Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 1-147. szám)
1880-05-04 / 102. szám
V. évfolyam 1880. II . I „MAGYAR JOGÁSZ“ megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár : Egész évre........II frt. — Fél évre............... 7 „ 50 Negyed évre .... 4 „ — Egy hónapra___ 1 „ 40 Egy hatodhasábos petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál. A 2 . bélyegdij külön minden beigtatási után 30 kr. osztr. ért. Rt Hirdetések: 102. ez. Budapest, kedd május 4. MAGYAR JOGÁSZ A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP , kiadóhivatal: V. József tér 9. ez. Int és hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési díjak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok -------■—pgsa Budapest, A felsőbirósági tanácsbeosztások. Annak elérésére, hogy polgári törvénykezésünkben a jog biztosíttassék és hogy az igazságszolgáltatás valóban a jog érvényesítésével egy jelentőségű legyen: nem elégséges magában a törvénykezési rendszer azon alapelveinek létesítése, melyeket a bírói függetlenség, a politikának a juridikumtól való elválasztása s a kinevezési eljárás czímén ismerünk, miután ezen üdvös irányelvek védve alatt is történhetnek jogi botlások és sérelmek. Azonkívül szükségesek még különféle szervezeti kellékek s formalitások is, hogy a jogszolgáltatás iránt minél nagyobb legyen a bizalom s az abban való megnyugvás. Ha amaz alapelvek már önmagukban elégséges biztosítékot nyújtanának a törvénykezési érdekeknek, miért helyeztetik minden fejlődöttebb jogállamban oly nagy fontosság arra, hogy jelentékenyebb ügy felett ne egyes, hanem társas bíróságok döntsenek? Vagy miért szükségeltetnék, hogy a felebbviteli bíróságok tanácsai több bíróból alakíttassanak, mint az alsó bíróságoknak ugyanazon ügyekben eljárt tanácsai? Vagy miért alkalmaztatnának minden európai államban a bíráskodást teljesítő, az ítéletet meghozó bíráktól elkülönített személyek arra, hogy a bíráskodás aktusáról, minden időre bizonyságul szolgálható jegyzőkönyvet vezessenek ? Sőt miért használtatnék a pereknek előadásra való kifüggesztése, sorrendben elintézése stb. stb? Mindezek, habár egyrészben formalitások is, bizonyos mérvben közreműködnek a bíráskodás tökéletes alakulására, tehát a jogbiztonság előmozdítására. És ezek közé kell, vagy kellene sorolni, a felsőbb bíróságoknál különösen, a tanácsok alakítását is. Ennek nem csekély jelentősége van a bíráskodás tökéletes fejlődésére, mert a tanácsok a különböző természetű ügyek minősége szerint rendeztetvén s igy ugyanazon jogi minőségű ügyek ugyanazon birák által vitattatván s döntetvén el, természetes, hogy az ítélethozatal terjedelmesb tapasztalat, nagyobb szakismeret s egyöntetűség kíséretében eszközöltethetik. De sokoldalú tapasztalat adatai alapján az is a meggyőződésünk, mikép eme rendezési kérdéssel a jogbiztonság fontos érdekei is kapcsolatban vannak. E napokban egyik felsőbb fórumon az az enunczáczió történt, hogy: „a tanácsok alakítása s ezeknek a közszolgálat érdekei s más körülmények folytán czélszerűnek mutatkozó változtatása az ítélőszékek elnökeinek kétségtelen, az ügyviteli szabályokon alapuló jogához tartozik.“ Mi távolról sem tűzzük ki jelen elmélkedésünk feladatául az ellenkező véleményt s annak vitatását; nem vizsgáljuk azt sem, hogy váljon az ügyviteli szabályok korlátlan rendezési jogosultsággal ruházták-e fel az elnököket, vagy sem. Sőt elismerjük azt is, mikép felsőbb bíróságainknál a nyári szabadságolás megkezdésével, valódi apostolok futása állván be, a legnehezebb s leggyötrőbb munkát a tanácsok összeállítása képezi. Mi csak a jogbiztonság némely érdekét czélozzuk szellőztetni, melyek a tanácsrendezés korlátlan szabadsága által érintethetnek. És megvalljuk, nem lehetünk minden aggodalom nélkül. A német államokban akárhányszor megtörtént, hogy a felsőbb fórumon, midőn a közhatalom, a kincstár, vagy más hatalmasok érdekei forogtak szőnyegen, az illető tanács, legalább döntő részében, oly bírákból állíttatott össze, kiknek kedvező nézeteik, a fenforgó érdekek tekintetében, már ismeretesek voltak. Tudva van, mikép azelőtt Bécsben is történtek ily alakítások, s azokat, kiktől nem kedvező véleményt várhattak, természetesen kihagyták az illető tanácsból. Mert hiszen hosszabb idejű judicaturánál jóformán meg lehet tudni, hogy p. o. ez vagy ama bíró sohsem fog a kincstár ellen dolgozni s véleményezni s igy tovább. Ily veszélynek lehetnek következményei a tanácsalakítás korlátlan szabadságának. Államunkban mi nem tartunk ilyen dolgoktól, de mégis ki kell mondanunk, hogy átalában véve, az elnökök érintett jogosultságát tanácsosnak nem tarthatjuk. A jogbiztonság érdekei az igazságszolgáltatásban, kell, hogy felülálljanak minden más érdekeken. A serymitőszék teljes tanácsülésére kitűzött kérdés: Van-e helye a t. r. t. IX. czim III. fejezete által szabályozott választott bírósági eljárásnak s folyamatba tehető-e ezen eljárás oly szerződés alapján, amelyben a t. r. t. 501. §-ának meg nem felelő számú bírákból alakított választott bíróság köttetett ki. * * * Jogi szabály, hogy akkor, ha valamely szerződésben teljesíthető és nem teljesíthető feltételek foglaltatnak — mely utóbbiakhoz a meg nem engedett feltételek is tartoznak — az elsők kötelezők maradnak, az utóbbiak pedig nem létezőknek tekintetnek, mintha ki sem köttettek volna. Ha tehát a választott bíróság törvényellenes módon való alakulása köttetik ki, ily feltétel, mint nem létező, elesik, s a szerződés úgy veendő, mintha a választott bíróság alakulására nézve a felek mit sem határoztak volna, miért is ily esetben az alakulást illetőleg a törvény intézkedései alkalmazandók. Az ügyvédek helyzetét illetőleg a képviselőházban lefolyt budgetvitából ítélve, alig remélhetünk valami változást. Nem sikerült az ügyvédek irányában kedvezőbb hangulatot teremteni. Oka ennek, őszintén mondva, abban rejlik, hogy képviselőink jelentékeny része adósságokba keveredik s ha az ügyvéd kötelességét teljesíti, kérlelhetlen ítélet mondatik karunk fölött. Ezt a benyomást aztán beviszik a képviselőházba. Pusztítsuk az ügyvédeket s annál biztosabb helyzetünk: ez ott a jelszó. A képviselőház természetes forrása ily esetekben a közvéleménynek is, mert nagy a nyomor. A választások előtt sokkal több volt az el ■■ ' nak ez ! * * csak ismert kezektől fogadtatnem adósodott képviselő, mint jelenleg. A remény sorsunkat illetőleg is, nagyobb lehetett, mint most. Azok, akik akkor ígéreteket tettek a karral szemben elkövetett méltatlanságok orvoslására, most elpártoltak. A mi bajunk, hogy adósságot csinálnak. Ismét itt lesz a választás ideje. Némelyek látva, különösen azt, hogy a képviselő urak egyátalában nem úgy szoktak cselekedni, miként beszélnek a választások alkalmával, biztosítékul reversálist akarnak venni tőlük, miként tették ezt a megyék annak idejében utasításaikkal. Ámde ez sem megy. A képviselőnek függetlennek kell lenni. Korunk pedig sokkal nagyobb tényezős oszlop a társadalom épületében, semhogy ily utakon-módokon magán segíteni még csak meg is kísérelje. Várjuk az időket, melyek a mostani állapotokat okvetlenül megboszulják, még pedig keservesen. A visszaesők Irányában követendő eljárásra vonatkozólag a következő észrevétel létezik a „Fegy. Ért.“-ben. A visszaesések szaporodásának főbb okait sokan fegyintézeteink rendezetlen állapotában s a működésünk elé gördülő legyőzhetlen akadályokban keresik. E tekintetben egyik vélemény sem áll. Igen találóan jegyzi meg Delbrüch a hallei fegyintézet orvosa, hogy a többszörösen visszaeső és szokásos gonosztevőkre semmi sem hathat, mert azokra nézve a fegyintézetben való tartózkodás valamint testi és lelki épség, úgy az erkölcsi lét tekintetében is előnyösebb és üdvösebb, mint a szabad élet. (Btk. ind. függ.) Poroszországban, ahol már rendezettebb viszonyok, sőt rendszeres fegyintézetek is vannak, a visszaesések Illing államtanácsos jelentése szerint a letartóztatott fegyenczek összes számának 78°/o-át teszik. (Blätt. für Gefäng. 13 Band. 37.) A visszaesők százalékaránya 1872. évben: Ausztriában 604, Belgiumban 682, Dániában 74.s, Francziaországban 738, Izlandban 80.s, Hollandiában 38.8, Poroszországban 80.a, Szászországban 53 g, Svédországban 38.5, Aargau kantonban 56.6, Neufchatel kantonban 56.4, és ugyanakkor Magyarországon 4130 0, tehát Hollandiát és Svédoszágot kivéve, a többi országokénál tetemesen kedvezőbb volt. (E. Tauffer der kroat, Strafgesetz-Entwurf 63.) Sőt e számarány még kedvezőbb lett, mert 1878. évben a legtágasabb értelemben vett visszaesők száma a börtönökben 276, az országos fegyintézetekben pedig 34,94 százalékot tett. (Magy. Igazságügy 10 köt. 51.) Az illavai országos fegyintézetben a legutóbbi 10 évi idő alatt, a fegyintézetbe visszaesők százaléka 5,3. A visszaesések most kimutatott számai is lényegesen redukáltatni fognak, ha a statisztikát nem az átalános, hanem helyesebben a speciális visszaesések szerint állítandjuk össze és a statisztikai adatok gyűjtésének módját a tudomány igénye szerint rendezendjük. A visszaesőkkel való elbánásra nézve nálunk is mérvadó lehetne a német fegyházi hivatalnokok stuttgarti megállapodása, mely szerint vonassanak meg tőlük a többi fegyenczeknek nyújtott kedvezmények s hogy ha fegyelmi kihágást követnek el, a többi fegyenczeknél keményebben büntettessenek. (Blätt. für Gefäng. 13 Band. 88.) A kedvezmények elvonása tekintetében nemcsak a kiétkezések megszorításához, hanem a levélírásnak s a fegyenczek rokonai látogatásának korlátozásához és más erkölcsi hatással bíró eszközökhöz is lehet nyúlni, például a templom, az iskolában, és séta alkalmával való elkülönítéshez. Az 1878. évben Stockholmban tartott nemzetközi börtönügyi kongressuson a visszaesések meggátlására a leghathatósabb eszköz gyanánt ismertetett el: a feltételes szabadonbocsátás intézményével összekapcsolt javító börtönrendszer meghonosítása és a rövid ideig tartó szabadságvesztés-büntetéseknek a szokásos bűntettesek irányában való minél gyérebb alkalmazása. De ezekmellett szerény véleményünk mégis, hogy a fegyenczeket úgy átalában, mint különösen a visszaesőket rövidebbre kell fogni. atyás-