Magyar Iparművészet, 1998 (5. új folyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám
az említett naptól fogva minden hónap harmadik vasárnapján benépesül a Duna-kapu tér, a város legrégebbi piactere, hogy helyet adjon a régió és az ország idesereglő régiségkereskedődnek. A hatezer négyzetméteres területen ötven régiségkereskedő' mutatja be és kínálja portékáit. A vásárszervező Antikexpo Kft. törekvései szerint a győri régiségvásár az értékek vására lesz, ahol bútorok, festmények, porcelánok, érmék, kardok, babák, könyvek és számtalan más régi és értékes tárgy jelenik meg. A régiségvásár híre már túljutott a város határain: osztrák, német, olasz és szlovák gyűjtők is jelezték érdeklődésüket. A rendezvény afféle kultúrmisszió, védnöke a Városi Művészeti Múzeum és az MTA Regionális Intézete, pártolója Győr vám önkormányzata. Mint minden kulturális rendezvénynek, a Győri Régiségvásámak is szüksége van támogatókra, hiszen a vásárszervezés és lebonyolítás nem költségmentes. Az ING Bank Gyári Fiókja fő támogatóként a vásáron megtartandó jótékony célú árverés műtárgyait megvásárolta, és a tárgyak értékesítéséből befolyó összeget a Vakok és Gyengénlátók Győri Szervezetének adományozza. A bank vállalta, hogy hat hónapon át segíti a vásár színvonalas megrendezését, s amennyiben a tapasztalatok az elvárásokat igazolják, úgy további együttműködést is elképzelhetőnek tart. Ugyancsak segítséget kínált az IHB Color Express Digitális Nyomda, mely a Győri Régiségvásár kiadványainak megjelentetésében vállalt közreműködést. (Antikexpo-információ) Lapzárta: 1998. augusztus 10. Felelős kiadó: Magyar művészeti akadémia alapítvány, Kováts Flórián Szerkesztőség: 1051 Budapest, Vörösmarty tér 1. TeL/fax: 318-5338 Olvasószerkesztő: Antal Mariann Tervezés: TANDEM Grafikai Stúdió 1027 Budapest, Bem J. utca 22. Tel.: 3553-777 Nyomás: STÁDIUM Nyomda 1095 Budapest, Dandár utca 24. Tel.: 215-5560 A megjelent illusztrációkat a szerkesztőség digitálisan is megőrzi. A lap előfizethető a Magyar Művészeti Akadémia Alapítvány 10402166-21629389 csekkszámlaszámán. Éves előfizetési díj 1998-ra 2000 Ft. ISSN 1217-839X 1998/3 © 89. oldal The basic work of the Rippl-literature • A large-scale exhibition deserves a large catalogue. This is what the editors of the catalogue published for the Hungarian National Gallery's Rippl-Rónai exhibition, open from March 12 through September 6, clearly had in mind. It was a good thought. It is not often that the public has a chance to admire such a varied and beautiful collection of works chosen from Rippl-Rónai’s impressive oeuvre, several borrowed from private collections. We will have to wait years before we can see such a comprehensive display of the great painter’s work once again. The special occasion called for an exhibition catalogue worthy of it. The result - the product of years of research - is impressive in every way. The volume was conceived by Mária Bemáth, who worked with co-editor Ildikó Nagy and a large group, some of them young art historians. As Loránd Bereczky, the general director of the National Gallery wrote in his introduction, they produced an up to date yet lasting document „which clearly indicates the rank of the museum, and stands as proof of the knowledge and expertese of those participating in the [exhibition] program." This is real team work. Mária Bernáth had to coordinate the work of thirty authors, giving overall unity to their various points of view. The essays which make up the first part of the volume are closely related, and form an organic whole. It would be difficult to praise any one author more than the others; each one provides new information and brings his or her own unique point of view to a better understanding of Rippl’s oeuvre. What’s more, the style of the essays is pleasant and easy to read throughout. In her essay, Mária Bernáth attempts to define something extremely important for Hungarian art history, namely, what Rippl’s works brought to it, and she does this not simply by recourse to a slew of data, but by a study of the method and vernacular used by the artist in his works. She surveys the artist’s oeuvre from its beginnings and his „black period” through the „kernel paintings” and the pastels, showing us why Rippl became one of the major figures of modern Hungarian painting. As Bernáth says, „Few artists at the turn of the century experimented with so many distinctly different styles as he did; he grabbed a fistful of western culture and presented it to us, transformed into something distinctly Rippl-like, and distinctly Hungarian.” Anna Szinyei Merse delves into Rippl-Rónai’s years spent in France and his.relationship to the Nabis - the manner in which he participated in the lives of the westem-European artists, and triumphed over anonymity. Szinyei Merse also discusses how Rippi’s Parisian experiences influenced his later works, especially his use of the themes popular with the Nahis. Erzsébet Király treats the painter’s Kaposvár years, when he turned to the portrayal of interiors. She uses many analogies to point to the antagonism between a small town (Kaposvár) and a great city (Paris), as well as the problematics of leaving one’s homeland, revisiting it time and again, and finally resettling in a small provincial town. This is where Rippl rediscovered the unchanged world of values of his childhood, and his paintings came to emphasize what he called the „peaceful hours” - a meditative state of mind and a world of intimate moods. Mariann Gergely analyses the „polka dot” period - how, in search of a new, modern pictorial vernacular the artist started on the road to abstraction. Agnes Prékopa treats Rippl’s contribution to the applied arts, laying special emphasis on the fact that the traits of the „decorative style” characteristic of his work in this field have, on the one hand, their origins in the painter’s „color reduction” period, while, on the other, they foreshadow the „kernel” period. The author also points out that though Rippl-Rónai’s work in the applied arts have made a significant contribution to Hungarian art, he was not an applied artist in the traditional sense of the word, since he constructed his objects in line with the logic of a special, basically painterly eye, nor was he fully conversant with the nature of the materials he was using, nor of the full possibilities inherent in