Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 1-147. szám)

1880-05-04 / 102. szám

V. évfolyam 1880. I­I . I „MAGYAR JOGÁSZ“ megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár : Egész évre........II frt. — Fél évre............... 7 „ 50 Negyed évre .... 4 „ — Egy hónapra___ 1 „ 40 Egy hatodhasábos petitsor egy­szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál. A 2 . bélyegdij külön minden beigtatás­­i után 30 kr. osztr. ért. Rt Hirdetések: 102. ez. Budapest, kedd május 4. MAGYAR JOGÁSZ A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP , kiadó­hivatal: V. József tér 9. ez. Int és hová a lap szellemi részét illető­­ közleményeken kívül, az előfize­tési s hirdetési díjak, nemkü­lönben a beigtatandó hirdet­mények is küldendők. Kéziratok -------■—pgsa Budapest, A felsőbirósági tanácsbeosztások. Annak elérésére, hogy polgári törvényke­zésünkben a jog biztosíttassék és hogy az igaz­ságszolgáltatás valóban a jog érvényesítésével egy jelentőségű legyen: nem elégséges magában a törvénykezési rendszer azon alapelveinek lé­tesítése, melyeket a bírói függetlenség, a politi­kának a juridikumtól való elválasztása s a kinevezési eljárás czímén ismerünk, miután ezen üdvös irányelvek védve alatt is történhetnek jogi botlások és sérelmek. Azonkívül szükségesek még különféle szer­vezeti kellékek s formalitások is, hogy a jog­szolgáltatás iránt minél nagyobb legyen a biza­lom s az abban való megnyugvás. Ha amaz alapelvek már önmagukban elég­séges biztosítékot nyújtanának a törvénykezési érdekeknek, miért helyeztetik minden fejlődöt­­tebb jogállamban oly nagy fontosság arra, hogy jelentékenyebb ügy felett ne egyes, hanem tár­sas bíróságok döntsenek? Vagy miért szükségeltetnék, hogy a felebb­­viteli bíróságok tanácsai több bíróból alakíttas­sanak, mint az alsó bíróságoknak ugyanazon ügyekben eljárt tanácsai? Vagy miért alkalmaztatnának minden euró­pai államban a bíráskodást teljesítő, az ítéle­tet meghozó bíráktól elkülönített személyek arra, hogy a bíráskodás aktusáról, minden időre bizonyságul szolgálható jegyzőkönyvet vezes­senek ? Sőt miért használtatnék a pereknek elő­adásra való kifüggesztése, sorrendben elintézése stb. stb? Mindezek, habár egyrészben formalitások is, bizonyos mérvben közreműködnek a bírásko­dás tökéletes­ alakulására, tehát a jogbiztonság előmozdítására. És ezek közé kell, vagy kellene sorolni, a felsőbb bíróságoknál különösen, a tanácsok ala­kítását is. Ennek nem csekély jelentősége van a bí­ráskodás tökéletes­ fejlődésére, mert a tanácsok a különböző természetű ügyek minősége szerint rendeztetvén s igy ugyanazon jogi minőségű ügyek ugyanazon birák által vitattatván s dön­tetvén el, természetes, hogy az ítélethozatal terjedelmesb tapasztalat, nagyobb szakismeret s egyöntetűség kíséretében eszközöltethetik. De sokoldalú tapasztalat adatai alapján az is a meggyőződésünk, mikép eme rendezési kérdéssel a jogbiztonság fontos érdekei is kap­csolatban vannak. E napokban egyik felsőbb fórumon az az enunczáczió történt, hogy: „a tanácsok ala­kítása s ezeknek a közszolgálat érdekei s más körülmények folytán czélszerűnek mutatkozó változtatása az ítélőszékek elnökeinek kétségte­len, az ügyviteli szabályokon alapuló jogához tar­tozik.“ Mi távolról sem tűzzük ki jelen elmélke­désünk feladatául az ellenkező véleményt s an­nak vitatását; nem vizsgáljuk azt sem, hogy váljon az ügyviteli szabályok korlátlan rende­zési jogosultsággal ruházták-e fel az elnököket, vagy sem. Sőt elismerjük azt is, mikép felsőbb bíróságainknál a nyári szabadságolás megkez­désével, valódi apostolok futása állván be, a legnehezebb s leggyötrőbb munkát a tanácsok összeállítása képezi. Mi csak a jogbiztonság némely érdekét czélozzuk szellőztetni, melyek a tanácsrendezés korlátlan szabadsága által érintethetnek. És megvalljuk, nem lehetünk minden aggodalom nélkül. A német államokban akárhányszor meg­történt, hogy a felsőbb fórumon, midőn a közha­talom, a kincstár, vagy más hatalmasok érdekei forogtak szőnyegen, az illető tanács, legalább döntő részében, oly bírákból állíttatott össze, kiknek kedvező nézeteik, a fenforgó érdekek tekintetében, már ismeretesek voltak. Tudva van, mikép azelőtt Bécsben is tör­téntek ily alakítások, s azokat, kiktől nem ked­vező véleményt várhattak, természetesen kihagy­ták az illető tanácsból. Mert hiszen hosszabb idejű judicaturánál jóformán meg lehet tudni, hogy p. o. ez vagy ama bíró sohsem fog a kincstár ellen dol­gozni s véleményezni s igy tovább. Ily veszélynek lehetnek következményei a tanácsalakítás korlátlan szabadságának. Álla­munkban mi nem tartunk ilyen dolgoktól, de mégis ki kell mondanunk, hogy átalában véve, az elnökök érintett jogosultságát tanácsosnak nem tarthatjuk. A jogbiztonság érdekei az igazságszolgál­tatásban, kell, hogy felülálljanak minden más érdekeken. A serymitőszék teljes tanácsülésére kitű­zött kérdés: Van-e helye a t. r. t. IX. czim III. fejezete által szabályozott választott bírósági eljá­rásnak s folyamatba tehető-e ezen eljárás oly szer­ződés alapján, a­melyben a t. r. t. 501. §-ának meg nem felelő számú bírákból alakított választott bíró­ság köttetett ki. * * * Jogi szabály, hogy akkor, ha valamely szer­ződésben teljesíthető és nem teljesíthető feltételek foglaltatnak — mely utóbbiakhoz a meg nem engedett feltételek is tartoznak — az elsők kötelezők maradnak, az utóbbiak pedig nem létezőknek tekintetnek, mintha ki sem köttettek volna. Ha tehát a választott bíró­ság törvényellenes módon való alakulása köttetik ki, ily feltétel, mint nem létező, elesik, s a szerző­dés úgy veendő, mintha a választott bíróság ala­kulására nézve a felek mit sem határoztak volna, miért is ily esetben az alakulást illetőleg a törvény intézkedései alkalmazandók. Az ügyvédek helyzetét illetőleg a képvise­­lőházban lefolyt budgetvitából ítélve, alig remélhe­tünk valami változást. Nem sikerült az ügyvédek irányában kedvezőbb hangulatot teremteni. Oka ennek, őszintén mondva, abban rejlik, hogy képvi­selőink jelentékeny része adósságokba keveredik s ha az ügyvéd kötelességét teljesíti, kérlelhetlen ítélet mondatik karunk fölött. Ezt a benyo­mást aztán beviszik a képviselőházba. Pusztítsuk az ügyvédeket s annál biztosabb helyzetünk: ez ott a jelszó. A képviselőház természetes forrása ily esetekben a közvéleménynek is, mert nagy a nyo­mor. A választások előtt sokkal több volt az el ■■ ' nak ez ! * * csak ismert kezektől fogadtat­nem adósodott képviselő, mint jelenleg. A remény sorsunkat illetőleg is, nagyobb lehetett, mint most. Azok, a­kik akkor ígéreteket tettek a karral szem­ben elkövetett méltatlanságok orvoslására, most el­pártoltak. A mi bajunk, hogy adósságot csinálnak. Ismét itt lesz a választás ideje. Némelyek látva, különösen azt, hogy a képviselő urak egyátalában nem úgy szoktak cselekedni, miként beszélnek a választások alkalmával, biztosítékul reversálist akar­nak venni tőlük, miként tették ezt a megyék an­nak idejében utasításaikkal. Ámde ez sem megy. A képviselőnek függetlennek kell lenni. Ko­runk pedig sokkal nagyobb tényező­s oszlop a tár­sadalom épületében, semhogy ily utakon-módokon magán segíteni még csak meg is kísérelje. Várjuk az időket, melyek a mostani állapotokat okvetlenül megboszulják, még pedig­­ keservesen. A visszaesők Irányában követendő eljárásra vonatkozólag a következő észrevétel létezik a „Fegy. Ért.“-ben. A visszaesések szaporodásának főbb okait sokan fegyintézeteink rendezetlen állapotában s a működésünk elé gördülő legyőzhetlen akadályokban keresik. E tekintetben egyik vélemény sem áll. Igen találóan jegyzi meg Delbrüch a hallei fegyin­tézet orvosa, hogy a többszörösen visszaeső és szo­kásos gonosztevőkre semmi sem hathat, mert azokra nézve a fegyintézetben való tartózkodás valamint testi és lelki épség, úgy az erkölcsi lét tekintetében is előnyösebb és üdvösebb, mint a szabad élet. (Btk. ind. függ.) Poroszországban, ahol már rendezettebb viszonyok, sőt rendszeres fegyintézetek is vannak, a visszaesések Illing államtanácsos jelentése sze­rint a letartóztatott fegyenczek összes számának 78°/o-át teszik. (Blätt. für Gefäng. 13 Band. 37.) A visszaesők százalékaránya 1872. évben: Auszt­riában 604, Belgiumban 682, Dániában 74.s, Fran­­cziaországban 73­8, Izlandban 80.s, Hollandiában 38.8, Poroszországban 80.a, Szászországban 53 g, Svédországban 38.5, Aargau kantonban 56.6, Neufcha­­tel kantonban 56.4, és ugyanakkor Magyarországon 4130­ 0, tehát Hollandiát és Svédoszágot kivéve, a többi országokénál tetemesen kedvezőbb volt. (E. Tauffer der kroat, Strafgesetz-Entwurf 63.) Sőt e számarány még kedvezőbb lett, mert 1878. évben a legtágasabb értelemben vett visszaesők száma a börtönökben 27­­6, az országos fegyintézetekben pe­dig 34,94 százalékot tett. (Magy. Igazságügy 10 köt. 51.) Az illavai országos fegyintézetben a leg­utóbbi 10 évi idő alatt, a fegyintézetbe visszaesők százaléka 5,3. A visszaesések most kimutatott szá­mai is lényegesen redukáltatni fognak, ha a sta­tisztikát nem az átalános, hanem helyesebben a speciális visszaesések szerint állítandjuk össze és a statisztikai adatok gyűjtésének módját a tudomány igénye szerint rendezendjük. A visszaesőkkel való elbánásra nézve nálunk is mérvadó lehetne a né­met fegyházi hivatalnokok stuttgarti megállapo­dása, mely szerint vonassanak meg tőlük a többi fegyenczeknek nyújtott kedvezmények s hogy ha fegyelmi kihágást követnek el, a többi fegyenczek­­nél keményebben büntettessenek. (Blätt. für Ge­fäng. 13 Band. 88.) A kedvezmények elvonása te­kintetében nemcsak a kiétkezések megszorításához, hanem a levélírásnak s a fegyenczek­ rokonai látoga­tásának korlátozásához és más erkölcsi hatással bíró eszközökhöz is lehet nyúlni, például a templom, az iskolában, és séta alkalmával való el­különítéshez. Az 1878. évben Stockholmban tartott nemzetközi börtönügyi kongressuson a visszaesések meggátlására a leghathatósabb eszköz gyanánt ismer­tetett el: a feltételes szabadonbocsátás intézményével összekapcsolt javító börtönrendszer meghonosítása és a rövid ideig tartó szabadságvesztés-büntetéseknek a szokásos bűntettesek irányában való minél gyérebb alkalmazása. De ezek­­mellett szerény véleményünk mégis, hogy a fegyenczeket úgy átalában, mint kü­lönösen a visszaesőket rövidebbre kell fogni. atyás-

Next