Györgyi Kálmán szerk: Magyar Iparművészet 23. évfolyam 1920
1. szám - Bor Pál: Magyar szellemű művészet
magyar szellemű művészet IRTA BOR PÁL magyar ú. n. „Grand art"nak s a magyar klasszikus zenének nincsen magyar jellege. Egészen kivételes, ha egy magyar festő festményéről leolvashatom, hogy azt magyar festő festette és ha egy magyar zeneműre (mely nem népdal-egyveleg) a szerző nevének ismerete nélkül rámondhatnám, hogy azt magyar zenész írta. Ez annál feltűnőbb, mert minden, ami népművészet, az igen markánsan magyar. Azt, hogy egy művészeten meglátszik a nemzeti jelleg, természetesen nem tartom művészi kvalitásnak. A művészet értékmérője nemzetközi. De minden egészséges művészeten, természetszerűen megvan a nemzeti bélyeg, minden egészséges kultúrával bíró nemzet művészete olyan, hogy az máshol nem is készülhetett volna, csak ott, ahol napvilágot látott. A mi művészetünkre, ez — sajnos — nem áll. A mi művészetünk átvett és igazi gyökere alig van itthon. Nem tartom magyar jellegű művészi alkotásnak azt, amelyben kizárólag külső dolgok mutatják a magyarságot. Attól, hogy valami nemzeti szinű van egy festményen, attól az még nem lesz magyar. A népviseletek és díszesen hímzett szűrök festői nem feltétlenül magyar festők. A népdaltöredékek, cigányos futamok, csárdás-ritmusok nem teszik még magyarrá a zenét. Más az a magyar jelleg, magyar szellem, amit én a magyar művészi alkotásokon hiába keresek. A német zene német jellegű és jó internacionális zene, az orosz zene gyökerében orosz, egészen más, mint a német és a nemzetközi versenybe állítva nem marad el a német mögött. A francia festészet minden porcikájában francia, a japán fametszet minden vonalában japán, az indus szobrászat eltéveszthetetlenül indul, a magyar művészeten viszont nincsen meg ez a jellemvonás. Ennek az oka az, hogy a magyar művész , festő, szobrász, építész, zenész nem becsüli a népművészetet s ha becsüli és szereti .A másik, úgy nem tud élni vele, nem a a helyes kapcsolatot megtalálni a néprészet és a képzőművészet, a népzenei klasszikus zene között. A népdalhoz legközelebb álló klasszikus műfaj a műdal. A legtöbb német zenszerző írt műdalt, Beethoven, Schumann, Strauss, Schubert, mind írt dalt s ezek a dalok közvetlen rokonságban vannak a népdallal, nem egyet közülük a nép át is vett. Ebből folyóan természetes, hogy a szimfóniák fölépítésére szolgáló témák dallamai is közel rokonai a német népdalnak. Ugyanígy a harmóniák, ritmusok mind németek a német zenében és mind a népzenébe is beillenének. Az orosz zene német iskolán fejlődött. Tsaikowskyn még igen erős a német hatás. Igazán orosszá az orosz zene akkor lett, mikor a múlt század közepén Glynka, Balarkirew, Moussorgsky stb. népdalból fejlesztett műdalokat kezdtek írni és a népdal szellemét tanulmányozva keresték az orosz szellemet a többi zenei műfajban is. S az európai zenére igazi hatással ettől kezdve van az orosz zene. A magyar zenészek nem írnak magyar műdalt. Mintha a népdallal együtt a dalformát sem becsülnék. Pedig a dalforma megfelel a magyar szellemnek. A dalforma elhanyagolásának természetes következménye, hogy a magyar szimfonikus zenének dallamos részei idegenek : németek oroszok, sőt franciák, csak nem magyarok. Rachmaninof orosz zenész helyenkint magyarabb zenét ír, mint a legjobb magyar zenészek, talán mert valahol a Volga mentén teleszívta magát elszórt magyar dallammal és magyar zenei szellemmel. Liszt magyar rapszódiáit, Hubay ábrándjait nem tartom fontosaknak a magyar szellemű zene szemponjából, mert meglevő dolgoknak a fölsorolásai és variálásai pedig tagadhatatlan, hogy amit nyújtanak, tökéletes formában nyújtják. Jó magyar zenénk csak akkor lesz, ha képesek leszünk a népzenéből a népszellemet kihámozni, a nép lelkét, melynek a zene csak egy megnyilatkozási formája. Ezekre a zenei dolgokra azért tértem ki, mert a külföldi dolgokkal való összehasonlítás frappánsabb, mint a képzőművészeti dolgok összehasonlítása és lényegében a képzőművészetben ugyanolyan természetű bajokról van szó, mint a zenében. A képzőművészetünk sem magyar, mert a képzőművészeti formákban sem találtuk meg a magyar szellemet, a jellegzetesen magyart Ш 1 35