Magyar Jövő, 1947. június (46. évfolyam, 108-127. szám)

1947-06-03 / 108. szám

2 /77 MAGYAR Published Daily, except Sunday, Monday and certain Holidays by the HUNGARIAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION. INC. 130 East l6th Street t New York 3, N. Y. Telephone: ALgonquin 4-0397 " Editor: Dr. JOHN GYETVAI, szerkesztő Manager: EUGENE PRAGER, ügyvezető Subscription Rates: USA Canada 7 Dollars one year, $4.00 half year, $2.50 three months. So. America, Mexico, Cuba 8 dollars on year, $4.60 halt year, $2.60 three months. Europe Australia, Africa, Palestina, etc., $10.00 one fear, $6.00 half year, $3.50 three months. New York City $8.00 one year, $4.50 half year, $2.76 three months. ■atftTtd m Second Cltu* Matter May 10, 1948, at th «Post Offic» of N«w York# N. Y. nndar the Act of March 3, 1879. S09 Harc az éhezők és hontalanok ellen A minden idők legnagyobb haszonharácsolásában óriásira­­ duzzadt amerikai monopolisták sajtója, általános rohamot intézett a múlt héten egy új, veszedelmes ellen­ség letiprására. Folytatták természetesen vitriolos támadásaikat a szervezett munkásság ellen, űzték vörösfaló kampányu­kat is, szították a hangulatot háborús szövetségeseink, főleg a Szovjetunió ellen, de mindezeken felül egy új ellen­ségre koncentrálták támadásukat. Kik ezek az ellenségek? Miként Bhatigan, New York városának becsületes és megfélemlíthetetlen népjóléti megbízottja elmondotta, a milliomosok sajtójának célpontjai többek között ezek vol­tak : Egy három éves gyermek, akit nemrég patkányok támadtak meg nyomorgó szüleinek inséglakásában. . Egy anya és hat gyermeke, akik oly szegények voltak, hogy a lakásukéban egyetlen egy tányér volt. A segélyre szorultak ellen uszít a new yorki tőkés sajtó, “skandalumot” kiáltva, mert a városi segélyhivatal 37 családot hotelben helyezett el, miután­­ a lakásínség miatt nem volt számukra másutt hely. A segélyhivatal másfél dollárt fizetett személyenként egy napi szállásért az egyik család esetében. Mivel azonban a segélyre szoruló család nagy család volt — a havi lak­bérszámla több száz dollárra ment fel. Azt, hogy amerikai adófizetők pénzéből egy rohadt népnyúzó fasiszta­ király “lakbérére” évente milliókat ajándékoz kormányunk, azt örömmel tudomásul vette és helyeselte a tőkés sajtó. De amikor egy szerencsétlen ame­rikai családot ideiglenesen egy ódon szállodában helyez­nek el, (milyen szállodai szobát adnak ki manapság napi másfél dollárért New Yorkban?) miután egy emberien érző városi adminisztráció nem hajlandó azt a családot olyan lakhelyre kényszeríteni, ahol a gyermekek életét fenyegetik a patkányok, a reakciósok “feszítsd meg”-et ki­áltanak nemcsak a segélyhivatalra, hanem azon keresztül az egész városi adminisztrációra, O’Dwyerre és városi ka­binetjére. A reakciósok persze nemcsak a viszonylag liberális demokrata városi adminisztrációt támadják ezzel az ocs­­mány hajszával, nemcsak a reakciós republikánusok és demokraták koalíciója számára készítik, elő a talajt a jövő évi választásra. Ezen túlmenőleg, ezek a lelketlen emberek, érezve a közelgő gazdasági válság előszelét és az attól el­választhatatlan növekedését a nyomornak, az ínségnek, a segélyre szorultak számának és tudva, hogy az utóbbi hó­napok folyamán valami 30.000-el nőtt a new yorki segélye­zettek névsora,­­ akárcsak annak idején Hoover, terrori­zálni akarják a népet, hogy minél kevesebben merjenek segélyért folyamodni. Fenyegetik és pellengérezik a városi segélyadminisz­trációt, hogy minél szűkmarkúbbak legyenek a segély­kiadásnál. Másrészt pedig közmegvetésnek teszik ki, szinte tolvajoknak és sikkasztóknak tüntetik fel azokat az ameri­kaiakat, akik önhibájukon kívül segélyért kényszerülnek folyamodni. Amerika népe nem felejtette el a hooveri depressziót, azt az embertelenséget, ahogyan akkor kezelték a népet ebben az országban, a világ leggazdagabb országában. Amerika népe, csendben, de annál elszántabban fogadalmat tett, hogy ezt a nyomort, ezt az embertelenséget soha többé el nem tűrik. Ennek az elhatározásnak adott kifejezést Roosevelt elnök az ő humánus intézkedéseivel. A republikánusok és a déli demokraták, most általá­nos rohamot intéztek a roosevelti éra minden vívmánya ellen. Nem kimérnek senkit és semmit. Nemcsak a békét ássák alá nemzetközi viszonylatban, nemcsak nemzetünk legproduktívabb rétegének, a munkásságnak kezét akar­ják bilincsekbe verni, hanem hadat üzentek a védtelenek­nek, a gyámoltalanoknak, a meggyötörteknek, a segélyre szorultaknak. Ezek a gőgös pöffeszkedők, akik árdrágítással és in­flációval billiókat loptak ki a nép zsebéből, most méteres vezércikkeket iratnak arról a nagy “pazarlásról”, melyet az idézett elő, hogy a segélyezetteket nem patkányodókba, hanem pár dolláros extra költséggel félig-meddig emberi lakhelyekbe helyezett el a new yorki segélyhivatal. Ezek a gőgös telhetetlenek most bele akarnak nézni minden éhező gyermek szájába, minden siró anya torkába és megszámolni, hány csöpp tejet nyelnek le, hány gramm kenyeret kap­nak naponta. Pusztuljon az, mondják, aki nem járul hozzá az ő hasznuk gyarapításához, aki ideiglenesen nem talál film­ket, vagy aki munkaképtelen s­­egélyre szorul. Vájjon engedni fogja-e Amerika népe, hogy vissza­hozzák a Hooveri korszak nyomorát és erkölcstelen közö­nyét a szenvedőkkel szemben? Mi, akik hiszünk az amerikai népben, azt mondjuk: Nem. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) Biztató jelenségek A reakció támadásai ellenakcióra vezetnek A reakció támadásai az el­múlt hetekben sem hagytak alább, a Truman Republiká­nus Koalíció újabb törvénye­ket hozott a nemzetközi együttműködés a nép ke­nyere és szabadságjogai el­len,­­ de valami új jelent meg végre-valahára az ame­rikai közéletben: a demokra­tikus erők hangosabban fe­jezik ki rosszulásukat az ügyek menete fölött, s itt­­amott jelentős ellentámadás­ba is csapnak át. Néhány fecske nem csinál tavaszt, de azért jól esik a következőket papírra vetni. A Kongresszus magáévá­ tette a Truman doktrína első­­ pillérjét képező 400 millió­ dolláros kölcsönt a török-gö­­­rög reakció megerősítésére,­­ ámbár még a sajtó által is beismert kis lelkesedéssel és Marshall külügyminiszter­nek azzal az ígéretével, hogy az idén nem kerül sor több ilyen kölcsön megszavazásá­ra. Ugyancsak elfogadták a 350 millió dolláros segélyt az “arra érdemes” országoknak és Truman tegnap a nyugati földteke országainak egysé­ges hadfelszerelése és kato­nai együttműködése érdeké­ben küldött a törvényhozás­hoz üzenetet. Dean Acheson külügyminiszter helyettes le­mondott, hogy idejét a job­ban fizető Wall Street-i ügy­védi irodájának szentelhesse és helyét Robert A. Lovett new yorki bankárral töltöt­ték be. . . Amerika népe azonban az itten annyira divatos próba­szavazásokon (pdll) keresztül több alkalommal fejezte ki, hogy a dollárdiplomácia egy­oldalú fellépése helyett az Egyesült Nemzetekben látja a világbéke biztosítékát. Wal­lace beszédeinek legnagyobb visszhangja és az “egy vi­lág” politikának hirdetésével kapcsolatban jött. A híres Town-meetingi rádió vitája után a hallgatóságot kérték fel szavazásra postakártyá­kon keresztül. A beérkezett válaszok háromnegyede meg­egyezett abban, hogy “Tru­man politikája háborúra ve­zet.” Május 9-én a Kongresszus mindkét háza elfogadta a Taft-Hartley szakszervezeti törvény,­ amelyet, az elője­lek szerint az Elnök aláírá­sával szentesíteni fog. A Gyárosok Szövetsége boldo­gan tekint a nyílt üzemek visszatérésére, de nem a tizenöt milliónyi szervezett munkásság. Bár az AFL és CIO vezetősége közötti egye­sülési tárgyalások eredmény­telenül végződtek,­­ az AFL aggastyán vezérkarának el­gáncsoló álláspontja követ­keztében, s a mnkásság kö­zött máris jelentős sikerekre vezetett a harci egység. Det­­roitban 700 ezer munkásnak sztrájkja bénította meg az autóváros életét egy napra, s kétszázezren tüntettek a fő­téren a “rabszolga törvé­nyek” ellen. 350 ezer telefon­munkásnak sztrájkja csak­nem eredménytelenül végző­dött a Morgan bankház által kézben tartott tröszttel szem­ben. A vereségből tanulva, máris több csoport kilépett a társaság ügynökei által be­folyásolt “független” szak­­szervezetből és a harcos C. I. O.-hoz csatlakoztak. A hús­ipari munkások (CIO) orszá­gos­­ kongresszusa pedig le­vonta a tanulságot: határo­zati javaslatot fogadott el egy harmadik, munkás-libe­rális párt megteremtéséért. • Henry Wallace-t Európába utazása előtt a tőkés sajtó és rádió agyonhallgatással pró­bálta elintézni. Még most is nehezen tud keresztül törni a “selyemfüggönyön”. A nyu­gati városokban tartott gyű­lései azonban el nem palás­tolt félelemmel töltik el a közvéleményt figyelő reak­ciós politikusokat. Hatalmas­ fogadtatások a repülőtereken és állomásokon, zsúfolásig megtelt gyűléstermek egy és­ két dolláros belépti díjakkal és emellett gyűjtéssel, Los Angelesben 27 ezr, Chicago-­ ban 20 ezer, Houstonban 12 ezer) é­s Wallace még el­lenségei által is elismert tapsvihar közepette beszél a­ Roosevelt-i programhoz való visszatérésről a háborúra és gazdasági válságra vezető Truman-Vandenberg prog­rammal szemben. Az elmúlt hetekben né­hány választásnak a kimene­tele is bizalommal töltheti el a demokrácia híveit. Wash­ington állam 9. kongresszusi kerületének előválasztásán a Wallace-t követő Savage játszva legyőzte a trumanis­­ta ellenfelét, miközben a de­mokratákra eső szavazat a republikánusoknak a kétsze­rese volt. Az ugyancsak nyugati, 300,000 lakosú californiai Oaklandon az egyesült mun­kás-haladó lista hatalmas győzelmet aratott a városi választáson. Ugyanez történt a középnyugati félmillió la­kosságú Minneapolisban, míg Hobokenben, New York szomszédságában a munkás­liberális csoport kiseperte a korrupt, eddig legyőzhetet­­lennek tartott demokrata ve­zetőséget. Az 1946 novemberi válasz­tások után, amikor a roose­velti program elárulása kö­vetkeztében elárvult függet­len szavazótábor a republiká­nusokat juttatta uralomra, sok liberális is a reakció tar­­tós megszilárdításától félt és belenyugodott az 1948-as el­­n­ö­k­v­álasztás elvesztésébe. Akkor a próbaszavazók 79 százaléka “választott meg” republikánus elnököt. Ma, ugyanaz, a Gallup szavazás szerint, már csak 53 százalé­ka bízik a reakció kedvenc pártjának a győzelmében. Ezek a bátorító jelenségek, akárcsak a fekete fellegek közül néha kikandikáló nap­sugár, természetesen nem je­lentik a vihar végét. Ameri­ka népe — s így az egész vi­lágé, — nagy harcok és meg­próbáltatások előtt áll. Wall Street, miként a háború előtt egyéb országok monopóltőké­­sei, az imperialisták történel­mi módszereivel próbálják megoldani a rendszer ellen­mondásait. Ma Amerika dol­gozó népére hárul elsősorban a világhódításra és fasizmus­ra alapuló “amerikai évszá­zad” megakadályozásának a felelőssége. Az elmúlt hetek fejleményei — és a demok­ráciák erősödése világszerte­­— bátorító jelek az előttünk álló nagy harcok előestéjén. G. E. OLAJMEZŐK ILLATOZNAK AZ OSZTRÁK BÉKESZERZŐDÉS BONYODALMAI KÖRÜL BÉCS. — Georges Bidault, francia külügyminiszter egy kompromisszumos javaslatot terjesztett be a moszkvai kül­­ügymin­iszterek ülése elé Ausztria békeszerződésének megkötése érdekében. A ja­vaslat elfogadását John Fos­ter Dulles s Mark Clark ame­­rikai generális akadályozták meg, jelentik a francia meg­figyelők, akik most tértek vissza a szovjet fővárosból és útjukban Bécset is megláto­gatták. A jelentések szerint George C. Marshall amerikai külügy­miniszter hajlandónak mutat­kozott a Bidault terv elfoga­dására, azonban Dulles, aki Marshall tanácsadója volt a tárgyalásokon és aki maga is iparmágnás, valamint Clark generális a volt U. S. auszt­riai katonai kormányzó, nem voltak hajlandók egy olyan békeszerződést megkötni,­­ amely elismerte volna a Szov­jetunió jogát, hogy részt kap­jon az északausztriai olajter­melésből, amely tízmillió ton­nát is ki tud termelni egy év alatt és Európa egyik legna­gyobb olajtelepe. Figyelemreméltó az a tény, hogy Clark generális Ameri­kába való visszatérése után azonnal megtámadta a Szov­jetuniót — a Gulf Oil Co. rá­dió programján. A potsdami egyezmény ki­mondja, hogy az Ausztria nyugati részeiben talált náci vagyon fölött Amerika és An­glia rendelkezik, míg az észa­ki területen talált náci vágyó a Szovjet­unió tulajdonába megy át. A moszk­vai konfe­rencián felmerült ellentétek a zisterdorfi olajmezők kérdé­sének tárgyalása folyamán merültek fel. Az olajtelepeket a nácik 1938-ban kitulajdoní­­tották. Mielőtt ez megtörtént, a telepek amerikai magántu­lajdonban voltak és a nácik csak három kutat fúrtak az átvétel után. 1937-ben a zis­terdorfi olajtelep 30 ezer ton­na olajat produkált, 1944-ben 120 millió tonnát. Amikor az olajtelep náci kezekbe került, hoztak egy törvényt, amely német álla­mi tulajdonnak nyilvánította a birodalom összes olajtele­peit. Az amerikaiaknak három százalék hasznot engedélyez­tek három évre. Az amerikai tulajdonosok beleegyeztek eb­be még mielőtt a U. S. bele­ment a háborúba és soha nem tiltakoztak a nácik által ho­zott törvény ellen.Ebből kifo­lyólag a Szovjetunió azt ál­lítja, hogy ezek a telepek náci tulajdont képeztek és 1945- ben azt ajánlották, hogy az olajtelep legyen osztrák álla­mi vagyonnak­­nyilvánítva, alakuljon egy osztrák-szovjet részvénytársaság az olaj ki­termelésére és az összterme­lés 50 százaléka Ausztriának, 50 százaléka pedig a Szovjet­uniónak menjen. Az olaj ki­termeléséhez szükséges gé­pekkel, egyéb termelőeszkö­zökkel a Szovjetunió látná el a telepeket. Az osztrák kor­mány helyeselte ezt a megol­dást, rámutatva arra a tény­re, hogy egy háború előtt kö­tött magyar-amerikai olaj­egyezmény 85 száz­alékos hasznot hozott Amerikának és csak 15 százalékot Magyaror­szágnak. Clark fontos szerepet ját­szott abban, hogy e tervet vé­gül is elvetették, mert azt mondotta a konzervatív osz­trák kormánytagoknak és hi­vatalnokoknak, hogy Ameri­ka nyomást fog gyakorolni a szovjetre és az kénytelen lesz lemondani követeléséről. Ha pedig ez nem sikerülne, arra az esetre amerikai dollárokat ígértek, amelyekkel Ausztria megvásárolhatja a szovjettől az olajtelepek használati jo­gát. A békeszerződés még most sincs megírva és a zúgolódás és elégedetlenség egyre foko­zódik az osztrák kormány el­len. Már a konzervatív újsá­gok is csatlakoztak a kor­mány kritizálóihoz és a ka­tolikus néppárt újságja azzal a kérdéssel áll elő, hogy ”vaj- ------UJ------­MAGYARORSZÁG Philadelphiába hívták meg Berend Bélát, Szigetvár volt főrabbiját. A NOT, amely gondoskodott arról, hogy Be­rend ne kövesse cinkostársait Hoess auschwitzi táborpa­rancsnokot, Strahlendorfot, a győri tömeggyilkost és a töb­bieket — gondoskodott arról is, hogy egyengesse Berend Béla további pályafutását. Ezt a Gestapo-ügynököt, En­dre László és Bosnyák Zol­tán munkatársát, Harc cikk­íróját, a nyilas idők egyik legvisszataszítóbb figuráját ártatlannak­ találta. A népbí­­róságon elhangzott súlyos terhelő vallomások és bizonyí­tékok, amelyek alapján an­nak idején tíz évre ítélték Be­rend Bélát — a NOT-nál nem számított. Berendet föl­mentette és ezt többek között azzal okolta meg: nem téte­­lezhetők fel róla olyan cselek­mények, amelyeket vallása szigorúan tilt. Mert a Gesta­po ügynökének vallásos meg­győződését a NOT többre becsüli, mint a bizonyítéko­kat és tanúvallomásokat. Ezek után már nem is cso­dálatos, ha máshol is értéke­lik ezt a Gestapo-rabbit. A Philadelphiai Zsidó Hitköz­ség főrabbinak hívta meg Be­rendet, repülőgépjegyet és pénzt küldött számára. Úgy­­látszik, az az egynéhány gaz­dag ember járt közbe Beren­­dért, akiket annak idején jó pénzért megmentett. És akik helyett a szegény zsidók szá­zait és ezreit adta a fasiszta hóhérok kezére. A philadel­phiai zsidó hitközségnek pe­dig gratulálunk új rabbijá­hoz. (Szabad Nép, Budapest.) -------------­ha a népüdültetést kell ten­ni. A Gazdasági Főtanács egyelőre félmilliós hitelt en­gedélyezett a balatoni üdül­tetés megszervezésére. Mihályffy Antal miniszteri osztályfőnök, a Balatoni In­téző Bizottság elnöke kijelen­tette, hogy a Balaton talán egész Európában legalkalma­sabb a népüdültetés céljaira. Ha a régi nagybirtokos, tulaj­donosok nem hajlandók el­avult für­dőberendezéseiket korszerűsíteni, az állam ve­gye ezeket kezelésbe a nép­üdültetésre. Félmillió forinttal megindul a balatoni újjáépítés BUDAPEST. — Most tar­tották meg Keszthelyen a népjóléti miniszter elnökleté­vel az 1947. évi tavaszi für­dőügyi értekezletet. Molnár Erik elvtárs népjó­léti miniszter beszédében han­goztatta, hogy az üdültetés megszervezésének központjá­ Megindult a Budapest—Mohács kö­zötti személyhajó járat. . Az első hajó Budapestről szom­baton indul, Mohácsra vasár­nap. A hajók Budapest Eskü­térről péntek kivételével na­ponta 12-kor,­­ Mohácsról szombat kivételével naponta 8-kor indulnak. Közbeeső ál­lomások : Nagy­vásártelep, Budafok, Dunapentele, Duna­­vecse, Dunaföldvár, Paks, Kalocsa-Foktő, Fadd-Tolna, Baja. ­ LEVELEK• E rovatunkban kifejezett vélemények nem Kéziratok megőrzését nem­­vállaljuk. Visszakü­l- szükségszerüleg azonosak lapunkéval. Kérjük ol­­dendő kéziratokhoz kérőnk megfelelő bélyeggel vasóinkat, hogy leveleiket röviden, tömören írják, ellátott, címzett válaszborítékot mellékelni. Hozzászólás Erdei Mihály leveléhez Mindenben megegyezek Er­dei bácsival, csak egyben nem, hogy “még ilyen gyors iramban nem olvasott el egyetlen könyvet sem.” Nálam az ellenkezője tör­tént. A Marx “Kapital”-ját és a francia forradalmat többször elolvastam. Hatal­mas kötetek voltak. Ennek a 256 oldalas “Túl az Ösvé­nyen” című Weinstock könyv­nek az elolvasása azonban sokkal tovább tartott, mint a fenti köteteké. Minden olda­lát könnyel áztattam. Engem nagyon közelről érintett. Az édes jó anyámat 70 éves ko­rában, nagy betegen cipel­ték el testvéreimmel és azok családjával együtt -Kapuvár­ról a nácik, a kapuvári nyi­lasok hozzájárulásával, Au­schwitzba és mire odaértek, a fele­rpár meghalt az után. Kitűnően megírt könyv ez, amelyből egyet elhelyeztem a könyvtáramba, egy mási­kat pedig azonnal megren­deltem azok részére, akiknek nem áll módjukban azt meg­venni. Ez a könyv nagyon tanul­ságos, különösen azok részé­re, akiknek legkedvesebbjeit ölték meg a nácik. Tudom, hogyha minden magyarajkú ezt a könyvet elolvassa, úgy a fasizmusnak nem lesz talaja többé a ma­gyarság körében. BIRINGER JÓZSEF: Waukesha, Wise. Hozzászólás a “Túl az Ösvényen” könyvhöz Tisztelt Szerkesztőség! A “Túl az Ösvényen” cí­mű könyvhhz v­a­lószínűleg nem én leszek az egyedüli, akinek lesz hozzászólni való­ja, ha átolvassa. Én már át­olvastam. Bárcsak az elmúlt napokban hozta meg a posta ezt a sok tízezrekre menő ár­tatlan emberek és gyermekek nagy tragédiájának történe­tét, nehéz letenni a kőből, amíg az olvasó ahhoz a szó­hoz nem ér, hogy “Vége.” Nekem a következőkből áll hozzászólásom ehhez az em­bert lelkében megrendítő tör­ténethez : Ennek a könyvbe foglalt írásnak ott kellene lenni az öt földrész minden népe vá­rosi és községi közkönyvtá­raiban, hogy megismerhesse minden írást tudó férfi és nő, jön az osztrák kormány kép­viselői a moszkvai tárgyalá­sokon valóban az osztrák nép kívánságait képviselték-e? Az osztrák nép kívánsága az, hogy a kormány külpolitikája egyensúlyban maradjon a ke­lettel és a nyugattal egyfor­mán,a­miben domborodott ki a né­met nép faji “felsőbbsége.” Le kellene fordítani német nyelvre és kötelező felolvasá­sokat tartani belőle minden német elemi és felsőbb isko­lákban. Hadd látnák az újon­nan sarjadzó német cseme­ték, hogy apáik és nagyapáik milyen “magas” fokán éltek az emberi kultúrának. Mindenekelőtt angol nyelv­re kellene lefordítani és egy­­egy példányt megküldeni az Egyesült Államok elnökének, a kongresszus összes tagjai­nak, hogy borzadnának meg még a gondolatától is annak, amire elő akarják készíteni a 130 milliós amerikai népet. A könyvnek a címzése nem eléggé megkapó. Nem engedi sejtetni, hogy miket hoznak napfényre a 256 oldalra ki­terjedő betűbarázdák. Ennek a könyvnek ilyen vagy ehhez hasonló címet kellett volna adni: “A földkerekség máso­dik legnagyobb koporsója.” A könyvet, mint örök érté­ket, amely szívbemarkoló ese­ményeket tár az olvasó elé és olvasás közben nem enged mosolyt az arcokra — min­den magyarnak ajánlom. Csenge Károly, Canada. June 3, 1947 Nem ért egyet Mrs. Price-al Tisztelt Szerkesztőség! Nem tudo­m­ megállni, hogy ne szóljak semmit Mrs. Eli­zabeth Price támadása ellen, tegyék ezt a párt­sort a Ma­gyar Jövőbe. Úgy látszik, Mrs. Elizabeth Price nem olvassa Ják Sán­dor minden egyes riportját a Magyar Jövőben, mert ha olvasná, nem ítélte volna meg olyan igazságtalanul. Ajánlom Mrs. Elizabeth Pricenak, ezután az igazi fe­ketézőket leplezze le és azzal fog segíteni a munkásságon. Tisztelettel • Mrs. A. SIPOS. Megtiltják a hazárdjátékokat NEWARK, N. J. — Meg­írtuk, hogy New Jersey ál­lamban rendkívül elterjedt a szervezett hazárdjátékok űzé­­se. Newark város, most attól tartva, hogy az állam többi részéből kitiltott játékosok itt fognak menedéket keres­­n­i, szigorú intézkedéseket hozott ennek megakadályozá­sára. Lakás a veteránoknak TEANECK, N. J. — Meg­kezdték egy nagyobb házcso­port építését a veteránok szá­mára. Úgy itt, mint az or­szág minden részében óriási arányokat ölt a lakáshiány és alig történik valami a pro­bléma megoldására. Halálos lövés NEW YORK. — Charles Parnell Mooney, 70 éves new yorki lakost a rendőrség hol­tan találta lakásán. Megálla­pították, hogy halálának oka egy sajátkezűleg okozott fej­­lövés. Hollandia fizet Hollandia b­e­l­e­e­gyezett, hogy 67 millió 500,000 dollárt fizet az Egyesült Államoknak s ezzel véglegesen tisztázza háborús adósságát.

Next