-ánál nagyobb mennyiségű darabos szén előállítását lehetetlenné teszi, míg ezzel szemben például a porosz széntermelés 50—60%-a darabos szén alakjában kerül forgalomba. Mezőgazdasági és háztartási célokra tehát feltétlenül ismét a külföldi szén fog alkalmazást nyerni, hasonló­képen a gyorsvonatok racionális fűtésére is porosz szén alkalmazása szükséges. Ha tehát látszólag a mai hazai széntermelés még nem is fedezi teljesen az ország tényleges szénszük­ségletét, a háború előtti széngazdálkodáshoz való visszatérés esetén fel fognak szabadulni azok a szénmennyiségek, amelyek azelőtt is külföldről szereztettek be és amelyek külföld­ről való beszerzésének ma nincs különösebb akadálya. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy iparunk tekintélyes része a rendszertelen szénellátás elkerülése érdekében üzemének egyenletességét oly módon igyekezett az utóbbi időben biztosítani, hogy az üzemberendezést szénfűtésről átalakította és villamos hajtóerőt vett igénybe, ami lénye­

Next