Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 1-148. szám)

1878-05-16 / 113. szám

I 113. si III. évfolyam 1878. Budapest, csütörtök, május 16. r—t—­ ‘ „MAGYAR JOGÁSZ" minden nap, hétftt kivive. ! x Megjelen ) Előfizetési ár: Egész évre ... 15 írt. — ‹ ! Fél évre .... 7 „ 50 ‡ [ Negyed évre . . . „ — Hirdetések: › Egy hatodhasábos petitsor egy­ \ › szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer ■ 1 16 kr., és többszöri hirdetéséért ) MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. I Szerkesztőség­i és­­ kiadó­hivatal:­­ Bva.c3.apest, V. Jsztsftér. 3. sz, hová a lap szellemi részét­­ illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési di­jak, nemkülönben a beigta­­tandó hirdetmények is kül­­l­dendők. — Kéziratok csak­­ ismert kezektől fogadtat­nak el­ ­ 18 kr., minden beigtatásnál. A j­ó bélyegdij külön minden beigtatás / 5 mán 30 kr. osztr. ért. A rendőri bünt.­törvényjavaslat. — Négy cikk. — IV. Akármely szempontból vizsgáljuk is a javas­latot , tekintsük büntetési rendszerének szigorát vagy a beszámítás szabályait, tekintsük a kihágá­sok alapjául szolgáló tilalmak nagy terjedelmét, mindig csak komoly aggodalmakra találunk okot, ha az törvényerőre emeltetnék. Mert minden intéz­ményében a politikai hatalom törekvéseinek eszkö­zére ismerünk, és­pedig rendesen a polgári szabad­ság rovására. Ugyanezt az irányt árulja el a javaslatban ama fontos kérdés megoldása is, hogy a rendőri kihágásokat megállapító szabályok mily forrásból keletkeznek, hogy a tilalom, melynek áthágása a rendőri büntetéseket vonja maga után, miképp mily tényező által eszközöltetik? Rövid vizsgálódás után is meggyőződhetünk, hogy ez a tényező is jelentékeny szerepet gyako­rolhat a rendőrhatalom emelésére , pedig oly mó­don, hogy azt teljességgel nem lehet a valódi al­kotmányosság keretébe beillesztenünk. A jogszabályok s tilalmak forrásául újabb kor­ban, a szokások csekély kivételével, a törvények és rendeletek szolgálnak. Hogy azonban eme kérdésekre nézve magán­jogi szabályok s büntető­ törvények, másrészt a rendőri kihágások között azonosság, teljes egyen­lőség nem létezhetik, könnyű belátni. A rendőr­esetek sokfélesége, a tilalmak tömeges száma; a szükségessé vált intézkedéseknek úgyszólván napon­kint való alkalmazása; a véletlen s előre nem látható események befolyása, nem engedhetik meg, hogy a rendes kodifikáció kizárólagos tárgyául szol­gálhassanak. Nem vihető ki, hogy törvényhozás útján oly rendőri codex alkottathassák, melyben gondoskodva legyen, rendőr-tilalom alá veendő minden esetről, mely szabályt tartalmazhasson minden lehető rend­ellenességekről, melyek újabb viszonyok, életmódok s foglalkozások keletkeztével, mindig más s más alakban megújulnak. Természetes tehát, hogy itt a rendeleteknek nagy szerep jut, s azt szűk körre szorítani nem is lehet. Azonban okvetlenül kell, hogy azok kiterjesz­tésénél nagy jogi mérséklet, s kellő korlátozás al­kalmaztassák, különben a polgári szabadság, társa­dalmi jólét nem csekély bajoknak lenne alávetve. És épen arra nézve mutat föl rendőr­javasla­tunk feltűnő kinövéseket. Az európai törvényhozások, midőn a rendele­tek utján való intézkedéseket megengedik, ama biztosítékot érvényesítik, hogy azoknak a törvények keretében kell forogniuk. Azért az 1862-ki bajor rendőri bűnte­­tő-codex első cikkében világosan rendeli: „Die Bestimmungen des gegenwärtigen Gesetzbuches sind nur auf jeneUebertretungen anwendbar, wel­che in diesem Gesetzbuche behandelt, oder welche nach einem besonderen Gesetze als Polizeiübertretungen zu betrachten sind.“ És a 2. c. igy szól: „AlsPolizeiübertretungen können nur solche Handlungen oder Unterlassun­gen gestraft werden, welche zur Zeit der That durch dieGesetze oder durch eine, nach Massgabe derselben giltige Verordnung oder polizeiliche Vorschrift unter Polizeistrafe ver­boten waren.“ Ezen törvénybeli intézkedések jelentőségének jellemzésére szolgáljon az, mikép a bajor rendőr­törvényjavaslatban magában az idézett t.-cikk nem foglaltatott és az, az abban kifejezett elv fontossá­gánál fogva, csak az országgyűlési tanácskozások és kívánalmak folytán vétetett fel a codexbe. Ez az elv van azután az egész rendőr-code­­xen át keresztülvive. A 32—36. t.-cikkekben, a helybeli, járási, kerületi rendőr-szabályzatok s ti­lalmak csak akkor vannak megengedve, midőn azok hozatalát a törvény megengedi, s olyanokra utal. A 38. t.-cikk pedig a bajor codexben azt mondja ki, hogy: „Ausser den Fällen, in welchen die Gesetze auf Polizei Vorschriften oder Verord­nungen verweisen, können polizeiliche Vorschriften mit Strafandrohung nur durch königliche Verord­nung, und nur unter der Voraussetzung erlassen werden: 1. Das der Landtag nicht Versammelt ist. 2. Das die Abwendung einer dringender Gefahr eine solche Vorschrift fordert. 3. Das in keinem Gesetze eine anwendbare Vorschrift vorgeschehen ist.“ stb. stb. Ily biztosítékok mellett azután lehet helyt adni a rendeleteknek. Ezekről azonban a mi javaslatunkban szó sincs, azoknak semmi nyoma. Javaslatunk szerint: „rendőri kihágást képez minden, a­mi a miniszteri rendeletekben, törvény­­hatósági vagy városi szabályokban annak nyilvánít­­tatik.“ Tehát mindezek szabadon, tetszés szerint hoz­hatnának rendeleteket, tilalmakat. Semmi azon kor­látok közül, melyeket föntebb jeleztünk, nem fog tit­okban állani. A javaslat 9. §-a kimondja ugyan, hogy ezen rendeletek és szabályok nem jöhetnek összeütkö­zésbe a törvénynyel. De elegendő-e ez a polgári szabadság biztosítására? Nem követhetők-e el fon­tos jogsérelmek, nem zavartathatik-e meg a polgá­rok nyugalma és szabadsága —­ oly törvénynyel való összeütközésen kívül is? nem volt elég „szelíd“ még figyelmeztetésünk? Az édes hatalmat a legutósó csöppig akarják a hatal­masak üríteni, habár ezzel egyének és családok megelégedését dúlják is föl? A képviselőház mentelmi bizottsága teg­napi ülésében a Philip Konrád és Miskatovics hor­­vát képviselők mentelmi ügyét tárgyalta. A tény­állás az, hogy Philipp a horvát klub egyik érte­kezletén fölszólalt a kapronczai alispáni hivatal el­járása ellen, s ezért hírlapilag megtámadtatván, vádjait Miskatovics lapjában, az „Obzor“-ban ismé­telte. A bizottság ama nézetben lévén, hogy a kép­viselőnek képviselői cselekvősége körében történt fölszólalása nem fogadható el alapul a mentelmi jog fölfüggesztésére, a fölfüggesztés megtagadását hozza mindkét képviselőre nézve a háznak javas­latba. A képviselőház igazságügyi bizottsága mai ülésében folytatta a rendőri büntető-tvjavaslat tár­gyalását. — A 8. §-ba fölvétetett, hogyha a bel­ügyminiszter a szabályrendeletet jóvá nem hagyta, az 6 hó eltelte előtt a miniszter hozzájárulása nél­kül nem újítható meg. — A 16. §. után új §-al fölvétetett, hogy a rendőri kihágások büntetés nemei: a) az elzárás, b) a pénzbüntetés; a kö­vetkező §-ban pedig kimondatott, hogy a büntetés 25 kvnál csekélyebb nem lehet. — A bizottság tárgyalásában a 18. §-ig haladt. Budapest, május 15. A képviselőhöz mai ülésén pár bizottsági jelentés átvétele után folytatta a 60 milliós köl­csön tárgyalását. Csanády Sándor — természe­tesen — nem szavazza meg csak úgy könnyedén a nagy summát, hogy azt se tudja, mit csinál vele a kormány. Helyi határozati javaslat alakjában kész elfogadni azt, ha az actio a nemzet által kö­vetelt irányban fog megindittatni. Madarász József kedélyeskedett s örökös citátumaival untatta a t. házat, melyben — közbevetőleg legyen mond­va — már nagyon érzik a meleget. Kerkapoly ő exclája több fölvilágositást szeretett volna a san­­stefanói békével elfoglalt álláspont tekintetében, különben elfogadja a javaslatot. Tisza Kálmán miniszterelnök ismételte tegnapi beszédét s kije­lentette, hogy a dolgok jelen stádiumában bővebb fölvilágosítással nem szolgálhat. Az igazságügyminisztériumban — mint a legjobb forrásból értesülünk — ismét készletben van már egy csapat bírói deportátió, illetőleg át­helyezés. Tehát nincs már képviselőház, s abban férfi, aki ellenőrizze az önkény túlkapásait? Vagy A hegytetőn. Ama nem kevés és nem kis bajok között, melyekben úszunk, nem utóló az, hogy a fenyítő­­törvényszéket Pansiopolisunk Ormára tettük, ért­jük el Budavárát. Akármikép módoljuk is erre az indokokat, nem találunk elég erőset, melyek alap­ján eme lépést helyeselhetnek. Budavár lakosságának legnagyobb contingen­­sét katonaság, a légynek sem vétő nyugalmazot­tak és tisztviselők képezik. Ama csöndet, mely ez elemek együttléte folytán, Budavárát uralja a fe­­nyítő­ törvényszék nem képes sodrából kihozni. Cél­szerűségi ok tehát nem forog fönn. Méltányossági ok még kevésbbé. Ama körülmény, hogy a budai törvényszék megszűnt, igazolja, hogy ott ilyen fö­lösleges. Sőt még ama versenyről sem lehet szó, melyet vidéki városok egymással vívnak. Budának megvan speciális intelligenciája, ha a fenyítő­ törvényszék tisztviselőit nem kényszerít­jük is az oda való búcsújárásra; ezek nem drágít­ják ott a piacot, nem verik föl a házbéreket. Még kevésbé lehet szó versenyről, ha fölemlítjük, hogy a fővárosok egyesíttettek. Elég, ha ott székel­nek a legsűrűbben látogatott, a közönség által közvetlenül igénybe vett minisztériumok! Aztán mennyi ellenük harcol a mellett, hogy a fenyítőtörvényszék hozassák vissza a pesti oldal­ra. A Fortuna-épület küzhödt hely, s váljon azért, hogy az államépület, kötelezhetjük e tisztvi­selőinket, hogy ott egésségüket tönkretegyék. A termek a célnak meg nem felelők, a tárgyalási terem meg épen csorbítja igazságszolgáltatásunk te­kintélyét. Az a lembergi ügyész, ki a Riedl-testvé­­rek bünpöre alkalmával járt itt, mondá nekünk, hogy a­mily előnyösen meglepte őt elnökünk, bi­­ráink tapintatossága, épen oly hátrányosan lepte meg a tárgyaló terem, mely inkább drabant-őrsze­

Next