Curiai Értesítő - Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 1-149. szám)
1877-04-22 / 93. szám
Második évfolyam. 1877. 93. 82. Budapest, vasárnap ápril 22. „MAGYAR JOGÁSZ“ megjelen , minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Égés, évre . . 15 frt - j Fél évre ... 7 „ 50 . Negyed évre . . 4 „ — Hirdetések : Fgy hatorhasábos petítsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 10 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr.f minden beigtatásnál. A bélyegdij külön minden beigtatás után 80 kr. osztr. ért Socoasococ cs›oa=»cooa‹x›a=D*MAGYAR JOGÁSZ JOGSZAKI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉG és kiadó hivatal: Pest, Erzsébet tér 14. sz., II. emelet. hova a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfiztetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beiktatandó hirdetmények küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak ed. Budapest, 1877. ápril 21. Noha a nyilvánosság orgánuma vagyunk, mégis— tekintettel arra — hogy legnagyobbrészt egy nagy testület érdekeit képviseljük, számba kell vennünk ama hangokat, melyek ellenünk, vagy mellettünk, előttünk, vagy hátunk mögött, hivatalosan, vagy magánúton kelnek. Elbizakodás nélkül mondjuk, hogy egész kis irattárral bírunk, csupa elismerő sorokból. Nem tagadhatjuk másrészről, hogy vannak birtokunkban levelek, melyek szelíd korholást foglalnak magukban. Nem irányunk, nem törekvésünk, nem hazafiságunk, lapunk értelmessége ellen kél szórványosan a szó, hanem — mert érdesek vagyunk. Idejénvalónak látjuk, hogy — mint egy nagy család orgánuma — számot adjunk olvasóinknak, illetőleg indokoljuk álláspontunkat: miért érdes néha tollunk. Éljünk először hasonlattal. Vágtak-e már ki beretvával százados cserfát; gyógyítottak-e meg valaha czitromvízzel bélpoklosságot; köszörültek-e valaha kész sima tükörlapon? Azt hiszszük, a válasz kedvünk szerint itt ki ! íme, ez volna rövid válaszunk, ha csak törzsközönségünknek akarnánk válaszolni. De nekünk vannak „átfutó“ vendégeink is. Törzsközönségünkkel szemben — sapienti pauca! Éles a hang, melylyel élünk néha, mert — ha viszonyaink között a megtorlás fegyverével a létező hatalom ellen nem vívhatunk — legalább a nyilvánosság előtt csattogtatjuk a korbácsnak mint a kilencz ágát. Mik vagyunk mi ma — ügyvédek? Szabadzsákmány-zaj, melyet bánthat mindenki, a törvény, az újon divó „szokások“ aegise alatt. A liberális rendszer kenyerünket darabonként szedi el kezünkből; a rúdon levők becsületünket, méltóságunkat rohamosan tépik meg. Miért ? Az elsőre feleljen a törvényhozás. A másik kérdésre felelünk mi. Mert hatalom vagyunk: értelmi hatalom. És a hatalomtól az értelem hatalmától féltek a törpék mindenkoron. Kislelkűség, önzés, az értelmi fensőséggel szemben ellenségeket teremtenek. S az ügyvédi karnak teremtettek annyit, mennyi Magyarországon egyetlen karnak sincs. S jól distinguáljunk: nem ellenest, de ellenséget. Már hogy ellenség ellen a világ legnyugodtabb vérű népsége is megelégedjék az óbégatással s kényező szemekkel fogadja az omló csapásokat, arra nem volt példa soha. És phariseusok lenni nem tudunk, lenni nem akarunk. Nem volna nehéz önérzetünk rovására még tőkévé is tenni tollunkat. Csak akarnunk kellene. Azonban, midőn kibonták kis zászlónkat, eskü volt minden ígéretünk! Babért az érdemnek a kolduskonyhában is! Mérgezett nyilat a bűn fiának, ha bíborban van is! Ez volt, s ez ma is jelszavunk. Ha majd a magyar ügyvédi kar ellenkező nézetének lapunkkal szemben azzal ad kifejezést, hogy nem pártolja; ha majd e lapnak olvasói egyedül maradunk; ha majd biztató, bátorító, elismerő leveleink helyett rászólásokkal találkozunk , akkor . . . akkor megváltoztatjuk hangunkat, úgyhogy nem hallatjuk többé. Szeretjük hinni, hogy ez az idő nem fog bekövetkezni ; nem szabad bekövetkeznie, addig — míg hivatalnokká nem tétetik az ügyvéd s alá nem rendeltetik—tegyük föl— egy törvényszéki elnöknek. Legközelebb alkalmunk lesz borzasztó orvos támadásról értesíteni az olvasó közönséget, mely e lap „szerkesztőjét“ érte. Ma még hallgatunk róla. Hadd szellőztessék előbb a politikai lapok. Ha azok kimosták a szennyest, mi majd kitergetjük. S ha még az elmondandó eset után is lenne valaki, ki hangunk élességét megtámadná, úgy eljött az idő, midőn Werbőczy fiaiból kihalt az önérzet s csak arra szorítkoznak, hogy megkeressenek annyi jövedelmet, mennyi tisztességes akadályul szolgál az éhenhalásra. Tehát legközelebb össze fogjuk hasonlítani azt az érdességet, melyet mi használunk, s melyet ellenünk használnak! Budapest, 1877. ápril 21. A képviselőház ma tartotta a szünet után első ülését. Tagjai meglehetős számmal jelentek meg. Az ülést jobbára kérvények bejelentése s a napirend megalapítása vette igénybe. A közigazgatási bizottság, a választókerületek új beosztására vonatkozó törvényjavaslat tárgyában , hó 23-án az országos ülés után ülést tart. Az igazságügyminiszter a képviselőház mai ülésében törvényjavaslatot terjesztett elő a Curiának képviselőválasztási ügyekben való bíráskodásáról. A törvényjavaslat 35. §-ból áll s a következő főbb intézkedéseket tartalmazza. A kérvénynyel megtámadott, vagy az oly választások érvénye felett, melyek jegyzőkönyvei a ház által a házszabályokban körülírt módon kifogás alá vétettek, a ház elnökének megkeresésére a Curia ítél. A Curia minden év végén egy, e végből a semmitőszék vagy a legfőbb ítélőszék elnöke által egybehívott összülésében titkos szavazattal 3 tanácsot alakit saját biráiból. Mindenik tanács egy elnökből, 4 rendes s 3 póttagból áll. A tanácsok elnökei: a semmitőszék s a legfőbb itélőszék elnökei, a semmitőszék alelnöke s kineveztetésük sorrendje szerint a legfőbb ítélőszék tanácselnökei. A tanácsosok a törvény korlátai közt, úgy az alakulásra, mint az ügyvitelre s az eljárásra nézve maguk állapítják, meg, s a szükséghez képest maguk módosítják ügyrendjüket együttes ülésükben. A megállapított, illetőleg módosított ügyrend a ház elnökével közlendő, s a hivatalos lapban közzé teendő. A ház elnöke által a curiához áttett ügyek mindig a tanácsok együttes ülésében és sorshúzás útján osztatnak fel az egyes tanácsok közt, lehetőleg egyenlő arányban. A tanács erre azonnal ülést tart, s az ügyeket titkos szavazat útján választott előadóknak kiosztja. A bíráskodási eljárásra, a megsemmisítési vizsgálat eseteire vonatkozó rendelkezései a törvényjavaslatnak lényegükben megegyeznek a választási törvényben s a házszabályokban foglalt ide vonatkozó intézkedésekkel. A curiai kinevezésekről tegnapi számunkban hozott közleményünkre vonatkozólag utánjárásunk folytán teljes örömmel értesülünk, hogy a legfőbb ítélőszék érdemdús elnöki titkára, Dániel Ignác úr a kis ítélőtáblához rendes bírói minőségben fog kineveztetni. A minapuban említést tettünk a verseczi botrányról, hol a hűtlen kezelés tetemes összegekkel megkárosítá a várost. A törvényhatóság tegnapi közgyűlésén tárgyaltatott ez az ügy, Stancsics főispán úr elnöklete alatt. Felolvastatott a belügyminiszter határozata, melyben a város vagyonának több százezer forintot meghaladó megkárosítását kitüntető kilencz vádpont alapján Herzog polgármester, G a r iov ics főjegyző, So jka főkönyvvivő, Wassies alügyész fegyelmi vizsgálat alá vonását elrendeli s a főjegyzőnek hivatalától felfüggesztését hagyja meg. A főispán úr erélyes s tapintatos eljárását a vizsgálattal megbízottak tartsák szemük előtt, hogy az erkölcsileg demoralizált s vagyonilag megkárosított várost a tönkrejutástól megmentsék. Somogy megye legilletékesebb köréből felkérettünk annak kijelentésére, hogy az alispán állásáról nem mondott le, miként ezt néhány fővárosi lap közlötte volt. Csak az ügyvéd. Az árverés foganatosítása a kiküldött végrehajtó jogcselekménye, s így az árverési jegyzőkönyv is a bélyegtörvény értelmében okiratot képez, s miután azt a végrehajtó hivatalos eljárásában veszi fel, mutatja be, mint eljárása eredményéről felvett okiratot, annak kiállításáért s igy szabályszerű felbélyegezéséért is ő felelős. E felfogást igazolja az 1875. IX. t. c. végrehajtása tárgyában kibocsátott 20020. sz. a. kelt igazságügy-miniszteri rendelet 23. §-a, mely szerint a bírói végrehajtó valamely jogcselekmény foganatosításánál a szükséges bélyeg előlegezését is megkívánhatván, a netaláni bélyeg rövidítésért felelősséggel tartozik. Hogy az árverési jegyzőkönyv szabályszerű felbélyegezéséért a felelősség a végrehajtót terheli, igazolja még az a körülmény, hogy az árverés a végrehajtó által az ügyvéd, nemkülönben a fél közbenjövetele nélkül is foganatosítható, mely esetben az árverési jegyzőkönyv, mint a végrehajtó önálló jogcselekménye - ép úgy felvéve, beterjesztetik a bíróságnak, mintha a felperes vagy annak képviselője az árverésnél jelen lett volna. Igazolja az árverési jegyzőkönyvnek a végrehajtó által való szabályszerű felbélyegzési kötelességét az is, hogy a jegyzőkönyv bélyegilletékét mindig az árverésen befolyt összeg mennyisége határozza meg. Kinek kezébe folyik be, s ki tudja legjobban, mennyi a befolyt árverési összeg, továbbá ki mutatja be ezt a bíróságnak, s végül ki vonja le abból az árverési költségeket ? A bírósági végrehajtó. Mindezek dacára több árverési jegyzőkönyv helytelen fölbélyegezése után a felet az ügyvéd, mint képviselő ellen vétetik föl. Volt eset, hogy az ügyvéd az ily fizetési meghagyás ellen felfolyamodott, kifejtvén, hogy az árverési jegyzőkönyveket nem ő, hanem a kiküldött végrehajtó, az árverési alkalmával befolyt összegből, tetszése szerint, bélyegezte fel, kifejtvén, hogy az árverési jegyzőkönyv a kiküldött végrehajtó eljárásáról, jogcselekményéről szóló okirat, tanúsítvány, melyet ő mutat be a bíróságnak, s melyért ennélfogva ő a felelős, — ha tehát helytelen scala szerint adott bélyeget ezért, a képviselő, ki az árverésen jelen sem volt, felelősséggel nem tartozhatik. A folyamodás elvettetett, köteleztetvén az ügyvéd, úgy az egyszerű, mint a felemelt illetéknek haladéktalan befizetésére, az 1873: IX. t. c. 7. §-ra való hivatkozás mellett, mely szerint a bélyeg rövidítésért az ügyvéd büntetendő, mert az az ő képviselete alatt történt, legyen a tettes bárki is, s e bölcs határozatot a pénzügyminisztérium is helybenhagyta. Mi vagyunk a bűnbakok mindenért, s mindenütt. Ez jellemzi napjainkat. Valamennyi ügyvédi kar