Magyar Jövő, 1948. június (47. évfolyam, 127-152. szám)
1948-06-01 / 127. szám
1848—1948 ÜNNEPELJÜK a magyar szabadságharc centenáriumát az amerikai és a magyar nép barátságának jegyében. Demokratikus, antifasiszta napilap. — A Democratic Anti-Fascist Daily. VOL. XLVII. ÉVFOLYAM. No. 127 SZÁM. JUNE 1, 1948. TUESDAY Holnap két tiltakozó menet indul Washingtonba követelik, hogy a fasisztaszellemű, jogfosztó Mundt-javaslat helyett a demokratikus jogokat erősítse meg a törvényhozás, amit hosszú éveken át elmulasztott, mialatt ezt a javaslatot keresztül akarja siettetni. NEW YORK — Holnap két tömegfelvonulás indul New Yorkból Washingtonba. Egyikfelvonulás a polgári jogok tiszteletben tartása érdekében indul, követelve a demokráciával ellentétes megkülönböztetések megszüntetését, a másik tiltakozás lesz a Mundijavaslat ellen. A két csoport egyesül a fővárosban és együtt tiltakozik a szenátusban a Mundt-javaslat ellen. A Mundt-javaslat elleni felvonulást a Commitee for Democratic Rights szervezi s részt vesznek abban a szakszervezetek, valamint a progresszív polgári és veterán szervezetek. Hogy milyen arányú lesz a felvonulás, arra jellemző az, hogy csupán a CIO irodai alkalmazottak szakszervezete 1,000 taggal lesz képviselve. A Pennsylvania állomásról különvonatok viszik a tiltakozókat, de igen sok csoport indul ezen kívül automobilon. Ugyancsak indulnak tiltakozó felvonulások más városokból és valamennyi egyesülni fog Washingtonban. A másik felvonulást a polgári jogok tiszteletben tartásáért harcoló bizottság vezeti. A két felvonulás együttesen követeli, hogy a jogfosztó és fasiszta jellegű Mundt-javaslatot vesse el a törvényhozás és olyan törvényeket alkosson, melyek lehetővé teszik, hogy minden amerikai polgár élhessen politikai jogaival, ugyancsak követelik a lincselés elleni törvényhozást, valamint a megkülönböztetés nélküli alkalmazást. Mindezek az amerikai élet fontos politikai problémái a polgárháború óta, szék előtt. Minden egyes meg- fenyegetett kommunista mellett ezer liberálisan gondolkodó embert akarnak elhallgattatni, akiknek hangja fontos ahhoz, hogy megőrizhessük a demokráciát.” Wallace kijelentette, hogy a Kongresszus a kommunisták ellen hozott törvényt ahelyett, hogy felemelné a minimális munkabért, elrendelné az árellenőrzést, kiterjesztené a társadalmi biztosítást és eltörölné a fejadót. Másodrangú polgárok Wallace kijelentette, hogy “a javaslat másodrangú polgárrá degradál mindenkit, aki békét hirdet és testvériséget az emberiséggel. Ezeknek az embereknek állandóan a börtöntől és büntetéstől való félelemben kellene élniök.” Ugyancsak tiltakozott a javaslat ellen Chat Patterson az American Veterans Commitee elnöke. Patterson követelte, hogy terjesszék ki a kihallgatást és ne siessék el a javaslatot, mielőtt elég időt adnak az amerikai nép számára, hogy megismerje azt. A Wallace kihallgatását, megelőző napon William Z. Foster, a kommunista párt elnöke jelent meg a bizottság előtt, aki szintén követelte, hogy terjesszék ki és ne siessék el a kihallgatásokat. Foster kijelentette, hogy a Mundt-javaslat teljesen magában foglalja a háború alatt ellenséges tengelyállamok filozófiáját és arra van alapozva, hogy Hitler nagy hazugsága az új evangéliumi igazság, melynek alapján Amerika útjának haladnia kell. Foster előre elkészített nyilatkozatot olvasott fel, majd kijelentette, hogy a kommunista párt, amennyiben a javaslatot megszavaznák, megtagadja a regisztrálást és tagsága névsorának beterjesztését, mert amennyiben ezt megtenné, megbecstelenítené a 15000 párttag emlékét, akik a háborúban a fasizmus ellen harcoltak. Vito Marcantonio, ALP képviselő, aki a képviselőházban a javaslat elleni harcot vezette, kijelentette, hogy “a magas árak azok, melyek az országra veszedelmesek. A kommunisták nem felelősek a magas árakért, nem felelősek a lakáshiányért sem, a lincselésekért, a faji megkülönböztetésért sem, melyek a tokrácia igazi veszedelmei.” Ugyancsak élesen kikelt a javaslat ellen John Walsh, awisconsini Knights of Columbus vezetője, aki öklével az asztalt verve tiltakozott, hogy a javaslat még a vallást is megtilthatná. Az őszhajú katolikus vezető nagy felháborodással szavaiban kijelentette, hogy ellenzi a sorozás bevezetését s ha a kommunis-ták is ellenzik azt, akkor a kommunistákkal megy együtt, még akkor is, ha társutasnak nyilvánítják s a javaslat értelmében ezért elveszti polgárságát. A szenátusi bizottsághoz legalább 10,000 távirat érkezett, melynek küldői tiltakoztak és kihallgatást kértek, de a bizottság alig kéttucat tanút hallgatott meg. Hogyan szervezték meg az angolok Izrael arab invázióját Az Izrael arab invázióját megelőző eseményeket a következőkben mondja el egy amerikai újságíró: SAFAD . Itt közlöm első ízben, hogyan segítették a Palesztinából kivonuló angolok megszervezni az arabok invázióját. E beszámolót arról a helyről írom, ahol a Haganah szíriai, libanoni és transjorrdániai csapatok inváziójának veszélyével néz szembe, az új zsidó állam északi csücskében. Safad még az elmúlt hét szerdáján került a Haganah kezére. De szinte még ma is hihetetlen, hogy egy olyan hadsereg, amelynek nem volt sehegyi tüzérsége, se légi segítsége, bevehette a hatalmas erődítményeket. Úgy magában a hegy csúcsán épült városban, mint a környező hegyekben az angolok erődítményszerű rendőrállomásokat építettek. Ezek a rendőrállomások, amelyek mindenütt találhatók Palesztinában, úgy épültek, hogy igen hosszú támadásnak is képesek legyenek ellentállni. Egy fogságba esett arab szakácstól, aki az angolok szolgálatában állott, hitelesen megtudtam, hogyan ürítették ki az angolok a safadi és környékbeli erődítményeket. A szakács jelen volt, amikor a’ kerület angol katonai parancsnoka átadta a várost az araboknak, akiknek vezetőjét össze is szidta’, mert későn érkezett. Egyidejűleg más állások, egy titkos megegyezés értelmében, szíriai és iraki csapatok birtokába jutottak. A lehetetlen sikerült Safad, mint ismeretes azokon a határokon belül fekszik, amelyet az UN Izráel számára kijelölt. Az angolok az erősségeket, amelyek Felső Galileát uralják, nem a helyi araboknak, hanem a behatolóknak adták. A zsidók ezzel igen súlyos katonai probléma elé kerültek, mert meg kellett védeni számos zsidó telepet olyan szíriai és iraki támadókkal szemben, akik valósággal bevehetetlen bástyák birtokába jutottak. Ehhezjárult még az a körülmény is, hogy erre vezet észak felől a fő inváziós út Izraelbe. Akinek a kezében Safad és a környékbeli számos telep van, az birtokolja az egész vidék kulcsát. Végül, Safad fontos politikai központja a mufti, pártjának, amit az arab feudális földesurak arra használtak ki, hogy a lakosság érzelmeit a “szent háború” érdekében felkorbácsolják. Safad történetét még nem mondtuk el eddig, pedig valóságos háborús eposz. Ugyanis nem több, mint 60 fiatal fiú tört magának utat a hihetetlenül körülbástyázott erődítményhez, amely tele volt a mufti fanatikus katonáival. Robbanóanyaggal rést nyitottak a falakon, behatoltak az épületbe, amelynek védőit foglyul ejtették. Az arab védők nehéz francia és angol fegyverekkel rendelkeztek, a zsidó fiúknak csupán egyszerű puskáik voltak. E terület zsidó parancsnoka, egy 29 éves fiatalember mondta el nekem, hogyan indult egyik csoport a másik után neki az erődítménynek. Sokan elhullottak, amíg végül sikerült a célt elérni: a Haganah bevonulhatott a rendőrállomásra. A golyóktól átütött falakon belül beszéltem a szíriai hadifoglyokkal. És szavaik nyomán az islám szent háborúja semmivé foszlott. Egy észak-szíriai fiatalember elmondta, hogy május 4- én sorozták be, ötnapi kiképzést kapott és május 9-én Palesztinába hozták, 10-én már fogságba esett. Ez utóbbi ténynek nyilvánvalósul örül, mert amint mondja a szíriai hadseregben a ruházat és az ennivaló igen rossz. Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért van Palesztinában, nem tudta megmondani. Azt állítja, hogy az ő falujában a legtöbb ember azt sem tudja, hogy merre van Palesztina. Azután a zsidó parancsnok továábbi előadásából megtudom, hogy az arab betolakodók nagy számmal alkalmaznak ilyen harcosokat, akik azonnal megfutamodnak, mihelyst komolyabb támadásba ütköznek. Nem harcolnak szívvel, mert csakhamar rájönnek, hogy a zsidó ellenségről terjesztett mesék valótlanok. Amerre csak járok e dúsan termő, gyönyörű vidéken, mindenütt Safad csodálatos és hihetetlen történetéről beszélnek. A Galilea tó partjaitól, a hegyoldalban fekvő Nazarethen keresztül a bibliai helységek egész sorát adták át az angolok az araboknak olyan hatalmas készletekkel, amilyeneket egy kivonuló hadsereg sohasem hagy maga után. Rengeteg ruhaneműt, élelmet, muníciót, sőt bútort is itthagytak az angolok. Az aknák egy angol arzenál nevét viselik. Az inváziós szíriai csapatok gazdagon voltak felszerelve angol és francia fegyverekkel, de ezek a fegyverek az angolok ajándékaival együtt a Haganah kezére kerültek. Safadban szertefoszlott az arab lelkesedés mítosza. De új legenda született, a fiatal zsidó fiúk és lányok legendája, akik fegyveres és emberi sokszoros túlerővel szemben, mint hősök harcoltak. Meghalt Horovitz Dávid Mély szomorúsággal adjuk hírül, hogy Horovitz Dávid, aki több évig lapunk nyomdájának munkavezetője volt, hosszas betegség után 65 éves korában elhalálozott. Horovitz munkatársunk, aki a magyar nyomdászok régi gárdájához tartozott, hónapokkal ezelőtt betegsége miatt kénytelen volt visszavonulni a munkából. Halálának közvetlen oka: tüdőgyulladás, amely betegséggel néhány nappal ezelőtt szállították be a Far Rockaway-n lévő St. Joseph Hospitalba. A halottat vasárnap délután nagy részvét mellett temettük el, az astoriai F. C. David temetkezési vállalat helyiségéből. Fehér József búcsúztatta el a magyar munkásság nevében. Lee Pressman beszél az IWO vezetői előtt NEW YORK • A közismert munkásmozgalmi ügyvéd és az IWO fő jogtanácsosa, Lee Pressman, beszédet fog tartani a N. Y. City IWO vezetői gyűlésén június 1- én, kedden este 8 órakor a Webster Hallban, (119 East N- ik utca). Az IWO newyorki nagytanácsa meghívta az összes IWO egyletek páholyait és a nagypáholyokat, hogy Pressman számára testvéri fogadtatást rendezzenek. Pressman beszámol az IWO által a Clark-lista és a kincstár ellen indított pereiről. A művészi műsor keretében fellépnek a híres iRadisev táncosok és Paul Bain, a nemzetközi népdalénekes. —■*PRÁGA — Laurence A. Steinhardt, az Egyesült Államok prágai követe, meglátogatta Benest, akiről Amerikában azt híresztelték, hogy rövidesen meghal, és kijelentette, hogy korához képest jópan és jókedvű. BERLIN — A szovjet zónában megjelenő “Nacht Express” című német lap azt írja, hogy az 506 európai és keleti kommunista vezetőt tartalmazó lista, amelyet Washington állított össze, ugyanaz, amelyet Hiter Adolf propagandahadjárataiban használták. Három évvel a hitlerizmus leverése után még mindig ilyen zsúfolt barakokban élnek a nácik deportált áldozatai. Az amerikai Kongresszus a múlt héten elfogadott egy javaslatot, mely két éven keresztül 200,000 deportáltat bocsájtana be Amerikába, de olyan feltételek melett, melyek nyílt diszkriminációt jelentenek a zsidók és katolikusok ellen. (A felének földművesnek és a balti államokból származónak kell lenni.) A jogügyi bizottság folytatta a kihallgatásokat WASHINGTON A szenátusi bizottság hétfőn folytatta a kihallgatásokat a Mundi-javaslat ügyében. A kihallgatások kezdetéről s az első tanuk nyilatkozatáról lapunkban beszámoltunk, de a közbejött ünnep miatt nem tudtunk teljes beszámolót adni s most lerövidített formában visszapillantást vetünk azokra. Henry A. Wallace volt a szenátus jogügyi bizottsága előtt az egyik fő tiltakozó tanú. Kijelentette, hogy a harmadik párt szembe fog szállni a Mundt-javaslattal, amennyiben azt törvényerőre emelnék. Wallace kampánykörútját szakította félbe, hogy Washingtonba repüljön és megjelenjen a bizottság előtt s ott hangsúlyozta, hogy a Mundt-javaslat “a legfelforgatóbb törvényhozás, melyet valaha beterjesztettek a Kongresszus elé.” A harmadik párt és a Mundt-javaslat “A Mundt-javaslat hatalmat adna az igazságügyminiszter kezébe, hogy fekete listára helyezze és megbüntesse a párt minden tagját, abban az esetben, ha a párt megtagadja javaslat által előírt regisztrálást, amit bizonyosan meg fog tenni,” mondta Wallace. Majd kijelentette, hogy a demokrácia és nem a kommunizmus volna a javaslat áldozata s a javaslat megalkotóinak nincs bizalma a demokratikus rendszerben. “Nem a kommunisták, de maga a Kongresszus áll itélő A Kereskedelmi Kamara a Mundt törvény szerzője WASHINGTON , Karl Mundt és Richard Nixon egyetlen esetben sem ismerték be, hogy ők szerkesztették volna azt a fasiszta szellemű törvényjavaslatot, amelyet a képviselőház már túlnyomó többséggel megszavazott, jelenleg a szenátus előtt fekszik és az egész ország józanul gondolkodó, demokratikusan érző tömegeit erjedésben tartja. Senki se tudja, ki írta ezt a szégyenletes javaslatot. Miért titkolják? Azért, mert, ha nyilvánosságra hoznák, akkor az amerikai népet figyelmeztetni lehetne arra a fasiszta csoportra, amely Hitler és Göbbels útjára igyekszik sodorni az országot. A Bill of Rights, tehát a szabadságjogok aláaknázói minden valószínűség szerint egy fasiszta szellemű szövetkezet részei. Az előkészítő lépéseket két évvel ezelőtt, 1946-ban tették meg. Stílusán felismerhetők a két évvel ezelőtt készült terv nyomai. Az amerikai Kereskedelmi Kamara csinálta. Egy könyvecskét adott ki, amelyet a Kamara szocializmus és kommunizmus elleni bizottsága szerkesztett. Kommunista beszivárgásról volt benne szó az Egyesült Államokban. Nagyszabású hisztériás kommunistaellenes propaganda irányvonalait fektetik le benne, egységes hajszát hirdetnek a munkásmozgalom ellen, terveket szőnek a kormányalkalmazottak ellen indítandó hűségnyomozások végett és benne van a Mundt-Nixon javaslat egész témaköre. Ezeket az elveket parancsszerűen kötik minden szervezet lelkére, amelyeknek ügyeibe a Kereskedelmi Kamara vezetői, akik maguk is vállalati igazgatók, beleszólhatnak. Megtaláljuk e tervekben a veteránszervezeteket, a demokrata és republikánus pártokat, a napilapok és rádiók tulajdonosait. Voltaképpen a Kamara főemberei kezében van így vagy úgy minden vezető kormánytisztség, az USA külpolitikájának irányítása, a háborús gépezet és a Kongresszus is. Már két évvel ezelőtt ilyesmiket irt a Kereskedelmi Kamara : “Kommunizmus alatt az állam a polgárok életének legfelsőbb ura... A politika terén a kommunizmus még a szabadság látszatát sem adja meg. A Szovjetunió és azok a nemzetek, amelyeket kezében tart, merev diktatúrák. Megtagadják a szólás- és gyülekezési jogot. A kormánytól való elkülönbözést hazaárulásnak minősítik és a mindenható rendőrmódszerekkel büntetik. A választások csak alakiak, mert nem válogathatják meg a jelölteket. Olykor a vallást nyíltan, üldözik ... Ez a zsarnokság kihat az élet minden vonatkozására. Nincs szólásszabadság a sajtóban, rádióban és iskolákban... A törvényszékek nem azért vannak, hogy a jogokat védjék, hanem csak hogy a politikai bűncselekményeket üldözzék.” Hasonlítsuk össze ezt a szakaszt a Mundt-Nixon-javaslat megfelelő cikkelyével: “A totalitáriánus diktatúra néven ismert kormányrendszert jellemzi az egyetlen politikai párt létezése, amelyet diktatúrás alapon szerveztek. . . A bármely országban felállított totalitáriánus diktatúra eredményezi a szabad demokratikus intézmények elpusztítását, a hatalmon levő párt ellenzékének könyörtelen elnyomását, az egyén jogainak teljes alávetését az államnak, a sarkalatos szabadságjogok megtagadását, melyek egy demokratikus vagy képviseleti kormányzati forma jellemvonásai, mint amilyen a szólás-, sajtó-, gyülekezési és vallásszabadság, és végül eredményezi a nép feletti uralom fenntartását a félelem, a terror és a brutalitás eszközeivel.” Ilyen összehasonlítást még sokat tehetnénk, de nincs rá elég időnk. Ezekből az összehasonlításokból, a nyelvből, a stílusból, a mondatfűzésből, a gondolatok egymásutánjából könnyű megállapítani a Kereskedelmi Kamara szövegének és a Mundt-javaslat szövegének föltűnő hasonlatosságát. Valószínű, hogy a Kamara ügyvédei írták a javaslatot úgy, hogy előttük feküdt a Kamara füzete. Az tény, hogy a szövegezéshez Ben Mandel, az Amerika ellenes bizottság adatgyűjtő igazgatója meghívta a nagyvállalati ügyvédeket. Ilyen együttműködésre már ezt megelőzőleg is többször akadt példa. Nos, a kamara vagy a kamarilla, nem akarja levetni álarcát. Nem tudni, ki írta meg a Mundi-javaslatot? ! FORRESTAL KÉT BILLIÓÉRT RENDEL REPÜLŐGÉPEKET WASHINGTON James Forrestal védelmi miniszter bejelentette, hogy körülbelül 2 ezer millió dollárt kitevő szerződést hagyott jóvá repülőgépmegrendelésekre. Azt mondta, hogy a légierőnek 1 billió 345 millió , 165 ezer dolárért van joga megrendeléseket adni, a haditengerészetnek pedig 653 millió 635 ezerért. Ez a két szám együttvéve csak csonka része annak a 3 billió 198 millió 100 ezer dollárnak, amelyet nemrég a Kongreszszus megszavazott egy óriási repülőgépflotta építésének megkezdésére, beleértve a 70 csoportos légierőt. A katonai hatóságok nem is kértek annyit erre a célra a Kongresszustól, mint amennyit az megszavazott. Annyit költenek rá, amennyit akarnak.