Györgyi Kálmán szerk: Magyar Iparművészet 27. évfolyam 1924
1-2. szám - Bor Pál: A háború utáni iparművészet és építészet franciaországban
A HÁBORÚ UTÁNI IPARMŰVÉSZET ÉS ÉPÍTÉSZET FRANCIAORSZÁGBAN ÍRTA BOR PÁL Páris, 1923. november ig nálunk és Németországban az iparművészetben és építészetben egyaránt visszakapás tapasztalható a bárok és egyéb régi stílusok felé, addig Franciaországban, ahol a háború előtt főképpen a XVI. Lajos korabeli és az empire formák voltak divatban, ma inkább egy, az egyszerűséget és célszerűséget kereső (a háború előtti otthoni és németországi mozgalmakkal rokon) iparművészet van kifejlődésben. Az egyszerű formák keresését talán a takarékosság hozza magával, mert hiszen Franciaországban is, bár a megélhetési viszonyok jóval kedvezőbbek, mint az otthoniak, a keresetek nem állnak ugyanazon viszonyban a megélhetéshez szükséges kiadásokkal, mint a háború előtt. De míg itt a középosztály még tud néha pl. bútort is venni, nálunk, főleg a kispolgári osztály, már alig számít vásárlónak. A mi bútorvásárlóink a hadi- és tőzsdegazdagok, akik hirtelen szerzett vagyonukat könnyen adják ki díszes bútorokra, azért olyan faragással terheltek, hivalkodók és fényűzők a mi bútoraink, viszont itt a vásárlóközönség kis részét teszik ki ezek a kategóriák, a tömeg pedig kispénzű és célszerű, olcsó bútort akar. Az új formákkal dolgozó, modern iparművészetet a franciák a háború óta szinte rendszeresen pártolják. Az 1925-ben Párisban rendezendő nemzetközi iparművészeti kiállítás alapszabályainak egyik sarkalatos pontja, hogy csak új stílusban tervezett iparművészeti tárgyakat fogadnak el kiállításra. Stíluskópiák, sőt régi stílusban tervezett dolgok eleve ki vannak zárva belőle. A modern iparművészeti stílus pártolására vall az is, hogy úton-útfélen nyílnak meg iparművészeti üzletek, melyek az „Art Moderne" legkülönbözőbb termékeinek árusításával foglalkoznak s az, hogy a nagyáruházak tervező műhelyeinek vezetése a legkiválóbb új stílusban tervező művészekre van bízva. Az áruházaknak ez a kezdeményezése igen nagy hatással van az iparművészet fejlődésére (a háború előtt ugyanezek az áruházak nem tartottak fenn tervező műhelyt és tucatműhelyekben beszerzett, ízlésben elég gyatra tucatárukat árultak). Ma a párisi vásárlóközönségnek javarésze az áruházakban szerzi meg, amire szüksége van és időnként, még ha nincs is különösebb vásárolni valója, fölkeresi az áruházakat. A „Salon d'Automne"ban, melynek évi kiállítása most nyílott meg (és amely szalon arról nevezetes, hogy benne a képzőművészet, iparművészet és építészet egyenrangú helyet foglalnak el, sőt a kiállítással párhuzamosan új zenei, tánc és irodalmi bemutatások is vannak), az egyes áruházak műhelyei szinte szerepelnek és pedig kiválóbb anyaggal, mint egyes magánkiállítók és oly nevek, mint Follett (Bon Marché), Dufresne (Lafayette), Kuhlmann (Louvre) stb. adják oda legszebb terveiket, hogy az egyes áruházak neve alatt mutassák be őket a közönségnek. Vannak áruházak, melyek 10—15 tehetséges iparművészt foglalkoztatnak (pl. a „Primavera", a „Printemps" műhelyei) s ezek a művészek mind külön-külön vitrinben mutatják be cserepeiket, lámpáikat, batikjaikat, újízlésű bábuikat stb. az áruház műhelyének neve alatt (természetesen a saját nevüket is melléje függesztve). Nagy haladás tapasztalható itt az egész iparművészetben a háború óta. A bútorok meglepően ötletesek, ízlésesek. A hagyományos francia művészi ipar: a kovácsoltvasművesség, ma is, mint régen, a vezető szerepet játssza a francia művészi iparok között. Kovácsoltvasat a legkülönbözőbb helyeken, a legkülönbözőbb kombinációkban alkalmazzák. Láttam kovácsoltvastükörkeretet, fali függőasztal-támasztót, vakablakdíszt, függő és oldalfalra alkalmazott lámpatartókat a legízlésesebb megoldásban. A legeredetiebbek és legszebbek a kovácsolt állólámpák, rendesen homorú parabolikus íveléssel, parcellán vagy színes üvegernyővel, melyet szintén kovácsoltvas dísz borít.A sötét vas rajz igen jól hat a gombafej, vagy paraboloid alakú sima !