Magyar Jövő, 1947. június (46. évfolyam, 108-127. szám)
1947-06-03 / 108. szám
2 /77 MAGYAR Published Daily, except Sunday, Monday and certain Holidays by the HUNGARIAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION. INC. 130 East l6th Street t New York 3, N. Y. Telephone: ALgonquin 4-0397 " Editor: Dr. JOHN GYETVAI, szerkesztő Manager: EUGENE PRAGER, ügyvezető Subscription Rates: USA Canada 7 Dollars one year, $4.00 half year, $2.50 three months. So. America, Mexico, Cuba 8 dollars on year, $4.60 halt year, $2.60 three months. Europe Australia, Africa, Palestina, etc., $10.00 one fear, $6.00 half year, $3.50 three months. New York City $8.00 one year, $4.50 half year, $2.76 three months. ■atftTtd m Second Cltu* Matter May 10, 1948, at th «Post Offic» of N«w York# N. Y. nndar the Act of March 3, 1879. S09 Harc az éhezők és hontalanok ellen A minden idők legnagyobb haszonharácsolásában óriásira duzzadt amerikai monopolisták sajtója, általános rohamot intézett a múlt héten egy új, veszedelmes ellenség letiprására. Folytatták természetesen vitriolos támadásaikat a szervezett munkásság ellen, űzték vörösfaló kampányukat is, szították a hangulatot háborús szövetségeseink, főleg a Szovjetunió ellen, de mindezeken felül egy új ellenségre koncentrálták támadásukat. Kik ezek az ellenségek? Miként Bhatigan, New York városának becsületes és megfélemlíthetetlen népjóléti megbízottja elmondotta, a milliomosok sajtójának célpontjai többek között ezek voltak : Egy három éves gyermek, akit nemrég patkányok támadtak meg nyomorgó szüleinek inséglakásában. . Egy anya és hat gyermeke, akik oly szegények voltak, hogy a lakásukéban egyetlen egy tányér volt. A segélyre szorultak ellen uszít a new yorki tőkés sajtó, “skandalumot” kiáltva, mert a városi segélyhivatal 37 családot hotelben helyezett el, miután a lakásínség miatt nem volt számukra másutt hely. A segélyhivatal másfél dollárt fizetett személyenként egy napi szállásért az egyik család esetében. Mivel azonban a segélyre szoruló család nagy család volt — a havi lakbérszámla több száz dollárra ment fel. Azt, hogy amerikai adófizetők pénzéből egy rohadt népnyúzó fasiszta király “lakbérére” évente milliókat ajándékoz kormányunk, azt örömmel tudomásul vette és helyeselte a tőkés sajtó. De amikor egy szerencsétlen amerikai családot ideiglenesen egy ódon szállodában helyeznek el, (milyen szállodai szobát adnak ki manapság napi másfél dollárért New Yorkban?) miután egy emberien érző városi adminisztráció nem hajlandó azt a családot olyan lakhelyre kényszeríteni, ahol a gyermekek életét fenyegetik a patkányok, a reakciósok “feszítsd meg”-et kiáltanak nemcsak a segélyhivatalra, hanem azon keresztül az egész városi adminisztrációra, O’Dwyerre és városi kabinetjére. A reakciósok persze nemcsak a viszonylag liberális demokrata városi adminisztrációt támadják ezzel az ocsmány hajszával, nemcsak a reakciós republikánusok és demokraták koalíciója számára készítik, elő a talajt a jövő évi választásra. Ezen túlmenőleg, ezek a lelketlen emberek, érezve a közelgő gazdasági válság előszelét és az attól elválaszthatatlan növekedését a nyomornak, az ínségnek, a segélyre szorultak számának és tudva, hogy az utóbbi hónapok folyamán valami 30.000-el nőtt a new yorki segélyezettek névsora, akárcsak annak idején Hoover, terrorizálni akarják a népet, hogy minél kevesebben merjenek segélyért folyamodni. Fenyegetik és pellengérezik a városi segélyadminisztrációt, hogy minél szűkmarkúbbak legyenek a segélykiadásnál. Másrészt pedig közmegvetésnek teszik ki, szinte tolvajoknak és sikkasztóknak tüntetik fel azokat az amerikaiakat, akik önhibájukon kívül segélyért kényszerülnek folyamodni. Amerika népe nem felejtette el a hooveri depressziót, azt az embertelenséget, ahogyan akkor kezelték a népet ebben az országban, a világ leggazdagabb országában. Amerika népe, csendben, de annál elszántabban fogadalmat tett, hogy ezt a nyomort, ezt az embertelenséget soha többé el nem tűrik. Ennek az elhatározásnak adott kifejezést Roosevelt elnök az ő humánus intézkedéseivel. A republikánusok és a déli demokraták, most általános rohamot intéztek a roosevelti éra minden vívmánya ellen. Nem kimérnek senkit és semmit. Nemcsak a békét ássák alá nemzetközi viszonylatban, nemcsak nemzetünk legproduktívabb rétegének, a munkásságnak kezét akarják bilincsekbe verni, hanem hadat üzentek a védteleneknek, a gyámoltalanoknak, a meggyötörteknek, a segélyre szorultaknak. Ezek a gőgös pöffeszkedők, akik árdrágítással és inflációval billiókat loptak ki a nép zsebéből, most méteres vezércikkeket iratnak arról a nagy “pazarlásról”, melyet az idézett elő, hogy a segélyezetteket nem patkányodókba, hanem pár dolláros extra költséggel félig-meddig emberi lakhelyekbe helyezett el a new yorki segélyhivatal. Ezek a gőgös telhetetlenek most bele akarnak nézni minden éhező gyermek szájába, minden siró anya torkába és megszámolni, hány csöpp tejet nyelnek le, hány gramm kenyeret kapnak naponta. Pusztuljon az, mondják, aki nem járul hozzá az ő hasznuk gyarapításához, aki ideiglenesen nem talál filmket, vagy aki munkaképtelen segélyre szorul. Vájjon engedni fogja-e Amerika népe, hogy visszahozzák a Hooveri korszak nyomorát és erkölcstelen közönyét a szenvedőkkel szemben? Mi, akik hiszünk az amerikai népben, azt mondjuk: Nem. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) Biztató jelenségek A reakció támadásai ellenakcióra vezetnek A reakció támadásai az elmúlt hetekben sem hagytak alább, a Truman Republikánus Koalíció újabb törvényeket hozott a nemzetközi együttműködés a nép kenyere és szabadságjogai ellen, de valami új jelent meg végre-valahára az amerikai közéletben: a demokratikus erők hangosabban fejezik ki rosszulásukat az ügyek menete fölött, s ittamott jelentős ellentámadásba is csapnak át. Néhány fecske nem csinál tavaszt, de azért jól esik a következőket papírra vetni. A Kongresszus magáévá tette a Truman doktrína első pillérjét képező 400 millió dolláros kölcsönt a török-görög reakció megerősítésére, ámbár még a sajtó által is beismert kis lelkesedéssel és Marshall külügyminiszternek azzal az ígéretével, hogy az idén nem kerül sor több ilyen kölcsön megszavazására. Ugyancsak elfogadták a 350 millió dolláros segélyt az “arra érdemes” országoknak és Truman tegnap a nyugati földteke országainak egységes hadfelszerelése és katonai együttműködése érdekében küldött a törvényhozáshoz üzenetet. Dean Acheson külügyminiszter helyettes lemondott, hogy idejét a jobban fizető Wall Street-i ügyvédi irodájának szentelhesse és helyét Robert A. Lovett new yorki bankárral töltötték be. . . Amerika népe azonban az itten annyira divatos próbaszavazásokon (pdll) keresztül több alkalommal fejezte ki, hogy a dollárdiplomácia egyoldalú fellépése helyett az Egyesült Nemzetekben látja a világbéke biztosítékát. Wallace beszédeinek legnagyobb visszhangja és az “egy világ” politikának hirdetésével kapcsolatban jött. A híres Town-meetingi rádió vitája után a hallgatóságot kérték fel szavazásra postakártyákon keresztül. A beérkezett válaszok háromnegyede megegyezett abban, hogy “Truman politikája háborúra vezet.” Május 9-én a Kongresszus mindkét háza elfogadta a Taft-Hartley szakszervezeti törvény, amelyet, az előjelek szerint az Elnök aláírásával szentesíteni fog. A Gyárosok Szövetsége boldogan tekint a nyílt üzemek visszatérésére, de nem a tizenöt milliónyi szervezett munkásság. Bár az AFL és CIO vezetősége közötti egyesülési tárgyalások eredménytelenül végződtek, az AFL aggastyán vezérkarának elgáncsoló álláspontja következtében, s a mnkásság között máris jelentős sikerekre vezetett a harci egység. Detroitban 700 ezer munkásnak sztrájkja bénította meg az autóváros életét egy napra, s kétszázezren tüntettek a főtéren a “rabszolga törvények” ellen. 350 ezer telefonmunkásnak sztrájkja csaknem eredménytelenül végződött a Morgan bankház által kézben tartott tröszttel szemben. A vereségből tanulva, máris több csoport kilépett a társaság ügynökei által befolyásolt “független” szakszervezetből és a harcos C. I. O.-hoz csatlakoztak. A húsipari munkások (CIO) országos kongresszusa pedig levonta a tanulságot: határozati javaslatot fogadott el egy harmadik, munkás-liberális párt megteremtéséért. • Henry Wallace-t Európába utazása előtt a tőkés sajtó és rádió agyonhallgatással próbálta elintézni. Még most is nehezen tud keresztül törni a “selyemfüggönyön”. A nyugati városokban tartott gyűlései azonban el nem palástolt félelemmel töltik el a közvéleményt figyelő reakciós politikusokat. Hatalmas fogadtatások a repülőtereken és állomásokon, zsúfolásig megtelt gyűléstermek egy és két dolláros belépti díjakkal és emellett gyűjtéssel, Los Angelesben 27 ezr, Chicago- ban 20 ezer, Houstonban 12 ezer) és Wallace még ellenségei által is elismert tapsvihar közepette beszél a Roosevelt-i programhoz való visszatérésről a háborúra és gazdasági válságra vezető Truman-Vandenberg programmal szemben. Az elmúlt hetekben néhány választásnak a kimenetele is bizalommal töltheti el a demokrácia híveit. Washington állam 9. kongresszusi kerületének előválasztásán a Wallace-t követő Savage játszva legyőzte a trumanista ellenfelét, miközben a demokratákra eső szavazat a republikánusoknak a kétszerese volt. Az ugyancsak nyugati, 300,000 lakosú californiai Oaklandon az egyesült munkás-haladó lista hatalmas győzelmet aratott a városi választáson. Ugyanez történt a középnyugati félmillió lakosságú Minneapolisban, míg Hobokenben, New York szomszédságában a munkásliberális csoport kiseperte a korrupt, eddig legyőzhetetlennek tartott demokrata vezetőséget. Az 1946 novemberi választások után, amikor a roosevelti program elárulása következtében elárvult független szavazótábor a republikánusokat juttatta uralomra, sok liberális is a reakció tartós megszilárdításától félt és belenyugodott az 1948-as elnökválasztás elvesztésébe. Akkor a próbaszavazók 79 százaléka “választott meg” republikánus elnököt. Ma, ugyanaz, a Gallup szavazás szerint, már csak 53 százaléka bízik a reakció kedvenc pártjának a győzelmében. Ezek a bátorító jelenségek, akárcsak a fekete fellegek közül néha kikandikáló napsugár, természetesen nem jelentik a vihar végét. Amerika népe — s így az egész világé, — nagy harcok és megpróbáltatások előtt áll. Wall Street, miként a háború előtt egyéb országok monopóltőkései, az imperialisták történelmi módszereivel próbálják megoldani a rendszer ellenmondásait. Ma Amerika dolgozó népére hárul elsősorban a világhódításra és fasizmusra alapuló “amerikai évszázad” megakadályozásának a felelőssége. Az elmúlt hetek fejleményei — és a demokráciák erősödése világszerte— bátorító jelek az előttünk álló nagy harcok előestéjén. G. E. OLAJMEZŐK ILLATOZNAK AZ OSZTRÁK BÉKESZERZŐDÉS BONYODALMAI KÖRÜL BÉCS. — Georges Bidault, francia külügyminiszter egy kompromisszumos javaslatot terjesztett be a moszkvai külügyminiszterek ülése elé Ausztria békeszerződésének megkötése érdekében. A javaslat elfogadását John Foster Dulles s Mark Clark amerikai generális akadályozták meg, jelentik a francia megfigyelők, akik most tértek vissza a szovjet fővárosból és útjukban Bécset is meglátogatták. A jelentések szerint George C. Marshall amerikai külügyminiszter hajlandónak mutatkozott a Bidault terv elfogadására, azonban Dulles, aki Marshall tanácsadója volt a tárgyalásokon és aki maga is iparmágnás, valamint Clark generális a volt U. S. ausztriai katonai kormányzó, nem voltak hajlandók egy olyan békeszerződést megkötni, amely elismerte volna a Szovjetunió jogát, hogy részt kapjon az északausztriai olajtermelésből, amely tízmillió tonnát is ki tud termelni egy év alatt és Európa egyik legnagyobb olajtelepe. Figyelemreméltó az a tény, hogy Clark generális Amerikába való visszatérése után azonnal megtámadta a Szovjetuniót — a Gulf Oil Co. rádió programján. A potsdami egyezmény kimondja, hogy az Ausztria nyugati részeiben talált náci vagyon fölött Amerika és Anglia rendelkezik, míg az északi területen talált náci vágyó a Szovjetunió tulajdonába megy át. A moszkvai konferencián felmerült ellentétek a zisterdorfi olajmezők kérdésének tárgyalása folyamán merültek fel. Az olajtelepeket a nácik 1938-ban kitulajdonították. Mielőtt ez megtörtént, a telepek amerikai magántulajdonban voltak és a nácik csak három kutat fúrtak az átvétel után. 1937-ben a zisterdorfi olajtelep 30 ezer tonna olajat produkált, 1944-ben 120 millió tonnát. Amikor az olajtelep náci kezekbe került, hoztak egy törvényt, amely német állami tulajdonnak nyilvánította a birodalom összes olajtelepeit. Az amerikaiaknak három százalék hasznot engedélyeztek három évre. Az amerikai tulajdonosok beleegyeztek ebbe még mielőtt a U. S. belement a háborúba és soha nem tiltakoztak a nácik által hozott törvény ellen.Ebből kifolyólag a Szovjetunió azt állítja, hogy ezek a telepek náci tulajdont képeztek és 1945- ben azt ajánlották, hogy az olajtelep legyen osztrák állami vagyonnaknyilvánítva, alakuljon egy osztrák-szovjet részvénytársaság az olaj kitermelésére és az össztermelés 50 százaléka Ausztriának, 50 százaléka pedig a Szovjetuniónak menjen. Az olaj kitermeléséhez szükséges gépekkel, egyéb termelőeszközökkel a Szovjetunió látná el a telepeket. Az osztrák kormány helyeselte ezt a megoldást, rámutatva arra a tényre, hogy egy háború előtt kötött magyar-amerikai olajegyezmény 85 százalékos hasznot hozott Amerikának és csak 15 százalékot Magyarországnak. Clark fontos szerepet játszott abban, hogy e tervet végül is elvetették, mert azt mondotta a konzervatív osztrák kormánytagoknak és hivatalnokoknak, hogy Amerika nyomást fog gyakorolni a szovjetre és az kénytelen lesz lemondani követeléséről. Ha pedig ez nem sikerülne, arra az esetre amerikai dollárokat ígértek, amelyekkel Ausztria megvásárolhatja a szovjettől az olajtelepek használati jogát. A békeszerződés még most sincs megírva és a zúgolódás és elégedetlenség egyre fokozódik az osztrák kormány ellen. Már a konzervatív újságok is csatlakoztak a kormány kritizálóihoz és a katolikus néppárt újságja azzal a kérdéssel áll elő, hogy ”vaj- ------UJ------MAGYARORSZÁG Philadelphiába hívták meg Berend Bélát, Szigetvár volt főrabbiját. A NOT, amely gondoskodott arról, hogy Berend ne kövesse cinkostársait Hoess auschwitzi táborparancsnokot, Strahlendorfot, a győri tömeggyilkost és a többieket — gondoskodott arról is, hogy egyengesse Berend Béla további pályafutását. Ezt a Gestapo-ügynököt, Endre László és Bosnyák Zoltán munkatársát, Harc cikkíróját, a nyilas idők egyik legvisszataszítóbb figuráját ártatlannak találta. A népbíróságon elhangzott súlyos terhelő vallomások és bizonyítékok, amelyek alapján annak idején tíz évre ítélték Berend Bélát — a NOT-nál nem számított. Berendet fölmentette és ezt többek között azzal okolta meg: nem tételezhetők fel róla olyan cselekmények, amelyeket vallása szigorúan tilt. Mert a Gestapo ügynökének vallásos meggyőződését a NOT többre becsüli, mint a bizonyítékokat és tanúvallomásokat. Ezek után már nem is csodálatos, ha máshol is értékelik ezt a Gestapo-rabbit. A Philadelphiai Zsidó Hitközség főrabbinak hívta meg Berendet, repülőgépjegyet és pénzt küldött számára. Úgylátszik, az az egynéhány gazdag ember járt közbe Berendért, akiket annak idején jó pénzért megmentett. És akik helyett a szegény zsidók százait és ezreit adta a fasiszta hóhérok kezére. A philadelphiai zsidó hitközségnek pedig gratulálunk új rabbijához. (Szabad Nép, Budapest.) -------------ha a népüdültetést kell tenni. A Gazdasági Főtanács egyelőre félmilliós hitelt engedélyezett a balatoni üdültetés megszervezésére. Mihályffy Antal miniszteri osztályfőnök, a Balatoni Intéző Bizottság elnöke kijelentette, hogy a Balaton talán egész Európában legalkalmasabb a népüdültetés céljaira. Ha a régi nagybirtokos, tulajdonosok nem hajlandók elavult fürdőberendezéseiket korszerűsíteni, az állam vegye ezeket kezelésbe a népüdültetésre. Félmillió forinttal megindul a balatoni újjáépítés BUDAPEST. — Most tartották meg Keszthelyen a népjóléti miniszter elnökletével az 1947. évi tavaszi fürdőügyi értekezletet. Molnár Erik elvtárs népjóléti miniszter beszédében hangoztatta, hogy az üdültetés megszervezésének központjá Megindult a Budapest—Mohács közötti személyhajó járat. . Az első hajó Budapestről szombaton indul, Mohácsra vasárnap. A hajók Budapest Eskütérről péntek kivételével naponta 12-kor, Mohácsról szombat kivételével naponta 8-kor indulnak. Közbeeső állomások : Nagyvásártelep, Budafok, Dunapentele, Dunavecse, Dunaföldvár, Paks, Kalocsa-Foktő, Fadd-Tolna, Baja. LEVELEK• E rovatunkban kifejezett vélemények nem Kéziratok megőrzését nemvállaljuk. Visszakül- szükségszerüleg azonosak lapunkéval. Kérjük oldendő kéziratokhoz kérőnk megfelelő bélyeggel vasóinkat, hogy leveleiket röviden, tömören írják, ellátott, címzett válaszborítékot mellékelni. Hozzászólás Erdei Mihály leveléhez Mindenben megegyezek Erdei bácsival, csak egyben nem, hogy “még ilyen gyors iramban nem olvasott el egyetlen könyvet sem.” Nálam az ellenkezője történt. A Marx “Kapital”-ját és a francia forradalmat többször elolvastam. Hatalmas kötetek voltak. Ennek a 256 oldalas “Túl az Ösvényen” című Weinstock könyvnek az elolvasása azonban sokkal tovább tartott, mint a fenti köteteké. Minden oldalát könnyel áztattam. Engem nagyon közelről érintett. Az édes jó anyámat 70 éves korában, nagy betegen cipelték el testvéreimmel és azok családjával együtt -Kapuvárról a nácik, a kapuvári nyilasok hozzájárulásával, Auschwitzba és mire odaértek, a felerpár meghalt az után. Kitűnően megírt könyv ez, amelyből egyet elhelyeztem a könyvtáramba, egy másikat pedig azonnal megrendeltem azok részére, akiknek nem áll módjukban azt megvenni. Ez a könyv nagyon tanulságos, különösen azok részére, akiknek legkedvesebbjeit ölték meg a nácik. Tudom, hogyha minden magyarajkú ezt a könyvet elolvassa, úgy a fasizmusnak nem lesz talaja többé a magyarság körében. BIRINGER JÓZSEF: Waukesha, Wise. Hozzászólás a “Túl az Ösvényen” könyvhöz Tisztelt Szerkesztőség! A “Túl az Ösvényen” című könyvhhz valószínűleg nem én leszek az egyedüli, akinek lesz hozzászólni valója, ha átolvassa. Én már átolvastam. Bárcsak az elmúlt napokban hozta meg a posta ezt a sok tízezrekre menő ártatlan emberek és gyermekek nagy tragédiájának történetét, nehéz letenni a kőből, amíg az olvasó ahhoz a szóhoz nem ér, hogy “Vége.” Nekem a következőkből áll hozzászólásom ehhez az embert lelkében megrendítő történethez : Ennek a könyvbe foglalt írásnak ott kellene lenni az öt földrész minden népe városi és községi közkönyvtáraiban, hogy megismerhesse minden írást tudó férfi és nő, jön az osztrák kormány képviselői a moszkvai tárgyalásokon valóban az osztrák nép kívánságait képviselték-e? Az osztrák nép kívánsága az, hogy a kormány külpolitikája egyensúlyban maradjon a kelettel és a nyugattal egyformán,amiben domborodott ki a német nép faji “felsőbbsége.” Le kellene fordítani német nyelvre és kötelező felolvasásokat tartani belőle minden német elemi és felsőbb iskolákban. Hadd látnák az újonnan sarjadzó német csemeték, hogy apáik és nagyapáik milyen “magas” fokán éltek az emberi kultúrának. Mindenekelőtt angol nyelvre kellene lefordítani és egyegy példányt megküldeni az Egyesült Államok elnökének, a kongresszus összes tagjainak, hogy borzadnának meg még a gondolatától is annak, amire elő akarják készíteni a 130 milliós amerikai népet. A könyvnek a címzése nem eléggé megkapó. Nem engedi sejtetni, hogy miket hoznak napfényre a 256 oldalra kiterjedő betűbarázdák. Ennek a könyvnek ilyen vagy ehhez hasonló címet kellett volna adni: “A földkerekség második legnagyobb koporsója.” A könyvet, mint örök értéket, amely szívbemarkoló eseményeket tár az olvasó elé és olvasás közben nem enged mosolyt az arcokra — minden magyarnak ajánlom. Csenge Károly, Canada. June 3, 1947 Nem ért egyet Mrs. Price-al Tisztelt Szerkesztőség! Nem tudom megállni, hogy ne szóljak semmit Mrs. Elizabeth Price támadása ellen, tegyék ezt a pártsort a Magyar Jövőbe. Úgy látszik, Mrs. Elizabeth Price nem olvassa Ják Sándor minden egyes riportját a Magyar Jövőben, mert ha olvasná, nem ítélte volna meg olyan igazságtalanul. Ajánlom Mrs. Elizabeth Pricenak, ezután az igazi feketézőket leplezze le és azzal fog segíteni a munkásságon. Tisztelettel • Mrs. A. SIPOS. Megtiltják a hazárdjátékokat NEWARK, N. J. — Megírtuk, hogy New Jersey államban rendkívül elterjedt a szervezett hazárdjátékok űzése. Newark város, most attól tartva, hogy az állam többi részéből kitiltott játékosok itt fognak menedéket keresni, szigorú intézkedéseket hozott ennek megakadályozására. Lakás a veteránoknak TEANECK, N. J. — Megkezdték egy nagyobb házcsoport építését a veteránok számára. Úgy itt, mint az ország minden részében óriási arányokat ölt a lakáshiány és alig történik valami a probléma megoldására. Halálos lövés NEW YORK. — Charles Parnell Mooney, 70 éves new yorki lakost a rendőrség holtan találta lakásán. Megállapították, hogy halálának oka egy sajátkezűleg okozott fejlövés. Hollandia fizet Hollandia beleegyezett, hogy 67 millió 500,000 dollárt fizet az Egyesült Államoknak s ezzel véglegesen tisztázza háborús adósságát.