Művészi Ipar 5. évfolyam 1890

1. szám - Irodalom - Folyóiratok: A magyar iparművészeti múzeum és társulat ügyei

A MAGYAR IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM ÉS TÁRSULAT ÜGYEI. 46 nagy elterjedésnek nézett volna el­be. De mindezektől eltekintve, egészen más termé­szetű okok bírták reá a múzeumot, hogy e munkát ne vegye tekintetbe, s ne attól várja meg, hogy az ötvösségre termékenyítőleg has­son. Néma photográfián vagy a rajzon alapuló reproduktiókban akarta a múzeum a tárlat műkincseit megörökíteni ; a szó legszorosabb értelmében vett másolatokat akart készíteni, a­mik az eredetinek minden tekintetben másai, azokat minden irányban helyettesíteni képe­sek. Mert bármilyen hű és pontos legyen a heliogravure, rézkarcz avagy színnyomat, az bizony csak vetületét adja az illető mintának s azt rendesen csak az egyik oldalról tünteti fel, a szélek felé mind erősebb skurtban s arra épenséggel nem nyújt módot, hogy va­­laki a trébelést, a vésést, czizelálást vagy az ete­­tést, szóval a munka minőségét tanulmányoz­hassa. Olyan másolat tehát, mely a felsorolt tulajdonságokat magában egyesítené csak egy, van : a galvanoplasztikai úton készült másolat. Igaz ugyan, hogy a galvanoplasztika a minták megválasztásánál szab bizonyos határokat, mert nem minden fémtárgyat lehet ezen az úton lemásolni, de meg van az a megbecsülhetlen előny, hogy a­mi készül, az feltétlenül hű, pon­tos és megbízható. Szerencsére az iparművészeti iskola fémvésnöki szakosztályának tanára, ifj. Herpka Károly, a galvanoplasztikai eljárásban otthonos volt, s örömmel vállalkozott a kijelö­lendő eredetik sokszorosítására, sőt a galvano­plasztikai intézet létesítése körül egyéb elisme­résre méltó érdemeket is szerzett. A múzeum terve tehát mi akadályban sem ütközött s csak a vallás- és közokt. ministeriumtól függött, hogy egy új, galvanoplasztikai másolatok készítésére szolgáló, intézet megszülessen. A múzeum tehát a szervezetére vonatkozó indo­kolt javaslatát a minisztériumhoz felterjesz­tette, annak támogatását kikérve. A megboldogult Trefort Ágoston, a­kinek az iparművészeti múzeum iránt minden alka­lommal tanúsított meleg érdeklődésénél csak ama lelkesedés volt nagyobb, a­melylyel min­den új, hazánk javára szolgáló eszmét felkarolt, valamint a művészeti ügyek referense, Szalay Imre, a­ki még soha sem tagadta meg közre­működését, ha a vezetése alatt álló intézetek felvirágoztatása szóba került, a felterjesztést elfogadták s egyúttal a múzeumnak a szüksé­ges anyagi eszközöket is rendelkezésére bo­­csájtották, a­melyek nélkül az intézet sem létre nem jöhetett, sem működését meg nem kezd­hette volna. A minisztérium még más úton is biztosította az új intézet működésének sike­rét, amennyiben t. i. a nagyszentmiklósi lelet galvanoplasztikai úton való lemásolásának en­gedélyét legf. helyen hivatalból kieszközölte. A múzeum ekkor a tárlaton szemlét tartva, 55 dbot jelölt ki s másoltatott le. Ezek között nem egy tárgy került azóta külföldre, s még emléke sem maradt volna meg, ha a múzeum akkor másolatát el nem készíti. Az ekként gyűjtött becses anyag azonban még hézagos volt. A múzeum nemcsak máso­latokkal akart bírni, hanem a forgalomba ho­zandó gyűjteményt olyformán kívánta össze­állítani, hogy abban az ötvösség fejlődésének minden nevezetesebb korszakát jellemző egy­­egy példa képviselje, a­mi eddig megkísértve sehol nem volt ; a galvanoplasztikai másolatok jobbára kereskedők által, tisztán üzleti szem­pontból készíttetvén , azaz arra törekedett, hogy tudományos intézet kezdeményezéséből létesített intézményhez méltóan, a gyűjtemény­­ben bizonyos tudományos rendszer érvénye­süljön. A nemzeti múzeum önzetlen előzé­kenysége lehetővé tette az óhajtott kiegészítést is a midőn megengedte, hogy kincsei közül még 75 db. lemásoltathassék, a­mi által a re­­productiók száma 150, illetőleg a nagy­szentmiklósi lelet hozzáadásával, 152 dbra emelkedett. Lehetővé vált ily módon az antik, a népvándorláskori, a közép- és újkori ötvös­­séget külön-külön csoportosítani, az előbb érin­tett eszmét tényleg keresztül vinni. Egyúttal az új galvanoplasztikai intézet a legjobb auspi­­ciumok között indult meg, mintagyűjteménye mondhatni páratlan volt, s bátran versenyre kelhetett a leghírnevesebb c­égekkel, annál is inkább, miután a másolatok eladási árai a m­ini-

Next