Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 1-148. szám)
1878-05-16 / 113. szám
I 113. si III. évfolyam 1878. Budapest, csütörtök, május 16. r—t— ‘ „MAGYAR JOGÁSZ" minden nap, hétftt kivive. ! x Megjelen ) Előfizetési ár: Egész évre ... 15 írt. — ‹ ! Fél évre .... 7 „ 50 ‡ [ Negyed évre . . . „ — Hirdetések: › Egy hatodhasábos petitsor egy \ › szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer ■ 1 16 kr., és többszöri hirdetéséért ) MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. I Szerkesztőségi és kiadóhivatal: Bva.c3.apest, V. Jsztsftér. 3. sz, hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is külldendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak el 18 kr., minden beigtatásnál. A jó bélyegdij külön minden beigtatás / 5 mán 30 kr. osztr. ért. A rendőri bünt.törvényjavaslat. — Négy cikk. — IV. Akármely szempontból vizsgáljuk is a javaslatot , tekintsük büntetési rendszerének szigorát vagy a beszámítás szabályait, tekintsük a kihágások alapjául szolgáló tilalmak nagy terjedelmét, mindig csak komoly aggodalmakra találunk okot, ha az törvényerőre emeltetnék. Mert minden intézményében a politikai hatalom törekvéseinek eszközére ismerünk, éspedig rendesen a polgári szabadság rovására. Ugyanezt az irányt árulja el a javaslatban ama fontos kérdés megoldása is, hogy a rendőri kihágásokat megállapító szabályok mily forrásból keletkeznek, hogy a tilalom, melynek áthágása a rendőri büntetéseket vonja maga után, miképp mily tényező által eszközöltetik? Rövid vizsgálódás után is meggyőződhetünk, hogy ez a tényező is jelentékeny szerepet gyakorolhat a rendőrhatalom emelésére , pedig oly módon, hogy azt teljességgel nem lehet a valódi alkotmányosság keretébe beillesztenünk. A jogszabályok s tilalmak forrásául újabb korban, a szokások csekély kivételével, a törvények és rendeletek szolgálnak. Hogy azonban eme kérdésekre nézve magánjogi szabályok s büntető törvények, másrészt a rendőri kihágások között azonosság, teljes egyenlőség nem létezhetik, könnyű belátni. A rendőresetek sokfélesége, a tilalmak tömeges száma; a szükségessé vált intézkedéseknek úgyszólván naponkint való alkalmazása; a véletlen s előre nem látható események befolyása, nem engedhetik meg, hogy a rendes kodifikáció kizárólagos tárgyául szolgálhassanak. Nem vihető ki, hogy törvényhozás útján oly rendőri codex alkottathassák, melyben gondoskodva legyen, rendőr-tilalom alá veendő minden esetről, mely szabályt tartalmazhasson minden lehető rendellenességekről, melyek újabb viszonyok, életmódok s foglalkozások keletkeztével, mindig más s más alakban megújulnak. Természetes tehát, hogy itt a rendeleteknek nagy szerep jut, s azt szűk körre szorítani nem is lehet. Azonban okvetlenül kell, hogy azok kiterjesztésénél nagy jogi mérséklet, s kellő korlátozás alkalmaztassák, különben a polgári szabadság, társadalmi jólét nem csekély bajoknak lenne alávetve. És épen arra nézve mutat föl rendőrjavaslatunk feltűnő kinövéseket. Az európai törvényhozások, midőn a rendeletek utján való intézkedéseket megengedik, ama biztosítékot érvényesítik, hogy azoknak a törvények keretében kell forogniuk. Azért az 1862-ki bajor rendőri bűntető-codex első cikkében világosan rendeli: „Die Bestimmungen des gegenwärtigen Gesetzbuches sind nur auf jeneUebertretungen anwendbar, welche in diesem Gesetzbuche behandelt, oder welche nach einem besonderen Gesetze als Polizeiübertretungen zu betrachten sind.“ És a 2. c. igy szól: „AlsPolizeiübertretungen können nur solche Handlungen oder Unterlassungen gestraft werden, welche zur Zeit der That durch dieGesetze oder durch eine, nach Massgabe derselben giltige Verordnung oder polizeiliche Vorschrift unter Polizeistrafe verboten waren.“ Ezen törvénybeli intézkedések jelentőségének jellemzésére szolgáljon az, mikép a bajor rendőrtörvényjavaslatban magában az idézett t.-cikk nem foglaltatott és az, az abban kifejezett elv fontosságánál fogva, csak az országgyűlési tanácskozások és kívánalmak folytán vétetett fel a codexbe. Ez az elv van azután az egész rendőr-codexen át keresztülvive. A 32—36. t.-cikkekben, a helybeli, járási, kerületi rendőr-szabályzatok s tilalmak csak akkor vannak megengedve, midőn azok hozatalát a törvény megengedi, s olyanokra utal. A 38. t.-cikk pedig a bajor codexben azt mondja ki, hogy: „Ausser den Fällen, in welchen die Gesetze auf Polizei Vorschriften oder Verordnungen verweisen, können polizeiliche Vorschriften mit Strafandrohung nur durch königliche Verordnung, und nur unter der Voraussetzung erlassen werden: 1. Das der Landtag nicht Versammelt ist. 2. Das die Abwendung einer dringender Gefahr eine solche Vorschrift fordert. 3. Das in keinem Gesetze eine anwendbare Vorschrift vorgeschehen ist.“ stb. stb. Ily biztosítékok mellett azután lehet helyt adni a rendeleteknek. Ezekről azonban a mi javaslatunkban szó sincs, azoknak semmi nyoma. Javaslatunk szerint: „rendőri kihágást képez minden, ami a miniszteri rendeletekben, törvényhatósági vagy városi szabályokban annak nyilváníttatik.“ Tehát mindezek szabadon, tetszés szerint hozhatnának rendeleteket, tilalmakat. Semmi azon korlátok közül, melyeket föntebb jeleztünk, nem fog titokban állani. A javaslat 9. §-a kimondja ugyan, hogy ezen rendeletek és szabályok nem jöhetnek összeütközésbe a törvénynyel. De elegendő-e ez a polgári szabadság biztosítására? Nem követhetők-e el fontos jogsérelmek, nem zavartathatik-e meg a polgárok nyugalma és szabadsága — oly törvénynyel való összeütközésen kívül is? nem volt elég „szelíd“ még figyelmeztetésünk? Az édes hatalmat a legutósó csöppig akarják a hatalmasak üríteni, habár ezzel egyének és családok megelégedését dúlják is föl? A képviselőház mentelmi bizottsága tegnapi ülésében a Philip Konrád és Miskatovics horvát képviselők mentelmi ügyét tárgyalta. A tényállás az, hogy Philipp a horvát klub egyik értekezletén fölszólalt a kapronczai alispáni hivatal eljárása ellen, s ezért hírlapilag megtámadtatván, vádjait Miskatovics lapjában, az „Obzor“-ban ismételte. A bizottság ama nézetben lévén, hogy a képviselőnek képviselői cselekvősége körében történt fölszólalása nem fogadható el alapul a mentelmi jog fölfüggesztésére, a fölfüggesztés megtagadását hozza mindkét képviselőre nézve a háznak javaslatba. A képviselőház igazságügyi bizottsága mai ülésében folytatta a rendőri büntető-tvjavaslat tárgyalását. — A 8. §-ba fölvétetett, hogyha a belügyminiszter a szabályrendeletet jóvá nem hagyta, az 6 hó eltelte előtt a miniszter hozzájárulása nélkül nem újítható meg. — A 16. §. után új §-al fölvétetett, hogy a rendőri kihágások büntetés nemei: a) az elzárás, b) a pénzbüntetés; a következő §-ban pedig kimondatott, hogy a büntetés 25 kvnál csekélyebb nem lehet. — A bizottság tárgyalásában a 18. §-ig haladt. Budapest, május 15. A képviselőhöz mai ülésén pár bizottsági jelentés átvétele után folytatta a 60 milliós kölcsön tárgyalását. Csanády Sándor — természetesen — nem szavazza meg csak úgy könnyedén a nagy summát, hogy azt se tudja, mit csinál vele a kormány. Helyi határozati javaslat alakjában kész elfogadni azt, ha az actio a nemzet által követelt irányban fog megindittatni. Madarász József kedélyeskedett s örökös citátumaival untatta a t. házat, melyben — közbevetőleg legyen mondva — már nagyon érzik a meleget. Kerkapoly ő exclája több fölvilágositást szeretett volna a sanstefanói békével elfoglalt álláspont tekintetében, különben elfogadja a javaslatot. Tisza Kálmán miniszterelnök ismételte tegnapi beszédét s kijelentette, hogy a dolgok jelen stádiumában bővebb fölvilágosítással nem szolgálhat. Az igazságügyminisztériumban — mint a legjobb forrásból értesülünk — ismét készletben van már egy csapat bírói deportátió, illetőleg áthelyezés. Tehát nincs már képviselőház, s abban férfi, aki ellenőrizze az önkény túlkapásait? Vagy A hegytetőn. Ama nem kevés és nem kis bajok között, melyekben úszunk, nem utóló az, hogy a fenyítőtörvényszéket Pansiopolisunk Ormára tettük, értjük el Budavárát. Akármikép módoljuk is erre az indokokat, nem találunk elég erőset, melyek alapján eme lépést helyeselhetnek. Budavár lakosságának legnagyobb contingensét katonaság, a légynek sem vétő nyugalmazottak és tisztviselők képezik. Ama csöndet, mely ez elemek együttléte folytán, Budavárát uralja a fenyítő törvényszék nem képes sodrából kihozni. Célszerűségi ok tehát nem forog fönn. Méltányossági ok még kevésbbé. Ama körülmény, hogy a budai törvényszék megszűnt, igazolja, hogy ott ilyen fölösleges. Sőt még ama versenyről sem lehet szó, melyet vidéki városok egymással vívnak. Budának megvan speciális intelligenciája, ha a fenyítő törvényszék tisztviselőit nem kényszerítjük is az oda való búcsújárásra; ezek nem drágítják ott a piacot, nem verik föl a házbéreket. Még kevésbé lehet szó versenyről, ha fölemlítjük, hogy a fővárosok egyesíttettek. Elég, ha ott székelnek a legsűrűbben látogatott, a közönség által közvetlenül igénybe vett minisztériumok! Aztán mennyi ellenük harcol a mellett, hogy a fenyítőtörvényszék hozassák vissza a pesti oldalra. A Fortuna-épület küzhödt hely, s váljon azért, hogy az államépület, kötelezhetjük e tisztviselőinket, hogy ott egésségüket tönkretegyék. A termek a célnak meg nem felelők, a tárgyalási terem meg épen csorbítja igazságszolgáltatásunk tekintélyét. Az a lembergi ügyész, ki a Riedl-testvérek bünpöre alkalmával járt itt, mondá nekünk, hogy amily előnyösen meglepte őt elnökünk, biráink tapintatossága, épen oly hátrányosan lepte meg a tárgyaló terem, mely inkább drabant-őrsze